Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-29 / 259. szám
1988. október 29., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Irodalmi barangolások 76. „Corpore parvus, animo magnus” Sárközi Andor újságíró halálának 20. évfordulóján a miskolci evangélikus temetőben megkoszorúztuk egykori fő- szerkesztőnk végső nyughelyét. A helyszínen bizony szomorúan konstatáltuk a temető pusztuló állapotát, a sok elhanyagolt, düledező síremléket, s a közöttük tenyésző gaztengert. - Lassan elfogy ez az egyházközség - jegyezte meg ott a helyszínen valaki - e halottak hozzátartozóinak jó része is már elköltözött az élők sorából, vagy olyan időskorú, hogy képtelen gondozni, rendbe tenni elődei sírját . . . Nem tudom így van-e ez, mindenesetre nekem akkor, ott az egykoron híres evangélikus (al)gimnázium jutott eszembe, ahol olyan későbbi kiváló elmék szívták magukba a tudomány és a hazafiasság eszméit, mint Herman Ottó, Szemere Bertalan, Pákh Albert, Vásárhelyi Pál, Pulsz- ky Ferenc, Hunfalvy Pál. S eszembe jutott ennek a hajdan virágzó iskolának hírneves professzora Máday Károly is. Irodalmi barangolásunk ezúttal az ő - sajnos már-már elfeledett - emlékét idézi. Máday Károly, bizonyos Máday Dávid gombkötőmester gyermekeként 1821. május 30- án látta meg a napvilágot a Sze- pességben Késmárkon. Tanult előbb a szülőhelyén, majd a magyar nyelvet elsajátítani, annyi más felvidéki fiatalhoz hasonlóan ő is Miskolcra került. Két évet töltött diákként városunkban, méghozzá példás előmenetellel. Akkori professzora Némethy Pál nem véletlenül írta róla a vizsgákról készült jelentésében: „ritka szép tehetség”. Miskolc után Eperjesen tanult tovább Máday, hol úgyszintén nem hozott szégyent iskolájára. Sőt. Végbizonyítványába latinul ez jegyeztetett be: „corpore parvus, animo magnus”. Vagyis „testben kicsi, lélekben, szellemben nagy”. Eperjesen jogot is tanult, sőt a francia és angol nyelvben is jártasságot szerzett. Ezt köyetően Berzeviczy Gergely két unokájának volt nevelője három évig, majd 1844-ben külföldön, Berlinben, Greitswaldban és Jénában folytatott tanulmányokat. E külföldi tartózkodása során megfordult Dániában, Svájcban, Olasz- és Svédországban is. 1846-ban, amikor hazafelé tartott, Pozsonyban kapta kézhez a miskolci evangélikus egyházközség meghívólevelét, ebben az algimnázium igazgatótanári állását kínálták fel neki. Máday Károly - mivel a meghívásra igent mondott - visszatért tehát egykori iskolájába. ,,Amikor elfogadta és elfoglalta az igazgató-tanári állást, huszonötödik életévét töltötte be, európai műveltséggel rendelkezett és már jelentős nyelv- ismeretre tett szert - írja A Miskolci Evangélikus Egyházköz- ■ ség története című művében a két szerző. Szebik Imre és Várhegyi Miklós. — Gimnáziumunk hivatalos adatai szerint beszélt és írt magyarul, németül, franciául és angolul; ezenkívül értett görögül, héberül, arabul és szlovákul ... A miskolci egyházközség hívása megtiszteltetést és kitűnő képességeinek az elismerését jelentette számára, hiszen ebben az időben más, nála idősebb tanár is tanított az iskolában, aki ott már többéves szolgálattal is rendelkezett ...” Az egykori visszaemlékezések szerint Máday kiváló tanár volt. Herman Ottó egykori tanítványa (Máday Károly 1870- ben bekövetkezett halála után a kolozsvári Magyar Polgá'r című lapban) így emlékezett rá: „. . . És amikor elkövetkeztek a dicsőséggel és szenvedéssel teli nevezetes napok (1848-49 - szerk. megj.), akkor nyilatkozott meg a maga teljes valóságában tanárunk szabadságszeré- tete és hősies bátorsága . . . szeméből a lelkesedés tiszta tüze szikrákat szór, lutheri arca komoly, homlokán egy hatalmas elhatározás fénye derül. A katedrára lépve egy pillantással végignéz az előtte idő két osztályon és így kezdi előadását: Barátaim! Ma kevés a mondanivalóm. A rabszolgaság hosz- szú éje eltűnt a szabadság lángoló hajnalpírja elől. A magyar nemzet lerázta láncait és fegyvert kovácsolt azokból a zsarnokság ellen. Most ütött az óra, amely meg fogja bizonyítani, miként fogott rajtatok tanításom. Itt (a retorika felé mutatva) az első púdban elegen vagytok arravalók, hogy a fegyvert megragadjátok. És ezt elvárom tőletek! Ti pedig (a symaxisra mutatva) a fegyvertől még távol állva, egyelőre a szabadság hangjaival éritek be. Az első lecke ez lesz. ” Herman Ottó úgy fogalmazott: belőle, a német ifjúból egykori tanára nevelt hazájához sírig hű magyart. Máday Károlyt, ki négy évig állt a miskolci iskola élén - s kit 1847-ben ugyanitt lelkésszé, majd 1848-ban egyházkerületi jegyzővé is megválasztottak - a szabadságharc bukása után az elfogatás veszélye fenyegette. Ezért Berzeviczy Titusz ajánlatára 1850-ben hazament a Sze- pességbe, s Szepesbélán vállalt lelkészi állást. Máday neve újból 1859-ben kel szárnyra. Ez év szeptember elsején jelent meg az a császári nyílt parancs, vallásügyi pátens, amely durván beavatkozik a protestáns egyházak belü- gyeibe, s a vezetését a bécsi vallásügyi minisztériumnak akarta alárendelni. Erről írja .Szebik Imre és Várhegyi Miklós: „A súlyos sérelmet jelentő rendelet ellen az egész országban elsőként a mi Tiszai Egyházkerületünk emelt szót. Az 1859. évi szeptember Itó 27-én Késmárkon tartott egyházkerületi gyűlésen Zsedé- nyi Ede, Szepes vármegye küldötte és Máday Károly szepes- bélai lelkész, aki akkor már az egyházkerület jegyzői tisztét is viselte, élesen felszólaltak . . . hogy azonnali feliratot kell intézni az uralkodóhoz ... A felirat megszerkesztésével Máday Károly jegyzőt bízták meg. Máday még azon az éjjelen elkészítette a terjedelmes feliratot, amelyben közjogi és egyházjogi érvekkel alátámasztva, ragyogó logikával sorra kimutatta a pátens rendelkezéseinek tarthatatlanságát és kérte a rendelet visszavonását. ” Az elnyomó kormányzat a kinyomtatott feliratot lázítás- nak minősítette, Mádayt hivatalából felfüggesztették, majd börtönre ítélték. 1860. május 7-én csendőrök kísérték Kassára a börtönbe, miután a bíróság a lelkészi szolgálatra mindenkorra alkalmatlannak nyilvánította, s két hónapi - hetenkénti böjttel súlyosbított-börtönbüntetésre ítélte. Miután a pátens miatt a külföld nagy politikai nyomása is nehezedett Bécsre, a rendeletet végül is vissza kellett vonni. Máday szabadulása valóságos diadalmenet volt. A jeles hazafit 1860. augusztus 1-3. között a miskolci evangélikus . templomban megtartott egyházkerületi gyűlés alkalmával az egyházkerület su- perintendensévé választották meg. „A miskolci hívek - írja Szebik Imre és Várhegyi Miklós - az új superintendens egykori ismerősei, barátai, tanítványai boldog örömmel vettek részt a felejthetetlen ünnepségen, mert úgy érezték, hogy a szepesbélai lelkészt ők, a miskolciak adták az egyházkerületnek és az egész magyar evangélikusságnak. ” Máday Károly 1861 tavaszán ismét visszatért Miskolcra. Az egyházközség közgyűlése „egy szívvel és lélekkel, közmegegyezéssel és akarattar újra őt választotta meg a gyülekezet lelkészévé. Újabb négy eredményes esztendőt töltött városunkban, ez idő tájt épült fel többek között az evangélikus templom tornya is. Négy év után, 1865-ben Máday levélben fordult az egyház- község közgyűléséhez, amelyben kéri felmentését. ........úgy tiszai egyházkerületünk kedvelt érdekeire, mint családomra való tekintetből a dobsinai egyházban megürült lelkészi állomást elfogadtam . . .” De mint írta „ ... az itt átélt négy esztendei időszak emlékei sokkal erősebb vonásokkal vannak a szívembe vésve, mintsem azokat az idő hatalma eltörölhetné ...” Új állomáshelyén Máday már nem sokáig munkálkodhatott. Hosszan tartó szenvedés után 1870. szeptember 28-án Dobsinán örökre lehunyta szemét. Szűk fél évszázadot élt. de nem nyomtalanul. Herman Ottó írta róla már említett nekrológjában: „A kis test egy rettenthetetlen lélek meggyőződését hordozta és hevét egy olyan hang és előadás hozta létre, amely ezreken uralkodott, ezreket ragadott magával ..., s a köztársaság eszméjét oly gyönyörű és megragadó beszédben ecseteié, aminő nem hangzott sem azelőtt, sem azután a miskolci templom boltozata alatt. ” Hajdú Imre A VILÁG LEGDRÁGÁBB Késő ősszel sok spanyol faluban kezdik cl a gyerekek a Crocus sativusnak nevezett növény apró lila virágainak a leszedését, és amikor ezt befejezték, az egész család hozzálát, hogy elkészítse a világ legdrágább fűszerét - a sáfrányt. Az erős FŰSZERE sárga színéről és-kellemes ízéről híres fűszert, orvosságot és festékanyagot a Vili. században vitték be Spanyolországba a. Közel-Keletről a mórok. A későbbi századokban más európai országokban is kezdték termeszteni ezt a növényt, de több mint ezer év elteltével is még mindig Spanyolország a sáfrány legnagyobb termelője, az egész világ sáfránytermésének körülbelül 70 százaléka e"b- ből az országból származik. Sallós Gábor Sallós Gábor színművész otthonában A Miskolci Nemzeti Színházban most látható a Sza- baceság Mucsán című szatíro- bohózat. A több mint negyven szereplő közül a legtöbb időt alighanem Miki, a besúgó tölti a színpadon. Ezt alakítja kitűnően Sallós Gábor. Háromszor mászik át közben a hatalmas, többemeletnyi vasépítmény meredek létráin, egyszer meg a harmadik emeleti öltözői folyosóról lép be a zsinórpadláson álló hídra, amelyen leeresztik a színpadra. Fiatal embernek is dicséretére váló és nagy fizikai megerőltetést kívánó teljesítmény. De látva Sallóst a színpadon, senkinek sem jut eszébe ezen töprengeni, mert valósággal megfiatalodott, s aki nem tudja, nehezen hiszi el róla, hogy már negyedik éve nyugdíjas, s azóta folyamatos szerződéssel dolgozik a színháznál. Csendes őszi délelőttön beszélgetünk a lakásán. Ott van velünk felesége, Máthé Éva, ugyancsak Jászai-díjas színművész, érdemes művész, aki nemcsak megérdemelten népszerű tagja a társulatnak, hanem már-már legendásan híres háziasszony is. Ez azért érdemel külön megjegyzést, mert a kiegyensúlyozott élethez, Sallós Gábor számára a jó életkörülmények megteremtéséhez. a megnyugtató otthonhoz hozzátartozik. Sallóst mintegy negyed százada ismerem személyesen, amikor először lépett fel Miskolcon Csiky Gergely Mákvirágok című daA Börtönkarrierben Komá- romy Évával Bresset, a lakáj rabjában. Nem sokkal utána rendezőként is bemutatkozott, az Anna-bál című operettet rendezte. 1963 végén volt mindez. Sallós Gábor Jászai-díjas azóta elválaszthatatlan a Miskolci Nemzeti Színháztól. Játszott és rendezett. Igen sokat. Mindjárt idekerülése után két év alatt valami hat rendezése volt, s az első években a sok-sok szerepe között olyan is akadt, mint az Éjjeli menedékhely bárója, a My Éair Lady-ben Doolittle, vagy Jero- voj, a Ljubov Jerovájában. De több szerepet játszott Az ember tragédiájában, és a Háború és békében is. Néhány évvel idejövetele után kinevezték a színház igazgatójává. (Korábban Kaposvárott már ellátta ezt a tisztet.) 1968-tól 1979-ig tizenkét évadon át igazgatta a Miskolci Nemzeti Színházat, s közben rendezett és játszott. Kevés lenne e cikk felsorolni a legkiemelkedőbb darabokat, amelyek az ő igazgatása alatt kerültek színre. Csak az első évekből említem a Fáklyalángot, A térképen nem található. Az ügynök halála című darabokat, de itt említendő A félkegyelmű, a Macskajáték, a Macbeth. az Amerikai Elektra, az Amerikai tragédia, és feltétle- __ nül megemlítendő, hogy 1969 * novemberében ő hozta létre a Miskolci Nemzeti Színház stúdiószínpadát, a Játékszínt és •rendezte annak első, mindmáig emlékezetes bemutatóját, Koinsky Riadó című drá máját Upor Péter felejthetet len szereplésével. Ennek ellenére nem szeretett színházat igazgatni. Játszani, rendezni inkább. 1979-ben vált meg az igazgatói széktől, és maradt színészként a színháznál. Ez volt a nagy fordulat ideje, amikor új vezetés került a színház élére. Erről az időszakról beszélgetünk:- Emlékszem, amikor Sallós Gábor 1979 őszén először lépett színpadra színészként az új irányítású színházban, Sar- kadi Imre Ház a város mellett című darabjában játszott egy nyúlfarknyi szerepet. Egy orvost, aki lihegve érkezik egy beteghez, ahol az egyik hozzátartozó azzal fogadja: „Maga mit keres itt? Magára itt már nincs semmi szükség!” Ez a szerepmondat nagyon gyanúsan esett egybe az első fellépéssel.- Tagadhatatlanul volt ebben valami célzatosság. Nekem akkor a színházban tizenhat év után szinte mindent újra kellett kezdeni, újra kellett bizonyítani, hogy színészként is megállóm a helyemet. Nemcsak ebben a Sarkadi-darabban, ebben a megalázó szerepszituáció- ban, hanem a következő szerepekben is. A kutya testámentu- mában, a Csak egy nap a világban, a Daliás időkben, a Sze- csuáni jólélekben, a Szeget szeggel-ben, a Most mind együttben és a többiben. Nem volt jó érzés eleinte, éreztem bizonyos fajta elnyomást. Annak ellenére, hogy mikor nyugdíjba mentem, szerződésesként tovább dolgoztam, sokféle hátrányban részesültem. Például olyan juttatásokból ki-" zártak, amelyeket most újra megkapok. Igaz, a szerepek sok mindenért kárpótoltak. Például A vád tanúja ügyésze, vagy Novotny, a titkosrendőr, a Galilei élete és a Danton halála szerepei. A lényeg az, hogy játszottam és játszom évek óta, amióta nyugdíjas vagyok, folyamatosan. • - Amennyire tudom, Sallós Gábor nem válogat a szerepekben. Mindent szívesen játszik.- Igen, minden szerepet szívesen játszok, mert szerintem nincsenek kis szerepek. A pár mondatostól a főszerepig mindent elvállalok, mert minden színészi feladat. Nagyon sokszor játszottam gyermekeknek. Voltam én Micimackó, Füles, doktor Doolittle, még szájharmonikáztam is a gyere kődarabokban. És szívesen játszom a nyári produkciókban. Én voltam Tapolcán a Certaldői vásárban az álnok pap, Szilvay professzor a Li- liomfiban. a Charley nénje Bresset inasa, vagy a diósgyőri várban Korlat hv gróf a Mágnás Miskában.- E nyáron nem játszott. Mivel töltötte a nyarat?- A családi „hagyományok” szerint Málviban fűnyírással, a kutyánkkal és bosszankodva, hogy az idén rossz volt a halfogás. mert a tó vize lassan eliszaposodik. Benedek Miklós Fotó: Laczó József Máthé Évával A struccok estéjében
