Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-22 / 253. szám
1988. október 22., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Díjbeszedő kontra fogyasztó Az ellentét örök? A panaszirodákon mindig van ügyfél, a telefonok folyton csörögnek, a panaszkodó levelek mindig mennek, szóval sok az ellentét az áramszolgáltató és a fogyasztók között. Most nem a mérőórákat bütykölő áramtolvajokról kívánunk beszélni (őket a helyükre teszi a közvélemény és a bíróság), hanem a díjbeszedés mindennapos gyakorlatáról. Különösen a városokban, így Miskolcon panaszkodnak sokan, hogy nem kapják meg a számlát, rövid az idő a felszólítás megérkezése és a kényszerkikapcsolás között. Amikor pedig kikapcsolják az áramot, hiába fizet a fogyasztó, napokig kell várni a visszakapcsolásra, közben fény, hűtőszekrény, főzőalkalmatossá'g, fűtés nélkül maradnak a családok. És sorolhatnánk a gondokat... Harmadszor is a Cserehátról Itt még nem lakik senki. film szereplői, hogy folytatják a vizsgálódást, keresik a falvak élete megújításának lehetőségeit, és azon belül elsősorban az említett felnövekvő állami gondozottak letelepedésének munkával való biztosítási módját, s fél esztendő után visszatérnek a témára. E második jelentkezésnek Itt már nem lakik senki volt a címe. A folytatás most, október 20-án volt látható a második műsorban (a Szomszédok című sorozat adásával párhuzamosan). A címe már eleve elárulta a kedvezőtlen alakulást, hogy ne mondjam, kudarcot. Legalábbis eddigi kudarcot. A címe ugyanis így hangzik: Itt még nem lakik senki. Azaz az 1987 decemberben közzétett tervek nem valósultak meg, nem hoztak eddig eredményt. Az említett félesztendős határidőt betartották, ha nem is a képernyőn. Még az ez év májusában tartott tanácskozáson kitűnt, hogy a lelkes főiskolások a felmérések nyomán 35 házban 50 lakás felújításának tervét készítették el. Ám a pauszpapíron levő tervekben lakni nem lehet, azok nem adnak munkalehetőséget á beköltözőknek. A megyei tanács — mint képviselője, dr. Palásti Gáborné. elmondta — folyamatosan kutatta a fiatalokat, akik az odatelepítésnél számításba jöhettek. Az Állami Biztosító képviselője intézményének támogatási lehetőségeit fejtegette, nem hagyván ki azt az aggodalmat sem, hogy tart adott esetben a kriminalisztikai adatok növekedésétől is. A helyi tanács elnöke — igen okosan — újra kifejtette, hogy a lelkesedés kevés, itt konkrét segítségre lenne szükség, azokéra, akik anyagiakkal is rendelkeznek. Egy hónap múltán, 1988 júniusában a kiszemelt, vagy kiválogatott fiatalok kisded csapata jelent meg a faluban, hogy szemrevételezze esetlegesen leendő otthonait. Egyikük — 17 éves, állami intézeti nevelt — csupa lelkesedés volt, már az ültetendő hársfák helyét is kinézte az udvaron, de aztán szó került az ingatlanok árairól, s kitűnt, hogy az intézetből kilépő fiatalok 30 000 forintos segélyének öt-hét- szerese kellene a házak megvásárlásához, s akkor is még csak a puszta házhoz jutnak. Azt hiszem, itt egy kicsit megbicsaklott a lelkesedés. Sok okos dologról esett szó. Például, hogy a téesz milyen munkákat és kereseteket tudna biztosítani. Meg, hogy ezeket a fiatalokat jóelőre fel kellene készíteni az itteni életre, a falusi életkörülménvekre. Meg arra is, hogy miként kell majd beilleszkedniök Krasznokvajda és Pamlény társadalmába, ott élő törzsö- kös közösségébe, miként kell az esetleges idegenkedést leküzdeni — „románokat” telepítenek az üres házakba., azt beszélik, mondta egy fiatalasszony —, egyáltalán azt kell mérlegelni, a fiatalok első látogatáson tapasztalható lelkesedése mögött mennyi a megvalósítható, hiteles szándék, és főleg lesz-e anyagi fedezet. Űjabb négy hónap telt el, s most előttünk pergett a riport. Űj eseményről, a júniusi szándékok folytatásáról nem tudtunk meg semmi érdemlegeset. Csak egy kommentátorhang közölte a hangulatos faluképek alatt: hogy ezek lesznek-e az új lakók, nem lehet tudni, mint azt sem, hogy megtalálják-e itt a helyüket. Az újjászületést helyileg kell irányítani, szervezni — mondta —, mert itt még nem lakik senki... Megismerve a riportsorozatból is a csereháti falvak helyzetét, a népességfrissítés terveit és a munka- és anyagi lehetőségek hiányát, s látva a minapi utolsó részben a tétova fiatalokat, nem merek nagyon optimista lenni Krasznokvajda és környéke tervezett megfiatalítását illetően. Itt még nem lakik senki, hallottuk. S vajon a jövőben?... Benedek Miklós Az ÉMÁSZ Miskolci Üzemigazgatósága 1. számú kirendeltségének vezetőjét, Lukács Bélát arra kértük, válaszoljon a fogyasztói panaszokra. Tudnunk kell, hogy az 1. számú kirendeltség Miskolc belvárosában, az avasi lakótelep III. ütemében, Alsózsolcán, Felsőzsol- cán, Sajákereszitúron, Bá- bonyban, Sajóecsegen érdekelt. — Sokan mondják, hogy délelőtt járnak a díjbeszedők, amikor pedig csak a nyugdíjasokat és az éjszaka dolgozókat találják otthon ... — . Negyvenezer fogyasztónkra tizenegy díjbeszedő jut. A fogyasztói létszámot ketté kell ugyan osztani, mert van aki páros, van aki páratlan hónapban fizet, de még így is sok lakás jut egy személyre. A díjbeszedők munkaideje kötetlen, nem vonhatók felelősségre, ha délelőtt próbálkoznak. Ellenben teljesítménybéres elszámolásban dolgoznak, a kiegyenlített számlák alapján premizáljuk őket. Érdekük, hogy találkozzanak a fogyasztóval. Azt viszont el kell mondani, hogy van egy olyan érvényben levő BM- rendelet, miszerint pénzbeszedők szürkület után nem járhatják az utcákat. — Tehát ösztönzés ide, ösztönzés oda, marad a klasszikus módszer. Bedobják a fizetési felhívást a postaládába, ami aztán vagy ottmarad, vagy pajkosság- ból, rosszindulatból illetéktelen kiveszi onnan. A fogyasztó ilyenkor, mivel nem tud a számláról, illetőleg értesítésről, ki van téve a procedúrának. — Egy vállalati intézkedés — éppen az említett okok miatt — megtiltotta, hogy levélszekrénybe dobják. Az a szabályos, ha a díjbeszedő Miskolc város történetében az 1780—1795 közötti években jelentős szerepet játszott jobaházi Dőry Ferenc Antal báró felsőzsolcai földbirtokos. A Dőry név Mikszáth Kálmán Különös házasság című regénye nyomán országosan nevezetessé vált. A valóságos alapra épülő történet gróf Dőry Károly személyét sok negatív tulajdonsággal jellemezte ; erőszakosnak, törvényt figyelmen kívül hagyónák mutatta be. Dőry Ferenc báró közeli rokonságban állhatott a család grófi ágával. Mivel Borsod megyében levő birtokai igényeit nem elégítették ki, jogot tanult és közhivatalt vállalt. Az 1792- ben kiadott Schematizmus (naptár és tiszti névtár) a királyi kamara pesti kerületében a diósgyőri ikorana- uradálomnál Dőry Ferenc urat fiscalisként (ügyészként, ügyvédként) tünteti fel. II. József idejében (1780 —1790) Miskolc városa a diósgyőri uradalom részeként kamarai fennhatóság alatt állt. amit a kinevezett kamarai fiscus Dőry báró képviselt. E funkció nagy befolyást, hatalmat biztosított számára amivel élt, sőt visz- szaélt. MEGVERTE A POSTAKOCSIST Dőry báró személyével a megyei közgyűlés jegyzőkönyve, de főleg Miskolc az ajtón levő levélszekrénybe dobja, ha ilyen nincs, az ajtórésbe tűzi az értesítést. — Az ajtórésből pláne kivehetik a gyerekek. A szomszéddal nem próbálkozik a pénzbeszedő? — Falun gyakori, hogy kifizeti a szomszéd a számlát. Városon volt már rá eset, nem is egy, hogy megkértük a szomszédot fizesse ki, az érdekelt pedig jött reklamálni, hogy helyette miért intézkedünk. Csak akkor folyamodunk ehhez a módszerhez, ha tudjuk, jó a szomszédok közötti viszony, vagy az otthon levő felajánlja a segítségét. — A gyakorlatban végül is sok az olyan eset, amikor nem találja a fogyasztó az értesítést, egyszerre csak erélyes hangú felszólítást kap, miszerint, ha másnap nem rendezi a számláját, már jönnek is a szerelők kikapcsolni. És, ha másnap, valami akadályozza a kifizetést, könyörtelenül áramta- lanítják a lakást. — Fogyasztóink kilencven százaléka pontosan fizet, van egy csoport, amely hanyagságból, feledékenység- ből nem fizet és egy másik csoport, a notórius tartozóké, a lumpen életmódot folytatóké. — Sokszor a második csoportot is a harmadik közé sorolják. Ilyenkor nincs méltányosság? — Sajnos, nem méltányolhatjuk az eseti felelőtlenséget sem. Az értesítést követő nyolc napon belül ki kell egyenlíteni á számlát. Mi ezt már nyolc munkanapra módosítottuk, ami a szombat, vasárnappal együtt tíz nap. Néhány éve állandó pénzbeszedő helyeiket létesítettünk a Hunyadi utcán, az Avason ... — Havonta hány lakásban kapcsolják ki az áramot? Város Tanácsának (szenátusának) üléseiről készült jegyzőkönyvi bejegyzések sokat foglalkoznak. 1783. tavaszán nagy érdeklődést keltett az az eljárás, mit a királyi ítélőtábla bírája gróf Fekete György indított Dőry ellen. Az történt, hogy 1783 januárjában a tokaji postamester illen- feldi Schuster József feljelentést tett a királyi kamaránál!, mert 1783. I. 23-án este a Bécs—Buda—Önöd— Szerencs—Tokaj postaúton közlekedő ún. bécsi járat kocsisát, aki Szerencsről Tokaj felé tartott az ordinári- ával (menetrendszerű járattal) és a szűk úton magának jogosan kitérést követelt a vele szemben utazótól, aki szerencsétlenségére Dőry volt. Mivel a bárót nem ismerte fel, mikor közelébe került a báró szitkok között botjával elverte, lelövéssel fenyegette. A történtek során a postalovak megbokrosodtak, a szállított postazsákok a kocsiról lehulltak, azokat tartalmukkal együtt az útszélen szedték össze. Dőry eközben olyan „szörnyű és borzalmas káromkodást szórt”, amiket az eset — A mi körzetünkben 300 —400 kikapcsolás van. Ha rendezik a számlát, 72 órán belül kötelesek vagyunk visszakapcsolni. Néha, a sok munka miatt, valóban csak a harmadik napon kerül erre sor. — Tud valamilyen megoldást a vitás ügyek kiküszöbölésére? — Mindenkinek az átutalási betétszámlát tudom ajánlani. Az áramdíjszámla az OTP-hez pontosan érkezik, a fogyasztó egyösszeg- ben fizeti az összeg rezsijét, nincs vita. — Van. Elmondok egy esetet. A fogyasztónak évek óta átutalási számlája van, egy éve másik körzetbe költözik, amikor a költözést követő napon mindent tisztázott az OTP-nél és az Émásznál is. Erről dokumentumai vannak. Űj lakásán (1 év múlva) kap egy második (!) figyelmeztetést, miszerint, már másnap kikapcsolják, ha tazonnal nem rendezi tartozását. Igaza biztos tudatában, a kérdéses időszakra vonatkozó számla- kivonatokkal, az átjelentkezés dokumentumaival felszerelve érkezik először az új lakóhelye szerint illetékes beszedöhelyre, ahol bár mit sem tudhatnak az ügyéről, közlik vele, hogy „úgysem tudja bebizonyítani igazát”. A másik, immár valóban illetékes helyen kéthavi áramdíjat kérnek tőle. Amivel egy éve tartozik! A dokumentumoknak és az ottani fiatal ügyintéző türelmének köszönhető, |hogy hosz- szas viták után be tudja bizonyítani igazát: nem tartozott soha. Ellenben az évi végszámlával, 103 forint 70 fillérrel valóban adós, mert május óta nem találják az új címét! Pedig szabályszerűen átjelentkezett. — Elnézést kértek tőle? — kérdez Lukács Béla. — Nem. Pedig egy egész munkanapját ezzel az üggyel töltötte, nem beszélve idegességről, a gyanúsitgatás okozta arcpirulásról.. . — Véletlenek, hibák mindig vannak, emberek vagyunk. Sokat szenvednek az alkalmazottaink, mert a díjbeszedők, mivel viszik a pénzt, soha sem népszerűek. A vitás ügyekkel foglalkozók szintúgy, de nem kímélik a szerelőinket sem. Mi, fogyasztók is emberek vagyunk, vannak köztünk is ilyenek, olyanok ... Lehet, hogy a díjbeszedő és a fogyasztó ellentéte örök? Alighanem. Ebben egyetértünk a kirendeltségvezetővel. Lévay Györgyi kivizsgálása során a jegyzőkönyv vezetője latin nyelvre lefordítani nem tudott, azt magyarul idézte. A feljelentés alapján a királyi ítélőtábla bírája vizsgálatot rendelt el, amit Tajkly Miklós ítélőtábla jegyzője hajtott végre Tokajban és arról jelentést tett. Tudvalevő, hogy II. József minden ügyet ismerni akart és a postajáratok biztonsága, pontossága érdekében több rendelkezést hozott, Dőry a következményektől tartva a vizsgálat után egy hétre a vármegyéhez beadványt készített leírva a maga mentségét és védelmet kért, mint utalko- dó-hű tisztviselői Beadványában elismerte brutalitását, mentségül azt hozta fel, hogy a lovak megbokroso- dása őt is félelemmel töltötte el, hiszen a kocsin várandós felesége és társalkodónője utazott, elragadtatta magát. Arra, hogy mi lett az ügy vége, alaposabb kutatást kellett volna végeznem. Az biztos, hogy a későbbiek során (1790—1794) a postával kapcsolatban ellenszenvvel viselkedett. Valami másfél évvel ezelőtt jelentkezett először a televízióban a csereháti falvak elnéptelenedésének gondja. A sokrétű riport igen érzékletesen mérte fel Krasznokvajda és környéke elnéptelenedése megállíthatatlannak látszó folyamatát. Csereháton ne legyen újabb Gyűrűfű!, írtuk akkor és érdeklődéssel vártuk a riport- film folytatását, amely arról tájékoztatott, mi történt a csereháti falvakban az 1987. áprilisi adás óta, milyen tervek születtek, milyen intézkedéseket tettek, hogy az elnéptelenedést megállítsák, az elöregedő lakosság körébe fiatalabbakat hozzanak, akik majd tovább éltetik e falvak életét. Nem érdektelen talán azt is tudni, hogy az ország 574, gazdaságilag elmaradt településén akkor nem kevesebb, mint 3300 ház állt üresen, lakatlanul. Másodszor tíz hónappal ezelőtt, 1987. december 22- én ismerhette meg az ország a csereháti falvak helyzetét. Addigra az Ybl Miklós Építési Műszaki Főiskola hallgatói, tanári irányítással felméréseket végeztek, miként lehetne megmenteni és szükség esetén felújítani az elhagyott és már romlásnak indult épületeket. Különböző szervek képviselőinek tanácskozásait láthattuk. Azt latolgatták, miként lehetne újra élővé tenni e falvakat. Olyan elképzelések születtek, hogy esetleg gyermekfalut képezzenek ki e településeken, másrészt pedig, hogy az állami intézetekben nevelkedő, illetve felnevelkedett fiataloknak adják el a lakásokat, házakat, s azok ott kezdjék el életüket, népesítsék be a falut. Ez a népességfrissítési terv lelkes fogadtatásra talált addig, amíg az otthontalan fiataloknak való lakhely-biztosításról, az egészséges levegőjű környezetről volt csupán szó, ám hamar felmerült a gond: elég-e csak jó levegőjű helyen lakni, ha kevés, vagy éppen nincsen is munkalehetőség a környéken. Tíz hónappal korábban azzal váltak el tőlünk a riportA MAGISTRATUS MEGSÉRTÉSE A nagyhatalmú ügyész, hogy magát a kellemetlen feljelentésektől megóvja, 1791. február 4-én elrendelte: semmiféle írást a magistrate egynémely tagjának aláírása nélkül a közösség nevében az uradalomhoz ne küldjenek, különben azt visszaküldi. Ezt a rendelkezését a templom előtt a kémények kötelező tisztíttatá- sával együtt hirdettette ki, hogy mindenki tudomásul vegye. A dölyfös báró még a város vezetését is lebecsülte, erről az 1791. júliusi tanácsülés tanúskodik, — Nemzetes Szabó Máté szenátor úr szívének fájdalmával beszámol, hogy a királyi fiskus, nemzetes jobaházi Dőry Ferenc úr házánál törvényes kirendelésben lévén — olvasni az ülés jegyzőkönyvében — a tiszteletre méltó szenátor úr előtt mind maga személyét, mind az egész magisztrátust becsületet sértő szókkal illette. A megsértett szenátor úr a maga hi- vatalját le akarván tenni, hogy nem szolgálna oly becstelen hivatalba, de csakugyan magistratus kérésének engedvén hivataljában maradt. A tisztelt fiskális úr levél által az iránt megkeresni rendeltetett, — volt a tanácsülés határozata — hogy mi okra való nézve járt el így a nemzetes magistratus becsületi ellen. Levelünkre egyenes választ kikérvén a tisztelt úrnak kinyilatkoztatjuk, hogy ha ezután a becsületünk elleni jogsértés meg nem szűnik, a jövő úriszéken készeik leszünk mindnyájan a hivatalunknak véget vetni, a nemes város szolgálatjátul megválni. Dőry magatartására jellemző a görög kereskedők esete. Csuka János miskolci görög kereskedő a vármegyéhez küldte panaszát, mert 1791. szeptember 12-én Dőry Ferenc uradalmi ügyész Szén te Tamás és Pilta Mihály éltes görög kereskedőket vasra verette és kezesség mellett sem akarta szabadon bocsátani, sőt „hunc- fut gazembernek” szidalmazta őket. ezért a maga részére is orvoslást kér a megyétől. Csuka János panaszos elmondta, hogy kérte Dőryt, legalább Szentének ne veressen a podagrás lábára vasat, Dőry maga fogta a lábát és azt mondta a hajdúnak: „űzd vasra, ha a pond ró meg is eszi”. Szentének a botját nem adta visz- sza, mondva: „nem kell neked pálca, majd lesz neked jó pálcád”, megparancsolván a hajdúnak, hogy vigyék a tömlöcbe, Pilta Mihályt meg a hajdúk házába. MEGMÉRGEZIK A BÁRÓT Nem csoda, ha a lakosság, de szűkebb környezete sem szívlelte Dőryt. Még 1790 júniusában történt, hogy Hrabóczky János nevű szakácsa az általa főzött ételbe mérget tett és „azzal a ház urát és asszonyát a ház népével együtt megrontani törekedett”. Az eset feltűnést keltett, ugyanis az ebéden a család tagjain, hozzátartozóin kívül még hét pap is jelen volt, így 16 személy élete volt veszélynek kitéve, amit orvosi beavatkozás hárított el. A város Dőry nyomására kemény büntetést rótt az elkövetőre, egyévi börtön, azalatt négy ízben 50—50 botütés, a városból kitiltás, elbocsátás a szakácsságból. Hogy mi lett volna Hrabóczkyval a végrehajtott botütések után, el lehet képzelni. 1791. február 3-án királyi parancs és engedelem szerint szabadon bocsáttatott — olvasni a jegyzőkönyvben — mivel nem a város fennhatósága alá tartozik az ügye, az úriszék fog felette dönteni. Az úriszék döntéséről a városi jegyzőkönyv később nem tesz említést. Kamody Miklós
