Észak-Magyarország, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-28 / 283. szám

1988. november 28., hétfő

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

18 halálos foglalkozási baleset Borsodban

Előzzük meg a tragédiákat

A termelésben és gazdálkodósban tapasztalható eredmények és gondok meghatározzák a munkavédelmi tevékenység hatékonyságát is. Megyénkben a nehézségek ellenére a vállalatok egy részénél tovább erősödik a munkavédelem személyi feltétele, növekszik a biztonságtechnikai színvonal. Erőfeszítések történnek még számos munkahelyen meglévő, elavult technikatechnológia felszámolásáért, valamint az új veszélyek és károsító hatások csökkentéséért.

Az eredmények ellenére továbbra is bekövetkeznek tragédiák, halálos balesetek. Ez év november 20-ig megyénkben 18 halálos foglalkozási baleset következett be 16 üzemben, két baleset pedig úton történt. (1987. év hasonló időszakában 26 halálos foglalkozási balesetből 21 volt üzemi és 5 úti.)

Ha pusztán csak a számokat néznénk, a csökkenéssel elégedettek lehetnénk. Ám nem lehetünk nyugodjak. Minden baleset családok tragédiáját hordozza magában, ami miatt gyermekek nőnek fel apa vagy anya nélkül. A 111 elhalálozott 15 kiskorú • gyermeket hagyott maga után.

Az idei halálos balesetek időbeli előfordulása is elgondolkodtató: január 14. és április 16. között 13 halálos foglalkozási baleset következett be. A nyári időszakban a tragédiák sora megállt. Szeptember 5-től november 20-ig pedig ismét 5-en haltak meg, baleset miatt.

Az esetek több, mint 50 százalékánál a sérült fegyelmezetlensége, az előírást megszegő munkavégzése okozta a tragédiát. Ittasság csak egy esetben követelt

emberéletet. (Mióta a szondázás a vállalatok, intézmények területén kötelező lett, egyre kevesebben mernek ittasan a munkahelyükre menni, vagy esetleg a vállalat területén italozni, főleg a munkajogi következmények miatt.)

Továbbra is sok a gépjármű és vasúti szerelvény által okozott baleset, illetve a mérgezés, fulladás, vagy égés. A legtöbb esetben kiderül, hogy a tragédiákat nem nagy dolgok — technológiai hiányosság, a rendszer meghibásodása stb. — váltják ki, hanem apró, több odafigyeléssel megszüntethető hibák halmaza. Ezért fontos az oktatás, a rendszeres belső ellenőrzés, a bekövetkezett balesetek alapos, mindenre kiterjedő elemzése, a kiváltó okok megszüntetése.

A most zajló munkavédelmi negyedév rendezvényeit — vetélkedőket, rendkívüli szemléket, oktatásokat, továbbképzéseket stb. — mind fel lehet használni a munkavédelmi ismeretek gyarapítására, a tanultak felfrissítésére.

A Tigáz munkájáról a miskolci rádióban

A Hétről hétre, hétfőn este című műsor vendége ina Katona Zoltán, a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat miskolci üzemigazgatója lesz. A .17 óra 30 perckor kezdődő adásban egyebek mellett szó lesz arról,

hogy miért késnek az üzembe helyezések, milyen a gázkészülékek kereskedelmi ellátása. A hallgatók kérdéseit 17 órától várja a műsor szerkesztője, G. Tóth Ferenc, a 35-510-es telc- fonszámon.

Átadták a komputeres szemvizsgálót

A komputer nem tévedhet

Hazánk lakosságának 16 százaléka visel szemüveget, s ebben az évben — sajnos — 30 százalékkal növekedett az Ofo- tért-üzletekben a szemüvegrendelés. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a szakrendelők szemészorvosai meglehetősen leterheltek, hogy a betegeknek órákat kell sorakozniuk, amíg sorra kerülnek. Ezen kívánt enyhíteni az Ofotért Vállalat, amikor ebben az évben különböző üzleteibe komputeres szemvizsgáló készüléket vásárolt, s helyet, személyzetet, eszközöket is biztosított ahhoz, hogy bővüljön szolgáltatásainak köre.

A miskolci a tizenhatodik az országban, s már fogadja a pácienseket a Korvin Ottó utcai Ofotért-boltban. Egy vizsgálat 200 forintba kerül a magyar, és 450 forintba a ikülföldi állampolgároknak. A közel 20 ezer dolláros készüléket a bolt szakembereinek dr. Szente Imre vezérigazgató adta át, s mint elmondta: a vállalat célja, hogy 1990-ig minden megyeszékhelyen legyen ilyen műszer. A szemüvegrendelés hosszú várakozási idejét is szeretnék lerövidíteni a jelenlegi két hét — hat hónapról, maximum 20 napra. Ennek érdekében segítettek a MOM-nak — az üveg- és a plasztiklencséket ott gyártják — egy korszerű műszer megvásárlásához 20 millió forinttal.

Amit a páciensek jó ha tudnak: 14 év alatti gyermekeket nem vizsgálnak meg a komputeres szemvizsgálóval, mert pontatlan eredményt kapnának, így nem érdemes velük sorakozni. A másik dolog pedig, hogy csak előjegyzéssel fogadják egyelőre a szemüvegre várókat a nagy érdeklődés miatt.

Az Ofotért Vállalat egyébként december első hetében átadja a Bajcsy-Zsi- linszky úti fotószaküzletét, melyben fotócikkekkel, laborfelszerelésekkel, híradástechnikai árukkal várják a vevőket.

(obe—fi)

Nyolc gyerekkel TO négyzetméteren...

Mi kerül a karácsonyfa alá?

Ügy gondolom nem igazán jellemző, amit alább közreadok, hiszen a fiatalok közül nagyon kevesen vállalják sok gyermek felnevelését. S, hogy miért nem, ennek gazdasági és társadalmi okai is vannak. Egy, esetleg két gyermeknek könnyebb anyagi jólétet biztosítani, mint. többnek, s a mai lakások is alkalmatlanok arra, hogy 50—70 négyzetméteren négynél többen éljünk. Pedig Máté János és felesége, Gabi erre vállalkoztak. Két plusz két fél szobás lakótelepi lakásban nevelnek nyolc gyermeket, a miskolci Melinda, utcában.

Amikor becsöngettünk hozzájuk, az első, ami leginkább feltűnt, az előszobában sorakozó sok-sok cipő, kabát. Bizony nehéz helyet találni ennyi apró lábbelinek. A szobák ajtaján nevek jelzik, kinek a birodalmába lép a látogató. Az egyik a Brigitta és a Judit lányszobája. A nyolc testvérből ugyanis csak ők ketten kislányok. A

másik szoba fiúbirodalom, itt van Gábor, Levente és Gergő. A harmadik apró szoba a Bence és a Balázs tulajdona. A bárom hónapos Zsolt Máté viszont a szüleivel lakik a nappalinak is használatos nagyszobában. Békésen figyel most is a kis ágyában, nagyon jó baba, mosolyogva ébred, s mosolyogva alszik.

*

Beszélgetünk az édesanyával, aki —i jelenleg gyermekgondozási szabadságon van a legapróbbal — egyébként pedagógus.

—• Az az igazság, hogy világéletemben mindig azt mondtam, csak egy gyermekem lesz, s annyit is terveztünk Jánossal, amikor összeházasodtunk, s aztán most

boldog nyolcgyermekes házaspár vagyunk. Miskolci vagyok, a Zrínyi Ilona Gimnáziumban érettségiztem. Elhatároztam, hogy pedagógus leszek, és elmentem Krasz- nokvajdára képesítés nélkül tanítani, hat évig ott voltam, s elvégeztem a főiskolát is. A párom odavaló, ők négyen vannak testvérek. Mi is ott ismerkedtünk meg, és 1970-ben kötöttünk házasságot.

Családi okok miatt be kellett költöznünk Miskolcra, először Tapolcán, aztán a 38-as iskolában tanítottam. János pedig azóta is a Tejipari Vállalatnál dolgozik, raktárosként.

Gábor fiunk 1971-ben, Gigi — egyébként Brigitta, de mindenki így szólítja — 1973-ban született. Hét évvel később jött Levente,

majd ’81-ben Gergő, ’82-ben Judit és ’83-ban Bence. Ebben az időszakban a beteges nagymama is itt lakott velünk. Balázs tavaly, Zsolt Máté az idén született. Eny- nyi tömören a családi krónika, s ha azt kérdezné, hogyan lett a tervezett egy csemetéből nyolc? Bizony nem is tudnék rá válaszolni.

— Milyen a család napirendje? Hogyan lehet összeegyeztetni a nagyok tanulási idejét a kisebbekével?

— Ez a legnehezebb. A két legnagyobb öt órakor ébred, és hétig tanulnak, mert délután, amikor mindenki itthon van, nincs rá módjuk. Gigi a Kossuth Gimnáziumba jár, óvónő szeretne lenni pici kora óta. Külön németre is beiratkozott és hat éve cselgáncso- zik az MVSC-ben.

— Miért választotta ezt a sportágat?

— Ennek külön története van. örültem, hogy a második gyermekünk kislány lett, hát járjon balettra, hiszen én is jártam. Szegénykémnek csak kínlódás volt, nem szerette, esetlen, ügyetlen volt. A cselgáncsot már ő> választotta, s hogy milyen jól döntött, azt sok-sok érem bizonyítja. Gábor is a Kossuthba jár, ő a számítógép mellé tette a voksát, de hogy valójában mi lesz, még nem tudja. Levente, Gergő, Judit fél hétkor ébrednek, és elmennek iskolába. Mindhárman napközisek, így ők ott is étkeznek, tanulnak. Ebben az évben Szirmára járnak, mert úgy volt, hogy építkezünk, s az idén kiköltözhetünk, de nem sikerült..

— Mi volt ennek az oka, talán nem kaptak segítséget?

— Meghirdették a telket Szirma-Berekkerten. Június végén kisorsolták, 180 négyszögöl 329 ezer forint. Még most sem intéződött el a papírmunka, nincs a nevünkre írva, addig pedig nem lehet semmit tenni. Be- tonypból építenénk, az megvan három hónap alatt. Elmentünk a BNV-re, s ott fedeztük fel ezt a kedvező lehetőséget, s már készen vannak a tervek is. A segítséget kérdezte; hát abban bizony nemigen volt részünk. Levélben kértem a tanácselnöktől, hogy a telket engedélyezze részletfizetéssel, mert egyszerre nehéz ennyit, kifizetnünk. A válasz nemleges volt. Egyébként sem az iskolában, sem a János munkahelyén nem szoktunk semmilyen segélyt, segítséget kapni. Az igaz, nem is kértünk soha, nehogy azt vágják a fejünkhöz, minek annak nyolc gyerek, aki segélyért könyörög.

— Ügy tudjuk, két évvel ezelőtt megalakult Budapesten a Nagycsaládosok Egyesülete, s meglehetősen Sokat tesz tagjaiért. Azóta több megyében is követték a példát, Borsodban nem?

Az édesapa vette át a szót, s kissé szomorúan válaszolta:

— Mint magánember már többször kezdeményeztem nálunk is az egyesület életre hívását, de süket fülekre találtam. Ez a népfront feladata lenne igazából. Nézze meg az országos egyesület programjait, akcióit — egyébként mi is tagjai vagyunk — de a távolság miatt a kedvezményes vásárra, a nagykereskedelmi áron biztosított mosószerekért, háztartási cikkekért mi nem tudunk felutazni. Viszont tavaly Nagybajomban, az idén pedig Zánkán voltunk 10 napig ingyen üdülni. A vállalat nem tud ugyanis fö- idényben ennyi személyre

üdülőjegyet adni, s ha ez a lehetőség nem lenne, sehova nem jutnánk el. Nagyon szeretnénk, ha a megyében is megalakulhatna az egyesület, hiszen helyben még több segítségre lenne mód.

— Mit csinál a család szabadidejében?

— János a nagyokkal túrázik, fut és horgászik. Gigi és én kötünk, mindént megkötünk a gyerekeknek és magunknak is. Az az álmunk, hogy egyszer villanyvarrógépünk legyen, mert akkor megvarrnánk mindent, s csak a cipőre kellene a pénz, ami bizony nem kevés. Most vettünk színes televíziót, a kisebbek szívesen nézik.

— Mennyi pénzből gazdálkodnak egy hónapban?

— Olyan 25 ezer forint a bevételünk. Az öt gyereknek az iskolában és Bencének az óvodában, kedvezményesen biztosítanak étkezést. Én mindennap főzök itthon, így .a legolcsóbb, s a kertünkben mindent megtermelünk, ami nyárra kell, és sokat rakok el télre. Tele a konyhaszekrény befőttel, lekvárral, zöldséggel. Ezen is sokat megspórolok. Egyébként a gyerekek mindent megesznek, nem válogatósak. A legkedvesebb viszont az anya főzte bableves, és az apa főzte halászlé — mondják.

Beszélgetésünk közben Balázs óvakodott be a szobába egy nagy kiflivel. Rajta látni is, hogy jó étvágyú, mert meglehetősen jó húsban van.

— Közeledik a karácsony, vajon mi kerül a karácsonyfa alá a Máté családban?

— A kisebbek álma egy Lego, s bizony nem tudorq a mai árak mellett futja-e majd rá. A két legnagyobb már nem játékra, hanem valami divatos ruhára vágyik. A legnagyobb örömet nekik és nekünk is a saját maiguk készítette apró ajándék jelenti. S az ügye} kezek munkájából minden évben több és több jut a karácsonyfa alá.

Orosz B. Erika