Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-29 / 259. szám

1988. október 29., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Edelény és vonzáskörzete Vitákban erösödö pártmozgalom Beszélgetés Szabó Pállal, a városi pártbizottság első titkárával ramját. Meggyőződésünk Napirenden az elmaradott területek fejlesztése Létjogosultsága csak a hatékony termelésnek van Edelényben és vonzáskör­zetében kiegyensúlyozott gazdasági építőmunka folyik. Az otthonmaradottak — hi­szen sok az eljáró, más kör­zetekbe ingázó — teszik mindennapos | dolgukat: az ipari üzemekben az éves tervcélkitűzések teljesítésén, a mezőgazdaságban az őszi munkák mielőbbi jó elvég­zésén szorgoskodnak. Az Edelény környéki, Bódva- völgyi táj különösen szép, s ha az időjárás is kedvez, mint aminőben nekünk volt a napokban szerencsénk, az arra járó kellemes benyo­másokat szerez. Rendezett, épülő, szépülő falvak, ezek sorában is a már-már kis- városias jelleget öltő Bódva- szilas. Új utakat kereső, jobb megélhetési módra tö­rekvő mezőgazdasági üze­mek, mint a perkupái Dó­zsa Tsz. Az idegenforgalom számára még kellően fel nem ismert és ki nem ak­názott turisztikai lehetősé­gek, mint Tornanádaska, a színi, égerszögi völgy és környéke. Csakhogy a táj, a szelídnek, sok helyütt érintetlennek tűnő termé­szet itt is Janus-arcú: aki részesülni akar kincseiből, s bármit is hasznosítani szeretne belőle, annak azért nagyon keményen meg kell dolgoznia!... Az ellentmon­dások itt különösen szembe- tűnőek: amíg az ország más vidékén azt mondják, hogy harmincöt mázsa alatt egy hektáron búzát termeszteni nem érdemes, addig a per­kupái tsz harmincnégy má­zsás átlaga a szőlősardói hegyháton már örvendetes. És milyen szép kukoricájuk van Égerszög felett! De mennyi munkába, anyagi ráfordításba kerül egyik is, másik is; mennyi a haszon, ha a bevételt a kiadással egybevetjük ... Mégis tenni, gondolkodni, kezdeményezni, s kockáztatni is kell, mert ahol a természeti, közgazda- sági adottságok olyanok, aminőek, ott alkalmazkodni kell, ott nem tehetik meg, hogy kivonulnak, elhagyják a földet. Ezen a tájon tehát nem könnyű az élet! A körzet párt- és állami vezetése azon munkálkodik, hogy az említett .természeti, közgazdasági ellentmondáso­kat, a térségben jelentkező szociális, társadalmi feszült­ségeket feloldandó, határo­zott, s mindenki számára érthető, elfogadható, tettek­re ösztönző cselekvési prog­ramot adjon hosszabb, s rö- videbb távon a májusi or­szágos pártértekezlet, illetve a megyei pártértekezlet ha­tározatainak helyi végrehaj­tására. Ebből a célból — mint értesültünk — december 10- re rendkívüli pártértekezletet hívtak össze. Szabó Pállal, a városi pártbizottság első tit­kárával arról beszélgettünk, mi indokolta a rendkívüli pártértekezlet összehívását, konkrétabban: hallani innen is, onnan is, hogy bár ko­rábban nem. tervezték, most mégis a pártkonferencia megtartását latolgatják. Ede­lényben mikor határozták el ezt a lépést? — A kérdés mögött egy másik kérdést sejtek. Ha arra gondol, hogy a testü­letet kívülről vagy alulról jövő „nyomás” kényszerítet­te erre a lépésre, mint az talán az ország más részein előfordult, akkor tévedd Mi, belülről, az alulról és a testület részéről megfogal­mazott igények találkozása­ként már régebben, ponto­sabban júliusban elhatároz­tuk a pártértekezlet összehí­vását. Már az országos párt­értekezletet megelőző alap­szervezeti viták