Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-19 / 250. szám
1988. október í9., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Egy út útvesztői (Folytatás az 1. oldalról) Teltek az évek, az Üt- és Vasútépítő Vállalat kazincbarcikai építésvezetősége nyerte el az útépítés jogát, nagyon ésszerűen, hiszen ők vannak a legközelebb... A tardonaiak is állták szavukat, az útépítés minden szakaszában, ahol kézi munkára volt szükség, csapatostul jelentkeztek munkára, kitérőket építettek, egyengették a rézsűt. Segítőik is akadtak, Ifciskatomák is dolgoztak a falu lakosságával. Ment minden, mint a karikacsapás, egy éve el is készült olyannyira az út, hogy személykocsikkal, szállító járművekkel már ezen járnak Kazincbarcikára. Tóth József, a községi pártszervezet titkára, a társadalmi munkák: lelkes szervezője, a nyáron már a meghívó szövegét fogalmazgatta, mert az avatásra természetesen meg akartak hívni mindönkit, aki egy kicsit is segített ennek a község életében olyan fontos útnak az építésében. Most, október derekán nem meghívót, hanem panaszos levelet hozott a postás szerkesztőségünkbe. A feladót nem találtuk ugyan otthon, de mint az élelmiszerboltban — amely mindig tere a közügyek megvitatásának — kiderült, az egész falu panaszkodik. Anga Józsefné eladó: — A nagylányom már negyedikes, ő megszokta a kollégiumot Miskolcon, de a kicsi, aki elsős ugyanott, nem tud beilleszkedni a diákotthoni életbe. Vigasztaljuk szegénykét, ha már az új úton jár a busz, jó lesz a közlekedés, bejárhat mindennap. 'Gór Árpádné: — Télen Lázbércnél rendszeresen elakad a busz, két-három órát szoktunk vesztegelni a hidegben, amíg valami jármű kiment bennünket. Olyankor a műszaknak is befellegzik. Különben is, nekünk, hogy reggel hat órára, műszakkezdésre beérjünk Barciká- ra, fél négykor kell felkelnünk. Mindennap. Ez sok év után iszonyúvá válik. Anga Zsigmondné: — Nem mindegy, hogy harminc kilométert kell buszoznunk Barcikúra, vagy csak tizenkettőt! Hogy másfél órát azon az átkozott úton kör„A sajtó hajlamos arra, hogy néhány szép kövérre hízott bolhát elefántcsordaként mutasson be...” — írja a Számítógép és bűnözés című tanulmányában Pusztai László. Nos — bár a szerző ezt a kijelentést elsősorban a külföldi újságokra értette — itt az alkalom, hogy az olvasó magyar nézőpontból is feltegye a kérdést: a Computerworld-Számítás- technika októberi első száma több terjedelmes cikket ben, vagy tizenöt percet! És az sem mindegy, hogy 342 forint a havi bérlet, vagy a fele. És mondják-mondják az asszonyok igazukat. Hogy ritkák a buszjáratok. Ha egy nyugdíjasnak egy recept kiváltásáért be kell utaznia, 56 forint útiköltséget fizet és rámegy a napja. Kis vita támad köztük, hány gyereket nem írattak be középiskolai kollégiumba ebben a tanévben, mondván, pár perc alatt busszal bejárhatnak Barcikára. Tizenöt-húsz diákot számolnak össze. — Mit tudnak, miért nem járnak a Volán-buszok az új úton? i— Azt mondják, rossz az út, nem sikerült. Pedig ezen jár minden különjárat, most almaszedéskor is ezen bu- szozik, aki munkát vállalt. Erre járnak a tsz-buszok is. Az erdőgazdaság ezen szállítja a fát, visznek rajta szenet, meszjet. Az árut is erre hozzák a 'boltokba. Mi ezt nem értjük! Csak össze kell hasonlítani ezt az utat a Tardona—Dédestapolcsány közötti úttal. Ha ott két autó találkozik, az egyiknek majdnem az árokba kell mennie, hogy elférjenek. Ez pedig egy gyönyörű, széles, sima út! — Megmondjuk őszintén, már sajnáljuk, hogy annyit dolgoztunk rajta! — fakad ki az egyik asszony. — Ugyan már! Hiszen itt van az út, kész! Inkább .mondják meg, miit kell még csinálni rajta, újra segítünk! A közös községi tanács elnökével nem sikerült találkoznunk, így más módon próbáljuk megtudni, miért nem járnak a Volán-buszok az új tardonai úton. Papp Marianna, a Borsod Volán menetrendi és forgalomszervezési osztályának vezetője: — Mi megtárgyaltuk, egyeztettük az elképzeléseket és október elsejére elkészítettük a menetrendet. Ám mégsem mehetünk rá az útra, mert még mos< sincs meg a műszaki átadás. Tömegközlekedési jármű addig nem veheti igénybe az utat. Ha átadják, mi természetesen azonnal elindítjuk a járatainkat. Mit mond az építő? Az Út- és Vasútépítő Vállalat közöl, szentel a számítógépes bűnözés témájának. Bolhát nagyítana a szaklap elefánttá? Elég ismételten Pusztai Lászlóra utalnunk, aki a lapnak adott interjúban felsorolja a nyugati világ bűnelhárításra vonatkozó adatait. Az például, hogy Japánkazincbar.cikai építésvezetője, Nagy Miklós leszögezi, hogy vállalata nevében nem illetékes nyilatkozni, de magánemberként elmondja, amit tud. — Olyan rosszul sikerült az út, hogy nem veszik át? — A talaj- és domborzati viszonyok nem a legkedvezőbbek, de mi, amikor az első réteg aszfaltot ráterítettük, több hónaipos nyúzópróbának tettük ki. Egy-k'ét helyen talajcserét kellett végeznünk, burkolatjavítást, de bírta a terhelést és engedélyezték a záróréteget. Ez júliusban volt. Augusztus végén már festettük a burkolati jeleket. Tudni kell, hogy ez egy kísérleti út, mert a nekézsenyi kavicsbányából származó, huszonnyolc százalék agyagiszap-tartalmú anyagból készült. A térségben az az első út, ahol ezt az anyagot használtuk. Nos, a Közúti Minőségfelügyeleti Állomás ellenőrző mérései szerint nem sorolható osztályba az út, mert a 0,9 milliméteres behajlás helyett 1,02 mm volt a behajlása. Tudomásom szerint még ezen a héten egyeztet a mi vállalati főmérnökünk és a KMFÁ, ugyanis a mi laborunk is vizsgálja. — Mit tud mondani, mi lesz, ha nem egyeznek meg? Akkor vagy rá kell húznunk még egy aszfalt- rétegeit, vagy, mivel ez kísérleti út, meghosszabbítják a garanciaidőt és majd később korrigálunk. — Tehát e héten eldől, hogy átveszi-e az uitat a KM Miskolci Közúti Igazgatósága? — Ügy tudom nem veszi át, mert a Billatáróig meglevő, régi út nem felel meg a követelményeknek. Addig legfeljebb a Kazincbarcikai Városi Tanács lehet a használatba vevő. — Vállalja a tanács a használatbavételt? — kérdeztük telefonon a terv- csoportnál. — A megyei tanács határozattal jelöli iki, hogy ki lesz a használatba vevő — hangzott a válasz. Hogy mikor, arról nem tudnák. Most még szép az idő, utazni is kellemesebb. Reménykedjünk, eltart még egy ideig és nem kell fázniuk a tardonaiaknak a hoszban a nyomozók 17 százalékát a számítógépes bűnözés elleni vizsgálati-nyomozási technikára is kiképezik, azt sejteti, hogy még csak nem is elefánt, hanem már-már mamut az, aminek a vadászatára fel kell készülni. A Compúterworld-Számíszú úton, amely a közeli városba vezet. (Itt gondoltam befejezni a riportot, ám mikor elolvastam, rájöttem, az égvilágon semmit sem mondtam a tardonaiaknak. A kéziratot kihúztam az írógépből, majd folytatom az egyeztető tárgyalás után.) „Az utat október 13-án az Üt-Vasútépítő Vállalat és a Közúti Minőségfelügyeleti Állomás minősítette. Megállapították, hogy az út teherbírás szempontjából tömegközlekedésre alkalmas. A KMFÁ a Miskolci Közúti Igazgatóság megbízásából kijelenti, hogy a tervben megfogalmazott teherbírási követelmények biztosítása esetén a kezelésbe vételtől nem zárkózik el. Szükségesnek tartja méretezett megerősítő réteg beépítését. Ezzel elérhető lesz az út első osztályú minősítése.” — kaptuk az információt. Mindez azt jelenti, hogy az út, így, ahogyan van, ideiglenesen forgalomba helyezhető. Ebben az esetben a tanács lesz az üzemeltetője (a tanács rendeli meg a téli hó- eltakarítást). Ebben a formában, ilyen feltételek mellett már szeptember elsejétől járhattak volna rajta a buszok! Ám ha a generálkivitelező ráteríti még a kért aszfaltréteget, az utat véglegesen kezelésbe tudja venni a Közúti Igazgatóság. (Értesüléseink szerint ez történik, még az ősszel megkapja a hibákat korrigáló aszfaltszőnyeget.) Mégis, mi okozta ennek a békötőútnak a tortúráját? Az anyagtakarékosság'ból fakadó kísérleti jelleg. Egyrészt. Másrészt az egymásra mutogatás a kezelésbevétel miatt. Hogy mi lesz a következő hetekben, arra az egyeztető tárgyalás egyik részvevőjétől kértünk pontos választ. — Ha a megyei tanács ideiglenesen kezelésbe veszi az utat, a buszok azonnal közlekedhetnek. Ha az idő engedi az aszfaltozást, azzal is hamarosan kész lesz a kivitelező. A Közúti Igazgatóság pedig azt nyilatkozta, hogy abban az esetben azonnal átveszi az utat, megtörténhet a műszaki átadás — mondja Borítás Kálmán, a ICMFÁ területi vezetője. Mi a gyorsabb megoldásért szurkolunk a tardonaiaknak. Hogy járjanak végre a buszok. Ki tudja, milyenek lesznek a következő hetek ...? tástechnikának van egy olyan témája is, amellyel kapcsolatban, úgymond — a sajtó elefántból csinált bolhát: a Budapesten rendezett matematikatanítási világ- kongresszust a számítástechnikai szaklap sokkal fontosabb eseménynek ítélte, mint ahogyan arról a magyar újságok beszámoltak. A lap pótolja a hiányt, csaknem teljes három oldalt szentel a témának. —s # A Tiszától nyugatra, a a hajdani Fehérlö csárda közelében, az egykori Tisza árterében szolonyec sziki tölgyes talajon tipikus szikes pusztai mozaikos gyepet találunk. A terület mélyebb részein szikes mocsár és mocsárrét váltakozik, így a, valószínűleg ültetett kocsányos tölgyes az eredeti erdős sztyepp- társulás szép példája. Különös látvány a sik vidéken feltűnő erdő, melyben száraz időben erdőkben ritkán tapasztalható óriási repedéseket fedeztünk fel a talajon. Ha sok az A borsodi cégek többségének is van kapcsolata hasonló szakmájú külföldi vállalatokkal. Ezek az együttműködések egyrészt szakmai szempontból hasznosak, másrészt pedig erősítik az emberi kapcsolatokat. A napokban az NDK-beli Warenből látogattak Kazincbarcikára sütőipari szakemberek, hogy ismerkedjenek a Kazincbarcikai Sütőipari Vállalat munkájával és szociálpolitikai tevékenységével. A két cég 1983-ban kötött együttműködési szerződést, s azóta egyik évben a német, a másik évben pedig a magyar szakemberek egy csoportja utazik tapasztalatcseesö az a baj, ha nincs az, tartják is e vidéken. Ennek megfelelően az aljnövényzet főként aranysárgára száradt fű, szórtan, szikes terepek jellemző virágaival, úgy mint a sziki kerep, lóhere stb. A fák törzsei csaknem egyméteres magasságig sárosak, a vaddisznó kedvenc tartózkodási helye lehet e liget. A vörös- és kékvércse, a szalakóta és a búbosbanka egyaránt jól érzi itt magát, már csak e madarak költési helyeként is indokolt a terület védettsége. tapasztalatcseréje rére. Nyaranta két-két család üdül a partnervállalat saját, vagy bérelt üdülőjében, s a lehetőségekhez mérten a sportkapcsolatokat is erősítik. A kazincbarcikaiaknak egyébként közel másfél évtizede van kapcsolata a Kelet-szlovákiai Sütőipari Vállalattal, ezekben a hónapokban pedig az ungvári „sütősökkel” igyekeznek megállapodni az együttműködés formáiról. Valameny- nyi külföldi céggel folytattak tárgyalásokat arról is, hogy megpróbálkoznának egymás legsikeresebb termékeinek a gyártásával, bővítve ezzel a sütőipari termékek választékát. Lévay Györgyi Bolha vagy elefánt? Van-e két igazság egy ugyanazon kérdésben? Ügy tűnik, van, bár gyorsan hozzá kell tenni, hogy más-más megközelítésből vizsgálva a dolgot. Lapunkban még szeptember elején jelent meg egy cikk „Kovácsék kálváriája” címmel, majd nemsokára egy másik tudósítás, mely a szerencsi pártvégrehajtóbizottság üléséről szólt. A két írás egy ponton összefüggött, nevezetesen: mindkettőben a helyi orvosok élet- és lakáskörülményeiről volt szó. Ugyanakkor el is különült egymástól annyiban, hogy ez utóbbiban szélesebb kört érintettek: a lakáskérdésen túl az anyagi, erkölcsi megbecsülés körülményeit is taglalták. Kétségtelen, a megjelent két cikk — első olvasásra — ellentmondásosnak mondható. Ezt vetette fel egy olvasó is, aki a két cikket kivágva az újságból, beküldte azokat a szerkesztőségbe, ráírva azt a kérdést: melyik az igaz? * — Tulajdonképpen mind a kettő igaz — mondja Rónavölgyi Endréné, a Szerencs Városi Pártbizottság művelődési és egészségügyi kérdésekkel foglalkozó munkatársa. — Mert az tény és való, hogy ez a lakás ilyen, de az is, hogy a helyi tanács sokat tesz a város egészségügyi ellátásáért, ezen belül az orvosok letelepedéséért. Szerintem az akkori városi tanácsnak abban volt mulasztása, hogy annak idején nem végeztette el a garanciális javításokat, meg hogy olyan állapotban — kivitelezési hiányosságokkal — vette át a lakást. Nem lett volna szabad. Magda Gábor tanácselnök: — Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy a város lakáshelyzetét nem csupán az orvosi lakások szemszögéből kell vizsgálni. Legalábbis nekem, illetve nekünk tanácsiaknak. Hiszen — és ezt csak megemlítem, korántsem azzal a szándékkal, hogy ezt a kérdést megkerüljem —, sokan vannak olyan emberek Szerencsen, akiknek még ennél is rosszabbak a lakás- és életkörülményei. Kovács doktorék lakása még akkor épült, amikor Szerencs község volt. Érzékeltetésül mondanám, hogy a kivitelező Városgazdálkodási Vállalat teljes vezetősége lecserélődött azóta. Kétségtelen, hogy ennek a lakásnak alapvető hibái vannak, amikről én is meggyőződtem személyesen, sőt a megyei tanács vb építési osztályának vezetője is. Éppen ezért a megyei tanács vb-n megszavazták azt a pénzt — 700 ezer forintot —, melynek birtokában megkezdődhet majd a lakás rendbetétele. Ami pedig az itt letelepedett, vagy letelepedni szándékozó orvosokat illeti, mi — anyagi lehetőségeinkhez képest — igyekszünk biztosítani a megfelelő körülményeket, így a lakásokat is. Ezt jól mutatja az is, hogy már elkészült az a tanulmányterv, ami a leendő egészségügyi központ területén épül majd fel. Végül, szeretném azt is elmondani, hogy akár Kovács doktorék, akár mások lakásügyével kapcsolatban szívesen állok rendelkezésére bárkinek, akit ezek a kérdések érdekelnek. Dr. Kovács Iván, akinek a lakásáról szó van: — Nyolc éve lakunk itt, és nézze meg, milyen körülmények között. Én a tanácscsal nem veszekedni akarok, csupán azt szeretném, ha rendbe tennék ezt a lakást. Már régebben is úgy volt, hogy felújítják, ám erre nem került sor. Adódhat a kérdés: miért nem kerestem más megoldást? Építkezni is akartam, de nem kaptam támogatást, pedig kértem, hogy segítsenek. Ezt a házat is meg akartam venni; nem adták. Két évvel ezelőtt 800 ezer forintra értékelték a felújítási költségeket. Tudja, mi már eléggé szkeptikusak vagyunk ebben a kérdésben ... Szeretnénk már végre valami konkrét megoldást. * Érthető Kovácsék elkeseredése. Senki nem lakna szívesen olyan lakásban, ahol élet- veszélyessé vált az elektromos hálózat, ahol penészednek a falak, korhad a tetőszer- kezet. Más oldalról érthető a mostani tanács helyzete is. Nevezetesen: ott még számtalan ember lakásgondjával kell küszködni, lévén kevés a pénz ilyen célokra. S mindenki azt szeretné — jogosan —, ha az ő lakáskérdése kerülne előtérbe. Mindez természetesen nem lehet sem kifogás, sem magyarázat arra, hogy Kovács főorvosék ügye idáig és így húzódott. De a jelek szerint ez már megoldódik. Ám mi lesz a többiekkel? ... (mészáros)
