Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-17 / 223. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 1988. szeptember 17., szombat II csúcstartó Szepesi György monológja “Mindig nagyol dobban a szívem, ha az olimpiákon végzett munkámról, ötkari­kás emlékeimről, élménye­imről kérdeznek. A szöuli a 11. „fellépésem". büszke va­gyok arra. hogy a rádiósok mezőnyében én vagyok a csúcstartó. Arra a kérdésre nem tudok felelni, hogy mi­ié emlékszem vissza a leg­szívesebben. mert azt kell mondanom: mindenre! Egy epizódot, történetet mégis kiragadok, lalán az elsőt az egyenlők közül. Á szokottnál is izgatottab- ban készültem az 1048-as- .játékokra. Londonra, a fel- szabadulás utáni első olim­piára. Újonc voltam, hiszen 1936-ban még nem lehettem olt Berlinben. Sohasem fe­lejtem el. hogy milyen bol­dogan ecseteltem Németh Imre kalapácsvetésben ki­harcolt győzelmét, amire tulajdonképpen senki nem számított. Sem mi, sem pe­dig a rendezők. Nem talál­ták a magyar himnuszt, nem akadt piros-fehér-zöld zászló sem. Már teljesen ki­ürült a stadion, sötétedett, hét—fél nyolc felé járt az idő. Összesen lehettünk vagy százan, kétszázan, míg vég­re elkezdődött a ceremónia... Bizony, ennek már negyven esztendeje! S milyen kegyes volt hoz­zám a sors! Huszonnyolc esztendővel később. 1976-ban. Montrealban is kezemben tarthattam a mikrofont. A vízilabdát közvetítettem töb­bek között, és az uszoda, meg az atlétikai verseny .szín­helye. az olimpiai stadion között félvárosnyi volt a tá­volság. Nem terveztem azt, hogy elmegyek Németh Mik­lós- gerely hajító versenyére, hiszen ez időben kivitelez­hetetlennek tűnt. Igen ám. de a kollégáim közül senki nem vállalta Németh szem­mel és hanggal követését, hiszen valamennyi üknek volt feladatuk. Így nem maradt más hátra, én dobtam be a „derekam". Az egész mesé­be, vagy talán krimibe illő... Amikor befejeztem éppen soros vízilabdameccsemet, s órámra pillantottam, elké­pedtem. Ott és akkor azt mondtam: elképzelhetetlen, hogy idejében átérjek és el­csípjem Németh Miklós ver­senyét, annak kezdetét. Per­sze, sohasem ismertem a le­hetetlent, bőven akadtak olimpiai tapasztalataim, és azért egy dologban kimon­dottan bízhattam, mégpedig a csodában. Jól kezdődött. Sikerült egy kocsit leintenem. Volt olyan kedves, hogy elfuvarozott a legközelebbi metróállomásig. Amikor kiszálltam, elöntött a forróság. Több százan áll­tak sorba, s türclmesen-tü- relmetlenül arra vártak, hogy végre a kocsikba lép­hessenek, végre utazhassa­nak. Nem tehettem egyebet, elkezdtem kiabálni: „Magyar rádióriporter vagyok, ma­gyar rádióriporter vagyok!" Üvöltöttem, már bocsánat, olyan szepesies formában. Ha nem ezt teszem, talán a hatodik szerelvénnyel men­tem volna tovább. No, de átverekedtem magam a tö­megen. közben persze vé­szesen fogytak a percek. ... aztán bezuhantam a stadionba, maradt vagy két percem. Szusszantam egy na­gyot, s máris szólították Né­meth Miklóst. ..Halló, hallo. Budapest! Itt valami egé­szen fantasztikus dolog tör­tént. Németh Miklós kezéből 94 méter 58 centiméterre re­pült a gerely ..." Majdnem sírtam az örömtől, a boldog­ságtól. Hogy ki számított er­re? Talán senki. Ügy, mint 1948-ban Németh Imre dia­dalára. Hát igen. Az. apa győzelme után huszonnyolc évvel később jelen lehettem a fiú ragyogó, világra szóló elsőségénél is. Amikor a fentieket csaknem elszoruló torokkal tudattam az ottho­niakkal, kedves hallgatóim­mal, 'Peterdi Pali megjegyez­te: „Mit kívánhatok neked, Gyurikám? Engedj meg egy kis privatizálást. Azt. hogy a papa és fia győzelme után közvetítsd még az unokáét is!” Kétségtelen: nagy szeren­csém volt. Hiszen lemara­dok, ha nem vesz fel a taxi. ha nem sikerül átkecmereg- nem a metróra váró százak között, vagy ha nem enged­nek be olyan gyorsan a sta­dionba, a mikrofonálláshoz, mint azt tették, és így to­vább. Szinte vég nélkül. Persze, egy dolgot sohasem szabad elfelejteni, és ezt jó szívvel elmondom minden­kinek, különösen a fiatal ge­nerációnak! Szerencséje csak annak lehet, aki alaposan felkészül mindenre, aki ra­jongásig szereti azt, amii csinál, aki él-hal a munká­jáért, és szakmailag tökéle­tesen képzett. Én rengeteget dolgoztam az olimpiákon, és közben szintén rengeteget készültem. A mikrofon „ér­zékeny jószág", sohasem en­gedtem meg magamnak, hogy lekezeljem. És éppen ez a rajongás, ez a szerelem segített át a legnehezebb pillanatokon. És ha már ennyire bele­jöttem ebbe a „közvetítés­be", megemlítem Papp Laci sikereit. Parti, Pólyák, vagy Balczó diadalait, vízilabdás tudósításaimat. Jaj, de sok mindent kellene még mon­danom. Földöntúli izgalma­kat éltem át, s azokat- ugyan­így próbáltam meg tovább­adni !« Százhuszonegy A Magyar Televízió 1976- ban Montrealiról 100. négy évvel később. 1980-ban Moszkvából 130 órát sugár­zott az olimpiáról. A tervek szerint a szöuli nyári olim­piai játékok eseményei 121 órában kerülnek a képer­nyőre. Mivel Dél-Koreában nyolc órával előbbre járnak az órák, az ötkarikás verse­nyek jelentős része magyar idő szerint a hajnali, dél­előtti. déli órákban zajlik, amikor az emberek többsé­ge idehaza alszik, vagy dol­gozik. Éppen ezért a 121 órás összműsorból csak 15 órányi kerül éjszaka, tehát egyenesben adásba. Délelőtt és délután, az úgynevezett déli sávban mintegy 50, es­te pedig megközelítőleg 60 órás közvetítés várható. A napi átlag 6—8 óra, de lesz. amikor a huszonnégyből több, mint tíz órán át ural­ja a televíziót az olimpia. Szöulból az Intervízió és az Eurnvízió közös stábja jó­voltából háromcsatornás té­véláncon át jön a kép, és Budapesten, az itt dolgozó olimpiai magyar munkacsa­pat választja szét. dönti el, mit adnak egyenesben, és mit felvételről, kisebb vagy nagyobb csúsztatással, a magyar versenyzők szerep­lésétől is függően. Atlétikáról például, a fér­fi 100 méteres síkfutás dön­tőjének kivételével, nem lesz élő közvetítés. Ugyanakkor például birkózásban, mind­két fogásnemben az összes döntőt egyenesben sugároz­zák, a déli sávban. Kajak­kenuban — a remények sze­rint magyarokkal a fősze­repben — szeptember 30- án. 0 órától hajnali 3-ig szintén élőben adják vala­mennyi szám fináléját. Ter­mészetesen — legyen az bármely sportág — minden magyar győztes produkciója még aznap a déli és az esti programban ismét látható lesz. Kézilabdában a jelen­legi tervek szerint a japá­nok és az NDK-beliek elle­ni magyar fellépés kerül a mérkőzések időpontjában képernyőre, de — a váloga­tott eredményessége esetén — itt is szaporodhat az élő adások száma. A déli órák­ban zajló súlyemelés és a magyar éremeséiyekel hor­dozó tornadöntők is élőben lesznek láthatók, miként az öttusa számai közül az úszás, vagy az igazi úszás, benne Darnyi Tamás fő számának, a 400 vegyesnek a fináléjával, ami szeptem­ber 21-én, hajnalban lesz. A vívás eseményeit viszont csak felvételről közvetítik, miként vízilabdában is egye­lőre csak a magyar—spa­nyol mérkőzés tűnik ..élő­nek". s azt sem tudni, mi­lyen bokszmérkőzések lesz­nek képen. A Magyar Televízió szöu­li stábja 12 tagú. A közve­títő csapatot Radnai János vezeti, és hat riporter ka­pott benne helyet: Vitray Tamás, Gyulai István, Kné- zy Jenő, Dávid Sándor, Do- bor Dezső és Gulyás László. A budapesti szerkesztőséget Vitár Róbert vezeti. Szanvi nem ismer lehetetlent Háromszoros világ-, négyszeres Európa- bajnok. VB-n szerzett még 5 bronzérmet. EB-n van egy 2., valamint 4 harmadik he­lyezése. Tisztes lista, szentignz, s hu hozzá­tesszük, hogy ötszörös magyar bajnok is, bizony, elismerést érdemlő teljesítményről kerekedik ki előttünk a kép. Mindezt a súlyemelésben produkálta, olyan sportágban, ahol roppant kevés sze­rep jut a véletlennek. A vastárcsákat ugyanis fel kell emelni, le kell őket gyűr­ni. mert a konkurencia azonnal lecsap a kínálkozó, esélyre. Nos, a leninvárosiak 24 esztendős sportolója eddig jól állta a ve- télvlársak rohamát, s remélhetőleg még így cselekszik hosszú időn keresztül. Szanyi Sándor ideális .súlyemelőalkat. Kemény izomzatú, borzasztóan jó fizikumú sportoló. Magassága 178 centiméter, súlya 100 kiló. Civil foglalkozása lakatos, munka­helye a Tiszai Vegyi Kombinát. Pályafutá­sát Zöldi Mihály keze alatt kezdte, s jelen­leg is együtt dolgoznak az Olefin SC-nél. Amikor feltűnt, Juhász István, a diósgyő­riek edzője mondta róla: — Ezt a srácot roppant nehéz lesz bárki­nek legyőznie! Azt is hozzátette: ha szovjet, vagy bol­gár nemzetiségű, akár 10 évig is verhetet­len lehetne. Szanyi szerencsére magyarnak született, igaz, errefelé más módszerek sze­rint készítik fel a sportolókat. Kétszer nyert ifjúsági világbajnokságot, s zökkenőmentes­nek bizonyult a felnőtt korba történő át­lépése. Szanyi céltudatos. Tisztában van saját képességeivel, de a vetélytársaiéval ,is. Sen­kitől sem fél, nincs benne tisztelet — leg­alábbis a dobogón. Akit neki meg kell ver­ni, azt egészen biztosan meg is veri, néha még olyanokat is, akiket a papírforma sze­rint nem lenne szabad. Ilyen viszont alig akad ... A román Nicu Vlad a legfélelme­tesebb ellenfél, ám vele szemben is meg­adatott már a leninvárosi fiúnak a siker. A súlycsoportban a világcsúcsot a szovjet Zaharevics tartja 440 kilóval. Igenám, de ő már feljebb versenyez, a 110 kilóban nyeri az érmeket. Tavaly, a világbajnoksá­got Kuznyecov nyerte 422,5 kilóval, de ennyi Szanyi legjobbja is! Az idei EB-n a bolgár Petrov bizonyult a legjobbnak 425 kilóval, erre a leninvárosi erős ember is képes lehet Szöulban. Mit remél Szanyi? Lakonikus választ adott: — Majd meglátjuk. Én erre az olimpiára igen komolyan készültem. Aki ismer, az jól tudja, hogy képtelen vagyok elviselni a középszerűséget. Márpedig az ötkarikás já­tékokon azok kerülnek a reflektorfénybe, akik a dobogó legmagasabb fokára állhat­nak fel. Jóslásra nem váltakozott, kilókra sem tippelt. Az biztos: ami benne van, azt ki fogja hozni magából. De hogy ez milyen helyezést jelent? Arra tényleg csak az olimpián derülhet fény. Farkas Zoltán szerint: Női kajakozásban: két érem Moszkvában ott volt, az­tán részt vett az elöolimpián Los Angelest megelőzően, de Szöul lesz az igazi, a teljes ötkarikás játék. Farkas Zol­tán, az Olefin SC kajak­kenu edzője egy éve a női válogatott edzője. Hogyan lett az? Nos, egyszerű törté­net. Tavaly a leányok po­csékul szerepeltek a szöuli elöolimpián. A szövetségi kapitány „begurult”, s igen gorombán nyilatkozott a hozzáállásról. A repülőtéren aztán ajánlatot tett Farkas­nak, vállalja el a nők felké­szítését. Az edző nem mon­dott azonal igent, vért, kér­te, hogy önállóan dolgozhas­son. .Munkáltatójával is egyeztetni kellett, s mivel vállalkozó (is), nem kevés anyagi veszteséget hozott számára a sorozatos távoliét. Miért vállalta mégis? — Túl azon, hogy a válo­gatott mellett dolgozni meg­tisztelő dolog, Partinak haj­csárra volt szüksége. Ez let­tem én — mondja. — Mont­real óta egyértelműen visz- szaesett a szakág, ideje ezt a folyamatot megállítani. Farkas szerint mostanság a régi sikerekből már nem lehet megélni. Vajon hogyan maradhat a színen akkor Fischer, az NDK-beliek ásza, aki egy évtizede jósze­rével minden világversenyt megnyert? — Kivételek mindig akad­nak — jegyzi meg Farkas. — Egy időben Helm és Par- finovics tarolt, mostanában is van két kiemelkedő klasz- szis a sportágban. Heukrodt és Fischer azok, akik párat­lan képességekkel rendelkez­nek. — Ezek szerint nekik már most előre oda lehet adni az aranyérmet? — Azért nem ennyire egy­szerű a képlet. Csapatban például egy jól összeszokott egységgel el lehet kapni az NDK négyesét. És bizony Kőbán Rita ebben az évben hatalmas formára futott fel, ambíció van benne, s ko­rántsem az ezüstéremért in­dul. — Könnyen megtalálta a leányokhoz vezető utat? — A belépő kemény volt, aztán mindenki beállt a sor­A győztesek jutalma Az aranyérmek felnagyított első és hátsó oldala ba. Felnőtt, érett emberekről van szó, akik tudják, mit ér­hetnek el. A jelenlegi válo­gatottból csak Vaslcúti és Rakusz járt olimpián, a töb­biek most akarják leadni a névjegyüket. — Igaz is. Rakusz! Vissza­állt a falapátra? — Igen, egyelőre elhagy­tuk a Winget, de ez nem végleges elhatározás. Talán jövőre újra próbálkozunk vele. — Eldőlt már, hány szám­ban áll rajthoz tanítványa? — Kettőben. Nagyon sze­rencsésen sikerült találkozá­sa Mészárossal, ők indulnak párosban. A négyest illetően egy biztos: Rakusz nélkül nem megy igazán a hajó. Itt egy a kérdőjel: Géczi, vagy Gyulay legyen á ne­gyedik? Ezt majd a szövet­ségi kapitány dönti el, az előzetes konzultáció alapján. — ön kit fog ajánlani? — Korábban Gyulayt ja­vasoltam, de az utóbbi he­tekben elbizonytalanodtam. Ahogy jön a verseny idő­pontja, úgy ijed be Kati. Egyszerűen nem tudja elvi­selni a felelősséget, igazoló­dik, hogy a világversenye­ken miért is maradt el ké­pességeitől ... Ilyen esetben lép be a szövetségi kapitány tapasztalata, rutinja. ö mondja ki a döntő szót. Az tény, hogy az utolsó hazai időre evezésen Gyulayval 3 másodperccel rosszabb időt ment az egység, mint Géczi- vel. — Mi a véleménye, hány érmet hoz haza a kajakosok, kenusok családja? — Megítélésem szerint ka­jakozásban hat medál jön majd össze, s abban teljesen biztos vagyok, hogy ebből kettőt a lányok szereznek. A kenusoktól nem várok dobo­gós helyezést, számomra az meglepetéssel érne fel. De azt sem bánnám, ha esetleg rámcáfolnának. — És mit remél a teljes magyar küldöttségtől? — Egy televíziós műsor­ban kellett tippelni. Akkor hét aranyérem megszerzésé­re voksoltam, s szavamat most is állom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom