Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-12 / 244. szám

1988. október 12., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Érdekképviselet, érdekvédelem A szakszervezetek iránti bizalomvesztés nem­csak gazdasági nehézségeinkben keresendő, ha­nem abban is, hogy későn ismertük fel, milyen mértékben differenciálódik a munkavállalók, a szak- szervezetek társadalmi bázisa, miként polarizálódnak az eltérő munka- és életkörülményekből eredően az érdekek — hallottuk a minap a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének ülésén. A „ho­gyan tovább”-ról, az ágazati szakszervezet tennivalói­ról Föcze Lajos, a VDSZ főtitkára tájékoztatta a tes­tület tagjait. Az előadói beszéd is egyértelműen megfogalmazta: a szakszervezeti mozgalom létének, fejlődésének kul­csa, hogy a gyorsan változó társadalomban felismerje az érdekek erősödő tagoltságát, s megteremtse kifeje­ződésük, érvényesítésük lehetőségét. Ehhez kiszélese­dett demokráciára van szükség, olyan közegre, amely felszínre hozza és megmutatja a megváltozott, erősen differenciált munkavállalói réteget. Szembe kell néz­nünk azzal a korábbi felfogással, amely a nemzeti­össztársadalmi érdeket mindenek fölé helyezte, ily módon az érdekek hierarchiájában az egyéni és cso­portérdekek, kezdeményezések és törekvések háttér­be szorultak, gátolva ezáltal a képességek, az alkotó energák kibontakozását. Az előadó és a vitában felszólalók közül többen is aláhúzták: a szakszervezetek alapvető funkciója a munkavállalók vagy azok egyes csoportjai érdekei­nek képviselete, illetve a szakszervezeti tagság egyé­ni érdekvédelme. Az érdekképviselet nemcsak a rö­vid távú érdekek védelmét jelenti, hanem a közeli jövő stratégiájának, koncepciójának igenlését, annak alakításában való tényleges részvételt. A tagság napi érdekvédelme pedig elsősorban azokban a kérdések­ben jusson kifejezésre, amelyek a szakszervezeti tag­ságtól erednek. Nem szabad annak még egyszer elő­fordulni — hangoztatták a felszólalók —, hogy álta­lában a szakszervezet vagy az*ágazati szakszerveze­tek a statiszta szerepét töltsék be a társadalmi, po­litikai életben. Az eddigiek során azt vallottuk, hogy a szakszer­vezetek a .hatalom részesei, annak fejilesztői, védelime- zőii. Iigen ám, csakhogy ez a deklaráció önmagában kevés. — Megítélésünk szerint a deklarált hatalmat fel kell váltani annak, ami az érdekképviseleti, érdek- védelmi' funkció tényleges ellátásából fakad. Vagyis, nincs olyan hatalom, amely ne tekintené hatalmi té­nyezőnek mindazon szervezeteket, amelyek mögött a munkavállalók milliós tömegei állnak — hallottuk egyebek között .az ülésen. Majd azt hangoztatták, hogy a magyar szakszervezeti mozgalomnak erős, ön­álló szakszervezeti alapszervezetekre épülő szövetség­ként kell működnie, amelyben az ágazati-szakmai szakszervezeteket — így a VDSZ-t is —, valamint a szakszervezetek területi szerveződéseit egyaránt szö­vetségnek tekintik. Mert csak ebben az esetben lehet azt elérni, hogy minden valós, tagsági, szakszervezeti törekvés felszínre kerüljön, érvényre jusson, csak így biztosítható a kisebbségi érdekek kifejeződése. Ebben a szövetségben a demokratikus centralizmus elvét fel­váltja a demokratikus szolidaritás elve, azaz a néze­tek, vélemények, törekvések és érdekek demokratikus úton történő megjelenítése, a szolidaritás elve alap­ján pedig a konszenzusok kialakítására nyílik lehető­ség. Ez utóbbi kérdés kapcsán hívta fel a figyelmet az ülésen felszólaló Nagy Sándor, a SZOT főtitkára, aki többek között elmondta: a jövőben ügyelni kell arra, hogy a szakszervezeti mozgalomban a kisebb­ségi vélemény is felszínre kerüljön, illetve érvénye­süljön, eddig ugyanis a többségi véleményen alapuló döntésmechanizmus volt az uralkodó, ismeretlen volt a konszenzus elve. Ezen a helyen is elhangzott, hogy szükség van a magyar szakszervezetek új alapszabályára. Ebben szá­mos vitás, tisztázatlan kérdésre is választ kell adni. Az egyik ilyen kérdés, az ágazati szakszervezetnek milyen legyen a viszonya az „egy üzem, egy szak- szervezet” elvhez. A vegyészszaitaszervezetnek az a véleménye — fogalmazta meg a VDSZ főtitkára —, hogy a mai, döntően ágazati elv mellett meg kell ta­lálni az elfogadható kompromisszumot az ágazat, il­letve a szakmai szerveződés között. Eszerint a szak­mák, csoportok azért tömörülnek ágazati szervező­désbe, mert ez megnöveli erejüket, de nem gátolja a szakmai érdekek érvényesülését. Ebben a kérdésben az a döntő, hogy a szakszervezeti törekvések kapja­nak zöld utat, felülről erőltetni valamit éppen olyan hiba, mint gátat vetni a többségi akaratnak. Végeze­tül olyan vélemény alakult ki, amely arra utal, hogy a vegyészszakszervez e ten belül egy erőteljesebb alap­szervezeti szakmai tagoltság igénye mellett az egy üzem — egy alapszervezet elvet fogadják el. Az előadói beszédből kitűnt, a tagsági vita alapján egyértelművé vált: nincs igény rá, hogy a VDSZ ön­álló szakszervezetek szövetsége legyen. De arra igenis szükség van, hogy a Vegyipari Dolgozók Szakszerve­zetébe tömörült szakágazatok, szakmák érdekei a szerveződésben, a képviseletben, és természetesen a tartalmi munkában a jövőben jobban kifejezésre jussanak. A vegyészszakszervezet ezúttal .is .kifejezésre jut­tatta: ha a reálfogyasztás tovább csökken, és a reálbérek mérséklődése terén nem következik be változás, nem érhetők el gazdasági céljaink. A VDSZ, bár az 19íl9-re kialakított bérszabályozási el­gondolásokban lát bizonyos előrelépést, azokat ko­rántsem tekinti reformértékűeknek. A szakszervezet azt az álláspontot képviseli, hogy a munkabérnek vissza kell adni a régi rangját, és alapelvvé kell vál­ni annak, hogy az életmóddal, életvitellel kapcsolatos szükségletek kielégítésének legfőbb forrása a mun­kabér legyen. L. L. FMKT-vetélkedő Hetedik alkalommal adott otthont tegnap a megye ipari vállalatainál dolgozó fiatal közgazdászoknak és műszakiaknak a Tiszai Kő­olajipari Vállalat, hogy fel- készültségükről számot ad­janak. A hét vállalat 21 verseny­zőjét Kónya Sándor, a TIFO műszaki vezérigazgató-he­lyettese köszöntötte, majd Kessik László, a KISZ me­gyei bizottságának titkára — a vetélkedő zsűrielnöke — mondott beszédet. Elismerés­sel szólt az előző évek ve­télkedőinek eredményeiről, arról a törekvésről, amelyet a felnövekvő értelmiség ta­núsít gondjaink orvoslásá­ban. A próbatétel ez alka­lommal is a napi munka­végzéssel összefüggő kérdé­sek megoldására szorítko­zott, így a versenyzőknek politikai, közgazdasági kér­désekre kellett választ adni­uk, s az előzőleg írásbap benyújtott szakdolgozatokat kellett szóban is megvédeni. A résztvevők: a Borsodi Szénbányák Vállalat, a Bor­sodi Vegyi Kombinát, az Északmagyarországi Vegyi­művek, a Lenin Kohászati Művek, az Ózdi Kohászati Üzemek, a Tiszai Kőolaj! ipari Vállalat és a Tiszái Vegyi Kombinát fiataljai voltak. A kora délutáni órákban az olajfinomító sz'a- badidő-iközponltjában Kessik László a következő eredmé­nyeket hirdette ki: Első lett a TIFO csapata (129 pont), 2. az LKM (125 pont), 3. a BVK (124 pont), 4—6. az ÉMV, illetve a TVK (119 pont). 6. az ÓKÜ (112 pont). V. a BSZ (106 ponttal). —ete— A határ mentén sincs késés Mészköpor — talajsavanyodás ellen. (Folytatás az 1. oldalról) hektáros vöröshere-terület- ről betakarították a mag­termést, hektáronként két és fél mázsát. A gyümölcsös­ben is befejeződött a szil­vaszedés. Műtrágyából igen keveset — mintegy másfél millió forint értéket — hasz­náltak fel. Ajz elnök dicséri a mun­katársakat: vezetőket, és a munka végrehajtóit egy­aránt, mivel a talaj előké­szítéssel már végeztek, és javában folyik a 350 hek­tár őszi búza vetése is. Az ágazat egyébként önelszá­moló egységként működik, ők nem adják bérbe a föl­det, mert a vezetés attól fél, hogy a bérlők „kizsige­relik” a földet, és a tulaj­donosi funkció abban a for­mában nem őrizhető meg. A szövetkezet viszont talajerő­pótlását inkább az állat- tenyésztés trágyatermelésére, és a bódvaszillasi mészkőpor felhasználására összponto­sítja. Ez utóbbi anyagból öt tonnát szórnak ki hektáron­ként. A földeket csak jövő évben kezdik újratölteni műtrágyával. Annak is nagy részét nitrogénalapú műtrá­gyával látják el a nagy ta­karmánynövény-termelő te - rületek miatt. Hiszen a vál­tozatos terület szinte kíván­ja az állattenyésztést. 230 tehén tartása vállalkozói formában valósult meg, fej­leszteni kívánják a ser­téstenyésztést, később hús­vágó üzemet létesítenek. Pil­langós virágú, fehérjedús ta­karmánynövényeket termesz­tenek, és a 40 tonnás hektá­ronkénti silókukoricatermést a magyartarka tehénnel akarják megetetni, amelynek jó húsa van, és most is ke­lendő. A tartást vállalkozói formában fejlesztik tovább, családok bérlik a szövetke­zet telepeit, a legelőt. Az elnök szomorúsága, hogy idegenek vállalkoznak, akik a tsz-törvény szerint szintén tagok lesznek, s az idevalósiak vagy öregek, vagy csak olyanok jelentkez­nek, akiknek egyszerűen nem szabad kiadni az érté­kes jószágokat. Indulásként a 160 kocás telep vállalko­zói már megvannak, és mi­vel ez egy gyorsan forgó alap, a likviditás megőrzé­se miatt ez szükséges is. Területükön a sertés- és szarvasmarha-takarmányt, és abrakigényét meg tudják termelni, a hizlaláshoz pe­dig a nedvesen tárolt ku­koricát használják majd, mivel a szakemberek szá­mítása szerint itt csakis ez a kifizetődő. Bízunk és drukkolunk a mindennapi próbatétellel birkózó „északiaknak” — vezetőknek, és a lejtőkön boldogulni akaró tagságnak egyaránt. B. Sz. L. Elegendő vetőburgonya várható r Nemcsak az étkezésre, hanem a vetőmagnak szánt bui'gonya felszedése is fo­lyamatosan történik me­gyénk gazdaságaiban. A Ve­tőmagtermeltető és Ellátó Vállalat megyei termelési osztálya a termelési szerző­dés alapján az idén is mint­egy 1400 hektárnyi területre tud biztosítani jó minőségű vetőmagot a nagyüzemek­nek és a kistermelőknek.^ Miként azt Kavalecz Bar­nától, a megyei termelési osztály vezetőjétől megtud­tuk, az igények felmérését már megkezdték, s a vető­magot a megrendeléseknek megfelelően, ősszel ki is szállítják a termelőknek. Négy különböző fajta közül választhatnak a termelők, amelyek a borsodi termelési viszonyok között már a ko­rábbi években jól vizsgáz­tak, s biztos, jó minőségű termést adnak. Az idén vetőburgonyából jó termés várható, s az igé­nyeket ki is tudják elégí­teni. A vetőgumó árának alakulása is kedvezőbb, mint az idei tavaszi hóna­pokban volt. A vetőgumó­kat a megrendelők közvet­lenül a szaporító gazdasá­goktól kapják meg. Azok­ból a törzsgazdaságokból, amelyek már huzamosabb ideje foglalkoznak vetőgu­mó termesztésével, s így a minőség is garantált. Ilyen törzsgazdaság többek között a gönci tsz, nemkülönben a sajópüspöki közös gazdaság, de szállítanak vetőgumót a vizsolyi, valamint a sajó- hídvégi termelőszövetkeze­tekből is. Megyénkben az utóbbi években a nagyüzemek egyik jelentős termelési ágává lépett elő a burgo-' nya, amely fontos népélel­mezési cikk is. A szélesedő fajtaválaszték lehetővé te­szi, hogy a termőtáji adott­ságoknak legmegfelelőbb fajtát ültessék a nagyüze­mek, kistermelők, amely az ellátást biztonságossá teszi. Fél évszázados a „milliomos bánya” A lyukói bánya megnyitá­sát 1938-,ban. kezdték meg. A függőleges ikera-kna után lej­tős aknát, mavjtíikasos aknát mélyítettek. Ez utóbbit 1944- ben helyezték üzembe. Már a felszabadulás után, a bá­nyászkodás korszerűsítése korában, 1961-ben helyezték üzembe a jelenleg is üzeme­lő korszerű szállítóberende­zést. A bánya korszerűsítése, valóban nagyüzemmé fej­lesztése 1977-ben kezdődött meg. Ekkor alakították ki a frontfejtéseket, amelyeket folyamatosan gépesítettek. Korszerűsítették a szállítást is, amely napjainkban már a nagy teljesítményű pneu­matikus szállítóberendezés­sel történik. A folyamatos termelés­korszerűsítésnek, nemkülön­ben pedig a követelmények­hez igazodó munkaszervezés­nek köszönhető, hogy a lyu­kói bányaüzem már egy év­tizede egymillió tonna sze­net ad évente. És egymillió tonna szén felszínre szállítá­sával ünnepük az idén a bányaüzem fennállásának fél évszázados jubileumát is. Mert az idén is a terveknek megfelelően milliós terme­lést végeznek Lyukóbányán. Három, komplexen gépesí­tett frontfejtésről szállítják felszínre a szenet, amelynek jelentős részét a lakosság­nak adják el. Mint Lóránt Miklós, a bányaüzem igazgatója el­mondta, eddig esedékes ter­vüket megközelítőleg 40 000 tonnával teljesítették túl — s ezzel az eredménnyel kez­dik a negyedik negyedévet. A munkahelyek arra is ké­szen állnak, hogyha az igé­nyek megkövetelik, ezt a teljesítményt meg is tudják „fejelni”. Az új munkahelyek előké­szítésével is jól haladnak. Az ehhez szükséges elővájá- si tervüket is- túlteljesítve, mintegy 700 méternyi föld, alatti vágatot készítettek el. Kicserélték a Skyp-szállító- aknánál a talpgerendákat is. A fél évszázados jubile­umról e hónap 14-én ünnep­ségen emlékeznek meg, ahol a kitüntetések mellett em­léklapot kapnak azok a már nyugdíjas bányászok, akik u bánya fejlesztésében részt vettek. A lyukói bánya jövője is megalapozott. Újabb szén­mezők termelésbevételével még mintegy 30 évi bányász­kodásra van lehetőségük az eddigi megállapítások sze­rint. Bányában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom