Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-06 / 213. szám

Viiág proletárjai, egyesüljetek! XLIV. évfolyam, 213. szám 1988. szeptember 6. Kedd Ára: 1,80 Ft Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja M-1s^2S5^B^!T^sSM8äfclSS«^SS!M^SKJÄö£^BKi^^B Mérlegen az első fél év A; el nem kötelezeti értekezlete Nicosiában Nicosiában hétfőn meg­kezdődött az el nem kötele­zett országok mozgalmának külügyminiszteri értekezlete. Első szakaszában a külügy­miniszterekből és a mozga­lom tisztségviselőiből álló előkészítő bizottság kidolgoz­za a konferencia napirend­iét és végső formába önti a tanácskozás dokumentumter­vezeteit. A szervezők arra számíta­nak, hogy a 99 országot és két nemzeti-felszabadítási szervezetet tömörítő mozga­lom tagjainak túlnyomó többsége részt vesz a szer­dán érdemi szakaszába lépő értekezleten. A külügymi­niszterektől azt várják, hogy nicosiad találkozójukon meg­fogalmazzák a mozgalom taktikáját és hosszú távú stratégiáját, meghatározzák szerepét és helyét a legfon­tosabb nemzetközi problé­mák megoldásában. A napirenden regionális válságok és nemzetközi kér­dések széles köre szerepel. Emellett a korábbiaknál na­gyobb hangsúlyt kívánnak adni a gazdasági kérdések­nek. Nehéz témának ígér­kezik a mozgalom legköze­lebbi csúcstalálkozójának időpontja és helyszíne is. Ez azért is jelentős, mert a mozgalom soros elnökének tisztségét mindig a csúcsot vendégül látó ország tölti be a következő állam- és kor­mányfői találkozóig. Az el­nöki tisztséget jelenleg a zimbabwei államfő tölti be. Eddig Nicaragua és Indoné­zia jelezte, hogy szeretné el­látni ezt a tisztet. A nicosiai kormány mél­áz előkészítő tanácskozás idejére is az országban ed­dig példa nélkül álló bizton­sági intézkedéseket léptetett életbe: kétezer rendőrt moz­gósítottak az értekezlet za­vartalanságának biztosításá­ra. Kedvezőtlen exportszerkezet Ellentmondásos kép bontakozik ki a hazai vállalatok és szövetkezetek gazdálkodási adatainak első félévi mérlege nyomán. Az APEH számítógépes gyorsösszesítése szerint a népgazdaságban (a mezőgazdaság nélkül) a gazdálkodók 3,5 százalékkal ngyobb bevételre tettek szert, mint egy évvel ko­rábban. Az áremelkedést is figyelembe véve azonban ez a növekedés az iparban valójában az értékesítés csökkenését jelenti. Az egyes ágazatok közül a villamosencrgia-ipar és a kohászat dinamikusan növelte bevételeit, míg a feldolgozó- ipar értékesítése elmaradt az előző évi szinttől. örvendetes, hogy a 'konvertibilis export a vártnál na­gyobb ütemben nőtt, de az export szerkezete változatlanul korszerűtlen, továbbra is az alapanyagtermelő ágazatok el­adásai nőnek. A könnyűipari, gépipari termelők tőkés ki­vitele az átlagnál lassabban nőtt, az élelmiszeriparé stag­nált. A rubelelszámolású export .a tervnek megfelelően mérséklődött. Az első fél évben a vállalatok és szövetkezetek, a szigorúbb .gazdasági szabályozás következtében a tavalyinál 12,7 szá­zalékkal kisebb eredményt könyvelhetnek el, ám ez még mindig több, mint amennyire a vállalati előrejelzések ko­rábban utaltak. A szabályozórendszer erőteljes differenciáló hatását mutatja, hogy a veszteséges vállalatok száma a ta­valyi 212-ről 316-ra nőtt. Különösen a gépiparban, a könnyű­iparban és az élelmiszeriparban emelkedett a nehéz pénz­ügyi helyzetbe került gazdálkodók száma. Mind több vállalatnak vannak fizetési gondjai: az év első felében 15 százalékkal emelkedett a követelések összege, az­az egyre feszültebbé válnak a pénzfolyamatok. Sajnálatos módon az árbevételnél és a termelésnél gyorsabban növe­kedtek a vállalati készletek, s ez tovább fokozza a gazdál­kodók likviditási gondjait. Az állóeszközök értékének az ér­tékesítést meghaladó növekedése szintén azt jelzi, hogy romlik a termelőeszközök kihasználása, a termelés haté­konysága. Romló tendenciát mutat az iparban a gépek, be­rendezések, épületek állaga, korszerűségi szintje. Az első fél év gazdasági adatai egy olyan gazdaság kör­vonalait mutatják, amelyben változatlanul az egyensúly, a nemzetközi fizetőképesség megőrzése az elsődleges szempont, ám ezt a feladatot folytonosan szűkülő újratermeléssel, stagnáló-romló hatékonyság mellett, .-szinte változatlan, el­avult termelési struktúrával oldják meg. A jelek szerint még mindig nincs érzékelhető elmozdulás sem a gazdaságtalan termelés felszámolása, sem a korszerű technika meghonosítása irányába. Mindennek sok, egymással is bonyolultan összefüggő oka van. Ezek között minden bizonnyal jelentős szerepe van an­nak, hogy a vállalatok magatartása továbbra :is kockázatke­rülő, kiváró. A jelek szerint nem állt helyre a bizalom az állam és a vállalatok között. A vállalatok továbbra is az elmúlt években megszokottá vált rögtönzött beavatkozások­tól, • sikeres fejlesztéseik jövedelmének elvonásától félnek. Ilyen körülmények között pedig kevesen kockáztatnak. Mi ütöttük — mi gyógyítjuk meg Az erős gépek megváltoztatják a táj arculatát, ugyanigy helyreállításában is segíthetnek Vajon hány hektár terület marad évente parlagon, amely a bánya- és egyéb munkával együtt járó sérüléseket, sebeket okozza megyénkben? Mennyi lehet az a ruderália, amelyet az elhagyott tanyák miatt ver fel a gyom, ölel akác, gyalogbodza? Lehet-e újraművelni a borvidékek elvadult szőlőteraszait? Hogyan lehet helyreállí­tani a bányák által otthagyott sebeket? (Erre keres választ írásunk a 3. oldalon.) jmgnBHHggl Korszerűsödik a párt munkamódszere és munkastílusa Grósz Károly beszéde a Politikai Főiskola tanévnyitó ünnepségén Nyilvános egyetemi tanácsüléssel kezdődött meg hétfőn az MSZMP Poli­tikai Főiskolájának új tanéve. A Ma­gyar Néphadsereg Művelődési Házá­ban megtartott ünnepi ülésen Romany Pál rektor köszöntötte a résztvevőket, közöttük Grósz Károlyt, az MSZMP fő­titkárát, a Minisztertanács elnökét, Be- recz Jánost, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, valamint a KB osztályainak, in­tézményeinek vezetőit, a KB több tag­ját, a társegyetemek, főiskolák rek­torait, főigazgatóit, illetve az első­éves hallgatókat. Tájékoztatót adott arról, hogy az intézmény új tar­talommal és felépítéssel, új tanszé­kek alakításával kezdi a reformtan­évét. Újdonság, hogy a levelező tago­zaton kizárólag egyetemi, illetve főisko­lai oklevéllel rendelkező hallgatók kezdhetik meg tanulmányaikat. A há­roméves képzésre több mint kétszeres volt a jelentkezés, közülük minden ed­diginél többet — 231-et — vettek fel. A nappali kurzuson 55-en kezdik meg a következő napokban tanulmányaikat, hogy négy év múlva politológusi okle­véllel lépjenek ki a főiskola kapuján. A most már egyetemi szintű intézményben csaknem 1100-an bővítik politikai isme­reteiket, s több százan továbbképző tanfolyamokon vehetnek részt. Az im­már négy évtizede működő főiskola — hagyományaihoz híven — továbbra is kapcsolatot tart fenn az ösztöndíjasok­kal, akik a moszkvai, a bostoni Har­vard és más egyetemek fakultásain ta­nulnak. A tájékoztatót követően Grósz Károly tanévnyitó elő­adást tartott. Először az MSZMP Központi Bizottsága nevében köszöntötte az ün­nepségen megjelenteket, mindazokat, akik hallgató­ként és oktatóként az elmé­leti, ideológiai, politikai képzés és továbbképzés leg­különbözőbb formáiban, a marxizmus—leninizmus esz­méinek terjesztésében és megismerésében részt vesz­nek. Bevezetőjében emlékez­tetett arra, hogy a politikai oktatás minden évadja ter­mészetszerűen kapcsolódik az adott időszak legfontosabb feladataihoz. Hozzátette: most az MSZMP májusi or­szágos értekezletének jegyé­ben, az ott elfogadott állás- foglalás szellemében a leg­célszerűbb számbavenni a teendőket. A pártoktatás mai feladatait vizsgálva széle­sebb mezőt kell tekintetünk­kel átfogni. A pártértekezlet állásfoglalására utalva hang­súlyozta: nemzetünk sorskér­dése, hogy társadalmi rend­szerünk működését ésszerű­vé, hatékonnyá, eredményes­sé tegyük és korszerű, a ma­gyarországi viszonyoknak megfelelő szocialista megol­dásokat találjunk a fejlődés új problémáira. — Miközben napi gondja­ink sokaságával birkózunk, — s a bonyolult helyzet gyakran nem teszi lehetővé, hogy a legkézenfekvőbb megoldásokat alkalmazzuk, sőt nemegyszer távlati ér­dekeinket sértő azonnali in­tézkedésekre is kényszerü­lünk — még inkább fontos tudatában lenni annak, hogy a szocializmus megújulásá­nak aktív részesei vagyunk. Felelősségünk valóban tör­ténelmi. A kor követelmé­nyeihez kell igazítani egész politikai rendszerünk műkö­dését, amelynek egyik célja is, de eszköze is egyben a magyar gazdaság modernizá­lása. Mindez meghatározó módon érinti jövőnket, a szo­cializmus perspektíváját, ha­zánk és népünk felzárkózá­sát, a világfejlődés élvonalá­hoz. Jól tudjuk azonban, hogy a gazdasági elmaradott­ság felszámolása önmagában és automatikusan nem ve­zet el egy magasabb minő­ségű társadalom létrehozá­sához. Ezt csakis és kizáró­lag a szocializmus demokra­tizálása segíti elő, ami ter­mészetesen összekapcsolódik a gazdasági és kulturális fej­lődéssel. A szocializmust ez­ért úgy is értelmezhetjük, mint a gazdaság demokrati­zálását. — így és ezen a ponton kapcsolódunk a nemzetközi méretekben folyó rendszer­vitához — jelentette ki. — Nem kevesebbre vállalkoz­tunk, mint arra, hogy a szo­cializmus megújításával bi­zonyítsuk rendszerünk élet­revalóságát, fejlődésre való képességét, történelmi külde­tését. Lehet, hogy eszmei és politikai ellenfeleink meg­mosolyognak bennünket nai­vitásunk miatt. Tudjuk, hogy kortársaink egy része, köz­tük a szocializmus egykori hívei sem mind társaink a bizakodásban. Azt is világo­san látjuk, hogy a fejlett tő­kés országok gyorsabban és (Folytatás a 2. oldalon) Aftromcjev a Miflotti tevékenységének korlátozásáról A Szovjetunió és a többi szocialista ország erőfeszíté­seinek, illetve az Egyesült Államok és szövetségesei megfelelő válaszlépéseinek köszönhetvén sikerült ked­vező eredményeket elérni az atomfegyverzetek csökken­tése terén, lejjebb szállíta­ni a katonai szembenállás szintjét Európában. A hadi­tengerészeti erők és a tengeri telepítésű fegyverzet csök­kentéséről, a hadiflották te­vékenységének korlátozásá­ról azonban egyelőre nem sikerült tárgyalásokat kezde­ni, s ezért Washington a felelős — szögezi le a Prav­da hétfői számában megje­lent terjedelmes írásában Szergej Ahromejev, a Szov­jetunió marsallja, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke, a szovjet honvédelmi miniszter első helyettese. Ahromejev számadatokkal alátámasztva bizonyítja, hogy Washingtonnak az amerikai hadiflotta pusztán védelmi funkcióiról hangoz­tatott állításai nem felelnek meg a valóságnak. Az Egye­sült Államok által felhalmo­zott haditengerészeti poten­ciál jóval meghaladja a vé­delemhez elengedhetetlenül szükséges szintet. Az úgyne­vezett új amerikai tengeri stratégia lényege éppen ab­ban áll — mutat rá a mar­sall —, hogy a haditengeré­szeti flottának megelőző csapásokkal magához kell ragadnia a kezdeményezést egy esetleges fegyveres konf­liktusban, majd további csapásokkal meg kell sem­misítenie az ellenséget. Eh­hez megfelelő csapásmérő képesség szükséges, amely­nek meglétét az amerikai ■katonai vezetés nem is tit­kolja — hangsúlyozza Ah­romejev. A tengeri katonai poten­ciál állandó növelését a nyugati politikusok a szov­jet haditengerészeti erők ál­lítólagos növekedésére, a különböző óceáni körzetek­ben erősödő szovjet katonai jelenlétre hivatkozva sürge­tik. Ezek az állítások meg­alapozatlanok, mivel a Szov­jetunió nemhogy növelné, inkább csökkenti jelenlétét az óceánokon. A Varsói Szerződés csupán a tenger­alattjárók és a partmenti őr­szolgálatot teljesítő hadiha­jók számát tekintve van né­mi fölényben a NATO-val szemben a tengereken, az összes többi mutatót — a vízfelszíni hajók és tenger­alattjárók számát, a fegyver­zet mennyiségét és a hajó­kon szolgálatot teljesítő ka­tonák számát — tekintve a nyugati katonai szövetség ereje jóval felülmúlja a szo­cialista országokét — álla­pítja meg a Pravdában megjelent írásában Ahrome­jev marsall.

Next

/
Oldalképek
Tartalom