Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-01 / 235. szám
1988. október 1szombat Ükmamától Szilviáig Ötqenerációs csaiád egy kis faluban Jó időbe telik, mjg az ember lejegyzi-le- rajzolja ezt az életerős, mélygyökerü, sok friss hajtással növekvő családfát. Különös értékét az adja, hogy állja a viharokat, nem repülnek szerte-széjjel az ágai: öregmama és ükunoka egy levegőt szívnak ebben a 380 lelkes kicsi faluban. Különös szépségű falu Sajógalgóc a Bükk északkeleti nyúlványának peremén. Levegője tisztaságát megóvják a magas hegyek, az erdők. Nyugalom van itt, de nem tespedtség. Egyre többet hallatnak magukról a galgóciak. Minden évben megrendezett kulturális napjaikra a legismertebb, legnépszerűbb politikusok fogadják el meghívásukat, visszatérő vendég a Benkó Dixil- and július elején Sarlós Boldogasszony idején, a búcsúkor. Vannak itt fotókiállítások, nemrég számolt be Fa Nándor a Szent Jupát nagy útjáról... Annuska, aki unokájával együtt szokta meglátogatni a nagyanyját Kora őszi, esős reggelen zörgetünk öregmama lányának, a 75 esztendős özv. Lőrinc/ Kál- ntánnénak kapuján. Csak a kutya válaszol.- Éjszakás volt a fia. bányában dolgozik. Most alszik - figyelmeztet egy fiatalember, aki - mivel ilyen friss most az esőtől áztatott fű, kaszálni indul. Kicsit elszégyelljük magunkat. de amikor elmegy a kaszás ember, azért visszalopakodunk és bekopogunk a szemközti házba. Annyira szép, hogy az embernek még a lélegzete is eláll: a legősibb formájában állította helyre a tulajdonos, mint később megtudjuk, egy kazincbarcikai fogorvos, a tornácos, oszlopos szép parasztházat. Persze, nincs itt senki, a gazda a hétvégeket és a szabadság egy részét tölti csak itt. A tanácskirendeltségen özv. Tátrai Lajosné Lőrincz Anna, öregmama unokája tartja a frontot. A hét legtöbb napján - amikor nincs fogadónap sem, a kirendeltségvczctő sem jön -ő a „tanács”: veszi-viszi a tele- fonüzeneteket, eligazítja a hivatali ügyekben járatlanokat, rendben tartja az épületet.- Hogy együtt maradtunk? Hová is mehettünk volna? Nagyanyám az első urát, az én, meg a nővérem és a bátyám vér szerinti nagyapját az első világháborúban veszítette el, aztán férjhez ment Gönczi Lajoshoz, a mi kedves nagyapónkhoz, aki egy lányt. Juliskát hozott az új házasságba. Később született egy közös gyerekük, Balázs nagybátyám. Nagyapó meghalt még ’57-ben, Anna, akit nagyanyám nevelt, szintén. és ’80 februárjában Balázs bátyám is. Ekkor roppant össze nagymama. Édesanyám előbb lett özvegy, mint nagymama: édesapánk 1950-ben halt meg, anyukám egyedül nevelt föl hármunkat. Négy éve én is megözvegyültem. Az uram 26 évet és 345 napot dolgozott a bányában. A gyerekeim már nagyocskák voltak, de a tragédiát nehezen heverjük ki. Azóta dolgozom a tanácson. Talán a sok gond köt össze bennünket ennyire J Mindhármunknak az özvegység jutott. A megélhetési gondok keserveiben a gyerekeink, unokáink adják a vigaszt és a derűt.- Annuska, látogassuk meg öreganyót! - kérjük. Az indítványnak Annuska láthatóan örül. nem mindenkinek adatik meg. hogy 47 éves korában a nagymamához mehessen.- Mindig kiönt a patak nagymama háza előtt, elönti a kertet, leáztatja a vakolatot. Régebben. amíg még voltak, a baromfit is úgy kellett kimenteni. Meg meszelni is kellene belülről ... - szabadkozik útközben és már-már azt hisz- szük, egy elhanyagolt viskóba érkezünk. Ehelyett egy hófehérre meszelt, igen takaros, virágos-zöld gyepes udvari! házra nyitja a kiskaput. Bizony öreg már öregmama. A múlt században született, annak sem a legvégén, 96 éves. Alig lát, alig hall. nehezén engedelmeskednek a lábai, de az énje a régi. Reszkető kezével, melegen ölel magához, azt hiszi, valamelyik unoka érkezett. Annuskával is alig értik meg egymást, legjobban a lányával, Annuska édesanyjával tud beszélgetni. A kétszobás kis otthon patyolattiszta. A kiskertből hozott friss virágok pompáznak a szobák asztalkáin. az ablakpárkányon képes újságokból kivágott színes lapok. A komódon kifényesített keretekben, ragyogóra törölt üveglapok mögött fényképek. Rengeteg fénykép esküvőről, sok közös családi fotó, tablókép az Egri Érseki Tanítóképző Intézet 1939-ben végzett növendékeiről . . . Amikor ezt nézzük, öregmama sírva fakad. „Balázs!”- Nem tud tévét nézni, rádiót hallgatni; reggeltől estig rakodik, takarít. Kétszer is letörli az összes fényképet, ha gyújtósnak színes újságot hozunk. kiválogatja a szép képeket és díszíti velük a lakást. Ha valaki jön a családból, nagyon örül. Nem mindig tudja, ki a látogatója, egyformán szereti az összes leszármazottját. Az unokám, a négyéves Szilvia nagyon jól elvan a nagyanyámmal. Tiszta kötényt köt ükanyja derekára, simogatja, csetfeskedik vele. öregmama pedig mosolyog olyankor. Amikor eljövünk, Gönczi mama így köszön: - A Jóisten segéljen mindnyájatokat!- Meszelni kell! - jelenti ki Annuska újfent. - A nagymama mindig tiszta asszony volt, amíg él, lakjon csak rendesen. Anyukám főz rá, a meszelés az én dolgom. Annuskáék a falu másik részén laknak. Elhunyt férje édesanyjával, valamint kisebÖregmama mesebeli kis háza előtt ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 Ükmamánál telis-tele van minden a családtagok fényképeivel egyedül érkezik: - Első útja mindig a nagymamához vezet. Kedves jelenetnek vagyunk tanúi, amikor betipeg Vali néniék. azaz Sebők Józsefek portájára a nagymama.- Nem igazi már a kazai vásár sem - zsörtölődik. - Régen ott ruházkodtunk fel télire. ott vettünk kabátot, mindent, most meg alig kapni valamit. Botosért mentem, anyámnak is, nekem is kellett volna. Hát nincs! A boltban meg hiába is keresem. — De azért csak van valami vásárfia, anyuka? - kukucskál a szatyrokba Annuska.-- No! Anyámét már odalent hagytam. Hoztam neki téli fehérneműt, babapiskótát, cukorkát. Neked lányom, itt ez a meleg harisnyanadrág, ez a szép kötött kendő. A többi, no ne kíváncsiskodj már. a többi az unokáké és Szilvié. Házigazdánk - nagy vadász - míg a trófeáit porolgatja, szóba kerülnek a nagy család távol lévő tagjai. A dekoratőr, az autószerelő, a KISZ-tilkár. a párttitkár, a tanár, a jogász, a mérnök. Beszélnek az örömökről (öt hónapja unoka született Péteren), a gondokról (az oltás után hullik a baromfi), az érdekességekről (vagy Nézzük a trófeákat és a távollévőkről beszélgetünk bik lányával, Sebők Ferencné- vcl és annak családjával él egy fedél alatt. Szép nagy, egészen az erdőig vivő portájukon melléképület is all. kisebb lakás.- A lányom. Hajnalka, varrónő a barcikai Kézműipari Vállalatnál, a vöm, Feri. bányász. Itt. a galgóei bányában. Nekünk senki ne mondja, hogy ez a dubicsányi bánya! Amikor itt van Galgócon! Iti. a falu végén. A nagyobbik lányom. Ancsa kereskedelmi szakközépiskolát végzett, ő is Barcikán dolgozik. A barátnője - míg a férje külföldi kiküldetése lejár - megosztja vele a lakását, addig nem kéll bejárnia. Különben ő is velünk lakik. Most öten élünk ebben a házban. Nagyon sajnálom, hogy nem ismerkedhetnek meg 1 lajnalkával és Szilviával. A kicsit bölcsődés kora óta magával hordja az édesanyja.- Jó így együtt élni?- Nekem nagyon. De azt hiszem, nekik is. Főzök a családra. gondozom a kertet, Szilvikével meg megosztom minden szabad percemet. Gyönyörű házak épülnek Sajógalgócon. Azt mondják, sorra jönnek haza, akik egykét évtizede városba költöztek. Ahol unokák vannak, ott már a/ öreg házakat sem adják el, mert a városi unokák, most már hazajárnak hétvégeken, nyaranta. Nemrég fektették le a vízvezetéket, decemberben mar a folvós kutakból ihatnak a galgóciak. Gyarapodik, ujjaéled a falu. Annuska édesanyja, öregmama lánya a kazai vásárra utazott reggel idősebbik hintával. Vali nénivel. Mert Margit néninek is hál’ isten három gyereke él a faluban. Kálmán fiánál, a bányásznál lakik. Margit néninek hat unokája és négy dédunokája van. Akik nem Galgócon laknak sincsenek messze. Sajószentpéteren és Kazincbarcikán lakik egy- egy család. Befut a busz. ám hiába várjuk Margit nénit, Vali néni húsz sas él a falu határában). Elüldögélnénk még ezek között a melegszívű emberek között, akik dacolva a szokásokkal ilyen szépen élnek együtt, egymás mellett a kis faluban, ám megszólal a harang.- Dél van! - pattanunk fel.- Elmúlt már húsz perccel. Húsz percet késik nálunk a harang, elromlott a vezénylője. Lévay Györgyi Fotó: Laczó József Margit néni megérkezik a vásárfiával
