Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-17 / 223. szám

1988. szeptember 17., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 (szeptember 15—30-ig) A greifensteini vízi erőműnél a képviselőket Maróthy László mi niszter fogadta Képviselők a bős-nagymarosi vízlépcsőnél 1849. szept. 17-én besoroz­ták a császári seregbe (kényszerbesorozás) Kun Jánost, a legendás miskol­ci „veresszalagosok” kapitá­nyát. 1939. szept. 17-i újsághír szerint Miskolc lakossága 67 370 fő; ezzel kilencedik az ország városai között. 1913. szept. 17-én adja hí­rül a Miskolci Estilap, hogy Gárdonyi Gézát megnyerte Damó Oszkár egri író és lapszerkesztő (1020—27. kö­zött Miskolcon lapszerkesz­tő), hogy műveit megfilme­síthesse. A Messzi van odá­ig c. kötetének egyik novel­láját, az Ait rózsáskertjé-1 viszik filmre, Doktor Já­nosnak, a miskolci színház Városunk nem sok felta­lálóval dicsekedhet; még kevesebb a „gyökérhű” tu­dósunk. Annál inkább be­csüljük meg az öregkorára kutatásaiba belevakult fizi­kust. Élete, sorsa figyelem­re méltó példája a vidéki tudós sorsának. Talán ép­pen „vidékisége” a tragi­kuma! Apja még a miskolci gaz­datársadalom elnökeként szónokolt a Kossuth-szobor avatásán, ö maga 1098-tól (4 éves tanárképző után) a miskolci alma mater mate­matika- és fizikatanára, 1908-tól 1936-ig igazgatója. Már az egyetemen elkötele­zi magát a tudománynak: számos matematikai és fizi­kai tanulmányt publikál. . ra ajánlja fel ösztöndíj­alap gyanánt, hogy annak kamataiból minden évben egy tehetséges matematikus diákot segélyezzenek. 1922. nov. 23-án mutatja be a Magyar Földrajzi Tár­saságban élete főművét: „ ... egy készüléket szerkesz­tettem, mely két rádióállo­másról származó irányjel­adások alapján a légi közle­kedésnél szükséges kellő gyorsasággal lehetővé teszi ama pont földrajzi helyze­tének meghatározását, amely helyen a légi jármű a fel­vétel pillanatában van ...” — írja műszaki leírásában akkor. És kezdődik a (vidéki) feltalálók kálváriája. Fel­ajánlja a magyar államnak (a válságévekben!), de két minisztérium is lemond ró­la: nincs rá fedezet. Egy 1929-es berlini útja során német illetékesekkel tárgyal, s 1932-ben német birodalmi szabadalmat nyer a készü­lék. De csak bejegyeztetett, sorozatgyártásra nem került. ’35-ben újra Magyarországon próbálkozik, de egy kor­mánykitüntetésnél többre nem érdemesül. S ő nyugdíjasként tovább­fejleszti készülékét; 645 rá­dióvonal megszerkesztéséhez mintegy 16 000 számadatból álló táblázatot készít. A lá­tását elveszíti, fejben szá­molja a szögfüggvényeket. A II. világháborúban kez­A mesterséges holdak által készített felvételeken néhány évvel ezelőtt nagy kiterje­désű folyamrendszer nyoma­it fedezték fel a Kelet-Sza- harában. A berlini Freie Universität kutatói a hely­színen megerősítették e nyo­mok létezését. A folyam­akkori rendezőjének irányí­tásával. (A filmben nagy­részt a miskolci társulat mű­vészei szerepednek.) Második filmjüknek a Göre Gábor- sorozatot tervezték. 1877. szept. 18-án a törö­köknek az oroszok fölött aratott győzelmét Miskolc is fényes kivilágítással ünne­pelte. A győztes Oszmán pasát a városi tanács táv­iratban köszöntötte. (A Mo­narchia ugyanis félt Orosz­ország balkáni hegemóniá­jától.) 1945. szept. 19-én halt meg dr. Csorba György miskol­ci gimnáziumi igazgató, az első radarkészülék feltalá­lója. rendszer, mely valaha a Ní­lussal állt összeköttetésben, még a történelmi időkben is vizet szállított, és egészen a korai újkorig jelezték a térképek. A XIX. századi felfedezők azonban már csak száraz sivatagot találtak ezen a területen. A 26 országgyűlési képvi­selő közül, akik a minap meglátogatták az épülő bős— nagymarosi vízlépcsőrend­szert. négyen megyénk színe­it képviselték. Elek József, Kiss Imre, Nyerges Károly és e sorok írója, dr. Fodor László. A képviselők munkája az­zal, hogy a Parlament előtt beültek az autóbuszba, rög­vest el is kezdődött. Dr. Vi­rág Árpád miniszteri főta­nácsos kissé elébe menve a hivatalos tájékoztatóknak, a vízlépcsőrendszer szükséges­ségéről, előnyeiről beszélt, kitérve a nagy beruházást ért támadásokra. A főtaná­csos felhívta a figyelmün­ket, mindezek tisztázására, megértésére a beavatottab- bak segítségével 1800 perc áll rendelkezésünkre. Visegrádon a Parkerdőgaz­daság tanácstermében a hi­vatalos program dr. Varga Miklós környezetvédelmi és vízgazdálkodási államtitkár és dr. Szántó Miklós, az OVIBER vezérigazgatójának a tájékoztatójával kezdődött. A látogatás céljaként el­mondták, hogy szeretnének segítséget adni a honatyák­nak az október 5-i Ország­gyűlés előtt szereplő referá­tum jobb megértéséhez, más szóval: érvelni akarnak a vízlépcsőrendszer felépítésé­nek a szükségessége mellett. A Duna igen régen foglal­koztatja az emberiséget. Au­gustus császár — időszámí­tásunk kezdete táján — olyan érmét veretett, amelynek fel­irata azt hirdeti: „Salus rei- publicae — Danubius". Azaz: „A haza üdve — a Duna”. A Duna —!M a j n a1—Rajt a-csator­na megvalósításának első gondolata Nagy Károly nevé­hez fűződik. A barbárok el­leni felvonulás megkönnyíté­sére, az ő utasítására kezd­ték el 792-ben a két vízrend­szert összekötő Fossa Caroli­na építését. A kor technikai színvonala azonban nem tet­te lehetővé a terv megvaló­sítását. A képviselőket azon­ban a jelen jobban érdekel­te. Szinte mindannyian je­gyeztünk, sőt volt aki a magnót is „segítségül hívta.” Az építkezés tervét 11 év­vel ezelőtt a magyar és a csehszlovák miniszterelnök hagyta jóvá, s ezzel gyakor­latilag kezdetét vette a nagy munka, melyet időközben többször le is állítottak. A végleges tervet 50 pályamun­kából választották ki, kikér­ve a tudományos akadémia több bizottságának állásfog­lalását. Az államtitkár ép­pen megyénk képviselőjének kérdésére kijelentette: meg­győződésem. hogy népünk ja­vát szolgálja a vízi erőmű megépítése. Szántó Miklós hangsúlyozta, hogy a vízlép­csőrendszer létesítményeinek 38 százaléka Magyarország­ra, 62 százaléka pedig cseh területre esik. de az elké­szült mű 50—50 százalékos arányban közös tulajdonban lesz. Az építkezés a Magyar Népköztársaságnak az akkori számítások szerint 54 milli­árd forintjába kerül. A vízlépcsőrendszer hely­színi szemléjére Vise érád— Nagymarosnál került sor. a Duna itt már 360 m széles, 3—3,5 m mély ideiglenes med­rében folyik. A régi meder­ben a hajózás biztonsága ér­dekében a sziklák eltávolítá­sát végzik, s építik a felvo­nulási lakótelepet és az új víz- és csatornahálózatot. Dunakilitinél előbb tartanak a munkákkal. Gyakorlatilag a duzzasztómű betonozásá­nak a vége felé járnak, fo­lyik a berendezések szerelé­sének az előkészülete, vala­mint a bősi erőműig vezető 27 km üzem vízcsatornák ol­dal- és aljzatszigetelése. A csehszlovák oldalon — melyről szintén személyesen meggyőződtünk — jobban előre tartanak a munkaiatok­kal. A hajózsilipek technoló­giai berendezéseit, a vízi erő­mű 8 turbinájából a legelsőt már szerelik. Vladimir Lokvenc kor­mány-meghatalmazott el. mondta, hogy a rájuk háru­ló összes beruházás 60 száza­lékát már elvégezték. A ma­gyar fél több mint 20 száza­lékos kivitelezési aránynál tart. A látogatás másnapján a Széchenyi jégtöröha jóval a Duna osztrák szakaszán 15— ■20 perc alatt átzsidiipeltünk, és megtekintettük a greifen­steini vízi erőművet. A 26 képviselőt Dr. Maróthy Lász­ló környezetvédelmi és víz­gazdálkodási miniszter és Helmut Federspil, a Donan Kraftwerhe osztrák rész­vénytársaság