Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-30 / 234. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1988. szeptember 30., péntek A Biblia évfordulójára Vizsolyi készülődés Két év múlva, 1990-ben ünnepeljük a magyar nyelv fejlődését meghatározó alap­mű, a Vizsolyi Biblia meg­jelenésének 400. évforduló­ját. Károlyi Gáspár gönci prédikátor és munkatársai­nak halhatatlan művére, évszázadok szellemiségében betöltött elévülhetetlen sze­repére az országos ünnep­ségeken túl megemlékeznek a Biblia szülőhelyén, Vi­zsolyban is. Az emlékünnepség 1 helyi szervezőbizottsága napokban megtartott összejövetelén úgy döntött, hogy Vizsoly­ban 1990 májusában ren­dezvénysorozattal adóznak a reformáció egykori jeles ese­ménye emlékének.- Ennek keretében a helyi általános iskolában történeti kiállítást» nyitnak, a művelődési ház­ban tudományos emlékülé­sen idézik Károlyi Gáspár korát, míg a község értékes műemlék épületében, a re­formátus templomban ünne­pi istentisztelettel és kórus­hangversennyel köszöntik az évfordulót. Erre az alkalom­ra a nagy hírű debreceni Kántust várják Vizsolyba. Emellett rendeznek a kas­sai Csermely, valamint a gönci, az encsi kórusok részvételével egy másik kó­rustalálkozót, sőt, fúvósze­nekarok meghívását is ter­vezik. A szomszédos Gönc- ruszkán rendezendő orgona­hangverseny ugyancsak szer­ves része lesz az abaúji programnak, miként az En­csi Művelődési Központ ál­tal — fiataloknak szánt iro­dalmi, történelmi vetélkedő sorozata, melynek döntőjét 1990. májusában szintén Vi­zsolyban rendezik majd meg. Az évforduló alkalmából a helyi községi tanács ki­adatja Vizsoly történetét — a művet dr. Máday Gyula gimnáziumi tanár, helytör­ténész készítette el — s ek­korára tervezik a Vizsolyi Baráti Kör megalakítását. Az abaúji község egyik legnagyobb vállalkozása je­len pillanatban a helyi víz­műtársaság szervezése, ugyanis nagyon szeretnék, ha 1990-ben már vezetékes ivóvíz lenne a faluban. A helyi idegenforgalom bőví­tésének ugyanis mindeddig legnagyobb gátja a szerve­zett vendéglátás alacsony nívója. A faluban a turista, az idelátogató vendég nem tud étkezni, s a fizetőven­dégszolgálat kibővítésének is akadálya — egyebek kö­zött — a vezetékes víz hiá­nya. Pedig tavaly is 25 or­szágból keresték fel a vi­zsolyi műemlék templomot. A turisták nagy része át­utazó volt, ám sokan ki­fejtették azt az óhajukat — megfelelő színvonalú ellá­tás esetén — szívesen töl- tenének itt több napot, hogy még alaposabban meg­ismerhessék e természeti, történeti, irodalmi emlékek­ben gazdag abaúji tájat. (ha) Színészstúdió indul októ­bertől. Egy nyolc hónapos tanfolyam, ahol az érdeklő­dők mozgást, és színészmes­terséget tanulnak. A mint­egy 90 jelentkezőből 30 em­ber kezdi nemsokára a mun­kát, — a felvételik után eny- nyien maradtak. A tanfo­lyam majdani vezetői a fel­vételin nem előadást vártak, hanem képességeket, adott­ságokat vizsgáltak, próbál­ták felismerni a tehetséget. Az alábbiakban: felvételi Miskolcon, a Kamaraszín­házban. — Most pedig próbáljanak meg az egyik kezükkel koc-5 kát rajzolni a levegőbe, a másikkal meg háromszöget. Csak nyugodtan, tudom, hogy nem könnyű a feladat... Biztos nem az. Színpadon, reflektorfényben, tapasztala­tok, rutin nélkül keményen koncentrálni körökre, három­szögre, esetleg ezzel egy időben szavalni, énekelni, erőfeszítést igényel. Most be­le kell számítani a „produk­cióba” az agy blokkolását. Bár aki ide jelentkezett, ta­lán már most is közelebb érzi magához a színpadot, mint egy kívülálló, bátrab­ban, magabiztosabban visel­kedik. Felkészültségben — ahogy az már lenni szokott — nagyon változatos volt a kép. S az összbenyomás sem igazán pozitív. Itt van mind­járt a vers. Sokan szavaltak József Attilát, s legalább öten a Mama című versét. Arra a kérdésre, hogy mon­danának-e mást, a válasz többnyire — nemcsak a „Jó­zsef Attilásoknál” — nem volt. Nem tudtak mást? Nem jutott eszükbe? Aztán sza­valtak Petőfit, az Anyám tyúkja című versét, vagy a Nemzeti dalt. Olyan „alap­verseket”, melyek általános iskolában adták a tananya­got. De hol a középiskola? Már nekünk se igen kellett verset tanulni. Vajon miért?.. — Elénekelne egy másik dalt is? — A Szózat jó lesz? . .. A jelentkezők általában a 15—25 évesek korosztályához tartoznak, s a legkülönfé­lébb foglalkozásokat képvi­selik. Ám többségük rpég diák. A motiváció szemé­lyenként más és más, ám a leszűrhető lényeg gyakorta a kíváncsiság, érdeklődés, elő­képzés lehetősége az elkép­zelt pályára, tánc, színház szeretete, a szabadidő hasz­nos eltöltése, s a játék. Mint egyikük fogalmazta: — Ügy érzem, hegy belül egy kicsit mindig gyerek maradok. Nagyon szeretem a játékot. És itt nemcsak a taps érdekel, hanem az is, mi van mögötte. Mennyit kell küzdeni, hogy a színész megjelenhessen a színpadon, s úgy jelenhessen meg, ahogy megjelenik. — El nem hiszem, hogy van ilyen — jegyzi meg egy elég gyengén, ám kicsit nagyké­pűen sikerült szereplés után Vass Péter, aki majd a szí­nészetet tanítja a szerencsé­seknek, a felvételt nyertek­nek. (A mozgást M. Kecskés András irányításával tanul­ják majd.) — Sok szavala­tot jórészt illendőségből hall­gatunk végig — folytatja. — Nem tudják kiválasztani az egyéniségüknek megfelelő verset. Mert nem ismerik ön­magukat sem. Ahhoz, hogy minden pillanatuk tudatos legyen a színpadon, renge­teg munka kell. Ez a tan­folyam nem arra szolgál, hogy mindegyikükből bizton színészt csináljunk. Sokkal inkább az a célja, hogy meg­ismertessük az ifjúságot a színpad nehézségeivel is, megismerkedjenek a színház­zal, s tényleg jelenthet va­lamiféle előtanulmányt a Színművészeti Főiskolára. A fiatalok művészeti képzését manapság nagyon elhanya­goljuk. És a kultúra egyéb­ként is háttérbe szorulóban van, az ország egyre kevés­bé tudja fenntartani kultúr- környezetét. Mi itt mégsem művészeket, hanem elsősor­ban embereket szeretnénk nevelni. Szeretnénk elérni, hogy a fiatalok önazonosság­ra leljenek, olyannak lássák önmagukat, amilyenek. Előbb meg kell tanuljanak racio­nálisan gondolkodni, képessé kell tenni őket, hogy befo­gadják a világot, amit glo­bálisan szemlélni művésze­tek nélkül nem lehet. S az álmok csak aztán jöhetnek... D. K. Sátoraljaújhely, római katolikus plébánia- templom. A zempléni város főterén álló ké­sőbarokk épület középkori alapokra épült, az előd gótikus templom maradványainak fel- használásával. E középkori templom 1482-ben készült el Pálóczy Imre idejében. Az ennek alapjain emelt épületet 1760-ban Troutsohn herceg építtette homlokzati toronnyal, kétol­dalt két-két copf vázával. A templomot 1909-ben bővítették. Belül nagyméretű oltá­rok. Mellékoltára Hartman Józseftől a XVIII. századból. A freskókat Petrasovszky Emánuel helybéli művész készítette. (ha) Fotó: F. L. Mit üzen az Üzenet? „Munkatársaink azt a célt tűzték maguk elé, hogy az egészséges embereknek élet­módbeli segítséget nyújtsa­nak, akik pedig úgy érzik, válsághelyzetben vannak, azoknak segítenek az eliga­zodásban, problémáik meg­oldásában.” Röviden így summázza a nemrég útnak indított új lap, az Üzenet céljait Szénási Tünde felelős szerkesztő. A Beköszöntő mellett, az első oldalon ol­vashatunk az áprilisban, Adelaide-ban tartott világ- konferencia cselekvési terü­leteiről, s megtudhatjuk azt is, hogy 1990-ben táplálko- záspoliti'kai konferenciát ren­deznek hazánkban. Csak az összefogás hozhat eredményt címmel interjút olvashatunk Gerevich József pszichiáter­rel, az Országos Egészségne­velési Tanács drogprogram­jának vezetőjével. Van-e biztonsággal fogyasztható al­koholmennyiség? — többek között erre a kérdésre keres feleletet írásában (Ki az al­koholista és ki az iszákos?) dr. Katona Éva pszichiáter. „Megtörtént, hogy egy orvos felhívott, menjek be a kór­házba egy pácienséhez, mert szerinte ez a látogatás sok­kal többet jelentene, mint bármilyen gyógyszer vagy terápia.” — nyilatkozza Szi- kora Róbert, a „Hetente többször gondolok a halál­ra” c. cikkben. A szél ott fú, ahol akar... — ezt a címet adta írásának Bálint B. András, aki a római katoli­kus egyház elváltak lelki gondozásával foglalkozó te­vékenységéről ír. Öt oldalon keresztül csakis olvasói le­velek válaszait találjuk. A lapírásban közreműködő or­vosokkal, pszichiáterekkel és természetesen a szerkesztő­ség tagjaival az utolsó olda­lon ismerkedhetünk meg. Öt új Akadémiai-könyv Ma este a képernyőn Hajnali párbeszéd Esztergályos Károly tévé­rendező szinte tiszteletremél­tó megszállottsággal műm kálkodik századunk immái klasszikus irodalmi értékei­nek televízióra alkalmazá­sán, hogy ezzel az értéke­ket százezrek, milliók kin­csévé tegye. Most Kosztolá­nyi Dezső írásaiból állított össze - Boldizsár Miklós dramaturgi segítségével - filmforgatókönyvet és ren­dezte meg belőle a ma este 21.45-kor az első műsorban látható Hajnali párbeszéd című tévéfilmet, ami tulaj­donképpen Kosztolányi híres alakjának, Esti Kornélnak a történeteiből és más novel­lákból ötvöződött lírai láto­mássá. Húsznál több színész látható a filmben, amelyből itt egy kockát közlünk. IWiiiím.Sí'-i Az Akadémiai Kiadó gon­dozásában több új könyv jelent meg napjainkban. Azok közül ötre szeretnénk felhívni a figyelmet az aláb­biakban: Műfordítás és líraszemlé­let címmel és Egy félszázad magyar Baudelaire-értelme- zései alcímmel jelent meg az Irodalomtörténeti füze­tek című sorozatban Korom- pay H. János munkája, amely az 1850-es évektől a Nyugat közvetlen előzmé­nyeiig terjedő korszakot ta­nulmányozza: Baudelaire költeményeinek Magyaror­szágon is hozzáférhető fo­lyóiratbeli megjelenésétől lí­ratörténetünk nagy megúju­lásáig. A neoklasszicizmus poéti­kája a címe Pál József köny­vének, amelyben a szerző a XVIII. század második fe­lének és a XIX. század ele­jének irodalom- és művé­szetelméleteit tekinti át, modern, interdiszciplináris szemlélettel. Nemcsak elmé­leti kérdéseket tárgyal, ha­nem élvezetesen megírt mű­elemzések sorát adja, ezek­kel igazolja tételeit. A Jókai Mór összes mű­vei sorozatban egy kötetben adta közre a kiadó az író két kisebb regényét, az Aki a szívét a homlokán hord­ja és a Sárga rózsa címűe­ket. A szabad királyi városok kézművesipara a reform­kori Magyarországon című művében az említett váro­sok kézművességének jel­lemző vonásait mutatja be Eperjessy Géza az 1790 és 1848 közötti időszakban. Elemzése a gazdasági szem­pontok mellett kiterjed a társadalmi, a politikai ösz- szetevőkre is. Az erdélyi antitrinitariz- mus az 1560-as évek végén a címe a kiadó Humaniz­mus és- reformáció című so­rozata 14. darabjaként meg­jelent kötetnek. Szerzője — Balázs Mihály — az erdélyi antitrinitarizmus rövid, 1567- től 1571-ig terjedő periódu­sát elemzi. A kiválasztott időszak rendkívül fontos, hiszen ekkor jelenik meg a később egyházzá szerveződő mozgalom és ekkor jelennek meg nyomtatásban a későb­bi fejlemények számára ki­induló pontot jelentő mun­kák. A könyv a krisztoló- gia, a keresztségtan, a szo- ciáletikai nézetek, a vallási tolerancia témakörében vizs­gálja a kibontakozóban levő mozgalom vezető egyénisége­inek — Dávid Ferenc és közvetlen munkatársai — nézeteit. A Miskolci Galériában zomuvesz, A Miskolci Galériában október 1-én délután öt órától látható ihárom képzőművész — ef. Zárnbó István, fe. Lugos- sy Lászíló és Szirtes .János — közös kiállítása, amelyet .ma­guk a kiállító művészék nyitnak meg. A megnyitó után a Galéria udvarában az Üj Modern Akrobatika performance csoportjának Toló című előadását láthatják és hallhatják az érdeklődők. A továbbiakban a kiállítás október 23-ig te­kinthető meg — hétfő kivételével — naponta 10—18 óráig. Rádióműsor pedagógusoknak A Magyar Rádió és a Pedagó­gusok Szakszervezete október 4-én, kedden, a Kossuth adón közös műsort indít útjára. A Védtelenül? címmel, havonta je­lentkező adás a pedagógusok számára elsősorban jogi ügyek­ben kíván segítséget nyújtani. Az érdeklődök kérdéseit első alkalommal Szunyogh Szabolcs szerkesztő és dr. Major Klára, a szakszervezet jogásza várja 16 óra 30-tól 1(1 óráig a 388-230- as telefonon a rádióban. Illetve a Pedagógusok Szakszervezeté­nek ügyeletén, a 2211-464-es te- leíonszámon. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom