Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-19 / 224. szám
1988. szeptember 19., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Újabb erdősítések Rangok Elbámul!, évszázados okleveleket, hivatalos iratokat olvasva, egy-egy hajdani főút - mai fülünk számára furcsán hangzó - rangjainak hosszú felsorolásával találkozhatunk. Ilyesmivel például: „Mi, Ghimesy Forgách Miklós Szentelt Vitéz, Bars Vármegyének Főispánja, az Felséges Római Császár és Magyar Ország Királyának Tanácsosa és Felső Magyar- ország Generálisa, adjuk emlékeztetőül mindenkinek .. Ha nem ekkora mennyiségben, de napjainkban is hallhatunk, olvashatunk efféle rangsorolást, amikor az események kapcsán államférfiak, politikai, közéleti személyiségek nevét említik. Es nemcsak országos méretekben találkozhatunk ezzel a szokással, hanem megyei, városi viszonylatban is. Gyűléseken, konferenciákon, tanácskozásokon legalább két, de olykor három-négy politikai, társadalmi rangjuk, beosztásuk felsorolásával szokták köszönteni a megjelent vezető személyiségeket. Évtizedek óta megszokott, mindennapos jelenség ez, úgyonnyira, hogy már merő formalizmusnak hat. Éppen ezért nem kellene-e változtatni rajta? Olyanformán, hogy a jeles közéleti személyiségeknek csak egyetlenegy rangját, a legfontosabb beosztását említsük meg. Hiszen napjainkban oly sok mindenen változtattunk, változtatunk már - éppen az igazabb demokrácia szellemében ... (b. j.) Közmunka Sátoraljaújhelyen a városi tanács harminc munkanélkülit foglalkoztat közhasznú munka végzésére. Olyan munkákat tudnak velük végeztetni, például parkosítást, patakmedrek tisztítását, ameés sétány lyekre a korábbi években kevés lehetőség adódott. A városi tanács egyébként tervbe vette a Ronyva-patak medrének kitisztítását. Ezt követően a Ronyva-töltésen sétányt alakítanak ki, a lakosság társadalmi munkájának segítségével. Az éves tervben előírt feladatok elvégzésére a tavaszi erdősítés után ősszel is mintegy 300 hektáron ültetnek facsemetét a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság területén. Ősszel, lombos csemeték és nyárból a gyökeres dugványok kerülnek elültetésre. Nyárfából mintegy 60 hektárnyi területet ültetnek be, elsősorban a vízjárta területeken, így többek között a Bodrogközben. Erre a célra több mint ötvenezer suhán- got használnak fel. Ennél lényegesen nagyobb, mintegy 240 hektárnyi a lombos fafélékkel beültetésre kerülő terület. Nagyobb erdősítést végez a sajóvöl- gyi igazgatóság, Putnok és Bánhorváti környékén. To- kaj-Hegyalján új erdőt telepítenek Tolcsva térségében, de ültetést végeznek a többi igazgatóság területén is, ki- sebb-nagyobb mértékben. A lombosfák telepítéséhez mintegy 3 millió csemetére van szükség. Ezeket az erdő- gazdaság saját csemetekertjeiben nevelte fel, s azokat a novajidrányi, a mezőcsáti, a fónagysági és a jávorkúti kertekből emelik ki és szállítják az ültetés helyszínére. Miért beteg a gyógyszerellátás? Sok a panasz a gyógyszerellátásra. A valós helyzet felmérésére, az okok, a körülmények feltárására, elemzésére vállalkozott a népi ellenőrzés. A lakosság és a szakemberek (orvosok, gyógyszerészek) véleményét, tapasztalatait 80 ankéton és 2700 kérdőív révén összegezték. Mintegy 700 népi ellenőr vizsgálódása a fővárosban és hét megyében az ellátás valamennyi láncszemére kiterjedt: az irányításra (a Szociális és Egészségügyi Minisztériumra, az Országos Gyógyszerészeti Intézetre, a tanácsok egészségügyi szakigazgatására), öt gyógyszergyárra, a forgalmazásra, a körzeti orvosi rendelőkre, a klinikákra, a kórházakra. A RÉGIT KERESIK A vizsgálat mindenekelőtt a gyógyszerhiány valós mértékének megállapítására törekedett. Kimutatta, hogy az 1984. évi gyógyszerellátási mélyponthoz képest a különböző intézkedések hatására jelentős a javulás. Négy esztendővel ezelőtt 150 hazai és külföldi készítményt nem lehetett hónapokig kapni. Tavaly az ilyen tartósan hiányzó gyógyszerek száma 51 volt, időlegesen ennél valamivel több hiányzott. Lényeges, hogy életmentő gyógyszerek nem szerepelnek a hiánylistán, a hiányzó készítmények pedig más, hasonló hatású gyógyszerekkel helyettesíthetők. Az ellátás lehetne teljesebb, zavarmente- sebb, ám a hiány és annak érzete eltúlzott, nagyobb mérvű, mint amit a valós helyzet indokolna. Ebben többféle körülmény játszik szerepet, döntő azonban a beidegződött gyógyszerszedési és -felírási szokás. Az elmúlt három évben például 110 korszerűtlen és kis mennyiségben készített gyógyszer előállítását szüntették meg, s 36 új termék gyártását kezdték el, ám a lakosság egy része a régit keresi. A tartós és időszakos gyógyszerhiány fő előidézői a termelés és az import zavarai. Tavaly 35 magyar készítmény és tizenhatféle, szocialista importból származó gyógyszer szerepelt tartósan a hiánylistán. A teljes forgalomnak csaknem háromnegyed része hazai gyártásból származik. Az öt gyárban folytatott vizsgálat szerint az egyenetlen gyártás és szállítás a konvertibilis importanyagok hiányára, gyártási hibákra és a háttéripar 'gondjaira — például ampulla- és csomagolóanyag-hiányra — vezethető vissza. MAGAD URAM... Évente 14—15 százalékkal nő átlagosan a gyógyszereladás. A gyógyszereknek — különösen az olcsóbbnak — nincs értéke. A készítmények rendelésénél, felírásánál mennyiségi szemlélet érvényesül. Az akut betegek — az orvosok szerint — gyakran csak a tünetmentességig használják a gyógyszereket. Sokan viszont rendelés nélkül tömegesen szedik a nyugtátokat, a fájdalomcsillapítókat, terjed az öngyógyítás. Többféle készítmény a „házi patikákban” halmozódik fel. A lakosság gyakran nem ismeri a birtokában lévő gyógyszerek tárolási, felhasználási tudnivalóit. OK A PAZARLÁSRA A gyógyszerforgalom növekedésében fellelhetők. egészségileg káros jelenségek, rossz gyógyszerszedési szokások, a pazarlás tünetei. (Például a kedvezményes árú humán gyógyszereket állatgyógyászati célra használják fel.) A gyógyszerek és gyógyászati eszközök mintegy 80 százalékos támogatása önmagában mégsem kárhoztatható. Az alacsony térítési díjak ellenére egyes rétegek — nyugdíjasok, krónikus betegségben szenvedők — jövedelmük 10—30 százalékát költik gyógyszerre. Vitathatók viszont az 1983. év közepétől érvényes, zömében 3—10 forintos térítési díjak miatt, hogy teljesen elszakadtak a termelői, illetve az importáraktól, miközben egészségügyi, illetve szociálpolitikai célokat sem szolgálnak már egyértelműen. A tennivalók sokrétűek. Egyidejűleg kell fellépni a hiány, a pazarlás jelenségeivel szemben és a krónikus betegségben szenvedők és az időskorúak anyagi túlterhelése ellen. Ezért a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság az egészségmegőrzést szolgáló, s a jelenleginél ésszerűbb, hatékonyabb gyógyszerellátást segítő szabályozás kidolgozását javasolja. A KNEB szükségesnek tartja továbbá a zavartalan ellátást és az optimális készletezést szolgáló számítógépes adatfeldolgozás meggyorsítását is. K. J. Miskolcon a recepttel elsőként talán most is mindenki a város rangos, szép patikáját, az Aranyszarvas gyógyszertárat keresi löl. Ha itt nincs, akkor indul a többibe. Egy gyerekcsapat a sok közül. Nyár — októberig meghosszabbítva Kerek erdőt járva kerekeken Náluk október másodi- káig tart a nyár. Legalábbis a Lillafüredi Állami Erdei Vasút menetrendbeosztását, -kialakítását illetően. Ott ugyanis eddig az időpontig a nyári járatsűrűség szerint közlekednek a közkedvelt, gyönyörűséges erdei környezetben kanyargó kicsike vonatok. Vagyis — mint azt Kiss Attila üzemfőnöktől megtudtuk — hétköznap öt, míg hétvégeken kilenc pár vonat. A parasznyai szárnyvonalon pedig — itt csak október másodikéig, télen nem — naponta háromszor jár a kisvonat. És miért tart a nyár egészen eddig? Egyszerű a magyarázat : ilyentájt, mint ahogyan tavasszal (úgy május, június környékén) sok iskola sok osztálya dönt a kirándulás mellett. S hol lehet leginkább élvezni a természet szépségeit? Mondjuk, a kisvasút ablakaiból. Nem rohanva, csak úgy szép lassan, komótosan haladva. Ez idáig mintegy 200 ezer ember választotta ezt a formáját a kikapcsolódásnak. (Tavaly az éves utasszám 260 ezer volt). Ezeken a vonalakon nem csupán személy-, hanem teherszállítás is van. Éppen ezért — és a pálya elöregedése miatt — nagyon is szükséges a felújítás, a korszerűsítés. A parasznyai szárnyvonal ilyen munkálatait mar két éve elkezdték (ez esetben teljes felújításról van szó), s idén is folytatják. Ebben az évben 1,2 kilométeres szakasz újult meg, másfél millió forintba került. A Farkasgödör megállóig e hónapban kezdték meg egy szakasz korszerűsítését (4,5 kilométert), s remélhetőleg még ez esztendőben befejezik ezt a munkát. Az összesen 36 kilométeres pálya természetesen rászorul erre, hiszen „életkora” már 60 év. Mint ahogyan folyamatosan átvizsgálják, javítják az itt szolgáló vasúti kocsikat és mozdonyokat is. Mivel egyedi, öreg szerkezetekről van szó, javításuk elég sok gondot okoz a vállalatnak. Nincs alkatrész — ezért a cég dolgozói készítik a pótlandó, kicserélendő darabokat. Bárhogyan is legyen, a kisvasút nagy népszerűségnek örvend. Az év minden szakában. Az már meg sem lepett, hogy a nyári, szezonvégi vásár sikere nemcsak a tavalyinak maradt alatta, hanem a reméltnek is ... Néhány miskolci üzletben például csak egy hétig lobogtak a vásárlásra invitáló papírzászlók, a szokásos két hét helyett. Kevesebb a pénz, visszafogottabb a nagyközönség érdeklődése. A bolt, illetve a bolti forgalom a lakosság közérzetének, pillanatnyi tehetősségének barométere. Nos, a Kereskedelmi Minisztérium kimutatása szerint az év első felében az árak (az előző esztendő hasonló időszakához mérve) 17,2 százalékkal emelkedtek. Az üzletekben többet költöttünk ugyan, de valóságosan, azaz mennyiségben a kiskereskedelmi forgalom 5,7 százalékkal maradt alatta a tavalyinak. Persze, a kereskedő is a piacról él. Az üzlet az üzlet. A ruhások például úgy kínálják portékáikat, hogy a használt öltönyt háromszáz forint erejéig beszámítják az új árába. A műszaki cikkekkel foglalkozók hívásra házhoz viszik a színes televíziót, háromnapos gondolkodási lehetőséget ingyenesen kínálva a potenciális vásárlónak. Tudok olyan étteremről, ahol a következő a szabály: ha a pincér 15 percen belül nem szolgálja ki a vendéget a megrendelt étellel és itallal, akkor a kuncsaft mentesül a fizetési kötelezettség alól. A Népszava csütörtöki száma adta közre és kommentálta azt a hirdetést, mely szerint a mester úgy vállal antennaszerelést, hogy üzletet, fogadást ajánl. Aki most szereltet a televíziójához antennarendszert, az visszakaphatja a költségek felét, ha a magyar csapat tíz(!) aranyérmet nyer az olimpián ... Jó az ötlet, de az üzlet eléggé kockázatmentes. A sikerélményre vágyó magyar közvélemény öttel is beérné. Szóval, zajlik az élet, s a kevesebb pénzért egyre jobban meg kell dolgoznia a kereskedőnek, vállalkozónak is. ötletben nincs hiány, de nem akarom a példatárat szaporítani. Piac- orientált gazdaságunkban várhatóan erősödnek a piaci törvények. Korábbi szemináriumok anyagából tudom, hogy ezek a sokszor elátkozott, de most újra felemlegetett piaci törvények: farkastörvények. Mert más az üzlet és más a szerelem. Hittel, meggyőződéssel, elvhű kiállással nem lehet villanyszámlát fizetni... Erről jut eszembe egy másik történet. Reeiproka a fentieknek. Egy kis faluban lakó néni odahagyta házát, s a városba költözött a gyerekekhez. Öt évet húzott le az aszfaltrenge- tegben. Aztán, majd’ nyolcvanévesen — a hozzátartozók marasztalása ellenére — visszahurcolkodott a régi, leromlott épületbe. A falat megette az idő, a kertet felverte a gaz, a villanyt — mivel senki nem fizette a számlát — kikapcsolták. Kérésre két marcona legény jött. A hivatal emberei. Kezükben volt minden dokumentum, s ismerték az ilyenkor szokásos bírságolás szabályait. Matattak a villanyórán, felmásztak az oszlopra, feszültséget mértek a konnektorokban. Aztán, öt év után kigyulladt a fény a régi házban. A falu és a cég nevét csak azért nem írom le, mert a két marcona legény vétett az előírások ellen. Egy fillérre sem büntették meg a nénit, nem számoltak kiszállási díjat, nem kunyerál- tak jattot, s még a felkínált sört sem fogadták el. Vették a táskájukat, s ahogy jöttek, csendesen leléptek. Hát ilyen üzlet is van ... Vagy ez már nem is üzlet? Vagy egészen másfajta üzlet? Lehet humánus megfontolásból is ökonomikusán gondolkodni és cselekedni? Ki tudja? A néni kéthavonta ötven forint átalánydíjat fizet az áramszolgáltatónak. Nincs televíziója, videója, hifi-tornya, elektromos fűnyírója, hűtőszekrénye, hajszárítója ... Egy miskolci átlagos lakás lakója ötszáz forintot fizet. A különbség tízszeres. Pénzben számolva. De kell-e mindenkor és mindent forintban számolni, ha tudjuk, bőrünkön és pénztárcánkon érezzük, hogy az üzlet az üzlet?! Brackó István (Pt)
