Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-03 / 211. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1988. szeptember 3., szombat T uristaszemmel Léka Vajon él-e még a „tároga- tós bácsi”? Találkozásunkkor már felül volt a 90-en. Most, öt év távlatából kissé szív­szorongva ker€Sfen az épüle­tet, ahonnan a múltkor a Rákóczi-dallamok szóltak. Igen, ez az. Felettünk a vár. Léka vára. Burg Locken­haus. Csend van. Nem szól a tárogató. Biztos nincs itt­hon, vagy délutáni pihenőjét tölti az öreg... Szóval öt évvel ezelőtt, amikor ehhez a házhoz vonzott a tárogató hangja, egy tökéletes magyar habitussal’ találkoztam. Ke­mény vonásé, markáns arcát a két világháború edzette, s a jellegzetes „parasztbajusz” sem maradt el. Valamilyen kötény is volt rajta. Meg­szólítottuk. (Vagy ő min­ket?) A német kérdésre előbb német választ adott, majd mikor meghallotta, hogy egy­más közt magyarul beszé­lünk, szinte felháborodva ki­abált ránk: „Miért beszél­nek németül, ha magyarul is tudnak?” Bizonyára meg­lepődtünk hirtelen haragján, de aztán elmosolyodott. Kot­tákat hozott, játszott, és me­sélt ... önmagáról, a várról, és ami még eszébe jutott... Most csönd van ... Mi se nagyon szólunk. Csak a kocsi monoton zúgá­sa kíséri gondolatainkat. Bernstein, Borostyánkő vára felé igyekszünk. De hisz Lé­káról nem is szóltam még... A vár 360 méter magasan épült. Ha magyar helységgel akarnám összehasonlítani, — Füzér jut eszembe. A kü­lönbség éppen csak annyi, hogy Léka vára szinte tel­jesen ép. A XIII. században gótikus építmény volt a Ka­nizsai család birtokaként. Később a Nádasdyak egy kis reneszánsz stílust is „belevit­tek”. Majd Esterházy-tulaj- donba került. Gótikus lovag­terme szépségében híres lo­vagvárakkal vetekszik. 'Borostyánkő vára a szom­szédban van, így hamarosan rácsodálkozhatunk. (A bo­rostyánnak egyébként nincs köze a vár elnevezéséhez. Neve eredetileg Bernstein- Medvekő volt.) Falai sok harcot, változást értek meg. Évszázadokon át folyt hábo­rúskodás a birtokért az oszt­rák uralkodók, s a magyar királyok között. Volt a Né­metújvári grófok kezében, s volt Batth.yány-birtok is. Majd 1864-től az ír szárma­Fraknó zású Egan Ede szerezte meg, restauráltatta a várat. Utol­só birtokosa az Almásy-csa- lád volt. Nem kevesebb vihart lá­tott Güssing, Németújvár sem. A városnak is, várnak is messzire nyúló, jelentős történelme van. A várhe­gyet, s környékét 1157-ben II. Géza eladta Wolfer von Wildonnak, aki favárat épí­tett a hegyre. A XII. század végén ennek helyére kővár került, s a Németújvári gró­fok, majd 1524-ben a Bat- tbyányak kapták meg. Ma a vár eléggé romos állapotban van, bár egyes helyiségei épek. Így a lovagterem, a fegyverterem, a képtár, a gótikus várkápolna. Nyaran­ta várjátékokat rendeznek itt. Lánzsér (Landsee) Auszt­ria legnagyobb méretű vár­romja. Mielőtt az Esterházy­ak tulajdonába került, rab­lólovagok tanyáztak benne. A XVIII. század végén le­égett. Lánzsért nem láttuk. Figyelmetlenség? Tény, hogy csak most, ahogy az útiköny­vet nézve frissítem az emlé­keket, olvasom az előbb em­lítetteket. Kicsit bosszant a dolog. Ausztria legnagyobb várromja. És kihagytuk. Per­sze a program így is nagyon sűrűre sikerült. Néha hallga­tom a barátok, ismerősök útibeszámolóját: „Hoztunk ezt-azt, voltunk strandon, de szép barnák is vagyunk. Ja, hogy múzeum? Hát tudod ott milyen drága a belépő ... Tényleg ott van ez a híres épület? Nem láttuk” ... Be­vallom, kissé bosszant ez a hozzáállás. Ha időt, és pénzt áldozunk egy kirándulásra, ezt azért tesszük hogy lás­sunk, tanuljunk. Hogy szp vünk is legyen ezeken a he­lyeken. Ehhez pedig menni, látni, figyelni, olvasni kell. Megismerni a hely történel­mét, kultúráját. Még azon az áron is, ha az ebédpénzt ad­juk ki múzeumi belépőre ... ... A szó szoros értelmében ezt tettük, amikor a fraknói (Forchtenstein) várban néz­tünk szét. A Rozália-hegység meredek mészkősziklájáról messzire látszik. A Fraknói grófok, majd a Molnáriak birtokában volt. Utóbbiak eladták VI. Albert herceg­nek, aki továbbadta bátyjá­nak, III. Frigyesnek. Ezután volt a Szent-György lovago­ké, illetve Mátyás királyé is. Később Esterházy Miklós gróf lett a tulajdonosa. A vár mai alakját Esterházy Pál építészei adták meg. Tornyából látszanak a hazai tájak. A soproni hegyek fenyvesei, a Fertő-tó. Na­gyon közel vannak. Figyeljük a határon az oda-vissza röp­ködő madarakat. Milyen ke­vés is az ő életük. S milyen egyszerű. Nem gondolnak sem halállal, sem történelem­mel ... A várak talán legré­gebbi emlékeink. Évszázados, az ember által egybehordott köveken járunk. Feszül ben­nük a történelem... Dobos Klára Becsengettek Iskolás lett a gyerekünk Űj tanév kezdődött. Külö­nös súlya van ennek az első osztályosoknál. Az iskolába lépés gyökeres változást hoz a gyermek életébe. A tanulás komoly szellemi munka, az ismeretlen világhoz való al­kalmazkodás pedig roppant idegi megterhelést jelent. A gyerekek felelőssége megnő, hiszen napjában többször is értékelik szorgalmukat, ma­gatartásukat, helyes és hely­telen feleleteiket, képessége­iket, tudásukat és szinte min­den megnyilatkozásukat. Elő­fordul, hogy szinte óránként — sok esetben gyakrabban is — ítélkezik felettük a pe­dagógus: fekete, zöld, piros pontokat osztogat. Az isko­lában folyamatos a készen­lét. Hihetetlen súllyal nehe­zedik ez a kisgyermek vállá­ra — a folyamatos teljesí­tés, az iskola mindenre ki­terjedő fegyelmező, tilalmi rendszere. Ezzel egyidejűleg legtöbb­jükkel szemben gyökeresen megváltozik a szülők, a csa­ládtagok viselkedése — meg­változik az egész otthoni életük. Iskolások lettek. Ez kötelez. S kötelezi a szülő­ket is, ez természetes. Az viszont már nem természe­tes, hogy a szülők a gyerek elé állított mércét oly ma­gasra állítják, hogy az vagy leveri a lécet vagy kényte­len elsomfordálni alatta. Sok szülő, szinte megriad­va a reá háruló újszerű fel­adatoktól, „pápább lesz a pápánál”, s míg a pedagógus tapasztalatai birtokában igyekszik a gyerekkel szem­ben csupán annyi követel­ményt állítani, amennyinek az még meg tud felelni. A szülők mindent ki akarnak hozni belőle — még sokszor azt is, amivel nem rendel­kezik. A gyerekek számára ijesztő, mennyire megválto­zik velük szemben a szülők attitűdje amint iskolások lesznek. Az eddigi engedé­keny, barátságos, becézgető anyuból szigorú, számonkérő, füzetlapokat kitépdeső, örö­kösen elégedetlen „hajcsár” lesz, apuból pedig, akivel ad­dig olyan jó volt kocsit büty­kölni, sétálni, szánkózni, do­minózni, kibújik az ordibáló, fenyegető, büntető „őrmes­ter”. A gyermek nem érti ennek a változásnak az okát. Megriad, meggörnyed a fe­lelősség súlya alatt, hiszen azt hiszi, hogy csupa jogos feladat teljesítését várják tő­le. Ostobának és alkalmat­lannak érzi magát, ha még a késő esti órákban is a fü­zetek és tankönyvek fölé görnyedve kell tanulnia. Pedig milyen kézenfekvő a valóság: a tanuló egyszerűen fáradt, kimerült — figyel­me ezért hanyatlik, feladat­tudata ezért csökken a mi­nimálisra. Gondolnak-e arra , a szülők, hogy délután hat­hét óra körül a gyerek már a tíz-tizenegyedik munka­órájánál tart? S nem is akár­milyen munkaórák vannak a háta mögött! Az iskolában nincs akár egy órányira is elnyúló terefere a büfében, meg „kiugróm a közértbe”, „lazítok egy kicsit”. Az is­kolai osztályban közösen vég­zett, fegyelmezett, pontos előírások szerint folyik a munka. Az elsősök szemében cso­dálatos dolog egy-egy piros pont, ám annál inkább két­ségbeesnek egy-egy feketétől. Mindez érthető, hiszen na­gyon fontos a számukra, hogy a szeretett tanítónő, aki ráadásul a tekintélyt is képviseli, hogyan értékeli, milyennek ítéli meg őket. A kisgyerekekben erősen él a vágy, hogy megfeleljenek, olykor bizony érdemtelenül is azt szeretnék, ha jónak, okosnak tartanák őket. Gya­kori eset, hogy még akkor is igazságtalannak vélnek egy- egy fekete pontot, ha rászol­gáltak. A pedagógusnak sincs könnyű dolga, míg eléri, hogy értékítéleteit elfogadják, an­nak hitelességében és igaz­ságosságában ne kételkedje­nek a gyerekek. Ám a szülőket gyakran nemigen érdekli, miért kapta a gyerek a jó vagy rossz pontot: a piros pontra szót sem érdemes vesztegetni, a fekete azonban minden két­séget kizáróan megérdemelt büntetés. Nemigen érdeklőd­nek az okok felől s a gye­rekbe többnyire belefojtják a szót, ha magyarázkodni kezd. Jóllehet éppen ezek a beszélgetések alkalmat nyújthatnának a szülőnek arra, hogy az értékekről, a magatartási normákról fel­világosítsa a gyereket, se­gítse őt eligazodni a köve­telmények és elvárások kö­zött, hogy megértse a józan szabályok és tilalmak szük­séges voltát. Ehelyett jön a büntetés. Sok gyerek a bün­tetéstől félve már szinte semmi másra nem ügyel az iskolában, mint a pontokra. A piros pontok iránti mohó vágy, a „megfelelési görcs”, illetve a fekete pontoktól va­ló rettegés olyannyira meg­terheli az idegrendszerét, hogy végül is ettől válik nyugtalanná, agresszívvé. A gyerekek, szinte kivétel nélkül alig várják, hogy is­kolások legyenek. Ám ha azt tapasztalják, hogy az iskolás léthez túlságosan kevés öröm, de annál több kudarc, bánat, keserűség és bünte­tés tartozik, előbb-utóbb már nem akarnak iskolások lenni. S főleg akkor nem, ha ezzel egyidejűleg elveszítik az otthon régi melegségét, elfordul tőle anyu és apu kedves arca. Dr. Flamm Zsuzsa Németújvár KEZDŐKÖI R Dr SLÁGER LISTA bZ.tH!\bbz. 1 |. ------­A Z ÉSZAK-MAGYARORSZÁG KEZDŐKOR MAGAZINJA ÉS AZ ENCSI II RÁKÓCZI FERENC VÁROSI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT AZ OLVASÓK SZAVAZATAI ALAPJÁN MAGYAR EGYÜTTESEK ÉS SZÓLISTÁK 1988 helyezés szóm címe előadó előző helyezés 1 Csakazértis szerelem Első Emelet 1. 2 Latin szerenád Neoton 2. 3 Fohász Edda 6. 4 Párizsi lány Csepregi Éva 3. 5. Rólad dúdol a szél Végvári Ádám­6 Hallottalak sírni téged No együttes 4. 7 Rómeó és Júlia Délhúsa Gjon 7. 8. Vándor Lord 10. 9 Remete lány Zoltán Erika­10 Végleg a szívügyem maradiéi Dolly Roll­szavazataitokat a következő címre küldjétek/ VÁROSI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT / 3861 ENCS,RÁKÓCZI u. 9. beküldési határidő' l \ \ szeptember 15. \ \ \ A levelezőlapra '/be felejtsétek ráragasztani ' a Kezdőkör emblémát! !-©-■ A szavazatokat beküldők között 10 db koncert belépőjegyet és a miskolci Tempo Taxi Gm. (telefon: 64-000) ál­lal felajánlott 3 db, 100 Ft-os vásárlá­si utalványt sorsolunk ki. KONCERTJEGYET NYERTEK: 1. Tóth Gábor, Miskolc III., Batthyány sor 67. (3533) 2. Tombácz Mária, Miskolc, Korvin O. út 17. (3530) 3. Imre Tibor, Miskolc, Stadion út 51. (3534) 4. Ádám Anctta, Miskolc, Kun Béla út 20. (3530) 5. Tóth Orsolya, Szcndrőlád, Ady Endre út 8. (3751) 6. Béres László, Gagybátor, Rákóczi út 13. (3817) 7. Szlifka Mária, Bódvaszilas, Dózsa Gy. út 17. (3763) 8. Gulyás Éva, Taktaharkány, Kos­suth út 28. (3922) 9. Jurcsák Enikő, Bodrogszcgi II., Al­kotmány út" 76. (3918) 10. Asztalos György, Nagybarca, Tag­tanya (3641) 100 FT-OS VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYT NYERTEK: 1. Hirskó Zita, Miskolc, Középszer út 90. 6/3. (3529) 2. Sípos Angéla, Taktakcnéz, Lenin ú) 15. (3924) 3. Török Emese, Tiszalúc, Ady End­re út 13. (3565) A nyereményeket postán küldjük el. A jegyek egy fő részére, egy alkalom­ra, a következő helyeken megrendezett koncerteken használhatók fel: — BEATRICE-koncert, 1988. szeptem­ber 22-én, 19 óra, Kazincbarcika. Városi Művelődési Központ. — PIKNIK-KLUB koncert, 1988. szep­tember 10-én, 19.30 óra, Encs-Aba- újdevccscr, szabadtéri színpad (cső esetén Encs, Városi Sportcsarnok). — BEATRICE-koncert, 1988. szeptem­ber 28-án, 18 óra. Vasas Művelődé­si Központ, Miskolc.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom