Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-07 / 214. szám

1988. szeptember 7., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

Tizenegyezer-ötszáz hektár termését várják

Á Szerencsi Cukorgyár kilencvenkilencedik kampánya

Szociálpolitikával kezdődött

A hires tapétaüzem

Miért iparkodnak Borsodszirákon?

Beszélgetés a termelőszövetkezet elnökével

Álljanak itt mindenekelőtt a borsodsziráki Bartók Béla Mezőgazdasági és Ipari Termelőszövetkezet legfontosabb, legjellemzőbb adatai. 8200 hektár földjén az idén 25 000 tonna gabona terem, a közös és háztáji állatállomány igénye 10 000 tonna. Ezerhatszáz hektár átlagában a búza hektáronkénti termése 57 mázsa, rekordtermés. Ezerhétszáz szarvasmarhája van a gazdaságnak, ebből 850 tehén, évente 4 millió liter tejet adnak át a tejiparnak. Az idén 11 000 hízósertést bocsátanak ki, jövőre már 15 ezret, mert befejezés előtt áll - világbanki hitel segítségével - a sertéstelepi rekonstrukció. Saját húsfeldolgozójukban 6000 sertést dolgoznak fel házias jellegű készítményekké.

(Folytatás az 1. oldalról)

— A régi szeletszárító épületében találkozunk Kocsis Jánossal, ifj. Bodnár Imrével, ők az irattároló raktárát takarítják, mert az eső beparancsolta az udvartakarításból őket, és nem volt tekintettel sem répafelügyelőre, sem osztályvezetőre. Az igazgatóhelyettest kérdeztük a kampánykezdésről, a dolgozókról, a várható termésről, a feldolgozás körülményeiről.

— Szeptember 12-én már átvesszük az első répaszállítmányokat. Elsősorban a Hajdúságból érkezett répát kezdjük feldolgozni, 17-én már megindul a gyártás. Szeptember 14-én a megyei partnerek közül elsőnek a Szerencsi Állami Gazdaság, a Lenin Téesz, Ta'ktaharkány és Hernádnémeti szállítmányait várjuk. A termésbecslési adatok szerint mintegy négyszázhatvanötezer tonna répa várható Szabolcs, Hajdú és Borsod megyékből. Á répa minősége igen heterogén: az utolsó — augusztus 22-i mérések szerint a huszonegy termelőnél mért di- geszció átlagosan 14,4 százalék volt, azonban a cukor- tartalom azóta emelkedett még akkor is, ha ez az utolsó percben érkezett eső a vegetatív részeket neveli. A műszaki berendezések megfelelő állapotban várják az indulást. Sajnos azonban amire eddig itt nem volt példa, a négyszáz főre tervezett kampánylétszám nincs feltöltve. Pedig azt mondjuk, hogy munkaerő-felesleg van általában. Az improduktív, adminisztratív munkakörökben létszámstop van, és lehet, hogy e munkakörben dolgozók közül fogjuk majd pótolni a hiányzó dolgozókat, de lehet, hogy műszakcsökkentésre is sor kerül, gondolunk itt például az éjszaA Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent a Statisztikai Évkönyv, amely a KSH adatai alapján több évtizedre visszatekintve mutatja be a hazánk

kai műszakok elhagyására, ahol ez megoldható.

A gyár egyébként 25 ezer tonna répát eladott a Mátra- vidéki Cukorgyáraknak. Ezt már a gyár igazgatója, Pál György mondja, aki Vájsz Tibor pártbizottsági titkár és Kunder Gyula szb-titkár társaságában járta végig az üzemeket, hogy köszöntse a kommunista szombat dolgozóit. Az igazgatói irodában a szakszervezeti titkár elmondta, hogy a hagyományos takarítói napon 688 fő jött be dolgozni, a munkabért a tokaji üdülőre és a jövő évi centenáriumi ün- népség méltó megünneplésére fordítják. Pál György igazgató mát a kampánykezdésről, a 60 millió forintos beruházásról beszélt, melyet az eszközfenntartásra, feT- lesztésre, a sokat vitatott kőfogó elkészítésére fordították. Százmillió forintot költöttek a nagy teljesítményű répa- kombájnok, a tehergépkocsik vásárlására, a répatisztító átépítésére. Az igazgató ennek ellenére attól fél, ha esős ősz lesz, nehezebb dolguk -lesz a cukorgyáriaknak, mert csak egyetlen ülepítőjük van, így készült eredetileg a gyár, s ez csapadékos időben kevés lehet. A répa- feldolgozás üteme biztosított az igazgató szerint, és a tavalyival szemben idén naponta 4300 tonna répa feldolgozására alkalmas lett a gyár.

A 103 napra tervezett kampányban egyébként a két ünnep között ismét dolgozni akarnak decemberben. Az ismét megnyújtott kampány oka az, hogy így nem kell majd állami tartalékot felszabadítani. Az ország cukorgyárai között a szerencsi a harmadik helyet foglalja el a termelés volumenében, s az ország cukorszükségletének tíz százalékát állítja

társadalmi és gazdasági szerkezetében, valamint a lakosság életkörülményeiben bekövetkezett változásokat.

Az országnak — az évelő. Üj termékekkel nem számol a gyár, legutolsó termékük a barna cukor volt. Exportra viszont 3000 tonnát küldenek, ami kedvező, hiszen a cukor világpiaci ára emelkedik. Az igazgató — ha új termékről nem is, de az új felfogásról, és szükségszerű kiszolgálásáról azért gondoskodott, hiszen az eddig kárba veszett leveles répafej megmentésére idén több gépet is beszerezlek, s ha ezek jól vizsgáznak az ősszel, akkor több gépet is megvesznek. A gyárban a karbantartási munkákon felül új előmelegítő állomást készítettek, a mészkemencét részben új kompresszorállomással látták el, a gyár sűrített- levegő-ellátását most már egy központi helyről biztosítják. Megszűnik a cukorpor károsító hatása, az NDK-ból cukorosztályozót vásároltak, így csak zsákban érkezik a cukor a raktárba. A lengyel szerelők befejezték a centrifugaszerelést, ami a fino- mítványcukor gyártásához szükséges. S hogy teljesebb legyen a gyári munkáskollektíva, Erdélyből áttelepült fiatalok is dolgoznak már a gyárban, de az igazgató szerint szívesen várnak még a kampánymunkára ügyes szorgalmas nőket. Részükre egyébként a mokka- és a kiszerelő üzemben, ahol 110 nő dolgozik majd, most készítették el az egészségügyi és szociális komplexumot, hűtőkkel, ebédlővel.

A gyár jó munkáját igazolja az első féléves 49 milliós eredmény, mely éppen fele az éves tervnek, tehát minden reménye megvan a gyár kollektívájának és a vezérkarnak is, hogy idén is jó évet zárjanak. Ehhez már csak a kampány bő száz sikeres napja szükséges.

Bekecsi Szabó László

könyv szerint — 1987. január elsején 10 621 100 lakosa volt, az előző évinél 18 900- zal kevesebb, a lélekszám 1981 óta csökken, akkor

10 712 800-an laktak hazánkban.

Tavaly 125 840 gyermek született, 2364-gyel kevesebb, mint egy évvel korábban. Így immár két éve folyamatosan csökken a születések száma az átmeneti emelkedés után. 1987-ben 1379

esetben kettős, 24 alkalommal hármas és egy ízben ötös ikrek születtek. Az új kismamák közül a legtöbben 20—24 éves korukban szültek. 1987-ben az előző évi 2346-ról 2192-re csökkent a 17 éven aluli anyák száma, viszont változatlanul csaknem ezren vállalkoztak a szülésre 40 és 50 éves koruk között.

Ezer férfira 1073 nő jut, eggyel több, mint a megelőző évben, szemben a 18 évvel ezelőtti 1063-mal. Tovább emelkedett a 60 évesnél idősebbek létszáma, 1986- hoz viszonyítva tavaly

11 100-zal voltak többen.

Ismét csökkent a községekben és növekedett a városokban élők száma. 1988. január elsején a lakosság 19.8 százaléka a fővárosban, 39,4 százaléka a többi városban és 40,8 százaléka a községekben élt.

Évről évre csökken a házasságkötések száma: tavaly 66 082-en járultak az anyakönyvvezetők elé, 6352-vel kevesebben, mint 1986-ban. A korábbi években lényegesen kisebb mértékben, évről évre átlagosan 1000— 1500-zal csökkent a házasságkötések száma. S bár a válások száma is csökkent hosszú idő után először az elmúlt esztendőben, a mérleg még mindig igen kedvezőtlen, 28 783-mal több a megszűnt, mint a megkötött házasságok száma.

A gazdaság idei árbevétele 800 millió forint lesz: 100 millió forintot állít elő a növénytermesztés, százat az állattenyésztés, kétszázat az élelmiszer-gazdaság és négy- százmillió forintot termelnek a gazdaság ipari üzemei, ötszáz nyugdíjas alapító tagja van a szövetkezetnek, 490 aktív tagja és 310 alkalmazottja. Tavaly 78 ezer forint volt az átlagkereset, az idén 85 ezer forintot terveznek.

— Megyénk egyetlen termelőszövetkezete, amely nevében is viseli az ipari jelzőt. Hogyan kezdődött az iparosítási program? — kérdezzük Botya Pétert, a szövetkezet elnökét.

— 1968-ban az akkori gazdasági mechanizmus bevezetésekor láttuk, hogy csupán a földből nem tudunk megélni. Abban az időben (is) nagyon sok volt aBódva völgyében a munka nélküli nő, én mivel sorra bezárták a bányákat, a munka nélküli férfi is. Pénzünk nem volt, de a tagság segített, 3—5—10 ezer forintokat kölcsönöztek, amiből műanyagüzemet és forgácsoló-lakatos üzemet létesítettünk. Először hatvan, majd százhúsz nőnek és nyolcvan férfinak teremtettünk ily módon munkalehetőséget. A két üzem azóta is megvan, a legstabilabba'k közé tartozik. Akkoriban nem nézték jó szemmel, hogy mezőgazdasági szövetkezet iparosít, nagyon figyelték, hogy az iparban termelt nyereséget valóban visszaáramoltatjuk-e a mezőgazdaságba. Persze, hogy visszaáramoltattuk, nagy szükség volt rá ott.

— Fel tudná sorolni segédeszközök nélkül, hogy hány ipari üzeme van ma a szövetkezetnek?

— Hogyne, mindegyik nagyon fontos, mindegyikre figyelünk. Az említettek mellett van egy százfős építőüzemünk, amely a saját építkezéseken kívül lakás-, sőt iskolaépítést is vállal. A tapétaüzemünk is eléggé ismert. A Csorba-telepen szerszámkészítő üzemünk működik. Ragasztószalagot, dekoritlemezt, valamint kadmium- és nikkelmasszát (az akkumulátorgyártás nélkülözhetetlen anyagát) egyedül mi gyártunk az országban.

— Monopoloikkek. Bizonyára jól jövedelmeznek.

— Nem szaladhatunk el az árakkal, nem is akarunk, de tisztességes eredményt érünk el ezekkel az árukkal. Általában minden ipari üzemnél a szolid, de biztos nyereségre törekszünk.

— Végére ért az ipari üzemek felsorolásának?

— Harminc teherautónk fuvarozik öt éve Budapesten. Am szándékosan a felsorolás végére hagytam a miskolci rehabilitációs üzemünket, ahol százharminc, csökkent munkaképességű ember dolgozik. Dobozt gyártanak, üvegtechnikával foglalkoznak, csokoládét csomagolnak.

— Tehát ismét szociálpolitika.

— Mivel a nyolcvanas évek elejétől művelünk 3000 hektár földet Miskolc, Kis- tokaj, Szirma, Görömböly határában, úgy gondoljuk, kötelezettségeink is vannak a térségben. Hasonló megfontolásból létesítettük — sokak segítségével — a lovasiskolát, amely sport- és idegenforgalmi célokat is szolgál. Már régen elkezdtük, és folytatjuk a Miskolc környéki szőlő- és gyümölcstelepítéseket. Szakcsoportokat szervezünk a zártkertek közti területek okos hasznosítására. A szakcsoportok tagjainak 80 százaléka tsz- en kívüli, főként miskolci munkások, értelmiségiek, akik ily módon mellékjövedelemhez juthatnak. Az új telepítésű gyümölcsösökre számítva szeretnénk a jövőben gyümölcslé-feldolgozó és gyümölcsszárító üzemet létesíteni, mégpedig exportminőségű követelményekkel. NSZK-beli iparosokkal, kereskedőkkel egyébként két ügyben is tárgyalunk. Ha garantálják a piacot, megkezdjük Miskolc környékén a fűszer- és gyógynövény-termesztést, valamint a zöldség és burgonya konyhakész- szé csomagolását.

— Ezek szerint tovább bővül a szövetkezet amúgy is erős élelmiszer-gazdasága.

— Igen, mivel az élelmiszer-gazdaság áll a legközelebb az alaptevékenységünkhöz, és mint a meglevő csokoládéüzemünk, a húsüzemünk, a bélfeldolgozónk, sőt még a Borsodi víz-palackozónk is bizonyítja, az iparág nem túl magas, ám biztos jövedelmet biztosít. Legközelebbi tervünk, hogy húsboltot nyitunk Özdon és az edelényi csokoládéüzemünkben a drága kézi desszertek mellett az olcsóbb áruk gyártását is megkezdjük. És mivel még mindig, sőt újra sok a térségünkben a munkáért kilincselő ember, azt tervezzük, hogy a BVK habosított polisztiroljából csomagolóanyagot gyártunk. A Szirá- kon épülő üzemben nyolcva- nan tudnak majd elhelyezkedni.

— Ügy tűnik, önöknek, elnök elvtárs mindig minden sikerül. Mi a siker titka?

— Szó sincs arról, hogy nekünk minden sikerül. Két év alatt öt üzemet számoltunk fel, mert gazdaságtalan volt. Többek között egy négyszáz fős építőipari főágazatot Budapesten, itthon a ládagyártót, a betonüzemet, a kábeldobgyártót és még sorolhatnám. Az igaz, hogy mindenkor igyekszünk a piachoz alkalmazkodni, de minden nem sikerülhet. Ilyenkor visszavonulunk és másba fogunk. Most az említettek mellett a marketing- munkát erősítjük és importhelyettesítő árukat, valamint olyan cikkeket igyekszünk gyártani, amely manapság hiánycikk. Talán ez a beszélgetés is érzékelteti, hogy nyílt kártyákkal játszunk, semmilyen titkunk nincs, csupán józan paraszti ésszel próbáljuk eltalálni, milyen vállalkozásba érdemes kezdenünk.

— Azt mondják, ön nagyon szigorú vezető.

— Nem hiszem, hogy nagyon szigorú vagyok, de azt nem tagadom, hogy a makacsságig következetes. Ültettem egyszer egy amerikai hársat ide, a telep sarkába. Hétszer kitörte valaki, valami. Nyolcadszor is szereztem egy ugyanolyan csemetét, és az ma már szép kis fává cseperedett.

Lévay Györgyi Fotó: Laczó József

Ha vízen nem is, de sínen és közúton egyaránt közlekedik ez az átalakított MTZ. Az erőgép a mezőkövesdi malom és a vasútállomás között mozgatja a vagonokat. Fotó: M. K. Cs.

I

Megjelent a Statisztikai Évkönyv