Észak-Magyarország, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-29 / 284. szám

1988. november 29., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Beszélgetés Kun Miklós történésszel Kun Miklós történész közel ötszáz oldalas könyvben szá­molt be Buharinnal foglal­kozó kutatásairól. Amit ko­rábban Buharinról tudhat­tunk, azok lényegében rága­lomnak bizonyultak; az em­berre, a politikusra és mű­vészre a meggyilkoltatása után is módszeresen felhor­dott szennynek. A Buharin című könyv szerzőjével be­szélgetünk. Az ön korábbi cikkei, de főleg a könyve alapján megis­merhettük a bolsevik párt e ki­magasló jelentőségű vezetőjé­nek tevékenységét, tragikus sorsát. Buharinról tudjuk azt is, hogy a párt teoretikusaként is jelentős munkát végzett. Va­jon, mi az amit elméleti hagya­tékából fontosnak kell tekinte­ni?- Buharint csak a maga korába helyezve lehet igazán megérteni. Ennélfogva nem lenne bölcs dolog a mai hely­zetre szó szerint alkalmazni olyan véleményt, amely telje­sen más történelmi körülmé­nyek között, 60-70 évvel eze­lőtt látott napvilágot. Tény, hogy amikor a Szovjetunió­ban megindult a gorbacsovi reformfolyamat, Buharin zászlaja lett a reformereknek. És mint tudjuk. Közép-Euró- pában is egyfajta nosztalgia vált uralkodóvá az értelmiség egyes rétegeinek körében. Ezt úgy fogalmazták meg, hogy „Vissza Buharinhoz!” Túlmutatva korán- Nos, miről van szó? Ar­ról, hogy felismerték Buharin személyében a bolsevik párt markáns, karizmatikus egyé­niségét. Holott Buharin oly­kor éppen radikalizmusával tűnt ki. Megemlítem, hogy az amerikai John Reed 1917-ben amikor megismerkedett vele, azt írta noteszébe, hogy ez az ember még Leninnél is balol- dalibb politikus. A világforra­dalom híve volt, mi több ideológus. Ellenezte a breszti béke megkötését. Ám képes volt változtatni: amikor pél­dául Lenin - igaz, hosszú vi­tákban - meggyőzte az új gaz­daságpolitika szükséges vol­táról. Az 1920-as évek kö­zepén Buharin már úgy fog­lalt állást, hogy a kolhozosí- tást nem lehet azonnal, erő­szakos módon végrehajtani, hogy az agrárkérdés körülte­kintő megoldása nagyon fon­tos Oroszország életében. Bi­zonyos tételek tehát túlmu­tattak a korán. Pontosan tud­juk, hogy mint ember számos pozitív tulajdonságot mond­hatott magáénak, s a történe­lembe is így vonult be. Azon­ban az is tény, hogy a húszas évek végéig Sztálin első számú szövetségese volt.- Ez a politikai magatartás, vagy személyiségjegy mikép­pen jelentkezett?- Például úgy, hogy a tizen­negyedik kongresszuson, 1925-ben segített Sztálinnak letörni a párton belüli vitákat szorgalmazó ellenzéket. Ke­ményen fellépett Zinovjev- vel, Kamenyevvel, Trockijjal szemben. Tudta és eltűrte, if­júkori barátjának letartózta­tását, s amikor aztán maga is a pluralizmust képviselte vol­na, a húszas évek legvégén, már késő volt.- Tehát tudatosan válasz­totta a kettős életet? S ha igen, milyen nyomokat hagyott er­ről a drámai életvitelről? Sajátos üzenet az utókornak- Beszéltem hajdani mun­katársaival, Buharint ismerő politikusokkal (akik akkor voltak fiatalok) nos, elmond­ták, hogy egy idő után még a közvetlen környezete előtt is titkolta gondolatait. Szörnyű helyzet egy alapjában életvi­dám ember esetében! Moso­lyogva ment be 1934 és 1936 között a munkahelyére, az Iz­vesztyija szerkesztőségébe, ahol minden nap megírt egy vezércikket. Ezeket nem szig­nálta, de nemrég hallottam egy amerikai kutatótól, hogy megtalálták ezeknek a cik­keknek a listáját. Közel 350 Buharin-cikkel számolhatunk tehát annak a tragikus sors­helyzetnek a következtében, hogy a halálra készülve, 1936- ban, a fontosnak tartott cik­keinek a listáját kicsempészte Párizsba.- A per, amelyben a halálos ítéletet meghozták, koncep­ciós per volt. A körülmények tanulmányozása során kimu­tatható valamiféle forgató­könyvi azonosság a későbbi közép-európai perekkel, pél­dául a Rajk-perrel?- Nem, Buharin esetében más módszerekkel dolgoztak. Rajk, Slansky vagy mások esetében úgy tudjuk, hogy az áldozat betanulta a kívánt szerepet és monoton hangon felmondta „bűneit”. Buharin intellektuálisan felvette a küzdelmet Visinszkij fő­ügyésszel és megkísérelte az adott játékszabályokon belüli ellenállást. Erre számos uta­lása, megjegyzése a bizonyí­ték, amelyekre akkor csak kevesen figyeltek föl.- Úgy tudjuk, hogy Ma­gyarországon is kiadják majd az egyik tanulmányát, melyet Az átmeneti korszak gazda­sága címmel 1924-ben írt. S minthogy ebben a szocializ­mushoz vezető utak különbö­zőségét fejtegette, nyilván ez az írás sokáig veszélyesnek minősült a monolitikus hata­lomra törekvő Sztálin előtt. De vajon túlélte-e a tanulmány a történelem eddigi menetét?- A Kossuth Kiadó már a napokban bő válogatást ad közre Buharin műveiből. Ezekből tehát bárki meggyő­ződhet egy kitűnő tollú politi­kus napjainkig sugárzó gon­dolatairól. Az egész hagyaté­kot azonban nem lehet átül­tetni, mert sokban eljárt fe­lette az idő. Ne felejtsük, hogy minden Buharin-tanul- mány egy adott korszak ter­méke. Elmondható ez más nagy marxista gondolkodókról is. Lenin számára például idegen volt a szocializmus egyetlen országban való felépítésének gondolata; le is írta, hogy a Ruhr-vidéki nagyiparra és orosz gabonára alapozta az orosz proletárforradalmat. Nem véletlen, hogy számos ilyen „eretnek” utalás nem­csak Sztálin, de Hruscsov és Brezsnyev idején is kimaradt a Lenin-összesből. Nos, Bu­harin is arra számított az 1920-as években, hogy több országban győz a szocialista forradalom. Amikor látta, hogy ez nem következik be, már arról írt, hogy hosszú időnek kell eltelnie a szoci­alizmus felépítéséig és ha ezt Oroszország egyedül építi, az fejletlen lesz és semmiképpen nem lesz olyan, mint ahogy a marxizmus klasszikusai el­képzelték. Manapság sokat beszélünk a nemzeti kérdésről. Ezért megjegyzem, hogy Buharin a húszas években komolyan foglalkozott ezzel a témával. Történetesen azt fejtegette, hogy Közép-Ázsiában a nem­zeti kérdést a parasztkérdés megoldásával kell összekap­csolni, mert a kettő összetar­tozik. Hogy a nemzeti kérdés rendezetlensége kihat a gaz­daságra s ezzel lényegében a mához is szól. Sztálin félt tőle- Sztálin hogyan fogadta a teoretikus Buharin vélemé­nyét?- Félt tőle. Tudta, hogy Buharin mindenben fölébe emelkedik: fiatalabb mint ő, tehetségesebb, jobb az írás­készsége és közelebb állt Le­ninhez is. Ezt a viszonyt Sztá­lin néha nem is titkolta, érez­tette Buharinnal a fenntartá­sait, olykor pedig mézes-má- zos szavakkal igyekezett al­kudozni vele.- Buharint rehabilitálták a súlyos vádak alól. De mond­hatjuk azt is, hogy rehabilitál­ták a kor követelményét. A történelemhamisítást tükröző művekben azonban milliók nevelkedtek a Szovjetunió­ban. Vajon ez a nemzedék, amely ezt a leckét tanulta, ho­gyan fogadta a számára új igazságot?- A hamis tudat sajnos igen mély gyökereket vert. Erről magam is meggyőződhettem, amikor 1987 novemberében kint voltam Moszkvában. A tévében közölt első Buharin- fotók semmit sem jelentettek a legtöbb embernek. Azt is mondhatom, hogy például értetlenség fogadta a fehér foltokat eltüntetni igyekvő történészek szavait. Való igaz, hosszú éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy le­mossák Buharinról mindazt a szennyet, amellyel a per kap­csán elborították. A kép azonban változik s én ezzel összefüggésben egy másfajta veszélyt látok: most olyan Buharin kultusz van születőben Trockij, Zinov- jev, Kamenyev és mások „ro­vására” amelyre szintén nincs szükség. Ahogyan az sem tű­nik meggyőzőnek, hogy aszo- cializmusnak létezik egy bu- harini alternatívája, hogy ha az általa jelölt úton indultunk volna, akkor ma más lenne a helyzet és így tovább. Hiszen tény, hogy Buharin nagyon határozottan részt vett a sztá­lini rendszer megszilárdításá­ban. Részese és egyben áldo­zata is volt a thermidoriánus fordulatnak. Akkor járunk közel az igazsághoz, ha nagy­ságát és tragédiáját érzékelve életének minden korszakáról hűen, árnyaltan, frázisoktól mentesen - a történelmi korba beágyazottan beszé­lünk. K. E. Hubertus Hotel A Füzesabonyi Állami Gazdaság a Heves megyei Tepély pusztán 54 millió fo­rintos beruházással a kül­földi vadászturizmus fel­lendítésére vadász szállo­dát épített. A 7ö ágyas Hu­bertus Hotelhez 43 ezer hektár vadban gazdag terü­let is tartozik. (MTI fotó.) II. Miként érvényesül a gazdálkodási felelősség? Utóvizsgálatot végzett a Sá­toraljaújhelyi Népi Éllenőrzési Bizottság annak megállapítása érdekében, hogy az alapvizsgá­lat óta eltelt két évben a térség mezőgazdasági termelőszövet­kezetei orvosolták-e a gazdál­kodási felelősségrendszer ér­vényesítésében feltárt hibákat. Egyes részterületek pontos szabályozása azóta sem történt meg. A sátoraljaújhelyi Új Erő Mgtsz-ben például ma is hiány­zik a tárolási, készletezési, anyaggazdálkodási, beruhá­zási szabályzat. Nem készült el a beruházási, anyaggazdálko­dási szabályzat a zemplén- agárdi Szőke Tisza Mgtsz-ben sem. E negatív példák ellenére sokat erősödött a térségben a felelősségi rendszer. A sok új rendelet és utasítás nyomon követése - sajnos - nagyon ne­héz, a szabályzatok karbantar­tását néhol a MÜSZI-re bíz­ták, másutt a jogtanácsosok mellett az érdekelt részlegve­zetőket is bevonták e munká­ba. A termelőszövetkezetek­ben elmondták, nagy segítség volt számukra, hogy megkap­ták a TOT és a TESZÖV min­taszabályzatait, amelyet csak adaptálni kellett. A népi ellenőrök megállapí­tották, hogy az információ áramlása, a döntéselőkészítés, a vezetői számonkérés mind az öt termelőszövetkezetben megfelelő. A gazdálkodás át­szervezése, az önálló elszámo­lási rendszer kiépítése lehető­séget biztosít a gazdálkodási eredmények rövid időn belüli regisztrálására, vagy az ered­ménytelenségek gyors kiszűré­sére, így az időbeli intézkedés­re. Megállapították még, hogy a törvényességi felügyelet rendszeres és hatékony, csak­úgy, mint a TESZÖV-nek mint érdekképviseleti szervnek az ellenőrzéseken alapuló elmé­leti és gyakorlati támogatása. Megállapították továbbá, hogy szigorodtak a felelősségre vonások, nem „mossák ki” a gazdálkodásban vétkeseket, gyakoribbak az önvizsgálatok, önértékelések, a szövetkeze­tek racionálisabbak a gazda­ságtalan tevékenységek vissza­szorításában, felszámolásá­ban. i- gy­NEM VAGYUNK BEREPÜLŐPILÓTÁK ... Még egy teljes hónap van hátra a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa által meghirdetett idei munkavédelmi ne­gyedévből. A vállalatoknál egymás után zajlanak az ehhez kapcsolódó események, munkavédelmi vetélkedők, kiállí­tások, szemlék és - ellenőrzések. Mert úgy vagyunk ezzel is, hogy noha a munkavédelem egész éves, permanens fo­lyamat, ezért az év utolsó három hónapjában hosszú évek óta mindig több az odafigyelés. A Miskolci Közterületfenn­tartó Vállalat igazgatási csoportja meghívott bennünket, vegyünk részt velük vasárnapi, elsősorban a különböző telephelyek portásait ellenőrző, szondás bejárásukon. * Vasárnap reggel. Köd és nyirkos hideg. Ilyenkor külö­nösen jól esik egy féldeci. A dolgozók többsége ma már azonban meg sem kockáztatja, hiszen ha kitudódik, fegyelmi felelősségre vonással jár. Ám még jelentős azok száma is, akik csak legyintenek ilyenkor. Aztán vasárnap is van, s egy porta mégsem számjegyvezér- lésű gép . . . Csakhogy egy portán át, ha az italtól elalszik az őr, vagy éppen lekenyerezik egy üveg pálinkával, sok min­den eltűnhet . . . A főporta környéke szeme­tes. Látszik, péntek óta itt nem takarított senki. Papírdarab­kák, csikkek. Talán amire hét­főn reggel jönnek a vállalati ve­zetők, felseprik majd. Előkerül a szonda. Á portáson látszik, mennyire izgatott, pedig nincs oka rá. A szonda kimutatja, hogy nem ivott. Nem így a 2-es portán szolgálatot teljesítő há­rom portás egyikénél, ahol el- barnul, s 0,2 ezrelékes ittassá­got mutat.- Éjszaka egy órakor taxival kellett mennem a fogorvoshoz - mondja megszeppenve az idős férfi, majd száját mutatja: - Fogat kellett húzatnom, s mert fájt, megittam egy deci pálinkát. Ez azonban nem mentség. Elkészül a jegyzőkönyv. * A központ 3-as portája őrto­rony. Innen jól belátni a sora­kozó munkagépeket. Ör sehol. Aztán előkerül, s mondja, hogy éppen a kutyának melegí­tette meg az ételt. Felmegyünk vele a toronyba, de a talált vod- kásüvegben víz áll. 'A rendé­szeti előadó azonban már is­meri embereit. Bemegyünk vele az öltözőbe is. A szekrény­ben sörösüvegek.- Én csak összeszedtem őket - védekezik a portás. - Fo­galmam sincs, hogy ki hozta be őket. A szondát ő sem ússza meg, s az eredmény nála is 2. fokozatú ittasság.- Otthon, hajnali négykor a kávéval megittam egy fél rumot- néz ránk nyugodtan, mintha a világon semmi nem történt vol­na, mintha nem készülne ez esetben is jegyzőkönyv, amit itt is nyilván fegyelmi követ majd.- Nem vagyunk mi berepülő pi­lóták - teszi hozzá jópofán. - Megisszuk a magunkét, de módjával. Hol van ez az alko­holizmustól?! * Nádasrét. Gépkocsink óriási varjúcsapatot riaszt fel. Közé­jük a szemétdombot dézsmáló sirályok vegyülnek. Hatalmas németjuhászok rontanának ránk, ha nem lennének meg­kötve, nem lennének ketrec­ben. A ködben alig néhány mé­terre látni csak. Fázósan bor- zongunk meg, én arra gondo­lok. jól esne egy bögre forralt bor. Hát még annak, aki tizen­két, huszonnégy órát van itt szolgálatban . . .- Ittam én!-vágja ki az idős portás a kérdésre, hogy ivott-e valamit? De a szondát olvan nyugodtan veszi kézbe, hogy már előre tudjuk, bizony csak jó meleg teát ivott az öreg har­cos. S ezt bizonyítja a szonda a földtelepi és a szeméttelepi portásfülkében is. Sőt, még Di­ósgyőrben is. Pedig az ellenőr­zők igencsak arra számítottak, hogy itt elszíneződik a készü­lék .. . * Nagy leleplezés tehát nem volt a vasárnapi szondás bejá­ráson, noha a két jegyzőköny­ves eset azt bizonyítja, hogy az ellenőrzésekre szükség van. Még akkor is, ha egyes dolgo­zók felesleges zaklatásnak tart­ják. De csak hadd szokjanak hozzá! Inkább ehhez, mint az ittasság esetleg komolyabb kö­vetkezményeihez . Ny. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom