Észak-Magyarország, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-01 / 261. szám

1988. november 1., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Kölcsön a Világbanktól Mire költjük a dollármilliókat? • * Önjáró fűkasza A Kaposgép tabi gyáregységében elkészült a nullszéria az MFK 100-as típusú önjáró fűkaszából, amelyet a Kaposgépben fejlesz­tettek ki. A termelői áron 165 000 forintba kerülő gépből 15 ké­szült el. Idáig hasonló típust csak exportból tudtak beszerezni a felhasználók. (MTI-fotó) Üzemet tervez az Ágroker Borsodi környezetvédelmi hetek Hová szemeteljen Miskolc? A műszaki fejlesztés ha­zánkban nemcsak pénzkér­dés, mindeddig a hatékony gazdasági feltételrendszer is hiányzott a fejlesztési elkép­zelések megvalósításához. A vállalatok inkább tartalé­kolták vagy elköltötték pén­züket, mintsem, hogy olyan fejlesztésekbe kezdjenek, amelyet bármilyen okból nem tudnak befejezni. Nemrégiben a hazai mű­szaki fejlesztés anyagi bázi­sa bővült, 50 millió dollár világbanki kölcsönt kapott Magyarország a műszaki fejlesztés meggyorsítására. Ennek a hitelnek az igény- bevételét igen szigorú felté­telekhez kötik, csak olyan programok finanszírozhatók ebből a pénzből, amelyek teljesítik a minimális 10 százalékos megtérülési rátát, s szerény hasznot biztosíta­nak a hitelfelvevőnek még a kamat- és a kölcsönvisz- szafizetés után is. Fontos szempont, hogy a megvaló­sult fejlesztésnek legyenek kihatásai a gazdaság más te­rületeire is. A rendelkezésre álló 50 millióból 3,5 millió az állam által közvetlenül felhasznált rész, ebből olyan fejlesztése­ket finanszíroznak, amelyek­nél közvetlen gazdasági ha­szon, megtérülés nem mutat­ható ki, de megvalósításuk nélkülözhetetlen a hatékony műszaki fejlesztéshez. Min­denekelőtt a kutatás-fejlesz­tési infrastruktúrát fejlesz­tik: az Országos Mérésügyi Hivatal .1,1 milliót, a Mi­nőségellenőrző Intézet 2 mil­liót kap, külföldi konzulen­sek honorálására pedig 350 ezer áll rendelkezésre. A fennmaradó 46,5 millió dollárból 4,5 millió tartalék, 26,6 millióval nyolc közpon­ti fejlesztési programot tá­mogatnak. A fennmaradó 15 millióra most írtak ki pá­lyázatot. A kölcsön maxi­mum 10 évre vehető igény­be, a törlesztésnél három év a türelmi idő. Olyan fej­lesztésekkel lehet pályázni, amelyek 1993-ig befejeződ­nek, illetve a beruházásokat erre az időpontra üzembe helyezik. Mint azt az OMFB programirodájának vezetője. Kardos Péter elmondta, bár csak júliusban írták alá a szerződést a Világbankkal, ez év januárjában már elő­zetes pályázati felhívást ad­tak ki. Eddig 29 pályázat érkezett, ebből azonban az OMFB értékelése szerint csak 11 felel meg a világbanki kö­vetelményeknek. Éveken át olyan alacsony volt a megyénkben megter­melt tej mennyisége, hogy a Borsod Megyei Tejipari Vál­lalat szükségletének 10—40 százalékát idegen megyék­ből volt kénytelen beszerez­ni. A vállalat, hogy önellá­tóvá váljék, évről évre több vemhes üszőt helyez ki a gazdaságokba és fejőgépeket a háztájikba. Emellett mennyiségi és minőségi fel­árral is igyekszik növelni a termelői kedvet. Erőfeszíté­seiknek köszönhető, hogy ta­valy óta növekszik a felvá­sárolt tej mennyisége, az idén már nem kell tejet hozni a megyébe. Az egy főre jutó tejfo­gyasztás 1985 és ’87 között 169 kilogrammról 201,7 kilo­grammra nőtt. Ennek a di­namikus növekedésnek a ja­nuár elsejei áremelés vetett véget: az eddig eltelt idő­szakban a tej- és tejtermék­értékesítés a bázishoz képest 5 százalékkal csökkent. Az Az OMFB a fejlesztési célkitűzések alapján értékeli a vállalat pályázatát, a cé­geknek azonban igen ke­mény gazdasági és hitelkö­vetelményeknek is meg kell felelniük, ezt pedig a bankok vizsgálják. Izgalmas kérdés: vajon miért érdemes egy vállalatnak be­nyújtania pályázatát? Min­denekelőtt azért, mert a vi­lágbanki konstrukcióban megvalósuló hitelfelvétel igen előnyös a cégek számá­ra: hozzáférhetővé válik a nyugati import, ami eddig még akkor sem ment, ha a forintfedezet megvolt hozzá. A viszonylag alacsony ka­mat — 14 százalék — ugyancsak kedvező, a ma­gyar banki hiteleknél ez magasabb, 20 százalék kö­rül van. A jelenlegi bizonytalan gazdasági helyzet azonban gyakran visszahúzó erőként jelentkezik, hiszen manap­ság korábban jól prosperá­ló cégek is igen nehéz gaz­dasági helyzetbe kerülhet­nek. Nemhogy fejlesztésre nem gondolhatnak, gyakran létüket fenyegeti veszély. Ezt a világbanki kölcsönt is csak a pénzügyileg és gaz­daságilag erős pozícióban lévő cégek vállalják fel. Kardos Péter szerint a vállalatok talán utolsó lehe­tőségüket látják a hitelben, mert különben megindulhat­nak a lejtőn lefelé. Az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság programirodájának vezetője kifejtette, i hogy a 15 millió dollárt a gazdasá­gi kulcsterületekre kívánják koncentrálni. Magyarország esetében ugyanis csak an­nak van realitása, hogy a világpiaci résekbe hatoljunk be, önálló piaci szeletet ki- kanyarítani nem tudunk magunknak. Döntő szerepet játszik a vállalati fejlesztési elképze­lések elbírálásánál, hogy azoknak milyen kisugárzó hatásuk van más területek­re. Prioritást csak az a terv kap, amelyik nemcsak a vállalatnak hoz közvetlen hasznot, hanem közve­tett módon érint más terü­leteket is. Az OMFB és a bankok által elfogadott fej­lesztési tervekről részletes információt adnak a Világ­banknak, amelynek egyéb­ként lehetősége van bárme­lyik programot a megvalósí­ízesített tejitalok és a sűrí­tett, cukrozott tej kivételé­vel szinte mindenből keve­sebb fogy, különösen nagy a visszaesés tejfölből, tejszín­ből, vajból, sajtból, túróból. A lakosság az olcsóbb tej­termékeket keresi. Az ala­csony zsírtartalmú (egészsé­gesebb), olcsóbb tej forgal­ma például 33 százalékkal nőtt a múlt év hasonló idő­szakához képest, de több fogy az alacsony zsírtartal­mú tejfölből is. A miskolci tejüzemben és a mezőkövesdi sajtüzemben folyó technológiai és kapa­citásnövelő rekonstrukció is jórészt annak érdekében történik, valamint a válla­lati üzletpolitika is azt dik­tálja, hogy tovább korszerű­södjék a termékválaszték. Konkrét céljuk, hogy növel­jék a fogyasztói tej eltart­hatósági idejét. Takarékos- sági és praktikus okokból rövidesen megkezdik az 5 Élelmiszeripari üzemet tervez a miskolci Agroker. Igaz, nem megyénkbe, ha­nem Szabolcsba. Ez viszont azt mutatja, hogy megbíz­ható partner, 'mert a megye határain kívülről is megke­resik megbízatással. Az új élelmiszeripari üzem megrendelője a Csen- ger székhelyű AGROFRUKT Rt. amely részére különbö­ző gyümölcsféleségek fel­dolgozására tervezik és bo­nyolítják az új létesítményt. Mintegy 150 millió forin­tos beruházásban készül el az új üzem mintegy 4000 négyzetméteres üzemcsar­noka, amelyeket a Mezőpa­nel előre gyártott, helyszí­nen összeszerelhető elemei­ből állítanak össze. Ennek tervei elkészültek, a kivi­telezés is megkezdődött. Az Agrobernél jelenleg a tech­nológiai terveken dolgoz­nak. A szükséges gépeket az NSZK-ból szállítják, amelyet lízingben vesznek át. Ezt öt év alatt áruval literes tasakos tej gyártását, aminek elsősorban gyermek- intézmények, üzemi konyhák látják majd hasznát. Stabi­lizálni akarják az étkezési félzsíros túró minőségét, korszerűsíteni a csomagolá­sát. A trappista sajtot kizá­rólag export minőségben sze­retnék készíteni. Megkezdik a szendvicsvaj gyártását megyénkben is, javítani kí­vánják a tejfölös dobozok zárását és a kakaós tej mi­nőségét. A vállalat legsikeresebb terméke a Gervais-Danon család. Ezért bővítik a „gyü­mölcsöskert” ízválasztékát málnával és fekete ribiszké­vel. Emellett létrehozzák e termékcsaládon belül a „zöldségeskertet” is, így tor­más, zelleres, uborkás ízek­kel is készülnek majd túró­krémek. Terveik között sze­repel még a Bodrog cseme­ge túrókrém és juhtúró gyártása is. i. gy. fizetik ki. Az üzem irányí­tását a legkorszerűbb mód­szerrel, számítógépes meg­oldással tervezik és végzik majd. így is mintegy 150 főt foglalkoztatnak. A nyersanyagot a Csenger és környéke gazdaságai szállít­ják, melyek termékszerke­zetüket is ebhez a „piac­hoz” igazítják. (Folytatás az 1. oldalról) tonna fém. 1500 tonna üveg található, hogy csak néhány hasznosítható hulladékot em­lítsünk. Ezért alkalmaz a vállalat Nádasréten három, úgynevezett válogató embert, akik évente legalább 1000 tonna hasznos hulladékot juttatnak vissza a népgaz­daságnak. Mindez igazolja, mennyire fontos lenne a sze­lektív gyűjtés megszervezése. Csakhogy ehhez megfelelő edényekkel kellene ellátni a lakosságot, esetleg valami módon érdekeltté kellene tenni őket a hulladékok szétválasztásában. Miskolcon a bevezetés előzetes becsié^ sek szerint mintegy 21 mil­lió forint egyszeri beruhá­zást jelentene, s további 15 millió forintot a szelektív gyűjtési rendszer üzemelte­tése. Viszont megérné ... Sajóbábonynál minden adott A legégetőbb kérdés azon­ban az. hová tegyük Miskolc évi 600 000 köbméter hulla­dékát? Gera Sándor, a mis­kolci szakvállalat másik osz­tályvezetője, hozzászólásában érzékeltetésül elmondotta, hogy amikor a nádasréti szeméttelep létesült, az en­gedélyben azt - rögzítette a hatóság, hogy az egyik kö­zeli utca szintjétől 30 centi­méterrel mehetnek feljebb a gödör feltöltésével. Ma 8,5 méternél tartanak!... Bán István és Gyarmati Péter, a miskolci tanács fő­előadója ismertette, mi tör­tént eddig, és mi várható Nádasrét felváltását illetően. Először a VÁTI, majd az Északterv készített ta­nulmánytervet a megyeszék­hely hulladékának elhelye­zésére. Hat telephelyet hatá­roztak meg Miskolc térségé­ben, Bükkaranyos, Mályi, Sajóvámos, Szikszó, Sajó- szentpéter mellett. Sőt, még (vagonos szállítást feltételez­ve) Rudabányán is. Mindenütt van valamilyen, a megvalósíthatóságot kizáró akadály. Nincs viszont tervezővállalatunk tanul­mánya szerint a sajó- bábonyi térségben. Itt, a községtől 4 km-re minden te­kintetben megfelelő egy rész, ami Miskolcról a Lyukó- völgyön, illetve a Feszty Ár­pád utca felől könnyen meg­közelíthető, s 28—30 millió köbméter hulladék elhelye­zésére alkalmas, vagyis het­ven évre elegendő! Minden­féle mérlegelés azt bizonyít­ja, hogy Miskolc hulladékát csak itt érdemes elhelyezni. Gyarmati Péter szerint is reális az Északterv- tanul­mányterve, noha még to­vábbi vizsgálatokra van szükség, s a végső szót a ta­nácsi testületek mondják majd ki. Hiszen még elkép­zelhető egy hulladékégető mű megépítése is. De ez a gon­dolat már átvezetett a hul­ladékhasznosítás témaköré­be. Elsősorban pénzkérdés A lakótelepi szemét olyan érték Miskolcon — mondotta Bán István —, amellyel egy fűtőművet lehetne üzemel­tetni, de már a hasznosítás első lépcsőfoka, a szelektív gyűjtés is sok pénzt feltéte­lez. A jövő útja mégis min­denképpen ez. A megyei tanács felkérésére NSZK- beliek készítettek tervet a miskolci hulladékhasznosítá­sára, s az elképzeléseket hazai szakvállalatok vélemé­nyezték. Csakhogy ez a terv milliárdos beruházást felté­telez ... A fentebb már em­lített VÁTI, majd az Észak- terv összefoglaló tanulmány- terve segít most az útkere­sésben. S ne feledjük, hogy még elképzelhető egy hulla­dékégető mű megépítése is, amiről már évek óta szó van, s amihez központi se­gítséget is ígértek. Ma azon­ban már bizonyos, hogy né­hány évig nem kerülhet rá sor pénzhiány miatt. Kana­dai és osztrák cégek is vizs­gálják, hogyan lehetne hasz­nosítani a miskolci hulladé­kot, például fűtésre, de ezt is háttérbe szorítja most az elhelyezés. Kukamentes Széchenyi út Volt ennek a vitadélután­nak még egy érdekes epi­zódja, ami sok szempontból érinti a várost. Orendi Ká­roly számolt be egy fővárosi tanácskozásról, ahol a své­dek által már húsz éve, s azóta sok más országban is elterjedt, úgynevezett cső- vezetékes hulladékgyűjtési rendszert ismertettek. Az ÉTI tanulmánytervet készí­tett ennek magyarországi elterjesztésére. A rendszer lényege, hogy a rákötött 2000—5000 lakás hulladékát egy csőrendszer segítségével gyűjtik össze. Ezzel gyakorlatilag kiküszö­bölik a kukákat, a konténe­reket a lakások közeléből. Egy lakásra vetítve 20 ezer forint a költség, ami a la­kásárhoz képest nem túl sok. A jövő évben Szentend­rén kezdődik meg az első ilyen rendszer kiépítése ha­zánkban, s azt két év múl­va már üzemeltetik. Orendi Károly javaslata: a miskol­ci tanács kapcsolja össze a Széchenyi út rehabilitációját egy ilyen csővezetékes elszí­vórendszer kiépítésével, ami egyszer s mindenkorra a leg­kulturáltabban oldaná meg a megyeszékhely legszebb ut­cája, a sétálóutca hulladé­kának összegyűjtését. Nyikes Imre Ahol a fejlesztés nem szünetel Mindig előrelátás jellemezte a Tiszai Vegyi Kombinát vezetését, amikor a fejlesztésekről, a vállalat jövőjéről volt szó. Az átgondolt fejlesztési stratégiának köszönhetően, szinte minden évben gyarapodott a kombinát egy-egy üzem­mel, termelőberendezéssel. S milyen üzemekkel? Olyan gyárakat, üzemeket építettek, amelyeknek a termékeit több földrészre exportálják, sikeresen. Ennek eredménye az évi százmillió dollárt meghaladó tőkés exportteljesítés és a sok száz millió forint vállalati nyereség. Joggal lehetnek büszkék a vállalatnál, hogy az utóbbi másfél évtizedben nem elavult, olcsó pénzen vásárolt tech­nikát honosítottak meg, hanem a legfejlettebb technológi­ákra, eljárásokra tettek szert. Elegendő megemlíteni az olefingyár, a két poliproliléngyár, a hagyományos és a két évvel ezelőtt elkészült lineáris polietiléngyár eddigi műkö­dését, a műanyaggyár több világszínvonalú berendezését, melyek technikai színvonala megfelel a fejlett tőkés or­szágok hasonló gyárainak műszaki-technológiai paraméte­rének. A kombinátban most készülnek a harmadik polipropilén­gyár üzembe helyezésére, amelytől az exportárualap további növekedése várható, és az asztalon vannak azok a fejlesz­tési tervek is, amelyeknek valóra váltása az elkövetkező évek feladata lesz. Ilyen terv egyebek között egy újabb, évi 60 ezer tonna kapacitású polietiléngyár létesítése, amely megoldja majd a hazai ellátási gondokat, a hagyományos polietilénből. De fantáziát látnak a műanyag félkész- és késztermékek gyártásának növelésében is. Mindenekelőtt a minőségi áruk kö­rét szándékoznak bővíteni a rendelkezésre álló világbanki hitelből. Tehát, újabb műanyag-feldolgozó gépek üzembe helyezésével fokozzák a gyártókapacitást, amit gyakorlati­lag a jövő év elején valósítanak meg. Ugyancsak folyamat­ban van az úgynevezett szőtt zsákot előállító üzem életre hívása, amely a tervek szerint 1989 első felében kezdi meg a termelést. Végül, de nem utolsósorban, foglalkoznak az olefingyár bővítésével kapcsolatos elképzelésekkel. Ez a fejlesztés azért nagy jelentőségű, mert olefinkémiai alapvertikumról van szó, ugyanis itt termelik az etilént, a propilént, a mű­anyaggyártás nélkülözhetetlen alapanyagát. Az _ olefingyár bővítését három ütemben képzelik el, az első ütemben például újabb kemencét építenek azért, hogy legalább tíz százalékkal növelhessék a gyár termelését. Az elmondottak azt támasztják alá, hogy még nehéz gaz­dasági helyzetben is — természetesen a megfelelő feltételek esetén — lehetőség van az adott termelővállalat tudatos fejlesztésére, a legkorszerűbb technológiák és technikák bevezetésére. Persze, ehhez elengedhetetlen, hogy legyen át­gondolt, komplex gazdasági és műszaki szemléleten nyugvó koncepció, amit a mindenkori piaci változásokhoz gyorsan és rugalmasan lehet formálni. L. L. tás során is ellenőrizni. Sz. B. MTI-Press Visszaesett a fogyasztás Bővíti választékát a tejipar

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom