Észak-Magyarország, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-30 / 285. szám
1988. november 30., szerda ÉSZAK-MAG YARORSZÁG 10 a környezet védelméért Megsemmisíthető, hasznosítható a galvániszap A z ipari termelés számos üzemben együttjár olyan veszélyes hulladékok keletkezésével, amelyek csak különleges körülmények között tárolhatók, csak igen nagy költségek révén semmisíthetők meg. Ha egyáltalán megsemmisíthetők ... A világ legfejlettebb országai is küszködnek ezzel a feladattal. Nem kivétel természetesen hazánk sem, ahol minden eddigi erőfeszítés dacára gyerekcipőben jár a veszélyes hulladékok megsemmisítése, pláne hasznosításuk, újrafelhasználásuk. Ezt látva írt ki a szakminisztérium országos pályázatot. S noha Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye iparosodása folytán a sok veszélyes hulladékot termelő területek egyike, mégis csupán a Borsodi Ércelőkészítő Mű nyújtott be pályázatot megyénkből. Annak ellenére, hogy a vasérczsugorítás fő technológiai folyamataiból veszélyes hulladék nem képződik . . . A BÉM-nél is tudják azonban, hogy milyen nagy gondot jelent kohászati üzemeinknél, de kisebb mértékben náluk is az iszapok, vagy például a galvántechnikából származó különböző fémtartalmú iszapok tárolása. Mert ma még csupán tárolásukról beszélhetünk, s ez is százmilliókat emészt fel. Szerény becslések szerint is tíz-tizenkét ezer tonna mennyiségű, veszélyes hulladéknak minősített galvániszapot őriznek hazánkban különböző helyeken épült tárolókban. S évente, ugyancsak szerény becslések szerint, újabb négy-ötezer tonna mennyiség képződik, elsősorban kohászati üzemeinkben. S mindjárt hadd tegyük hozzá azt is, hogy a tárolás nem old meg semmit, csupán rövid időre elodázza a kérdés végleges megoldását. Ezért van nagy jelentősége a BÉM-pályázatnak. Kidolgoztak ugyanis egy olyan technológiát, eljárást írtak le, amely szerint a veszélyes galvániszap nemhogy megsemmisíthető, hanem olyan termékek készíthetők belőle, amelyek újra felhasználhatók, természetesen minden veszély nélkül. A BÉM-pályázat dicséretet kapott, de a megvalósításhoz szükséges zöld jelzés még nem ért cl ide. Azaz, a döntés még mindig a minisztérium kezében van, s egyre várat magára. A gyárban minden készen áll, hogy bizonyítsák a pályázatban leírtak gyakorlati megvalósíthatóságát. Az idő pedigsürget. Hiszen a galvániszap-mennyiség egyre gyarapodik. S a BÉM számára is fontos lenne, hogy minél előbb új termék formájában adják vissza a népgazdaságnak, mert nekik ebből nyilvánvalóan anyagi hasznuk lenne. Eredményt hozó árbevétel, aminek egy részét aztán ők is környezetvédelmi feladatok megoldására fordíthatnák. Nincs abban semmi túlzás, ha azt mondjuk, hogy ennek a találmánynak a minél előbb történő hasznosítása mindenki érdeke. A környezetvédelmi felügyeletet ellátó szakminisztérium számára épp oly fontos, mint az eljárás kidolgozói, vagy a galvániszapból készíthető, esetleg importot helyettesítő termékek felhasználói számára. Nem vagyunk olyan gazdag ország, hogy ilyen lehetőséget (ha való-, ban hasznosítható a gyakorlatban a BÉM-pályázat, s ők állítják, hogy képesek ezt bizonyítani) kihasználatlanul hagyjunk, a megvalósítás idejét még távolabbra toljuk ki . . . Egymilliárdos beruházás A BEM mint szennyező azonban eltörpül a borsodi nagy kohászati vagy vegyipari üzemek mögött. Igaz, ezt a kérdést a környezetvédelmi szakember sokfelői megközelítheti, ám ha például ama bizonyos nagykémónyt egyik napról a másikra ki lehetne iktatni, elektrofilterrel fel lehetne szerelni, aligha lenne olyan rossz híre a gyárnak, mint most. S itt megint hadd mondjunk el két dolgot. Az egyik, hogy a gyár terveiben szerepel az elektrofilter felszerelése. Ehhez azonban támogatásra is szükségük van, hiszen mintegy 300 millió forintos beruházásról van szó, amit a BÉM mai anyagi körülményei között aligha vállalhat. Remélik, hogy a Környezet- védelmi Alapból kapnak majd ilyen célra pénzt. A másik az, hogy noha a százméteres nagykéményen évente valóban ötezer tonna szeny- nyező anyag jut a levegőbe, ez egyrészt lényegesen kevesebb, mint korábban, másrészt a porhoz óránként 40-45 köbméter mennyiségű víz vegyül gőz formájában. Amikor az időjárási, légköri viszonyok olyanok, úgy tűnhet, mintha ez a vízgőz is füst lenne. El kell mondani azt is, hogy a nagykéményen át a levegőbe jutó anyagok az emberre nézve nem agresszívek, az egészséget közvetlenül nem veszélyeztetik. S noha a gyár kártérítést fizet a környező mezőgazdasági üzemeknek, a földekre hulló szennyező anyagok között olyan fémrészecskék is vannak, amelyek szükségesek a növények fejlődéséhez, s amelyeket egyébként drága pénzen vásárolhatnának meg a termelőszövetkezetek, például műtrágyák formájában. Ezt az állítást igazolja egyébként az a kert is, amit a központi telephelyen létesítettek, s ami szépen fejlődik évről évre. De vígan éli életét a védő erdősáv is . . . Egyébként az utóbbi néhány évben igen sok minden történt a BÉM-nél a környezet védelme érdekében akár közvetve, akár közvetlenül. Elsőként hadd utaljunk a két éve megvalósult több mint egymilliárd forint értékű energiaracionalizálási és környezetvédelmi beruházásra. Amibe sajnos a nagykémény szennyezésének végleges megszüntetése nem fért ugyan bele, de a nagy összeg egyharmada közvetlen környezetvédelmi | feladatok megoldását szolgálta. Kevesebb por Természetesen a BÉM-nél nem csupán a nagykémény szennyezi a levegőt. Egyébként is, maga a környezetvédelem igen sokrétű tevékenység a gyárnál. Első helyre so- 'rolják a levegőtisztaság-védelmet, de fontos a kő- és ás- ványikő-bányászás miatt a természet-, vagy például a vízminőség-védelem, a hulladékgazdálkodás, a zajártalom elleni küzdelem. Maradjunk még mindig ’a levegő tisztaságának védelménél. Hogy a környező településeket és mezőgazdasági kultúrát védjék a poremissziótól, a központi telephely déli és délkeleti oldalára, valamint a telephelyen belül erdő- sávokat telepítettek. Ez ugyan sokat számít a károk csökkentésében, ám mindent nem oldott meg. A gyáregység területén hat helyhezkötött légszennyező működik (kéményekről van szó), s száll a por egész évben az üzemépületek nyitott ajtaján , ablakain és burkolathiá- nyo« részein. De évente több ezer tonnányi port okoz a technológia, a nyitott alapanyagtárolás, vagyis az úgynevezett diffúz-légszennyezés is jelentős. A szilárd anyagemisszió mellett ott van még azután a zsugorítvány-előállí- tás technológiájából származó gázemisszió. Csak érzékeltetésül hadd mondjuk el, hogy CO-ból több mint 38 ezer tonnánvit bocsát ki a BÉM! Mindezt azért mondjuk el, hogy igazoljuk: a gyáregység vezetése nagyon is látja, milyen sok tennivaló adódik a környezetvédelem területén. S történt is sok minden az utóbbi években. Elektrosztatikus és Hölter- féle, zsákos porleválasztó egységeket helyeztek üzembe, amelyek folyamatos üzemeltetése csak 1987-ben több mint 50 millió forintot emésztett fel. Ezen felül olyan technológiai utasításokat léptettek érvénybe, amely hozzájárul a szállóporok mennyiségének csökkenéséhez, például oly módon, hogy az alapanyag lerakásnál a rakodógépek csak alacsony gémállással dolgozhatnak. Vagy: az elegy-átlagosításnál a keletkező légszenynyező anyagokat nedvesítéssel kötik le. Sokat jelent a Miskolci Közterület-fenntartó Vállalattal kötött szerződés is, akik két éve rendszeresen portala- nítják az üzemterület aszfalttal fedett burkolatát. A környezetvédelem szempontjából igen fontos, hogy a porleválasztó berendezéseket rendszeresen karbantartják, üzembiztonságukra jól képzett szakemberek ügyelnek. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy tizennyolc cv után a BÉM sa- jókeresztúri „Védett I.” telephelyén szakemberek segítségével megoldódott az idén az évente 17-20 tonna port kibocsátó mészkőörlő és a rostaberendezések porelszívása. Ráadásul az értékes porokat, amelyeket újra fel lehet használni. Hölter-típusú zsákos porleválasztókkal gyűjtik össze. Ezzel a 6 millió forintba került fejlesztéssel egyrészt határérték alá sikerült szorítani a mészkőpor-emisz- sziót, másrészt jelentősen megjavult a munkahelyek levegője, s végül a leválasztott porok talajjavító, vegyipari. kerámiaipari adalékanyagként is felhasználhatók. A fentebb már említett egymilliárdos beruházás érintette az egyik legnagyobb porkibocsátó munkahelyet, a csillagtörő melegrostát, ahol látványosan, évi 1100 tonnáról évi 115 tonnára csökkent a poremisszió! Természetesen még ez is sok, ezért a gyáregység tovább gondolkodik a csökkentés lehetőségein. Szerepel a tervekben az elektrofilter rendszer 25 millió forintos fejlesztése. Ám említhetjük azt is, hogy az elszívó- rendszer réseinek tömítése több mint egyharmadával csökkentette a porkibocsátást, s 16,5 százalékkal a szén- monoxid kibocsátást. A porkibocsátás csökkentését szolgálta 1987-ben az is, hogy a technológiai paraméterek optimalizálására hazai gyártmányú műszerekkel rendszert építettek ki. A mérőkor automatikusan regisztrálja füstcsatornánként a zsugorítószalagok által kibocsátott szilárd mennyiséget, s a határérték feletti emissziót fényelcktródák jelzik. Főként saját erőből A BÉM ugyan nyereségesen működő vállalat lett. de ezkorántsem jelenti azt, hogy sokpénzük lenne. Hiszen nagy teherként nehezedik rájuk az 1 milliárdos beruházás törlesztése. Ennek ellenére a környezetvédelmi beruházásokat nagyobb részben önerőből finanszírozzák. így például saját maguk oldották meg a nagykémény száraz, szövetszűrős porleválasztó rendszerének kiépítését. Ez- a hatályos környezetvédelmi előírások betartása mellett lehetővé teszi mikron nagyság- rendű fémporok visszanyerését is, amelyeket a festékgyártásnál hasznosíthatnak majd. De a BÉM itt még tovább akar lépni. A nyugatnémet Chetra cég teflonbevonatú zsákos szűrőit szeretnék alkalmazni, amelyek 99,95 százalék portalanítási hatásfokkal dolgoznak. Mivel regionális légszennyezést megszüntető, s igen nagy értékű, mintegy 300 millió forintos beruházásról van szó, a terheket a BÉM ezúttal egyedül képtelen viselni, pályázatot nyújtottak be a Környezetvédelmi Alaphoz, remélhetőleg nem eredménytelenül . . . Megvédeni a természetet Ma már tudott dolog, hogy a BÉM hat kőbányát vásárolt az észak-magyarországi területen, amelyek váltott üzemeltetésével és a perkupái feldolgozóval kezdetben évi 2(10 000 négyzetméternyi, később talán még több dísz- és díszítőkövet, illetve burkolóanyagot akarnak gyártani. A szerkezetváltás során megvalósuló ásványikő-vagyon fel- használásának együtt kell járL ég szennyei és i bírság "Ft/ér nia az Aggteleki Nemzeti Park körzetének védelmével is. A BÉM vezetése minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy ez így legyen. Környezetvédő intézkedéseik között szerepel a jelenlegi és a tröszti szervezet létrejötte után hozzájuk kerülő újabb bányák kihasználásának mérséklése, egyes helyeken, például Tornaszentand- rásnál az ásványikő ki nem termelése, vagy a külszíni fejtéséi bányák rekultivációs tervének elkészítése. De nem csupán arra törekednek, hogy a bányászat alól felszabaduló területek ismét beolvadjanak a természeti környezetbe, hanem arra is, hogy a működő bányák ne nyújtsanak elszomorító látványt. Ezt elsősorban akkor sikerül majd megvalósítani, ha a robbantás helyett nyugati relációból beszerzett gépekkel folyik majd a bányaművelés. De ez sem távoli jövő már a BÉM számára . . . Kertészet és Szőlészet című /\ lap ezévi, november 3-i szá- / \mában dr. Donáth Béla, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium főosztályvezetője ezt mondja a vele interjút készítő újságírónak: „Gondolkodunk a környezetvédelmi bírság szó megszelídítésén. A szónak személyes mulasztás színezete van, ami méltán irritálja a vállalatvezetőket, akik sok esetben megörökölték a 30-40 éve épült gyárat s a régi technológiát. Az ilyen gyárban aligha lehet környezetkímélő technológiát bevezetni.” Mindez elmondható a Borsodi Ércelőkészítő Műre vonatkoztatva is. Igaz, a gyár még „csak” húszéves múlt, ám annak idején a különböző okok miatt - igen rossz helyre, megyénk első számú környezetvédelmi szakembere fogalmazása szerint „ideálisan rossz helyre” építették. A következmény nem csupán a tényleges lég- szennyezés a központi telephelyen üzemelő nagykémény miatt, hanem - mert a szél ennek porát és füstjét sok esetben Miskolc felé viszi - annak a részben valós, részben vélt véleménynek a megcsontosodása, hogy a BEM a térség legnagyobb légszennyezője. Ililillil