megerősí­tették pártbizottságunknak azt a szándékát, hogy tel­jes párttagságunk részvéte­lével fogalmazzuk meg a XIV. kongresszusig terjedő időszak helyi politikai prog­ugyanis, hogy a pártmozga­lom megújításához, a vezető szerep erősítéséhez elenged­hetetlenül szükséges a kom­munisták felelős, érdemi részvétele a végrehajtás mel­lett az alapvető és a térsé­get közelebbről érintő poli­tikai döntések meghozatalá­ban. Hozzáteszem: nemcsak a párttagok, de a pártonkí- vüliek, az itt élő, itt dolgo­zó, jobbat akaró emberek ezreinek a véleményét, ja­vaslatait is hasznosítani akarjuk, hiszen a térség fej­lődéséért, népességmegtartó erejének növeléséért, a he­lyi társadalmi, gazdasági problémák megoldásáért csak együtt tudunk munkálkodni, azokért együttesen vagyunk felelősek. A pártértekezlet sikere nem kis mértékben azon múlik, hogy ne csak az elképzelések kimunkálá­sában, egyeztetésében, talál­kozzanak gondolataink, de a végrehajtásban is legyünk egységesek. Ezért vitára bo­csátottuk a pártkonferencia dokumentumára vonatkozó elképzeléseket, és mindenki­nek igényeljük véleményét a létrehozandó pártbizottság személyi összetételének ala­kításában is. A vitaanyag, mely Állásfoglalás a XIII. kongresszus óta végzett mun­ka főbb tapasztalatairól, a párt helyi feladatairól cí­met viseli, több csatornán jutott el az itt élő embe­rekhez. Alapszervi taggyűlé­seken megvitatják a pártta­gok és a Borsod című, időszakos helyi lapunkban is közreadtuk, mely az edelé- nyi városi művelődési köz­pont és ifjúsági ház kiad­ványaként elég széles réte­gekhez jutott el. Ismételten hangsúlyozom: fogadókészek vagyunk minden javaslatra: azt szeretnénk, ha őszinte, nyílt eszmecsere bontakozna ki, ennek számos jelét máris tapasztaljuk, és érvekre ala­pozott konkrét módosító el­képzelések kerülnének meg­fogalmazásra. — Kérem, a pártértekez­letre való készülődés jegyé­ben adjon rövid áttekintést Edelény és a városkörnyék általános helyzetéről. — A teljesség igénye nél­kül csak a legfontosabbakat említem. Az országos gon­dok nálunk is jelen vannak, ezek egyike erőteljesebben, másika kevésbé. Területünk nagy többsége, 33 település felzárkóztatásra váró térség­ben fekszik. A vízellátás például speciálisan helyi gond, mintegy harminc köz­ségünkben még megoldat­lan. A lakosság elöregedése is jelentős, nagy az eltartot­tak aránya, ugyanakkor az átlagostól is í'osszabb, ala­csonyabb a kereseti lehető­ség. Ez mind jelentős szo­ciális, társadalmi feszültség forrása. Így következetes munkát igényel az idős em­berekről való gondoskodás, a velük való foglalkozás, tá­jékoztatásuk, bevonásuk, po­litikai tapasztalataik hasz­nosítása, de az egyéni gond­jaikkal való foglalkozás is. Nagy feladat az ifjúság meg­nyerése, megtartása, közéleti tevékenységének elősegítése. Jelentősek az elmaradások a kulturális szellemi színvo­nalban. az igényességben. Nem törődhetünk bele hely­zetünkbe. ezért az itt élő értelmiségnek kiemelt szere­pet szánunk. A városban és körzetünkben az önmagáért és környezetéért nagyobb fe­lelősséget érző, igényesebb, elkötelezettebb értelmiségre van szükség. S hogy mást ne mondjak: az itt élő né­pesség 17 százaléka cigány, ez az arány az országos át­lagban nem több 3 száza­léknál ... így a szociális ösz- szetétel is sajátos a mi te­rületünkön, ahonnan a dol­gozóknak több mint a fele például eljár dolgozni. Kik maradnak itthon? Az idős korúak, a többnyire munka- képtelenek. Térségünk jó ré­sze a megyei átlaghoz ké­pest is gyengébb infrastruk­túrával rendelkezik, öröm­mel hallottam elismerő vé­leményét Bódvaszilasról, Perkupáról. De ez még nem minden. Több olyan közsé­get is említhetnék, ahonnan már a pap is elköltözött... Valamennyi között is a leg­égetőbb gondunk a már em­lített cigányság nagy száma, öt megyében nincsenek any- nyian, mint itt, a mi terü­letünkön. Ennek a gond­nak a megoldását sem vár­hatjuk az országos szervek­től, magunknak kell a kér­désekre választ keresni. Csakhogy ehhez — sajnos — nincs megfelelő iparunk, csak néhány gyárrészlegünk, termelőszövetkezeti mellék­üzemágunk, de ezekben a munkahelyek száma az igé­nyekhez képest kevés. Ezek az üzemek rendkívül nagy erőfeszítéseket tesznek, er­ről csak a legnagyobb el­ismerés hangján lehet szól­ni. De mire mennek, mit tudnak elérni még az ily’ nagy erőfeszítések árán is az átlag 9 aranykoronás termő­földön? ... A megyei átlag például ennek a duplája, az országos értékek pedig még ettől is jobbak. A mi terü­letünkön a legkisebb ered­mény is háromszoros erőfe­szítést igényel. Nem panasz­kodni akartam, csupán a té­nyek egy részére mutattam rá, miután ilyen kérdést kaptam. Ugyanakkor azt kí­vántam jelezni, hogy nem tétlenségből állnak minden­napjaink. A példa kedvéért mondom, hogy az elmúlt két évben több mint félmilliárd forint értékben, közel ezer munkahely megteremtése in­dult el. és valószínű, hogy a térségi fejlesztési lehetősé­gek bővülése kapcsán újabb lendületet kap. Célunkat és mindennapi munkánkat is az határozza meg. hogy sze­retnénk jobb feltételeket te­remteni az itt élő emberek­nek, termelő egységeknek, intézményeknek. Mi úgy fog­juk fel, hogy a fejlődés ér­dekében nem várhatunk senkire, azért az itt élő em­berek tehetnek a legtöbbet. — A városban és környé­kén járva magunk is ta­pasztaltuk, hogy bár ki­egyensúlyozott gazdasági építőmunka folyik, ennek egyre nehezebb az anyagi, tárgyi, erkölcsi feltételeit megteremteni. Vannak azon­ban, akik befelé fordulnak, reményüket vesztik. Ismer­jük a pártbizottság politikai programját, mely a változás, a változtatás igényével ké­szült. Mennyire bízik ön e programhoz való zárkózás- ban? — A legteljesebb mérték­ben! Bízom benne ugyanis, hogy bár vannak, ilyen kö­rülmények között miért is ne lennének, akik reményt vesztve befelé fordulnak, mégis: a párttagság legna­gyobb többsége és a pár- tonkívüliek ezrei is felráz- hatók. Ne vegye afféle köl­tői filozofálgatásnak, de ép­pen ezek a történelmi kö­rülmények, amelyekről az előzőekben már szó esett, megtanították, sőt rákény- szerítették az itt élő embe­reket, hogy meg kellett ta- nulniok az ettől rosszabb helyzetből is kilábalni. Meg is tanulták. Ezen a tájon nemcsak a természet kemé­nyebb és edzettebb, hanem az itt élő emberek is. Tisz­telet és becsület azoknak az embereknek, akik többlet- munkával, vasszorgalommal kényszerítik ki mostoha fel­tételek között is az eredmé­nyeket. — Ez szépen hangzott, de még nem adott teljes választ a kérdésre. — Nos, az a véleményem, hogy a pártnak van egy erős magja, amelyet semmi­lyen eszközökkel sem lehet­ne szétzúzni. Ugyanakkor kétségtelen, hogy nő a kö­zömbösök, a kivárók tábo­ra, az a réteg, amely a kö­rülmények hatására nem képes, vagy nem akarja a párt véleményét képviselni. Nem tartom ezt veszélyes­nek. A nehéz helyzetben so­kan elmennek, akik a kon­szolidációban kitartottak. De most, hogy a borítékban ke­vesebb van, ellentmondáso­sabbá, feszítettebbé, nehe­zebbé vált az élet, már nem állnak ki a korábbi el­veikért, nem vállalják a vál­tozással együtt járó terheket. Az ilyen emberek távozásá­val csak erősödhet a párt­egység. A program kapcsán zajló taggyűléseken nem egy helyütt éles viták vannak pontosan ezekről a kérdések­ről is. A pártdemokrácia szélesedése, a nyilvánosság jegyében beszélünk közös dolgainkról, elkövetett hi­báinkról, azért is szembe­nézve azokkal, hogy ne is­métlődhessenek meg. E viták hevében tovább erősödik a pártmozgalom: a párttagok és pártonkívüliek olyan kohé­ziója jöhet létre, amely egy irányba terel, és ha a dön­téseink, a közösen hozott döntéseink az itt élő lakos­ság érdekeit fogják szolgál­ni, akkor nemcsak meg tud­juk értetni magunkat, de a felzárkózás esélyét is növel­jük. — Köszönjük a beszélge­tést! Önodvári Miklós Napjainkban, a nehéz gazdasági feltételek köze­pette, az elmaradott térsé­gek felzárkóztatása, társa­dalmi-gazdasági fejlesztésé­nek meggyorsítása továbbra is feladat. Érvényben van az 1986. novemberében jó­váhagyott kormányzati prog­ram, amely hét megyében összesen 573 kedvezőtlen helyzetben levő települést jelölt meg gyorsított ütemű fejlesztésre. A népi ellenőr­zés megvizsgálta a program végrehajtását. A hét megye (Baranya, Békés, Borsod, Somogy, Szabolcs, Vas és Zala) elma­radott térségeit a munka- alkalmak hiánya, az ingá­zók nagy aránya, a kedve­zőtlen mezőgazdasági adott­ságok, a határmenti fekvés, a közlekedési peremhelyzet, az aprófalvas szerkezet s a fejlesztések iránti alacsony szintű fogadókészség (infra­struktúra- és szakember- hiány) jellemzi. Az úgynevezett terület- fejlesztési és szervezési alap (TFSZA) összegét a kor­mány hárommilliárd forint­ban szabta meg az 1986-^ 1990-es évekre. A TFSZA a fejlesztés meggyorsításában a katalizátor szerepének be­töltésére hivatott. Ered­ményes felhasználás esetén vonzza az ágazati, a válla­lati, a szövetkezeti, a taná­csi, a lakossági pénzeket, a vállalkozói kezdeményezése­ket. (Sajnos a jelenlegi pá­lyázati feltételek a magán- és külföldi tőkét kirekesztik e folyamatból.) A PÁLYÁZATOK TANULSÁGAI A megyei operatív bizott­ságok a támogatások oda­ítélésénél figyelembe veszik, hogy a pályázatok a helyi fejlesztési tervekben meg­határozott célok elérésére irányulnak-e. Döntéseik azonban gyakran szubjekti­vek, mivei Somogy megye kivételével nem alakítottak ki és hirdettek meg az el­bírálás alapjául szolgáló ob­jektív követelményeket. így fordulhatott például elő, hogy a Savária Cipőgyár vasvári üzemének fejlesztési pályázatát a bírálóbizottság nem fogadta el. A 158 mil­lió forintos fejlesztéshez a 40 millió forintos támogatá­si igényt azzal utasította el, hogy a cég hitelképes, a be­ruházást más forrásból is megvalósíthatja. A kedvezőtlen térségek tanácsai, gazdálkodói, —• éppen a hátrányos személyi, szakmai adottságok miatt — gyakran nem képesek a jó fejlesztési célok megválasz­tására, a pályázatok szak­szerű elkészítésére. Ezért néhány megye szakmai se­gítséget nyújt ehhez. Bé­késben szorgalmazzák a fel­készültebb, térségen kívüli szervezetek telephely fejlesz­téseit az elmaradott körzet­ben. így sarkadi, békéscsa­bai, gyulai, békési vállala­tok, szövetkezetek összesen 275 fős létszámot foglalkoz­tató munkahelyet létesítet­tek Mezőgyán, Biharugra, Geszt, Kevermes, Elek, Bu- csa településeken. Somogy megyében újszerű „licit” pályázati rendszerrel kísér­leteznek. S az idei évtől a támogatások egy részét el­különítették erre a célra. Borsod megyében pedig az egyébként elutasítható pá­lyázatokat az esélyeket ja­vító módosításokkal ismétel­ten előterjeszthetik. A fejlesztések többsége —• Baranya és Vas megyét ki­véve — a foglalkoztatás bő­vítését célozza. A tervek szerint a folyamatban levő beruházások 1988. végéig mintegy 3300—3400 munka ■ helyet teremtenek. Kérdés viszont, hogy az új munka­helyek megfelelő kíeresti le­hetőségeket nyújtanak-e az adott dolgozóknak. Egyes megyékben — például Vas­ban — az alacsony kereseti lehetőség máris súlyosabb gond, mint a munkalehető­ség hiánya. INGYEN PÉNZNEK TEKINTIK Tartós létjogosultsága csak a jövedelmező, a termelési szerkezetet javító gazdasá­gos termelésnek van. A pá­lyázati feltételek még nem kényszerítenek a támogatá­sok rentábilis befektetésére. A pályázók így gyakran csak könnyen szerzett „in­gyen” pénznek tekintik a lehetőséget. Az is előfordul, hogy a fejlesztési támogatás a veszteséges tevékenység fenntartását, a ráfizetés el­lensúlyozását szolgálja és ezzel valójában nem a fel­zárkózáshoz, hanem az el­maradottság konzerválásá­hoz járul hozzá. A kizáró­lag munkahely-teremtésre koncentráló gyakorlat csak átmenetileg feszültségoldó hatású, hosszabb távon nem szolgálja a térség érdekeit. A népi ellenőrök persze jó néhány korszerű, jöve­delmező, a szerkezeti átala­kítást is segítő fejlesztéssel is találkoztak az elmaradott térségekben. Ilyen egyebek között az alumíniumgyár szendrői üzeme, a karcsai varroda, a borsodsziráki csokoládégyár, melyek ter­melésükkel a konvertibilis devizabevételek növelését is elősegítik. MENNYIT ÉR A 3 MILLIARD FORINT? A megyei tanácsok a TFSZA legnagyobb hánya­dát vissza nem térítendő állami támogatásként folyó­sítják, ritka a kedvezmé­nyes kölcsön. Mindez a ha­tékony befektetésre ösztön­ző hatást, az alap bővített újratermelését korlátozza. Kivételnek számít a So­mogy megyei példa: terme­lőberuházások támogatásá­val megalapozzák az infra­struktúra fejlesztését úgy, hogy a vállalatok, a szövet­kezetek a támogatás 25 szá­zalékát öt év alatt vissza­fizetik a tanácsi fejlesztési alapokba. Ezáltal a közsé­gek mintegy 50 millió fo­rint többletfejlesztési alap­hoz jutnak. Azzal is számolni kell, hogy az aprófalvakban a lakossági és termelői infra­struktúra nem üzemeltethető jövedelmezően. Igen gyakran a megfelelő szolgáltatások visszafejlesztéséhez vezet, hogy a kedvezmények egy­re kevésbé ellensúlyozzák a hátrányokat. A magánvállal­kozók bővíthelnék tevékeny­ségi körüket, de erre jelen­leg nincs lehetőség azokon a településeken sem, ahol nem működik gazdálkodó szervezet és érdeklődés sem tapasztalható. Végül is mennyit ér az el­maradott térségek fejleszté­sére előirányzott 3 milliárd forint? Kevesebbet, mint eredetileg gondolták. Mi­nisztertanácsi határozat 1988. január 1 -löl mentesítette a TFSZA felhasználásával megvalósuló beruházásokat a felhalmozási adó fizetésé­nek kötelezettsége alól. Ám időközben' bevezették az ÁFÁ-t, amely 20 százalék­kal, a kétszámjegyű infláció pedig további 10 százalék­kal csökkenti az eredeti ösz- szegek reálértékét. A 3 mili bárdos állami támogatással így is mintegy 20 milliárd forint értékű beruházás va­lósul meg a gazdaságilag elmaradott térségekben. K. J. Új sorházak Edelény központjában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom