Észak-Magyarország, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-02 / 262. szám

1988. november 2., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

Gorbacsov a krasznojarszki utcán

(Fotó: MTI külföldi képszerkesztöség)

Szem tol szemben a peresztrojkával

<i)

Nézem a tévét

Rövid tanulmányút? Országjárás? Találkozás vezető politikusokkal, közéleti személyiségekkel? Ismerkedés a történelmi múlttal, tájjal, emberekkel, a mai szovjet élettel? A feltett kérdésekre igennel kell válaszolni. A meghívólevél viszont ennél jóval szárazabb, szürkébb — már-már. el koptatott — közéleti fogalmakból, kifejezésekből áll.

Szovjet-Ukrajna fejlődése a peresztrojka és a glasz- noszty feltételei között címmel rendezett nemzetközi szemináriumot újságírók számára a TAJ5ZSZ szovjet hírügynökség. A tanácskozásra az európai szocialista országok hírügynökségeinek munkatársain kívül Algéria, Kuba, Mongólia, Vietnam, Kambodzsa és Laosz szakembereit is meghívták.

A tíz napig tartó szabályos utazásról szabálytalan útinaplót készítettem.

*

Az időpont este kilenc óra. Nézem a moszkvai tévét. A híradó megy, orosz nevén a Vremja. A műsor másfél óráig tart, hosszabb a megszokottnál, mert Gorbacsov krasznojarszki látogatásáról tudósít.

— Biztosan unalmas, protokoll látogatás lesz — mondom nagyot sóhajtva magamnak, de ahogy múlnak a percek, egyre jobban figyelek, aztán már jegyzetelek is, feljegyzem a legérdekesebb epizódokat. Szokatlan, újszerű látogatás tanúja vagyok. Hogy miért?

Az utóbbi évtizedekben a televízió, a rádió jóvoltából, személyes tapasztalataink alapján megszoktuk: eléggé sablonos egysíkú, egy kaptafára készült hivatalos látogatásokat tettek országos vezetőink kis hazánk különböző megyéiben, üzemeiben, intézményeiben. Előre megírt forgatókönyvek, megszokott üdvözlések, s a végén a Ferenc Jóska-féle összegzés, hogy „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve!” A látogatás előtt napokkal minden a feje tetején állt, súroltak, takarítottak, szőnyeget terítettek, kijelölték a hivatalos útvonalat, a helyi vezetők csak szépeket mondtak, hadd ne soroljam tovább.

Gorbacsov rpost is — mint már annyiszor — felrúgta a protokoll-előírásokat. Leállt beszélgetni az „utca emberével”. Az MTI jelentése is azt írja: „A főtitkár első napját jórészt az utcán töltötte.” így igaz. Láttam a tévében, amint Gorbacsov Kraszno- jarszk utcáin az emberekkel beszélget. Hogyan? Éles, soksok kritikát tartalmazó mondatok pattogtak ide-oda. A kemény szópárbaj során az emberek kendőzetlenül beszéltek a gondokról, elsősorban az élelmiszer-ellátásról, amely ebben a térségben minden egyéb kérdésnél nyomasztóbb. Azt írtam be a jegyzetfüzetembe, hogy „az emberek keményen fogalmaznak, beolvasnak”. Hadd tegyem hozzá: nem Gorba- csovnak! Elsősorban a helyi

vezetők kényelmességét bírálják, az intézkedések lassúságát teszik szóvá a főtitkárnak.

Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom: Lenin után Gorbacsov az a vezető szovjet politikus, aki szóba áll, jobban mondva szóba mer állni az emberekkel előre megírt klisék nélkül. Nem fél tőlük, nincs takargatni valója, nem fél a véleményüktől.

Tanulságos volt az a beszélgetés, amelyet Gorbacsov a térség tudósaival, közéleti személyiségeivel a város tudományos központjában folytatott. A közelmúltban megrendezett szovjet pártértekezleten a magyar tévénézők is láthatták, hogy a főtitkár, félbeszakítva egy-egy felszólalást, vitába száll a pulpituson álló személyiséggel, azonnal reagál a mondottakra. Nos, a krasznojarszki beszélgetés során a gorbacsovi közbeszólások elég gyakran zavarba hozták a felszólalókat. Látszott, a találkozóra nemcsak Moszkvában készült fel, de felhasználta a krasznojarszki utcán szerzett tapasztalatokat is. Így aztán az előadói pulpituson szónokló helyi vezetők a főtitkár közbeszólásai, bíráló megjegyzései nyomán gyakran kerültek kényelmetlen helyzetbe, olykor idegesen dadogva próbálták „megmagyarázni a bizonyítványukat”.

Kiss György Mihály

(Következik: Kézi vezérlési vagy korteshadjárat?)

Vajon mit hoz a jövő?...

Helyreigazítási kérelem háttérrajzzal

„A lapunk 1988. október 21 -i számában megjelent Megalakultak — segíteni akarnak című cikkünk azon közlése, mely szerint a jövő év elejétől minden szervezet - így a Kiosz önkéntes lesz, nem felel meg a valóságnak, mert a hatályos törvényes rendelkezések értelmében jelenleg és a jövő évben is a Kiosz-tagság kötelező megléte törvényes előfeltétele az iparjogosítvány kiváltásának és a kisipari tevékenység gyakorlásának.”

(A helyreigazítás szövegét megfogalmazta és közzétételét kérte: a Kiosz B.-A.-Z. Megyei Titkársága.)

Lapunk a fenti helyreiga- zítási kérelmet tartalmazó levelet (melyet október 21- én kelteztek) kapta a Kiosz megyei titkárától. Amiért ez a levél megfogalmazódott, az az október 21-én megjelent „Megalakultak — segíteni akarnak” című írásunk következő mondata: „A jövő év elejétől — hallhattuk —, minden szervezet (Okisz, Kiosz stb.) önkéntes lesz, ily módon ettől az időponttól alakul majd ki ezen a téren az igazi verseny.”

Az idézett mondat a Káosz megyei titkára szerint —■ valótlan tényt állít, mert — idézzük kétoldalas leveléből : „ ... a kisiparról szóló, 1981. évi 16. számú törvény- erejű rendelettel módosított 1977. évi 14. számú törvény- erejű rendelet (megjelent a Magyar Közlöny 1981. évi 53. számában) 3. § (1) bekezdése kimondja: Ipar jogosítványt az a nagykorú személy kaphat, aki a kisipar gyakorlásához előírt szakképzettséggel, illetőleg szakmai gyakorlattal rendelkezik, a kisipar gyakorlásából nincs kizárva, tagja a Kisiparosok Országos Szervezetének (Kiosz) és állandó lakhelye van.” Vagyis, folytatódik a levél, „az iparjogosítvány kiváltásának a kötelező Kiosz- tagság megléte ugyanolyan és egyenrangú feltétele, mint pl. a szakképzettség megléte.”

Természetesen ezt mi sem vitatjuk. A jelenlegi helyzet

*

ez. A cikkben szereplő inkriminált mondat azonban egyáltalán nem a mostani állapotokról szól; benne szerepel az is: a jövő év elejétől ... Ebből pedig logikusan következik, hogy ma még a Kiosz megyéi titkára által idézett rendelet szellemében kell eljárni. Továbbá: a Kiosz képviselője is jelen volt az ülésen (erről szó esik írásunkban is), aki akkor és ott egyáltalán nem tett említést a Kiosz azon álláspontjáról (információjáról), miszerint nincs szó a jövő év eleji változtatásról. Holott erre az első kézből való „kontrázásra” lehetősége lett volna, annál is inkább, mert ő is felszólalt. (Ehelyett az alakuló megyei csoportnak fölajánlott Kiosz- segítségről hallhattak a jelenlévők. Ez is szerepelt cikkünkben.) Ez két okból is jó lett volna; egyrészt így rögtön tisztázódik a Kiosz álláspontja, másrészt ez a vélemény is szerepelt volna írásunkban.

A helyreigazítási kérelmet tartalmazó levélben az is szerepel, hogy: „ennek (mármint a fentebb leírt jogszabályi rendelkezésnek) jövő év eleji hatállyal történő megváltoztatásáról nincsen szó, s ezt a Kiosz, mint érdekképviseleti szerv és a részére a jogszabály-tervezeteket véleményezésre megkül- dő szervek tervegyeztetésének ismeretében felelősség- teljesen kijelentjük.”

Ezzel szemben viszont a Vállalkozóik Országos Szövetsége megyei csoportjának alakuló ülésén részt vett Tamás József titkárságvezető felszólalásában azt mondotta el, hogy — mint az cikkünkben is szerepelt — önkéntesek lesznek ezek a szervezetek. Ennek kapcsán: elképzelhető-e az, hogy ennek a szövetségnek a képviselője nyílt plenum előtt felelőtlen, megalapozatlan kijelentéseket tesz? Az ügy tisztázása végett még egyszer megkerestük telefonon Tamás Józsefet, aki ismétel- ten megerősítette a miskolci alakuló ülésen általa mondottakat.

Természetesen az, hogy végül is hogyan alakulnak a jogszabályok jövőre, az a törvényeket, jogszabályokat alkotóknak a dolga. Ám, a Kiosz megyei titkára levelének azon részével, mely szerint; „Az, hogy a ciklk szerzőjének információja és tudósítása a tanácskozás mely résztvevőjének kijelentésén, esetleg — mint a fentiekben megindokoltuk — egyértelmű tévedésen alapul, a valótlan tény megítélése szempontjából teljesen irreleváns, a lényeg az, hogy az általunk kifogásolt közlés teljesen ellentétes a jelenlegi rendelkezésekkel..Nos, ezt a fent jelzettek miatt nem tudjuk elfogadni. Különben a lapnak (és munkatársainak) az a feladata, hogy az eseményeket, az elhangzottakat valósághűen adja vissza. Ebből pedig egyértelműen következik, hogy a vitát nem velünk kell folytatni. Az ilyesféle vitáknak, ahol a különféle érdekek, nézetek csapnak össze, megfelelő fórumai. vannak. Mindazonáltal szerkesztőségünk is szívesen helyt ad lapunkban az egymástól eltérő, de építő szándékú véleményeknek, álláspontoknak.

Keresett a csicsóka

Gyógyszeralapanyagokat tartalmaz

Csicsóka termesztésére rendezkedik be a ceglédi Lenin Termelőszövetkezet. A gazdaságban a jövedelmezőség nö- . velésére összeállították azoknak a növényeknek a listáját, amelyek a gyönge termőképességű földjeiken is megfelelő hozamot adnak, és kapósak is a piacon. így esett a választás az évszázadokon át a szegények eledeleként számon tartott, burgonyához hasonló csicsókára, amely többféle gyógyszeralapanyagot is tartalmaz, s az utóbbi időben a vegyipari gyárak magas árat fizetnek érte.

A ma már ritka növény szaporítóanyagát a tápiósze- lei Agrobotanikai Intézettől szerezték be, ahol csicsókanemesítéssel is foglalkoznak. Az idén 10 hektáron vetettek el a gumókból, s az át- teleltetés után, tavasszal már annyi szaporítóanyag áll majd rendelkezésre, amellyel már több száz hektáron termeszthetnek csicsókát. Ügy tervezik, kidolgoznak egy termesztési rendszert, s több környékbeli gazdaság, egyebek mellett a nagykőrösi, a csemői és a nagykátai tsz- ek máris jelezték csatlakozási szándékukat.

A ceglédi tsz hamarosan egy használaton kívüli épületet is berendez a csicsóka feldolgozására, ebben helyezik majd el a különböző berendezéseket, amelyeken a többi között a cukorbetegeknek való fruktóztartalmú csicsókacukrot gyártják majd. A tsz megbízásából a Medimpex megkezdte a piacfeltáró munkát, s amennyiben külföldről nagyobb számú megrendelés fut be, a hajai igények kielégítése mellett jövőre megkezdődhet a csicsóka exportja. (MTI)

A hét legizgalmasabb percei — a rádió mellett —, amikor ismertetik a totóeredményeket. Gondolom sóik férfitársamhoz nem .lehet ilyenkor szólni — az asszonyok nem kis bosszúságára. Néhány forintért (4—5 szelvénynél többre sose telt) át lehet élni „A” JÁTÉK izgalmát, a kis befektetés, nagy nyeremény kockázatáét. Azt üzenem az asszonyoknak, hogy ne zsörtölődjenek ezért, ne bántsák a fiúkat. Szükség van erre a jótékony izgalomra. Mert nem csupán a pénzről van szó. Igazi játékos sose hagyja abba, mint ahogyan az igazi dohányos sem. Mondják, hogy „egy házat vehettél volna, ha összerakod az el totózott pénzt.” Ez persze nem igaz, de nem ez bosszant mostanában.

Elveszik a kedvem a játéktól. Igen, a játékosok, ott, a pályán. A „fiúk”. Nem' értem őket. A jövedelmük az enyém többszöröse. Semminek Magyarországon olyan nagy sajtója nincs, mint nekik. Ha egy aranylábú fiú náthás, elhagyta a menyasszonya, a (másik) csúnya fiú belerúgott a bokájába, duzzog, mert kihagyta az edző bácsi, a sajtó már ugrik, s mélyinterjút készít. Aggódik, megért, figyelemmel kísér. Nobel-díjas tudósok, bájos színésznők, államférfiak nem kapnak ekkora ingyen reklámot. S nem ám csak egy-egy bravúros győzelem után, de hétről hétre, s nemcsak az élvonal, de Öcsi is a Bivaly bürgözdi FC-ben. Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy ezek a fiúk nem lehetnek, helyesbítek, nem lehetnének hálátlanok. Nekünk, adófizető állampolgároknak. írhattam volna nézőt is, de arra már véletlenül se áll rá a toliam. Az az 1—2 ezer ember egy MTK-, egy Csepel-, vagy Űjpest-meccsen? A takarító néni fizetése se jön össze a jegyek árából. Bizony, bizony ezeket a fiúikat már jó ideje eltartjuk, az állam pénzéből, tehát a zsörtölődő feleségek adójából is. De még ezt is elviseltük. Elvégre mindenben lehet hullámvölgy. Puskások, Cziborok, Hi- degkutik nem teremnek minden bokorban. Ha most nem megy a játék, majd jövőre! Mert a bizalmat — hányszor, de hányszor? — emlékeztek fiúk? mindig megszavaztuk. Mi: nézők, totózók, adófizetők.

De ez a „játék” most csúnya. Adni- venni meccseket?! Minek, s főleg miből? Higgyem el, hogy a kiesésre álló, a bajba jutott csapat „dobja össze”? De eny- nyit? Van egy pogány gyanúm (de úgy

hallom, hogy végre! a rendőrségnek is...)

... Igen, hogy ama pontokat, meccseket is az én, azaz az adófizető polgár pénzével adtátok-vettétek. Álljon meg a menet! Azt — jóindulatúan, mintegy hitelbe igaz, de a játékra adtuk! Tudjátok ti is, hogy az országban mennyi gond-baj van. Jön a tél (megint...), s a bányászok keveslik a fizetést. Ti jóval többet kerestek, mint egy bányász, s akkor még nem szóltam a tanáraitokról, a gyógyszerészekről, a kereskedőkről, a könyvtárosokról, kohászokról, tsz-nyugdíjasokról. Nélkülük megállna az élet, de mindenki teszi a dolgát.

Nem szégyellitek magatokat? Aki csal, azt ki kell zárni a játékból! Fogyóban az adófizetők türelme. A ráfizetéses vállalatokat megszüntetik! Ti Is ráfizetésesek vagytok már régóta! Elég a svindliből! Dolgozzatok!, vagy játsszatok tisztessége-