Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-18 / 249. szám
1988. október 18., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Almaszüret kalákában A 74 hektáron telepített fúlókércsi almaültetvény immár huszonöt éves. Negyed évszázad pedig tekintélyes kor az almafák életében. Ez alatt az időszak alatt nemcsak az évszakok váltakoztak, hanem a gazdasági előírások is újabb és újabb szabályozókat teremve. Itt van például a bérbruttósítás. Talán első hallásra hihetetlen, de a fuló- kércsi ŰttÖrő Termelőszövetkezetnek bérmegtakarítást jelentett az almáskertben dolgozókat érintő bérbruttósítás, a helyi lakóknak pedig nem várt lehetőséget teremtett jövedelmük gyarapítására. De erről beszéljen Laczkó Sándor, a szövetkezet elnöke. — Tavaly több mint másfél millió forint munkadíjat fizettünk ki dolgozóinknak almaszüretkor. Az idén tehát legalább ezt az összeget kellett volna bruttósítani. A mi közös gazdaságunk ugyanakkor szegény szövetkezet, s minden évben „nyögdécsel” egy keveset az újabb és újabb gazdasági szigorítástól. Természetes, hogy mi, vezetők a terhek enyhítésére , törekszünk. Ezért aztán azt mondtuk: a szüret munkadíjait nem bruttósítjuk, hanem más megoldást keresünk a betakarításra. Osztottunk szoroztunk, és a részművelés mellett döntöttünk. Felosztottuk a 74 hektáros ültetvényt százfás egységeikbe és meghirdettük a kertet a vállalkozók között. Érdekes, hogy az akcióra elsősorban a környező községekből jelentkeztek, s nem a szövetkezet dolgozói. Volt, aki több parcellát ds íratott. S mi ,a hasznuk? Vállalkozóként, pontosabban parcellánként úgy húszezer forint körül alakul az itt szerzett jöve- delem. S mi a haszna a termelőszövetkezetnek? Nos, erről még korai lenne nyilatkozni, de tény, hogy a részesművelésre nem fizettünk rá, sőt! Láthatóan jót tett a bér- bruttósítási rendelkezés a fúlókércsi almaültetvénynek. Nem marad ugyanis a fa alatt egy szem gyümölcs sem, kalákában szüretel a család, s mostanság ugyancsak népes az almáskert. Hétvégeken talán túlontúl is népes, hiszen zömmel szombat és vasárnap érnek rá a vállalkozók, ám a szövetkezet felkészült. Hogyan? Egyszerűen úgy, hogy még kora tavasszal megvették a faanyagot, s a fúlókércsi nyugdíjasok összeszegelték az almásládákat. S ha megtelnek, jönnek a kamionok, s már viszik is exportra. —- Már tavaly éreztük, hogy nehézkes az almaértékesítés — mondja Laczkó Sándor —, ezért eldöntöttük, piacot keresünk magunknak. Légvonalban csak néhány tíz kilométer a csehszlovák határ. Tudtuk, arrafelé kellene partner után kutatgat- nunk, de mi mezőgazdászok vagyunk és nem üzletkötők. Így aztán azt sem tudtuk, hogy hol, miként kezdjük a partnerkutatást. Hetek teltek el, s nem jutottunk semmire. Egyszer aztán elmeséltem a bánatomat a szalaszendi kocsmárosnak. Ö két napon belül összehozott egy kassai barátjával, aki ismerte az ottani „zöldért” vezetőit. Egy héten belül megegyeztünk. Az értékesítés bonyolítását a Hungarofruct vállalta. Az idén a kapcsolat tovább szélesült. Vittünk már Kassára meggyet, cseresznyét, körtét, szilvát, dinnyét, csakúgy mint vöröshagymát, sárgarépát vagy fejeskáposztát. Most az alma szezonja van, bár jó volt a termésünk, nem győzzük a kinti igényeket kielégíteni. Így több borsodi nagyüzemet bevontunk az értékesítésbe. Az ár kedvező, a kivitt áru jó. Mindannyiunknak jó ez az üzlet. Az itthon maradó úgynevezett léalmával is megvan a célja a szövetkezetnek. A feldolgozásra üzemet építenek, mégpedig gyors tempóban. A beruházás tavasszal kezdődött, s bár a teljes befejezés áthúzódik a következő esztendőre, a próbaüzem már az idén megkezdődik. —■ A Nyíregyházi Konzervgyárral kötött együttműködési megállapodás értelmében úgynevezett alaplevet készítünk majd — mondja a szövetkezet elnöke. — A konzervgyár ezt a levet tovább dolgozza, & a sűrítményt exportálja. A szerződés értelmében mi az exportnyereségből részesülünk. Ahhoz persze, hogy a léüzem kapacitását teljesen kihasználjuk, szükség lesz másféle gyümölcsök feldolgozására is. A termelési háttér megteremtésére 150 hektáron ipari gyümölcsültetvényt telepítünk. Így Fü- lókércs határában hamarosan terem majd a meggy, a kajszi, a szilva és a cseresznye is, nemcsak az almáskert várja majd a szü- retelőket. Balogh Andrea Diósgyőrben készül, Tengizbe tart. A szem figyel, a kéz teszi a dolgát. Csak a hőmérő nem bírta... Kéményt szerelnek Tengizben Fém koc«m fémhez, daru iramodik, szikraeső száll, festékszóró sziszeg. A diósgyőri üzemben majdnem mindenki Ten- giznek dolgozik, itt, a Szinvo-parton, de háromszázan a cég emberei közül a Koszpi-tenger északi csücskén keresik a kenyerüket- A fémszerkezetekkel megrakott vagonok szinte menetrendszerűen indulnak Miskolcról, hogy négy-hét hét alatt fussák meg a 3500 kilométeres távot... Az ember gyorsabban jár. Budapest, Moszkva, Gurjev - repülővel - nem nagy idő. De aztán jön félezer kilométer sivatag. Kezdetben autóbuszokkal hidalták át a távolságot. Most már helikoptereket is bevetnek. A Hőtechnika emberei a Tengiz—Jamburg energiavezeték mentén a földgáz- és kőolaj-feldolgozó üzem építésénél szorgoskodnak. Hogyan? Erről kérdeztük Ná- daskay Tibor üzemigazgatót. — Egy 210 méteres vasbeton kéménybe mi készítjük és szereljük a szerkezeti födémeket és a béléscsöveket. Félidőnél tartunk, de a munka felgyorsult. Korábban mi úgynevezett támru- dakkal emeltük magasba az elemeket. Óránként 80 centiméteres sebességgel. Ám a gyorsítás érdekében megállapodtunk egy svéd céggel, így a sebesség jelentősen nőtt. Ez azt jelenti, hogy kevesebb embert kell foglalkoztatnunk, de ez kötelez is bennünket arra, hogy a részegységek gyártását siettessük, mert sürget az idő. Az alapanyag egy része a Szovjetunióból érkezett, másik részét az LEM és Dunaújváros adja. Jövő év április 15-re ígértük készre a kéményt. A szigetelő csapat egy másik, 121 méteres kéményen dolgozik. Tűzálló falazatot építenek belé. Ezt még ebben a hónapban átadjuk. A szakiparosokra is nagy feladat vár. Munkaterületükön — 150 ezer négyzetméteren — speciális burkoló tevékenységet végeznek. A miskolci üzemigazgatóság 570 embert foglalkoztat, a termelési árbevételi terv meghaladja a félmilliárd forintot, a tengizi munka mintegy 200 millió forintot ér. A hírek szerint „jól muzsikálnak” a an agyar szakemberek a távoli sivatagban. A szociális körülmények most már kifogástalanok. Az élelmiszerellátás jó, a szobák nemcsak fűtő-, hanem hűtőapparátussal is felszereltek. Erre szükség is van. Rekordok nélkül a hőmérséklet-ingadozás plusz negyven és mínusz negyven között alakul. Az embereket megviseli a klíma, a családtól, az otthontól való távolság. Aki nem bírja, az hazajön. Talál munkát itthon is. Csak a fölrobbant hőmérőket vetik szemétre. Ilyen körülmények között a hazai hőfokjelzők hamar felmondják a szolgálatot. A vállalat négy üzeme (ebből három budapesti székhelyű) felosztotta a hazai és a nemzetközi piacot. Egy pontos és most nem részletezett kimutatás szerint működési területük Albániától. Vietnamig, Kubától Kínáig terjed. Az ötmegyés miskolci igazgatóság külföldi felségterülete elsősorban Csehszlovákia és a Szovjetunió. De dolgoztak a borsodi vegyipari üzemekben, a diósgyőri gyárakban, a hőerőműveknél, s vállalkoztak a tokaji bort őrző tartályok burkolására és szigetélésére is. Színes a paletta. Élni, megélni kell. Átlépve a napi gondokon a miskolci részleg fejlődésre, fejlesztésre törekszik. A tengizi munka biztos pénzügyi alapokat teremtett, s bár ez a távol-keleti mérkőzés még nincs lefutva, forrása lehet a technikaigazdasági előrelépésnek is. Brackó István Kozma István felvételei Dolgozni csak pontosan, szépen ... (Folytatás az 1. oldalról) — Szőlőültetvényünk jelenlegi állománya középtávon mintegy 100 ezer tonnával több termésre képes, mint a várható értékesítési lehetőség. Ezért a szőlő jelenlegi, mintegy 145 ezer hektáros területéhez képest négy-öt év alatt 20—25 ezer hektár csökkentése indokolt. A területcsökkentést a nagyrészt rotációs telepítések — ezen belül évi kétezer hektár támogatásban részesülő ültetvényberuházás — egyidejű megvalósításával kell végrehajtani. A szerkezetátalakítást térségi programokban célszerű konkretizálni. A térségi programok kidolgozásához a következő iránymutatást adjuk: Felül kell vizsgálni a borvidékek és a jó bortermőhelyek körzetét és területét. Ennek során át kell tekintetű a borvidékbe, jó bortermőhelybe sorolt települések első, másodosztályú szőlő (termőhelyi) kataszteri minősítésű területeinek nagyságát. Meg kell határozni, hogy a települések jelenlegi ültetvényterülete milyen arányban helyezkedik el a szőlő- kataszter szerint első, másod- osztályú területen. A felülvizsgálat eredménye alapján javaslatot kell tenni a borvidékből, jó bortermőhelyből való törlésre mindazon települések esetében, amelyek határában első, másod- osztályú kataszteri minősítéssel rendelkező terület nincs, vagy annak aránya a mezőgazdasági művelt területben nem tesz ki négy-öt százalékot. Felszámolni a szőlőterületet, ahol különösen árutermelő ültetvény nincs, vagy jelentéktelen nagyságrendű, illetve részarányú; ahol az első, másod- osztályú kataszteri minősítéssel rendelkező terület és az ültetvényállomány területe nincs kellő fedésben; ahol a szőlőtermelés alacsony színvonalú; ahol a szőlőtermelésre alkalmas terület, vagy az ültetvényállomány túlságosan elszigetelt, pontszerű elhelyezkedésű. A módosuló borvidéki, jó bortermőhelyi településeknek csak a szőlőkataszter szerint első, másodosztályú területei, illetve az ilyen területeken elhelyezkedő szőlő- ültetvényei alkotják a borvidéket, jó bortermőhelyet. Csak ezeken a területeken indokolt a termelés rekonstrukciója, fejlesztése, koncentrálása, az ültetvények rotációs telepítése, szükségszerű ösztönző támogatás biztosításával, de mindenképpen a piac igényeihez, lehetőségeihez alkalmazkodó méretezésben. A megkülönböztetett termőhelybe nem tartozó területeken az árutermelés visz- szafejlesztése indokolt. Ez azt jelenti, hogy az országosan előirányzott területcsökkenésnek nagyrészt ezekben a körzetekben kell bekövetkezni, úgy, hogy e térségek termelése közelítsen a termelői önfogyasztás mértékéhez. E területeken a telepítések ösztönző támogatása szóba sem jöhet, de adminisztratív tiltás jelenleg általánosan nem szükséges. A szerkezetátalakítás térségi programjának a szőlőtermelés szerkezetére vonatkozó elemét a fenti rendező elvek alapján kell kidolgozni, éves ütemezésben meghatározva — egyes borvidékeken, a megye jó bor- termőhelyein, az egyéb területeken —- végrehajtandó kivágásokat és telepítéseket. Az elérendő cél — a súlyos túltermelés megelőzésén túl — olyan termőhelyi struktúra kialakítása, amely megalapozza a forgalomba kerülő borok származási helyre utaló elnevezésének eredethűségét, a „bortörvény” előírásainak keretei között. A szerkezetátalakítási program fontos eleme a fajta- összetétel célirányos alakítása. A kivágások programja elsősorban azokat az egyébként is leromlott állagú ültetvényeket érintse, amelyeken az alkalmazott szőlőfajta olyan, hogy annak neve jelenleg vagy belátható időn belül nem jelenik meg a forgalmazott végtermékek elnevezésében. Az új telepítések fajtaösszetétele pedig vegye figyelembe a forgalomban megjelenő borok szőlőfajtára utaló elnevezését. Elérendő cél az, hogy az árutermelő ültetvények fajtaösszetétele alapozza meg a bel- és külpiaci forgalomban megjelenő borok szőlőfajtára utaló elnevezésének valódiságát. A házikerti termelésben kiemelt figyelmet kell fordítani a helyenként még mindig jelentős területű di- rekttermő fajták leváltására, felszámolására. A konkrét térségi program tegyen ajánlást borvidékenként és a megye jó bortermőhelyeire összevontan a telepítésekben különösen fontos néhány fajtára, és az egyéb telepíthető fajtákra. Ezek együttes száma lehetőleg kevesebb legyen, mint a 9004/1983. (MÉM É. 16.) MÉM sz. közleményben foglaltak. A termőhelyre specifikált fajtaösszetétel javaslata a borvidék, jó bortermő- hely sajátos termékkarakterének kialakítására irányuljon. A felszabadult területeken gyümölcsösöket lehet (r'.epí- teni. A szerkezetátalakítás fontos eszköze a termeltetési szerződés rendszere, ha kellő mértékben érvényesül a borvidéken, jó bortermőhelyen kívüli térségekben termelt termésre vonatkozó szerződéskötési készségben, és a szerződésen kívüli tételek átvételében. A közgazdasági szabályozásban olyan módosítások várhatók, amelyek a telepítések támogatását csak borvidéki és jó bortermőhelyi területeken teszik lehetővé, szigorú termőhely-minőségi és fajtára vonatkozó kritériumok mellett. A támogatások forráshelyzetétől függően az is elképzelhető, hogy a szerkezetátalakításhoz kapcsolódó ültetvénykivágás költségeihez állami támogatást folyósít a központi költségvetés. Hatósági — közvetlen — beavatkozásra nyújt lehetősége! a telepítések és kivágások engedélyezési rendszere. Az engedélyezések kiadásában jelenleg nem látszik indokoltnak általános korlátozó gyakorlat bevezetése, esetenként azonban indokolt lehet a telepítés engedélyezésének megtagadása. Mód van viszont arra — ahol ennek a feltételei megvannak —, hogy a telepítési engedélyt bizonyos arányú kivágási kötelezettséghez kössék az engedélyező szervek. (Folytatjuk) B. Szabó László