igazgatója fo­gadta. Az osztrák szakember nem kis büszkeséggel tudatta velünk, eddig kilenc erőmű­vet építettek a Duna osztrák szakaszán. Felhívta a figyel­münket, hogy jól nézzünk szél itt, mert ez az erőmű a Magyarországon épülőnek a mintája. A zöld tájba szinte belesimuló erőműben példás volt a rend és a tisztaság. A vezérlőteremből a mű min­den pontját műszerekkel, tv- kamerákkal ellenőrzik. A hő­erőművekhez viszonyítva egyharmadnyi költséggel ál­lítják elő a villamos energiát. Az erőmű környékét is meg­tekinthettük. A vízlépcső- rendszerhez tartozó tavak fürdésre, vízi sportra alkal­masak. A környéken minde­nütt fa, pázsit, virág. Elka­lauzoltak Tullnba is, ahol a városka partvédelmét szem­léltük meg. Az osztrák erőmű megte­kintése után mindannyian jóleső érzéssel nyugtáztuk, helyesen cselekedett a kor­mány. amikor a magyar víz­lépcsőrendszer megépítéséhez az osztrákok segítségét kérte. Köztudott ugyanis, hogy ta­valy májusban Bécsben egy kölcsönösen előnyös szerző­dést irtunk a'á Az osztrák tel 33 hónap alatt vállalta a mi vízlépcsőnk megépítését. Számunkra r.z sem mindegy, hogy a vállalkozás költségeit egy osztrák bankcsoport fe­dezi. és a magyar fél 1996— 2015 között villamos energiá­val egyenlíti ki az építkezés számláját. Természetesen, az 1800 perces út során a képviselők és az őket kísérő szakembe­rek között komoly véle­ménycsere alakult ki a víz­lépcsőrendszerrel kapcsolatos aggályoskodók nézetéről is. Vannak, akik sokallják a költségeket, mondván, hogy annak sok más helye is lenne. így igaz! ötvennégy milliárd forint temérdek pénz. A gazdasági számítá­sok szerint a vízlépcsőrend­szer energetikai része nem kerül többe, mint amennyi­be egy hasonló teljesítmé­nyű hőerőmű építése kerül­ne. Sokan felvetik — ma­gyarázták és kérdezték a képviselők —, hogy valóban megemelkedik-e a vízszint? A szakemberek válasza: a megemelkedő vizszint hatá­sának kivédésére, a talajvíz­szint szabályozására védelmi létesítményeket kell építeni. A beruházás terveiben ezek szerepelnek. A víz minősé­gének megóvására pedig — mely szintén vitatott — Csehszlovákiában 95, Ma­gyarországon 40 szennyvíz­tisztító üzem épül. Mi lesz egy esetleges földrengés ese­tén? Még Budapest is ve­szélybe kerülhet — mond­ják. A fővárost még föld­rengés esetén sem veszélyez­tetné árvíz, a létesítmények nagy biztonsággal épülnek. De, ha mégis bekövetkezne egy gátszakadás, Budapesten legfeljebb 15—30 centimé­tert emelkedne a Duna víz­szintje. A szakértők és a képviselők között szóba ke­rült a 26 pontos, úgyneve­zett Lipták (külföldön élő magyar)-féle lista, amelyre tudományos választ adtak. A listában megfogalmazott felvetések közül néhányra hadd reagáljunk itt is. Az egyik ellenvetés: a vízlép­csőrendszerhez szükséges alapberuházást csak a nem­zeti adósságállomány továb­bi növelésével lehetne elké­szíteni. A válasz: a beruhá­zás nemzeti adósságállomá­nyunkat nem növeli, hiszen az osztrák fél nem pénzügyi hitelként, hanem a későbbi áramszállítás előlegeként építi meg számunkra a nagymarosi vízlépcsőt. Ugyancsak a felvetések kö­zött szerepel, hogy a Sziget­közben várható talajvízcsök­kenés a terület kiszáradásá­val jár. Erre az a válasz, hogy a jelenlegi talajvízszint fenntartására csatornarend­szer épül, amellyel szabá­lyozni lehet a talajvíz szint­jét. Nem reális tényeken ala­pul az a feltételezés, hogy a dunakiliti tározó szennye­zett állóvízzé válik, ami megmérgezheti a Szigetköz alatti tisztavíz-tartalékot. A tározó ugyanis nem állóvíz, teljes készlete egy-két nap alatt kicserélődik. Szóba ke­rült a képviselők és az őket kísérő szakemberek között az is; mi lenne, ha a beru­házásokat részben vagy egészben abbahagynák és visszaállítanák az eredeti állapotot. A számítások sze­rint, ha a nagymarosi víz­lépcső nem épül meg, akkor az erőmű teljesítőképessége négyszáznegyven megawatt helyett mindössze kétszáz megawatt lenne. A megkez­dett munkák leállítása 5,6 milliárd forintot igényelne, s ez az összeg tíz-tizenegy milliárdot tenne ki, ha a teljes beruházást leállítanák. A képviselők véleményének összegezésére a hajó fedél­zetén dr. Maróthy László társaságában került sor. Szinte valamennyi jelenlévő képviselő kifejtette a véle­ményét: egyetértenek a be­ruházás befejezésével, inkább meggyorsítani kell az épít­kezést, mint leállítani. A 26 képviselővel együtt, mi né­gyen, Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyeiek, szintén úgy vélekedtünk: a hozzáértő, felelős szakemberek jól dön­töttek, amikor a bős—nagy­marosi vízlépcsőrendszer megépítését javasolták a kormánynak. A képviselők a helyeslő mondatokon túl­menően felhívták a szakem­berek figyelmét a még fo­kozottabb, körültekintőbb környezetvédelemre, minden olyan értéknek a megmenté­sére, amelyre lehetőség van. A vitát Maróthy László miniszter foglalta össze, hangsúlyozva, hogy a ma­gyar—csehszlovák—osztrák szakemberek a terveknek megfelelően haladnak a munkálatokban. Elmondta, hegy az építkezéssel kapcso­latos minden felvetésre oda­figyelnek. Azt is hangsú­lyozta, hegy az erőmű meg­építésén túlmenően minden­áron biztosítani kívánják a táj maximális környezetvé­delmét. vigyáznak a Duna­kanyar természeti kincseire, növény- és állatvilágának kultúrájára. Az 1800 perces látogatás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a 26 képviselő eldönt­se. kinek van igaza, s a bennük is megfogalmazódott kérdőjelekre pozitív választ adjanak. Dr. Fodor László Apropó: Csorba György! múnyos recenziót! 1922-ben egy tanulmányá­nak honoráriumát (1080 ko­ronát) a gimnázium számá­dik alkalmazni a radioloká­jrjr Ősi folyamrendszer tort. Az övéhez hasonló el­vű a Juhász testvérpár lég­védelmi hőelerrtképzője, me­lyet a tűzfegyvereknél és a légi felderítésnél alkalmaz­tak. Csorba Györgyöt, a tudós feltalálót „kivételes bánás­módban" részesítik a meg­szálló németek, de a fel­szabadító szovjet katonák is (Moszkvába akarják telepí­teni). de a hazai részvét- lenségbe merült feltaláló méltatlanul hal meg itthon, 1945-ben. Ha nem ismernénk nap­jaink találmányainak kálvá­riáját, kőtelked (hét) nénk értékeiben. Meggyőződésem, hogy élet­műve megérne egy tudó­nk 1935. szept. 21-én az Ava- si Térszín Szövetség rende­zésében bemutatták dr. Habsburg József főherceg (a tízes honvédék főparancs­nokának fia) Colombus c. történelmi színjátékát a Sa­jón úszó, korhű hajón, az MVSC csónakháza előtt. Ér­dekes a szereposztás: a rendező Szentiványi Béla, a Saracén: Rajz Jancsi, Pinson kapitány: Farkas Endre és Colombus fia: Szende Margit volt. 1917. szept. 26-án dr. Nagy Ferencet, Miskolc polgár- mesterét gr. Hadik János miniszterelnök közélelmezési államtitkárrá kinevezte. 1943. szept. 29-én tartot­ták a Szózat centenáriumá­nak első vidéki ünnepségét Miskolcon, mert az egybe­esett Egressy Béninek (aki Sajókazincon és Sajólászló- falván lelkészkedett és több mint 10 Petőfi-dal megze- nésítője volt) 130. születés­napjával. A Szózatot 1843. május 10-én mutatták bs a közön­ségnek. A pályázaton (ame­lyen 20 arany volt a pálya- díj), részt vett Szózatával Erkel Ferenc is, de a közön­ség Egressy Béni művére szavazott „a könnyed ének­lés és a dallam fohász- szerűsége miatt". A centenáris ünnepségen az ünnepi beszédet Féja Géza mondta, a Szózatot és A vén cigányt Bessenyei Ferenc (akkor a miskolci színház tagja) mondta el. Kárpáti Béla Befejezéshez közeledik a dunakiliti pillérek betonozása

Next

/
Oldalképek
Tartalom