Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-19 / 224. szám

1988. szeptember 19., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A versenyről Az embernek szívét, lelkét melengeti, ha mai infláció­tól terhes világunkban jó hí­reket hall, olvas. Ne tessék rögtön legyinteni, tényleg van ilyen. S külön növeli az ör­vendezést az a tény, hogy manapság az árak (köztük a különféle új létesítmények építési költségei) leginkább fölfelé kúsznak, sohasem le­felé. Ha leírjuk ezt a szót, hogy IKEA, máris sokan tudják, arról a svéd cégről van S2Ó, melynek vezetői arra adták a fejüket, hogy Kelet-Európá- ban elsőként szép főváro­sunkban — vegyesvállalati formában, ami szintén egye­dülálló, hisz a többi IKEA- áruház kizárólagosan svéd tulajdonban van —, szóval Budapesten nyitják meg ka­puikat. Igaz, az előkészüle­tek „röpke” huszonegy hó­napig tartottak (vajh' miért, és kinek köszönhetően?), míg végül aláírták a szerző­dési papírokat. No, de ezen már ne is nagyon filozofál­gassunk, szolgáljon ez a hosszadalmas procedúra a jövőnek tanulságul. A lé­nyeg: lesz IKEA nálunk is. A munkálatok összértéke - a forgóeszközökkel együtt - 1,2 milliárd forint. Ezekre összesen 24 tenderpályázatot írtak ki, a földmunkáktól egészen a dekorációkig ter­jedően. Eleddig négy tender tapasztalatairól lehet beszél­ni. És most az örömhír: pél­dául a földmunkákra kilenc cég pályázott (köztük három külhoni), s természetesen az győzött, amely a legkevesebb pénzért vállalta a kivitelezést. Az egyik cég 75 milliót kért volna, ám a győztes mindösz- sze 25 millióért végzi el ugyanezt a munkát. Vagy: a szerkezeti munkálatokra je­lentkező tizennégy cég közül az egyik 201 millióért dolgo­zik, ez egy magyar vállalat, a másik szintén magyar cég, 600 milliót igényelt volna. Az ember csak kapkodja a fejét, már azért is, mert nem nagyon van hozzászokva az ilyesféle versengésekhez (is­merve a hazai versenytár­gyalási gyakorlatot), s azért is, mert itt ugyancsak súlyos milliók forognak kockán. Ar­ról már nem is beszélve, ho­gyan alakulhat ki ez az óri­ási különbség; hogyan lehet­séges az, hogy az egyik vál­lalkozó 399 millió forinttal kevesebbért el tudja ugyan­azt a munkát végezni? Más oldalról: vajon mit csinál(na) az a másik cég ezzel a pénz­zel? Úgy értem, ha ugyan­azokból az anyagokból ké­szítené ugyanazokat a szer­kezeti elemeket, berendezése­ket, mint a nyertes verseny­társ, a többi pénz mind nye­reség lenne? Bárhogyan is van, két kö­vetkeztetés ide kívánkozik. Először: nagyon is jól bebi­zonyosodik az, hogy ha vala­miben verseny van, igenis lejjebb lehet (kell) menni az árakkal. A monopolhelyzet­ben lévők ugyanis Icényük- kedvük szerint alakíthatják feltételeiket, áraikat. Másod­szor: íme az élő példa, hogy az oly sokszor ócsárolt ma­gyar cégek közt is vannak, melyek életképességüket bi­zonyítják. Versenyhelyzetben. (mészáros) Teljes lesz a Tiszai épületegyüttese Jövőnket alakítjuk Az élelmiszer-gazdaság stabilizálásának és fejlesztésének koncepciója A megye regionális fejlesztési elképzelését megtárgyaló nyílt vita szeptember 19-cn folytatódik. A színhely most is a megyei könyvtár épülete (Miskolc, Felszabadítók u. 11.), a kezdet délután 3 óra. A hétfői vitán Borsod-Abaúj-Zemp- lén élelmiszer-gazdasága, jövője kerül terítékre. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya elkészítette az agrárkoncep­ciót, mely a következőket tartalmazza: Biztos jövedelem Fénymag, mustár, lóbab A hirtelen kedvezőtlenre fordult szeptemberi időjárás nem könnyíti ugyan meg a soron lévő mezei munkákat, az élet azonban nem állt meg. Ha lassabban is, de azért halad a talajmunka — s most van az ideje a szer­ződéses alapon termelt vető­magvak betakarításának is. Amint azt kérésünkre Kawalecz Barna, a Vetőmag­termeltető és Ellátó Vállalat termelési osztályvezetője el­mondotta, több termény, közte az igen jelentős terü­letű borsó, a mind nagyobb szerepet játszó lóbab, az ex­portra is kerülő fénymag, a mustár betakarítása véget ért. Az aszályos nyár ellené­re a termés kielégítő. Jó termést takarítottak be töb­bek között a mezőkövesdi, a kesznvéteni, az ináncsi tsz, valamint a Hejőmenti Álla­mi Gazdaság borsótábláiról, míg a lóbab a prügyi és a felsővadászi tsz-ekben je­lentett a szerződés alapján biztos jövedelmet a közös gazdaságnak. Most van az ideje a me­gyénkben igen jól termeszt­hető vörösherétáblákon, va­lamint a lucernásokban a magfogásnak. A szakembe­rek felhívták a figyelmet a mag gondos betakarítására, amivel a termés átlagát fo­kozni lehet. Mindkét nö­vényféleség magjából köze­pes termést várnak. A me­gyénkben különösen jó ter­mőhelyi adottságú vöröshe­rénél például mintegy 350 tonnát. Exportra termelő tsz-eknél mintegy 400 hek­tárnyi területet jelöltek ki erre a célra, így az edelényi, valamint a putnoki közös gazdaságoknál. Gyenge termést várnak uborkamagból, mert a pero- noszpóra nemcsak az étkezé­si, hanem a magnak nevelt táblákon is kárt tett. A mezőgazdasági termelés szempontjából a megye az országos átlagnál lényegesen rosszabb adottságokkal ren­delkezik, s főként a szövet­kezeti szektorban alapvetők a további működést gátló gondok. A legsúlyosabb hely­zet a Bodrogköz térségében tapasztalható, de tartósan gazdaságtalan működés jel­lemzi a Encs város vonzás- körzetében gazdálkodó közös gazdaságokat is. Ma a me­gyében tíz—tizenöt termelő- szövetkezet léte bizonytalan. Ezért, valamint a várható közgazdasági környezet, il­letve a kormány ismert ag­rárágazati programja a ter­melés struktúrájában külön­féle változások végrehajtá­sát igényli. Az élelmiszer- gazdaság termelési irányá­nak és szerkezetének kiala­kításánál — az adottságok és lehetőségek ismeretében — a továbbiakban alapvető­nek kell tekinteni a piac termelést meghatározó sze­repét. A megye agrárágazatának alapvető célja a gazdasági stabilitás megteremtése, a fejlesztés lehetőségeinek biz­tosítása. A gazdálkodás szín­vonalának és eredményessé­gének javítását a belső és a külső érdekeltségi viszonyok fejlesztése jelentheti. Szük­séges, hogy a termelés és fejlesztés kockázatából az egyén az eddigieknél na­gyobb kockázatot vállaljon, jövedelme függjön az általa befektetett tőke és végzett munkájának eredményessé­gétől. Ä legfőbb cél az ered­ményorientált egységek ki­alakítása, a tagsági viszony vállalkozói jellegének érvé­nyesítése és erősítése, a vál­lalkozói típusú gazdaságok létrehozása. Ezért olyan kor­szerű szövetkezési formákat kell alkalmazni, amelyek az üzemi sajátosságokra épül­nek és változó külső viszo­nyok között garantálják a gazdálkodás hosszútávú sta­bilitását, a nyereséges mű­ködést, a közös és az egyén érdekeinek kapcsolódását, a terhek közös viselését. Igaz, a meglévő, hagyományos szervezeti formákon belül is működtethető a korszerű ér­dekeltségi rendszer számos változata. Ám azokban a me­zőgazdasági üzemekben, ahol a termelés bővítése, fejlesz­tése, a stabilitás megterem­tésének feltételei a jelenlegi szövetkezeti formában már nem biztosítható, ott a gaz­dasági egyensúlyt garantáló szervezeti átalakulásra van szükség és lehetőség. Sokféle szövetkezeti forma alkalmaz­ható, így lehet szakszövetke­zetét, szolgáltató jellegű me­zőgazdasági szakszövetkeze­tei. leányszövetkezetet, me­zőgazdasági kistermelők szö­vetkezetét, mezőgazdasági kisszövetkezetet kialakítani. Az új .szövetkezési formák keretében a tevékenység bel­ső vállalkozási szerződése­ken alapul, és a fejleszté­sekről az üzem az egyénnel közösen határoz. Az eladó­sodott és rendkívüli terhe­ket viselő gazdaságoknál a szervezeti változásokkal egy­idejűleg meg kell teremteni az elviselhető pénzügyi le­terheltséget is. A továbbszö- vetkezés szükségességét veti fel a mezőgazdasági üzemek­ben a eszközök jobb kihasz­nálásának, hatékonyabb mű­ködtetésének, a fejlesztési források várható további szűkülésének, a termelés vertikalitásának kérdése. Az előállított többletter­mékek piaci közvetítését a kereskedelmi vállalatoknak, a felvásárló, a feldolgozó és a forgalmazó szervezeteknek kell felvállalniuk. A felvásár­ló és feldolgozó vállalatok tehát váljanak a termelés részeseivé és serkentőivé, hi­szen a jelenlegi kereskedel­mi magatartás elavult. A megye új agrárkoncep­ciója az állami segítségvá- rás korábbi gyakorlata he­lyett — szakítva a termelés mennyiségi szemléletével — az üzemek gazdasági és pénz­ügyi stabilitásának megte­remtésére és ennek elérése érdekében a szükséges szer­vezeti és szerkezeti válto­zásokra helyezi a fő hang­súlyt. A belső és külső érde­keltségi viszonyok megte­remtése, a piacorientált gaz­dálkodás, a vállalkozások ki- szélesítése, a vállalkozói tí­pusú gazdasági egységek ki­alakítása és kiteljesítése te­hát elsődleges célként fogal­mazódik meg. A program megvalósítása elsősorban a gazdálkodó egységeken mú­lik. Az üzemi öntevékeny­ség azonban az ökonómiai és ökológiai faktorok miatt nem nélkülözheti a megkü­lönböztető állami törődést, magatartást. A mezőgazdaság stabilizá­lódása, fejlődése a gazdál­kodó egységek törekvésein és cselekvésein túl alapve­tően a piaci viszonyok érvé­nyesülésétől is függ. A piaci viszonyok fokozottabb érvé­nyesítéséhez az üzemi és a megyei eszközök nem ele­gendőek. Azaz, a piaci ha­tások élénkítését a piacirá­nyítás központi eszközeivel, a mezőgazdasági árrendszer teljes reformjával, az ön­költség típusú árak teljes mezőgazdasági termékskálára való engedélyezésével és így a termékek piaci versenyez­tetésével szükséges felgyor­sítani. Meg kell teremteni a feltételét annak, hogy a me­zőgazdasági üzemek felzár­kózhassanak a megye ipar- vállalatai által kitűzött meg­újuláshoz a közös érdekelt­ség és együttgondolkodás ré­vén. A megye mezőgazdasa­gának stabilizálódásához, fej­lődéséhez, tehát elengedhe­tetlenül szükséges az ipar megújulása, szerkezetváltá­sa. Decemberben avatás, ám • ■ w Hozzászólás a megyei pb feladattervéhez Szépítések helyett - a valósággal szembenézve Az országos pártértekezlet döntései után a megyei pártbi­zottság javaslatokat fogalmazott meg szűkebb pátriánk felada­taira. E programot a testület nyílt vitára bocsátotta azzal, hogy ki-ki a saját véleményét, javaslatát hozzátéve, alkotó módon érvényesítse, segítse elő valóraváltását. Ezúttal a Borsodi Vegyi Kombinát egyik fiatal dolgozóját, a PVC-gyár műszaki vezető­jét, Gaál Gyulát kérdeztük a feladattervvel kapcsolatos elkép­zeléseiről. Ismételten bevált a régi igazság: egy beruházást idő előtt — pénzhiány miatt — leállítani, majd később újra kezdeni a munkát, sokkal többe kerül, mintha tartot­ták volna a terveket. A miskolci Tiszai pályaudvar keleti szárnya mégiscsak fel­épül az idén. Ha ... Az ominózus épületrészt majd’ két éve kezdték újjáépíteni (a hatvanas évek elején az aluljáró kivitelezésekor ugyanis lebontották), s ez év júniusában a munkásoknak fájrontoí rendeltek el. Kény- szerűségből. Elfogyott a pénz. Ám két hónap elteltével is­mételten megtelt a buksza, s folytatni lehetett a mun­kát ... Csak éppen ... Petró Gábor, a MÁV épí­tési főnökségének építésve­zetője irányítja a bizony nem kis szakértelmet kívánó építkezést (ez nem ugyanaz a feladat, mint egy beton­ház felhúzása; precízen, a régi mesterek mívességével kell dolgozniuk). Ö magya­rázza : — Feladatul kaptuk, hogy december végére, lehetőleg a karácsonyi csúcs idejére ké­szüljünk el a munkával. Megteszünk mindent, ha kell, hétvégeken is dolgo­zunk, ám ha nem kapunk idejében mondjuk burkoló­lapokat, akkor mi lesz ... ? Nem is olyan költői a kér­dés. Júniusban, amikor leál­lították a beruházást, termé­szetszerűen az anyagbeszer­zők sem indultak útnak. Mi­nek is? A készletet nem le­het büntetlenül gyarapítani. Így tehát nincs fehér csem­pe, nincs csúszásgátló met- lachi. Egyelőre ... Ha minden az eredeti ke­rékvágásban halad, akkor szeptember 30-án szalagot lehetett volna vágni. Most, hiába lesz teljes decemberre a Tiszai, az építők a jövő esztendő közepénél hama­rabb nem hagyhatják itt a terepet. Nem, mert munká­juk lesz jócskán addig is. A keleti épületrészben — most a befejező szakipari munká­kat végzik — az Utasellátó bisztrója, valamint néhány szociális létesítmény kap helyet. Ám az állomás res­tije továbbra is nélkülözni kénytelen konyháját, ugyanis ezt emberileg lehetetlen de­cemberig megcsinálni. Ha pedig valamilyen oknál fog­va mégis elkészülne, akkor sem használhatnák, ugyanis januárban az éttermet be­zárják — felújítják. Egy konyha étterem nélkül pedig pontosan olyan, mint az ét­terem konyha nélkül . . . Szóval: örüljünk. Mégis­csak szép és teljes lesz a megyeszékhely állomásépüle­te ... (illésy) Mennyire elégedett a nyil­vánosságra hozott megyei pártbizottsági feladattervvel? — Eddig igaznak hirdetett, vagy vélt tételt kell újra­gondolnunk, felülvizsgál­nunk, vagy „elfelejtenünk”. A józan megítélések mellett ott lappang a kétkedés, oly­kor a szélsőséges vélemény is. S ez befolyásolhatja az egészséges cselekvést. Az út­keresés, a nyílt párbeszéd türelmet, őszinteséget köve­tel meg mindenkitől. Ezekre utal a közreadott feladat­terv. Néhol keményen, de tárgyilagosan megítélve a tennivalókat. A megítélés hogyan válik gyakorlattá abban a közeg­ben, ahol dolgozik? — Gehet, hogy kissé fur­csán hangzik, de mi egy lé­péssel már előbbre tartunk ebben a folyamatban. Az itt dolgozó közösség néhány éve a gyakorlatban éli át az „új idők” követelményeit. Az új rendszer szigorúbb gazdál­kodást követel meg, s ennek végrehajtása mindnyájunk­tól — mivel azonos érde­keltségűvé váltunk — na­gyobb erőfeszítést kíván. A feladattervben megfogalma­zott értékrendek gyakorlata ma még feszültséget okoz, mert hiányzik az egyértel­mű jövedelempolitika, s mert nem egyszerre vezet­ték be a személyi jövede­lemadóval, torzulásokhoz ve­zet. A formális elemek kiikta­tását hogyan képzeli el? — Még mindig erőteljes a bürokratikus megoldás. Az évtizedes beidegződések má­ról holnapra nem szűnnek meg. A párttaggá válás ed­digi módszerei hibásak. A meghatározott összetételű létszámnövelés „sorbanállás- hoz” vezetett, a felvételeknél ez került előtérbe. Kell egy műszaki, vagy három fizikai, ahol hiányzott, egy nő. De ide sorolom az információt is. A valós helyzetek „tupí- rozásával” rózsaszínű összeg­zések kerültek az illetékesek asztalára. A reális hangulati elemek közreadása feltétele­zi a józan megítélést Az oda-vissza áramoltatás fo­lyamatába szervesen illesz­kedik a sajtó, a szűkebb szakmai ismeretek, a külföl­di tanulmányutak léte is. Nos lépéshátrányunk csök­kenése, műszaki megújulá­sunk jelenlegi kerékkötője továbbra is az engedélyezési procedúra. Hónapokat, néha éveket veszítünk, mire egy jó elképzelés testet ölthet. A feladatterv ismeretében a politikai munkavégzésben mit tart szükségesnek? — Elsősorban azt, hogy a szakmai kérdéseket ne he­lyettesítsük politikai határo­zatokkal. Egy-egy fontos dön­tés előtt ki kell kérni az ál­lampolgárok, az érintettek véleményét. Meg kell tanul­ni a játékszabályokat még akkor is, ha a döntéshozatal mérsékli a gyorsaságot. A rossz beidegződéseket el kell feledtetni. Ma minden réteg és szervezet keresi a helyét, s a „számlák” kiegyenlítése máról holnapra lehetetlen. De említeném az adott szó súlyának fontosságát. A pártnak és tagjainak ne kelljen folyvást pironkodni, mert a kinyilatkoztatások így vagy úgy olykor csorbát szenvednek, s jön .a szünte­len magyarázkodás. Mit tart maradandónak, s mi az, amin tovább kell vál­toztatni? — Határozottan állítom, hogy a politikai hatalom megtartása az elsődleges. A megkezdett nyíltságot, őszin­teséget erősíteni kell. A jö­vő érdekében már a jelen­ben helyére kell tenni a fel­növekvő nemzedék szerepét, feladatát az oktatásban. n pályára állításban, a közélet­ben. A félmegoldások idő­szaka lejárt. Csak követke­zetes, társadalmi felelősség- tudattal lehet a meghirdetett programot valóra váltani. Fekete Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom