Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-15 / 247. szám
1988. október 15., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A »« « f _ # • /ovo kerteszei Megyénkben, a miskolci Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Iskolában képezik a jövő kertészeit, a szőlő- és gyümölcstermesztő, a dísznövénykertész, valamint a zöldségtermesztő szakmunkásokat. A hároméves képzés során az elméleti ismeretek mellett a tanulók a szakma minden gyakorlati fortélyát is megtanulják. Ez utóbbit segíti az a 14 hektáros gyakorlókért, amelyet Miskolc határában, a Sajó-parton évek hosszú során, céltudatos munkával alakította ki az iskola. A mini tangazdaságban található szőlő-, gyümölcsültetvény, fa-, és olt- ványiskolai rész, zöldségeskert, ezek a faj-, fajtaismeret mellett, valamennyi kertészeti művelet (oltás, metszés, növényvédelem, tápanyag-utánpótlás, öntözés, stb.) gyakorlati fogásainak készségszintü elsajátításához biztosítják a feltételeket. Az iskola tanüzeme - amellett, hogy a képzés szolgálatában a tanulók szakmai ismeretszerzését segíti - egyben termelőüzem is, ahol évről évre számottevő mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt termelnek. Az innen kikerült - tanulók által megtermelt — vitaminforrásokat (saláta, paprika, paradicsom, hagyma, szilva, alma, stb.) az iskola értékesíti. Vásárlóik többek között a Zöldért, az Unió Afész, a Megyei és a Vasgyári Kórház. (ha) Fotó: F. I-. Fajtaismereti óra. Felvételünk pillanatában a hárslevelű szőlőfajtát azonosította két másodikos tanuló a 88 színes oldal című szakkönyv segítségével. A gyakorlókért „fajtagyüjteményében" nem ritka a különleges zöldségnövény, ilyen például az ehető mályva, amellyel az egyik másodikos tanuló ismerkedik. Az öszibarackfa metszése külön tudomány. A harmadik osztályos szőlő-gyümölcs termesztők Bukovenszki Ilona szaktanár vezetésével a közkedvelt gyümölcs ősz eleji váltócsapos metszésével ismerkednek. Körkép Ozdról, ahol acélolvasztárokat is képeznek Munkaerőhiány a munkanélküliek városában Hihetnénk, akinek nincs állandó munkahelye, az kapva- kap az első, biztos megélhetéssel kecsegtető ajánlaton. Különösen akkor, ha azt ígérik az állástalannak: a jövőben is szakmájában dolgozhat... Nos kérem, ez nem mindig van így. Legalábbis Özdon nem... És egyéb furcsaságok is adódnak a kohászvárosban a munkára várók sorában. Huszonöt levelet kézbesített a posta a napokban Öz- don és környékén. Valamennyi igen szívélyes hangnemben íródott. A huszonöt címzett — állástalan szakmunkások — egv időben kapta meg a levelet, s egy időben olvashatta: „Tudomásunk* szerint Ön jelenleg nincs munkaviszonyban. Vállalatunk Özdon nagy volumenű munkák kivitelezésén dolgozik. Jó kereseti lehetőséget biztosítunk. A helyszínen jelenlevő munkaügyi képviselőnk a további kedvezményekről felvilágosítást ad. Várjuk megjelenését... ” — Hányán jelentkeztek erre a levélre? — Mindössze öten. Közülük egy mondott igent, de azóta őt sem láttuk. Németh Béla, az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalat ózdi építés- vezetője meglehetősen letargikus : — Nem csoda — mondja. — Létünk forog kockán Özdon. Van munkánk bőviben, de nincs ember, aki ezeket elvégezze. Ha a határidőket nem tudjuk tartani, akkor szedhetjük a sátorfánkat. Kivitelező akad jócskán .. . Joósz Gábor, a vállalat vezérigazgatója sem jókedvű: — Körülbelül negyven embert kívánnánk felvenni ózdi munkáinkra, segédmunkásokat, ácsokat, burkolókat, asztalosokat, kőműveseket. A segédmunkásoknak átlag 6—7 ezer forintot fizetnénk havonta, a szakmunkásoknak pedig gyakorlati idejüktől függően. Vélem, nem járnának rosszul, már csak azért sem, mert biztos munkát, állást kínálunk nekik. Emre fel senki sem jelentkezik. Egy olyan városban, amelyet fenyeget a munka- nélküliség réme... * Mi több, a munkanélküliség már jelen is van. A Munkaügyi Szolgáltató Iroda ózdi kirendeltségén 608 munkanélkülit tartanak számon. Az iroda vezetője, Kállai Sándor más adatokkal is szolgál: _ A munkanélküliek m ajd’ háromnegyede cigány. Zömében segédmunkások várnak munkahelyre, de nyilvántartunk 57 szakmunkást és 69 betanított munkást. A hatszáznyolc ember számára 391 munkahelyet tudunk kínálni. A szakmunkászakonként jelentkezniük kell a Munkaügyi Szolgáltató Irodánál, s ha minden szempontból megfelelő munkahelyet kínálnak számukra, akkor azt kötelesek elvállalni. Egyébként — s ezt egy munkaügyi szakember is megerősítette — túlontúl liberális a munkanélküliekkel való foglalkozás nálunk. Mert kérem: aki szervezett leépítés miatt került az utcára, annak a féléves — meghosszabbított — felmondási időre átlagkeresete jár. Ha ezután sem talál megfelelő munkát, akkor három hónapig nettó keresetének háromnegyedét veheti fel, s még ezután is munka nélkül lehet egy negyedévig, úgy, hogy pénzének hatvan százalékát tudhatja magáénak. A munka- nélküli segély — tervezett — intézménye ebből a szempontból szigorúbbnak ígérkezik. Joósz Gábor mondja; — Legalább öt évig lenne munkánk Özdon, s hja jól végezzük dolgunkat, tán tovább is. Hajlandóak lennénk — csak hogy a piacon maradhassunk — arra is, hogy a szakmával nem bírókat, illetve profilunkba nem vágó szakmával rendelkezőket átképezzük áccsá, burkolóvá, asztalossá, kőművessé ... * Ózd nemcsak a munkanélküliek szempontjával volt — sajnos — úttörő jellegű város az országban. Elsőként itt kezdtek el foglalkoztatni közmunkásokat. Jelenleg is 182-en tisztítanak árkokat, patakmedreket. — Jó itt — vélekedik egy mokány, barna ember. — Ha nem iszom le magam, meg ha mindennap bejövök, akkor azt a négyezer-ötezer forintot össze lehet lapátolni havonta. Erre aztán jár még a családi pótlék, meg mikor mi . . . Kell ennél több . .. ? Az ÉÁÉV-es építésvezető toborozna ebből a csapatból segédmunkásokat, földmunkához, de amikor elmondja, hogy 4—5 méteres mélységben is dolgozniuk kell, a közmunkások vezetője, On- kocsil Gusztáv élénken tiltakozik: — Ezeket az embereket nem lehet mélyépítési munkáknál alkalmazni. Kaszálni tudnak, cserjét irtani, : V járdát verni, de mélyben dolgozni... Mélyben? Lapátot, csákányt fogni nem képesek? Családi pótlékkal egyeseknek összejön a 8—10 ezer forint is. Hát tényleg? Érdemes ennyi pénzhez máshol, nehezebb munkával hozzájutni? Egyébként a közmunkást törvény szerint hat hónapig lehet foglalkoztatni, ennyi idő alatt találhat magának vállalatnál munkát. Itt akad olyan is, aki másfél éve dolgozik ... * Persze, nemcsak az építőipari vállalat küzd munkaerőgondokkal a munkanélküliek városában. Az Ózdi Ruhagyárnak is évek óta ez a legnagyobb problémája. Kovács Ignác gyárigazgató is hasonló cipőben jár, mint Joósz Gábor. — Legnagyobb akciónk az volt — meséli —, amikor háromszáz munkát kereső nő kartonját néztük át, egyetlen kritériumot vettünk figyelembe, a nyolc osztályt. Végül negyvenhatnak küldtünk értesítést, felajánlottuk, hogy a gyár költségére megszerezhetik a varrónői szakmát. A tanfolyam végére tizennégyen maradtak ... A gyár igazgatója újra megerősíti korábbi véleményét, mely szerint az az ózdi, illetve Özd környéki asszony és lány, aki dolgozni akar, az talál munkát. Szerinte a jelenleg munka nélkül levő nők jelentős hányada képzettségénél fogva vagy alkalmatlan a felajánlott munka elvégzésére, vagy nem akar dolgozni. Az elmúlt években rengeteg jelentkezőt vettek fel próbaidőre, de többségük tovább- állt, a megmaradtak egy részének meg felmondtak, mert nem volt megfelelő a hozzáállásuk. — Reménykedünk — sóhajt egy nagyot Kovács Ignác. — Mást ezek után sajnos nemigen tehetünk. Jelenleg bármelyik pillanatban fogadni • tudnánk ötven jelentkezőt, kétműszakos munkára, s bízunk abban, hogy a korábban a kohászatba ment mintegy kétszáz varrónőnk közül mind több tér vissza hozzánk. Az EL-CO Ózd vidéki gyáregységében még ebben sem reménykedhetnek, ez a cég ugyanis betanított munkára vár jelentkezőket. A Farkaslyukon működő üzem hónapok óta keres három műszakra dolgozókat, mert 1990-ig legalább 270 fővel kívánják bővíteni a létszámot. Sürgeti őket az idő, mert a tapasztalataik eléggé lesújtóak. Mint Bohus Károly főmérnök elmondta, ebben az esztendőben háromszáz jelentkezőt kellett felvenniük ahhoz, míg végül sok mindegyike három, a betanítottak pedig két állás közül választhatnak, míg a több mint négyszáz segédmunkás számára 83 munkahely van. Egyelőre. . . Persze — tudva ezeket a számokat — azért elgondolkodtató: az ÉÁÉV rögtön húsz segédmunkást is munkába tudna állítani, de senki sem állt eddig kötélnek... Egy beszélgetés foszlányai: — Közműveket építünk. Kubikosnak alkalmaznánk ... — Mennyit adnak? — öt-hat ezer forintot, de ha jól dolgozik, ehhez 2—3 ezer forint prémium is hozzájöhet ... — Minek néz engem?! Bolondnak?! Ennyi pénzért? Most is kapok ötezerhatszá- zat elhelyezkedési támogatásként, s ezért nem kell mást csinálnom, mint az asszonyt boldogítani. Meg felvenni a pénzt... Ez azért túlzás, hiszen az állástalanoknak bizonyos időA kohászváros... Munkaerőhiány és munkanélküliség is kétszázan a cégnél maradtak. Pedig a gyár igénye nem nagy, hiszen csak nyolcosztályos végzettséget és becsületes munkát kívánnak új munkatársaiktól. Néhány férfit is alkalmaznának, de tőlük szakmai bizonyítványt is kérnek. A lehetőségek ugyan szűkek, de 15—20 férfit elektrolakatos, villanyszerelő, szerszámkészítő, vagy műszerész végzettséggel azonnal alkalmazni tudnának. Attól nem félnek, hogy ezek a munkahelyek sokáig maradnak betöltetlenül, a női munkaerő- hiány annál jobban aggasztja az üzemegység vezetését. A Kontakta Alkatrész- gyárba 1991-ig 280 dolgozót szeretnének felvenni, s mint Viktor Győző műszaki vezető kihangsúlyozta, ők is elsősorban nőket várnak. Az EL-CO-tól eltérően, nem attól félnek, hogy üresek maradnak a nők számára meghirdetett állások, mert a náluk elvégzendő betanított munkára lesz jelentkező. A szakemberhiány nyugtalanítja őket, ugyanis fémsajtolókat, műanyagfröccsöntőket és -forgácsolókat nehéz találni a környéken. Legalább másfél száz ilyen végzettségű dolgozóra lenne szükségük, lehetőleg minél több férfira. Azt tudják, hogy az ilyen szakmákkal a kohászatnál is el Tehet helyezkedni, ezért szívesen átképeznék a vállalkozó szellemű fiatalokat is. Ugyan a céget nem érinti a vaskohászatra kidolgozott koncepció, de ennek ellenére sürgetnék a térség fejlesztésével kapcsolatos elképzelések nyilvánosságra hozatalát, mert félő, hogy a bizonytalanság miatt egyre több jól képzett szakember és műszaki értelmiségi hagyja el végleg a térséget. A legjobban talán az ózdi 102. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatónője várja a konkrét fejlesztési terveket. Addig ugyanis olyan szakmákat is kénytelen taníttatni az iskolában, amelyekre már ma sincs szükség. Példát is mondott Datcsinszky Edéné: — Még ez év szeptemberében is indult öntő, acélolvasztár és kovács osztály, pedig mire a gyerekek végeznek, az országnak ebben a részében sehol nem tudnak elhelyezkedni. Az igazgatónő már most azon gondolkodik, hogy milyen szakmára képezze majd- át ezeket a gyerekeket. Lehetőleg minél hamarabb pontos információkra lenne szüksége, mert a most oktatott 24 szakma közül ötöthatot tulajdonképpen értelmetlenül tanítanak. Jó lenne tudni, hogy mi lesz — zárta a beszélgetést a szakmunkásképző igazgatónője. * Az elképzelések szerint Özdon a kilencvenes évek elején legalább ötezer ember munkahelye szűnik meg. tehát sokkal égetőbb, aggasztóbb lesz a helyzet, mint manapság. A tervekben háromezer új munkahely létesítése szerepel, a munka nélkül maradottakkal az országnak és a megyének egyaránt foglalkoznia kell. Persze nem könnyű egy ötvenéves embernek állást, foglalkozást váltani, de félő, muszáj lesz. Helyben is lépni. váltani kell. még akkor is, ha ez emberi fájdalmakkal jár. Özdon — legalábbis a 1-írtakból erre lehet következtetni — nagyon” sok munkanélküli (legalábbis a nyolc általánossal rendelkezők) még válogathat a felajánlott munkahelyek közül. De később — félő — erre már nem lesz lehetőségük Az órát már felhúzták. Nem kellene megvárni, míg lecsörög ... Illésy Sándor Fónagy’ István
