Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-24 / 229. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1988. szeptember 24., szombat Alapszabály a szakmánkban, hogy az új­ságíró ne csengessen be se prekoncepcióval, se készületlenül az interjúalanyhoz. Nos, azt, hogy ki Szalay Lajos, ma már meg lehet tudni a lexikonból is. A szakma „nagy öregjei" kö­zé tartozik, akinek nemzetközi híre és tekin­télye van. Jellegzetes, még a laikus számára is felismerhető és (ami fontos!) érthető raj­zaival iskolát teremtett. Ennél többet talán nem is szabad mondani a grafikáról, amely a képzőművészetben olyan helyet foglal el (megengedve, hogy minden hasonlat sántít), mint az irodalomban a lira, a dal. Kifejez­het érzelmeket, hangulatokat, de egy Ber­zsenyi, Vörösmarty, Babits tollán magvas, sú­lyos filozófiai gondolatokat is. Érthető, hisz a lét nagy kérdéseit feszegeti. A rajznak is van ilyen hangulatfestő szerepe, ugyanakkor kor- dokumentum-értéke is. Ezekről a kérdésekről ter­mészetesen nem, illetőleg csak érintőlegesen beszélget­tünk Szalay Lajossal, ami­kor a minap felkerestem a Hunyadi utcai lakásában. Azt már régóta sejtettem (ol­vastam), hogy a, művészek nem szívesen beszélnek ma­gáról a művészetről. De mi­ért is beszélnének? A titkuk éppen az, hogy megtalálták azt a kifejező eszközt, amellyel pontosabban,, adek- vátabban, magasabb szín­vonalon el tudják mondani véleményüket a világról, mint a szóval, beszéddel. Ha most ebből valaki azt a következtetést vonná le, hogy Szalay Lajos rossz interjú- alany, az nagyon téved. Az idős mester nagyon kellemes és szellemes beszélgetőpart­ner. Élénk figyelme minden­re kiterjed. Olyannyira, hogy mire az újságíró a tolláért kapna, azon veszi észre ma­gát, hogy őt faggatták ki, mintegy vizsgáztatták le. No, nem „Szalay Lajosból”, ha­nem — nem találok jobb szót — az életből. Ezzel csu­pán érzékeltetni kívánom, hogy a társalgás témáról té­mára lépegetett, mert Sza­lay Lajost minden érdekli, ami Miskolcon, az ország­ban történt, történik, mióta (1946-ban) elhagyta az or­szágot. Hiába is lapozgatom a jegyzeteimet, mert re­ménytelennek érzem, hogy betűhíven visszaadjam a dél­után, este hallottakat. Leír­va ijesztően hat, hogy beszél­gettünk a halálról, betegség­ről is. Hogy is ne beszél­tünk volna, mikor Juci néni anyás gondoskodással, szelí­den korholta a mestert, mert nem megy ki sétálni. „Látja milyen?” — mondta ilyen­kor mosolyogva és büszkén a mester, s utána hozzátette, hogy 51 éve élnek így, har­monikus egyetértésben. Mind­ketten felcsillanó szemmel emlékeztek a megismerkedé­sükre, amikor néhány órai ismeretség után meg is kérte Juci néni kezét. Mert a meg­ismeréshez — fejtette ki Szalay Lajos — nem kell sok idő és lelkizés. Már persze, ha valakinek olyan szeme van, olyan lényeglátó — tet­tem hozzá. De milyen is a művész tudatossága? Nagyon keveset tudunk errőt, mint ahogyan az emberi agy mű­ködéséről is. Szalay Lajos gondolatmenete igen érde­kes és eredeti. Azt vallja, hogy kettős énje van. Az egyik — amelyet Freud tu­datalattinak nevez, szúrom közbe — az áttekinthetetlen, gomolygó, zűrzavaros. Ez az agyunk nagyobbik része, amelyből mintegy kivetíti a tudatosabb, ellenőrzöttebb, de kisebb rész a műveket. Hogyan történik ez? Ismeri az anya a gyermekét, még mielőtt megszületik? — il­lusztrálta hasonlattal ezt az alkotási folyamatot. Szalay Lajos (ezt sokszor megírták már) lételeme a rajz. Kis­gyerekkorától rajzol, ez az anyanyelve. Maga a világ, az események, úgy ahogyan azt mi, halandók (nem mű­vészek) értjük és érzékel­jük, tulajdonképpen nem ér­dekli. Ismerve a rajzait, ezt nem akartam elhinni, s erre mondott egy szemléletes példát. Kint a fronton — ahol természetesen ő is na­gyon félt — egyszerűen nem akarta meglátni a ha­lottakat. Ezt úgy kell érte­ni, hogy a szeme látta, de a tudata nem akart részt- venni, azonosulni a hábo­rúval, amelyhez semmi kö­ze nem volt. Engem vala­hogy meggyőz (noha nem teljesen értem) ez a gondo­latmenet. Maga az » élmény mégsem múlt el nyomta­lanul, azaz lekerült a tudat­alattiba, s például a meg­döbbentő Biblia-illusztráci­ókban megjelenik, mintegy manifesztálódik az átélt rettenet. A rajz tehát — ez az egyszerre intellektuális, mégis ösztönös teremtő ak­tus — megszólal és megszó­lít. De, hogy mi a művészet? Erre azt mondja Szalay La­jos, hogy nem tudja, nem is érdekli. Igaz is, le tudja kottázni a madár a dalt, amelyet énekel? Ez már a kritikusok, művészettörténé­szek és más tudákos embe­rek dolga, akikről (érthető) nincs nagy véleménnyel. Három éve nem dolgozik Szalay Lajos, s ez megviseli mindig derűs kedélyét. Ezt már Juci néni mesélte el, amikor kikísért. A látogató mitsem érzékel ebből a ke­délyváltozásból. A legna­gyobb tisztelet hangján csak azt mondhatom, hogy ogy derűs és bölcs ember­rel találkoztam, aki még mindig nyitott a világra. Kívánjuk és higgyük, hogy a szülőföld visszaadja az al­kotókedvét és erejét is! Horpácsi Sándor Köriyezetvédűk ülése zó A Magyar Környezetvé­delmi Egyesület intézőbi­zottsági ülésen foglalkozott legfontosabb soron követke­ző feladataival pénteken, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa székházában tartott összejövetelén. Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény korsze­rűsítésének előkészítése ér­dekében október 3-án az egyesület nyilvános vitaestet rendez a HNF OT székházá­ban. Az egyesületi tagokon kívül várják azokat az ér­deklődőket is, akik javasla­taikkal segíthetik e törvény- módosító munkát. Az intézőbizottság az ok­tóberi választmányi ülésen tesz majd javaslatot a „Ha­zánk környezetállapotáért” mozgalom indítására. Az IB javasolja, hogy a mozgalom többek között tűzze ki célul a nagy történelmi évfordu­lóink emlékhelyeinek rend­betételét, a katonasírok, -emlékművek környezetének gondozását. Akciót indíta­nak a lakó- és munkahelyi környezet tisztábbá, rende­zettebbé tételére is. Alap- és középfokú állami nyelvvizsgák Miskolcon Az Állami Nyelvvizsga Bizottság ezúton tájékoztatja az érdeklődőket, hogy 1988. november 23—24-re (szerdára és csütörtök­re) vizsganapot tűzött ki. A vizsgák a Ne­hézipari Műszaki Egyetem Nyelvi Intézeté­ben (Miskolc-Egyctemváros, 3515, jogi épü­letszárny) lesznek. Mind az alapfokú, mind pedig a kö­zépfokú állami nyelvvizsgára angol, francia, német és orosz nyelvből, iskolai végzettségre való tekintet nélkül, az előírt nyomtatványon, a 15-ik életévüket már be­töltött személyek jelentkezhetnek. Egy vizsgaidőszakban csak egy nyelvből lehet vizsgára jelentkezni. Csupán azoknak a jelentkezőknek bizto­síthatjuk a vizsgára bocsátását, akiknek a szabályosan kitöltött jelentkezési lapjuk postán 1988. október 15-ig (szombatig) be­érkezik az NME Nyelvi Intézetébe. Kizá­rólag postán feladott jelentkezési lapokat fogadhatunk el. Felhívjuk az érdeklődők szíves figyelmét, hogy alapfokú vizsgára 300 Ff-ot, középfokú vizsgára 650 Ft-ot kell befizetni. Jelentkezési lapok és a vizsgadíj befizetésére csekkek hétfőtől péntekig a (Nehézipari Műszaki Egyetem főépületének (A 4) a portáján (telefonszám: 65-111, 18-00 mellék, 8-tól 19-ig) 1988. szeptember 26-tól kaphatók. Állami Nyelvvizsga Bizottság A német nemzetiség érdekképviselete A magyarországi németek december 3-án összeülő 7. kongresszusának dokumentuma­it vitatta meg a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének országos vá­lasztmánya pénteken, az MSZMP Politikai Főiskoláján tartott ülésén. Hambuch Géza főtitkár ez alkalomból az MTI munkatár­sának elmondta: a magyarországi németek úgy ítélik meg, szükséges, hogy szövetsé­gük növelje érdekképviseleti szerepét. Ezért azt tervezik, hogy megalakítják szerveze­tük területi és helyi testületéit. A német nemzetiség kongresszusi kül­dötteinek — az utóbbi hónapokban megvá­lasztott csaknem 400 személynek — a meg­bízatása öt évre, vagyis a következő kong­resszusig szól. SERFÖZÖ SIMON VERSEI: Helyettem Helyettem ki biztatná, a fán kússzon feljebb a magasság?! Tavasz süt, a kerítésen ugrás veti át magát. Helyettem ki nógatná, szökkenjen az elrugaszkodás?! A gallyakra délről nagy ívben madarainkat visszc ki álmodná? A bagolyhangú múltat a vurosok mögött huhogni ki hallaná? Ki adna helyettem a célnak irányt, ne a vackán üljön az indulat. Nyitom is ajtaját a tágasságnak. Lendület, vesd magad! Idegeim... Idegeim már azt megérzik, ha egy madár berepül az országba S míg surrantják robajukat rakéták az égen, én mentem mosolyainkat, az örömöt védem. Most jelent meg a Kossuth Könyvkiadónál Kökény kisasszony Magyar írók meséi Válogatta: Ratzky Rita, illusztrálta: Tóth Éva A Kossuth Könyvkiadó ifjú olvasókait keres meg legújabb kiadványával, a Kökény kisasszony című meséskönyvével. Ez a könyv a magyar irodalom egészét reprezen­táló írói mesegyűjtemény, mely a régi magyar' iroda­lomból napjainkig tallóz a meseirodalomban. A könyv nem tartalmaz fordításokat, feldolgozásokat, hanem ere­deti írói munkákat közöl, eltekintve a magyar próza- irodalom kezdeteitől, ami­kor is a meseirodalom lé­nyegében Aiszophosz meséi­nek feldolgozását jelentette. Kiváló íróink keze nyomán a görög és a latin „alap­anyag” egyéni és magyar ízekkel, zamatokkal telítő­dött (Pesti Gábor, Péczeli József, Vitkovics Mihály). Elsősorban prózában írt meséket tartalmaz a kötet, de van néhány kivétel, hi­szen voltak írók, akik csak verses mesét írtak (Pósa Lajos például), egykori nép­szerűségük miatt azonban kár lett volna kihagyni müveiket a válogatásból. A 19. század első fele a líra időszaka volt, a máso­dik azonban az elbeszélő műfajoknak kedvezett. Bár „mesefronton” ekkor a nép­mesegyűjtés és -feldolgozás volt népszerűbb (Arany László, Benedek Elek), még­is több nagy írónk (Tompa Mihály, Jókai Mór, Gárdo­nyi Géza) vetett papírra fe­lejthetetlen meséket. A 20. század klasszikusai ontják a meséket. A szü­lőknek is érdemes ismét felfigyelni Sebők Zsigmond, Mikszáth Kálmán, Balázs Béla, Lesznai Anna, Móra Ferenc, Szép Ernő, József Attila, Radnóti Miklós, Ba­bits Mihály, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Tamási Áron, Áprily Lajos, Zelk Zoltán, Tersánszky Józsi Je­nő, Kassák Lajos, Déry Ti­bor egyik-másik szép mesé­jére. A felszabadulás utáni magyar irodalom is kinevel­te a maga jeles meseíróit Kormos István, Mészöly Miklós, Gazdag Erzsi, Her- vay Gizella, Csukás István, Lázár Ervin, Janikovszky Éva, Horgas Béla és mások személyében. Őket a mai gyerekek már jobban isme­rik, de a szép mesésköny­vet lapozgatva nagyon sok ismeretlen, új mesét is fel­fedezhetnek. E szép meséskönyvet óvodásoknak és iskolások­nak egyaránt ajánljuk. * Tájékoztatjuk a kedves olvasói, hogy kirendeltsé­günkön 50—80°o-os árked­vezménnyel vásárolhatók színvonalas, érdekes, érté­kes művek, amíg a készlet tart. Címünk; Kossuth Könyvkiadó megyei kiren­deltsége Miskolc, MSZB tér 1. A KOSSUTH KÖNYVKI­ADÓNÁL LEGÚJABBAN MEGJELENT MÜVEK: — Németh József: Értel­miség és konszolidáció 1956—1962; — Nina Langet: A svéd mentőakció 1944; — A sarló hatósugarában; — Kökény kisasszony; — Kertész István; He- raklész unokái (Szivárvány sorozat); — Ruffy Péter: Magyar ereklyék, magyar jelképek; — Borsányi György: Ok­tóbertől márciusig (Népsze­rű tört. sor.); — Ópusztaszer; — Gergely Jenő; Az eucharisztikus világkong­resszus 1938; — Barkhausen: Nővére­ink ; — Hobsbawn; A forradal­mak kora; — Magyarország megyéi: Hajdú-Bihar; — Kalmár György: Szöul­ból jelentem; — Magyar történelem nagy alakjai 12. rész; — Magyar évszázadok 1. rész; Szent István és Szent László törvényei; — MSZMP pártértekezle­tének jegyzőkönyve 1988; — Eleven mozgalmi pár­tot! (Interjú Grósz Károly- lyal); — Günter; A borostyán­kő története; — 'Iskolacsengő — gyer­meknapló; — Kossuth Zsebnaptár 1989; — Moszkva—Budapest— Washington; — Herman Heinz Wille: A szakócától a dinamóig (Univerzum sorozat); — Mónus Illés válogatott írásai; — Szuhay—Havas Ervin: Meglepetések enciklopédiá­ja; — Borsányi György; Kun Béla.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom