Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-17 / 223. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1988. szeptember 17., szombat Stradivari követei Miskolcon „A Bartók Béla Zenemű­vészeti Szakközépiskola a Cremonai Nemzetközi Hege­dűkészítő Iskola közreműkö­désével vonósszemináriumot rendez a Zenepalota nagy­termében” — eddig a rövid, de sokat sejtető hír, amit a városban kifüggesztett plakátokon olvashat az ér­deklődő. Az előadásokra szeptember 20—21-én kerül sor a Bartók-teremben, me­lyek videó- és élőzenei prog­ramokkal egybekötöttek. Közreműködnek a Bartók Béla Zeneművészeti Szakkö­zépiskola és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Mis­kolci Tagozatának hallgatói, valamint a Vivaldi Kamara- zenekar. A Cremonai Nemzetközi Hegedűkészítő Iskola kelet­kezése kevésbé ismert a miskolci muzsikusok köré­ben, ezért lényegesnek tar­tom, hogy az 1938-ban alapí­tott intézményről a legfon­tosabb tudnivalókat ismer­tessem az olvasóval. Cremo­na polgárai abban a párat­lan helyzetben vannak, hogy minden idők két legnagyobb hegedűkészítője városuk szü­lötte: Cremonában dolgozott Antonio Stradivari és Bar­tolomeo Giuseppe Guarneri del Gesu. Az iskola Antonio Stradivari nevét vette föl. Amiért a cremonaiak válasz­tása Stradivarira esett, an­nak az lehetett nyilvánvaló oka, hogy Stradivari 93 éves koráig töretlen lendülettel tevékenykedett, egész életé­ben kifogástalan színvonalon dolgozott, egyöntetű tisztelet és megbecsülés övezte a kor- társak részéről. Guarneri del Gesu, akinek egynémely he­gedűje „bizonyos mesteri el­nagyoltsággal’ tűnik ki, igen^ kalandos és szertelen élet­módjáról is híres volt, ami persze semmit sem von le hangszereinek értékéből. He­gedűi mindmáig utolérhetet­lenek. Erőteljesen tömör és mégis lágy hangjuk miatt ezeket az instrumentumokat „vajhangú” hegedűknek is nevezi a szakma. Menuhin szerint „mindegyik zseniális, mindegyiknek sajátos karak­tere van”. Az iskola „névadó ünnep­ségére” 1938-ban az alkalmat a 200 éves Stradivari-jubi- leűm szolgáltatta. A szakma akkori legjobbjai: Ornati, Galimberti, Sacconi, Sgara- botto, később pedig Morassi és Bissolotti alapozták meg az intézet hírét és tekinté­lyét. 'Nem kisebb feladatot tűztek maguk elé, mint feltá­masztani Cremona régi dicső­ségét, visszaragadni a klasz- szikus hegedűkésztés legjobb mesteriskolája kitüntető cí­met. Az intézet Cremona Vá­ros Tanácsa támogatásával 1965-ben emlékezetes vásár­lásokra is sort keríthetett: Joachim Józsefnek, a hege­dűiskolát teremtő és for­máló világjáró magyar hege­dűművész híres hangszere, az „II Cremonese 1715” után Andrea Amati mesterműve, a „IX. Károly’, Niccolo Amati „Hammerle”-je és Guarneri del Gesu „Strauf- fer”-e is a cremonai város­háza kiállító vitrinjeibe ke­rült. Cremonában jelenleg közel hatvan (!) hangszerépí­tő mester dolgozik. Cremona, a hegedűk városa Stefano Conia, avagy Kónya István. 1987-ben emlékezett meg a zenei világ Stradivari halá­lának 250 éves évfordulójá­ról. Ebből az alkalomból az Associazione Liutai Professi- onisti (Hívatásos Hangszer­építők Szövetsége), a Coro Paulli és Cremona Város Tanácsa meghívására mis­kolci együttesek is részt vet­tek a jubileumi rendezvé­nyeken: a Vivaldi Kamara- zenekar és a Miskolci Ének- együttes három hangversenyt adott Cremonában, Cremá- ban és Fiorenzuolóban. A cremonai hangverseny érde­kessége volt, hogy a Vivaldi Kamarazenekar cremonai mesterhangszereken mutatta be koncertprogramját. 1988. is kerek dátum a Cremonai Nemzetközi Hege­dűkészítő Iskola történeté­ben. A Doth Arch. S. Renzi úr igazgatása alatt álló in­tézmény ötvenedik születés­napjához érkezett ebben az évben. A most megrendezésre ke­rülő miskolci vonósszemi­náriumra két cremonai professzort hívott meg a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója, Lenkei Csaba: Guelterio Ni- colinit, hangszer- és művé­szettörténészt, aki hazájában publicisztikai tevékenységet is folytat, valamint a magyar származású Maestro Stefano Coniat, aki lakkozási isme­reteket és restaurálást oktat. Maestro Conia saját készíté­sű vonóshangszereivel több­ször nyert aranyérmet ran­gos nemzetközi versenyeken. Mindemellett az Olasz Nem­zeti Hegedűkészítő Szövetség titkára. A szeminárium célja, hogy még erősebb szálakkal kap­csolódjon a nagymúltú ma­gyar vonósoktatás a jelenleg is missziós feladatokat betöl­tő európai hangszeres köz­pontokhoz. Ezenkívül él­mény- és ismeretforrást sze­retne biztosítani mindazok számára, akik szeptember 20—21-én a Zenepalotába lá­togatnak. Néhány kiragadott téma az előadások közül: A Cremo­nai Nemzetközi Hegedükészí- tő Iskola szerepe a zenei életben; A vonóshangszerek karbantartása és restaurálá­sa; Stradivari és hangszerei: Cremona Stradivari korá­ban etc. Az előadások előtt és azok szüneteiben video­kazettákat mutatnak be hí­res hegedűművészek felvéte­leivel. Az ünnepélyes megnyitón, szeptember 20-án délelőtt fél 10-kor Csáki Imre, a B.-A.-Z. Megyei Tanács mű­velődési osztálya osztályve­zető-helyettese mond köszön­tő szavakat. A programok ennek megfelelően délelőtt 10 órakor és délután fél 4- kor, illetve 21-én, szerdán délelőtt fél 10-kor kezdőd­nek. A mindeddig magyar- országi példa nélkül álló rendezvényre várják a ze­nei életben tevékenykedő tanárokat és növendékeket, művészeket és művészjelöl­teket, és azokat a kedves ér­deklődőket, akik bővebb in­formációkat szeretnének kap­ni egy rendkívüli város, Cremona múltjáról és jele­néről, valamint egy igen összetett és izgalmas tudo­mány: a hangszerépítészet rejtelmeiből. A rendezvénysorozatok le­bonyolításához a B.-A.-Z. Megyei Tanács művelődési osztálya, a Miskolc Város Tanácsa művelődési osztálya, a B.-A.-Z. Megyei Pedagógiai Intézet és a Művészeti és Propaganda Iroda nyújt tá­mogatást. Gergely Péter Ha a Hivatal temet... A szomszédok felháboro- dottak. Mondják a keserves szo.vakat a rádió mikrofonja előtt. Akiről emlékeznek, nem halt meg nincstelenül. Volt betétkönyve, volt biz­tosítása, készült a halálra — rendes temetést, tisztes vég­búcsúi remélt. A saját pén­zéért . .. Most, utólag arról beszél­nek a szomszédok: ,.A kutyá­nak több tisztességet ad az ember. . . Megéltem hetven­négy évet, de ilyet, ilyen semmi temetést még nem láttam...” Mielőtt bárki szívtelen gyerekekre, hálátlan, pénz­éhes rokonokra gondolna, szükséges megmondani: az elhunyt idős embernek nem. voltak gyermekei, nem vol­tak örökségre számító roko­nai. Amint a hozzáértők fo­galmazták a műsorban, az ő esetében a „szükségképpeni örökös az — állam!” Az eset a fővárosban tör­tént, annak egyik kerületé­ben. Az illetékes tanácsi elő­adó, meg a jogtanácsos ma­gyarázkodik, jogszabály-mó­dosításokat javasol, csak arról nem beszélnek, ho­gyan lehetett volna az el­hunytat, a neki járó végtisz­tességet megadva eltemetni. Hivatkoznak rá — „közkölt­ségen csak a legolcsóbb te­metés — 1000 forintos ham- vasztásos temetés — rendel­hető meg.”’ A rádió stildiójában ülő jogi szakértő kapásból meg­cáfolja ezt az állítást, ezeket a magyarázkodásokat. Sze­rinte ott, a tanácsnál össze­keverték a jogszabályokat. Hiszen az elhunytnak volt pénze, az az államra maradt. Mint örökösre. Lehetett vol­na találni lehetőséget arra, hogy illően temessék el az idős embert. Népzene, 1988-ban Döntő előtt a Swetter együttes Végső állomásához érke­zik a televízióban szomba­ton a Ki mit tud? A finálé egyik — eddig nagy sikerrel szereplő — résztvevője, a miskolci Swetter együttes lesz. Nyolc éve alakultak: kezdetben rockzenét, két éve népi-metált játszanak. — Honnan a stílusváltás ötlete? — teszem fel a kér­dést a zenekar vezetőjének, Udvardi Lakos Mártonnak, — Jelenlegi bandagazdánk, Farkas Bálint egy koncer­tünk után megkeresett min­ket. Közösen végighallgat­tuk a Muzsikás együttes le­mezét, majd nekünk szegez­te a kérdést: „mi lenne, ha ti is ezt játszanátok?” Az öt­let tetszett, megpróbálkoz­tunk vele. Saját kifejezési eszközünket felhasználva, a mi nyelvünkre fordítottuk le a népzenét. Addig egyéb­ként csak az iskolai ének­órákon kerültünk kapcsolat­ba vele, most már viszont az a célunk, hogy minél szélesebb réteggel ismertes­sük meg a népművészet va­rázsát. Ha csak annyit érünk el, hogy a népi muzsika hal­latán a fiatalok nem kapcsol­ják ki a rádiót, már ered­ményesek voltunk. — Hogy .fogadta a közön­ségetek a hirtelen váltást? — Sajnos, hazánkban nincs túlkínálat zenei irány­zatokból; a legtöbb együttes a meglevőkből választ. Pe­dig az lenne a kívánatos, ha saját, egyéni arculatok ala­kulnának ki. Ügy érezzük, nekünk ez sikerült. Bizonyos dolgokban a fiatalok is kon­zervatívak: kezdetben elég furcsán figyelték új stílu­sunkat. Ez nem sokáig tar­tott, hamar elfogadták, meg­szerették a népimetált. Az­óta lényegesen gyarapodott közönségünk száma: az ér­deklődés persze nemcsak nekünk, hanem a stílusnak is szók — Milyen változást oko­zott szemléletetekben a népzene közelsége? — Az elmúlt két esztendő során többször jártunk Er­délyben, hogy az ottani ma­gyarság kultúráját, népmű­vészetét megismerjük. Az élményeket önmagunkban és közösen is feldolgoztuk, s szeretnénk, ha ez zenénk­ben is tükröződne. A nép­zene az emberekhez, és a magyar történelemhez is közelebb vitt minket. Re­méljük, hogy közönségünk­nél is sikerül ezt elérni. — Ha azt mondom, hogy Ki mit tud?... — ... akkor én azt mon­dom: mint amatőr zenekar minden alkalmat megragad­tunk, megragadunk arra, hogy a nyilvánosság elé ke­rüljünk. Elsődleges célunk a színvonalas produkció volt, viszont nagyon örülünk a szakmai zsűri pozitív véle­ményének. A Ki mit tud? keretében rendezték meg az amatőrök országos rocktalálkozóját, ahol fődíjat kaptunk. Ez azt is jelenti, hogy a televíziós döntőt követően kézhez ve­hetjük állandó működési en­gedélyünket. — Kik alkotják a zene­kart? — A fényképen, balról a második, az énekesünk, Heiszmann Ildikó, aki a miskolci Csodamalom Báb­színházban bábszínészként dolgozik. Mellette basszus­gitárosunk, Kázsmér Kál­mán áll, aki a MÁV mis­kolci nyomdaüzemének al­kalmazottja. Gitárosunk, Heffner Attila, jelenleg a Miskolci Vendéglátó Válla­lat gépkocsivezetője. A hangszerelést is ő végzi. Bandagazdánk, Farkas Bá­lint művészeti vezetőként, és a keretjátékban szerep­lőként van segítségünkre. Felesége, Pásztor Zsuzsa .szintén közreműködik a ke­retjátékban, emellett énekel. Ök mindketten pedagógusok. A keretjáték célja egyébként csak annyi, hogy produk­ciónkat színesebbé tegye. S végül a kép legszélén, bal oldalt állok én: nemrég a Csodamalom Bábszínház al­kalmazottja voltam, a zene­karban dobon játszom. — Elég sajátos öltözékben szoktatok kamera elé lépni. — Ruházatunk alkalmaz­kodik a zenéhez, hiszen a parasztnadrág és a bőrdzse­ki az angolszász rock és a magyar népzene ötvözetét tükrözi. — Milyen lesz a követke­ző hetek menetrendje? — Szombaton rendezik meg a Ki mR tud? országos döntőjét. Emellett készül­nünk kell egy rendhagyó irodalomórára is: Pimasz, szép arccal címmel a Mis­kolci Nemzeti Színház Ka­maraszínházában Zubornyák Zoltán színművésszel együtt szereplünk szeptember 19-én, hétfőn. A Ki mit tud?-gála szeptember 24-én lesz, majd 25-én az Almássy téri Sza­badidőközpontban egy se­gélykoncerten lépünk fel. Czoborczy Bence Sátoraljaújhely, volt vármegyeháza. Ma a városi tanács épü­lete. A nagymúltú zempléni város talán legszebb műemléke. A XVIII. század második (elében emelték barokk stílusban. Eb­ben az épületben dolgozott vármegyei levéltárnokként a nagy nyelvújító, Kazinczy Ferenc. Emlékét a „megyeháza” udvarán Pátzay Pál által készített mellszobor is őrzi. Ugyanebben a középületben kezdte hivatali, politikai pályáját Kossuth Lajos, aki 1831-ben a vármegyeháza erkélyéről mondta első nyilvános beszédét. .Kossuth szobra e jeles műemlékkel átellenben, az ugyancsak műemlék katolikus templom előtti téren áll, rajta a közismert, híres idézettel: „...büszke vagyok arra, hogy ma­gamat újhelyi magyar embernek nevezhetem." (ha) Fotó: F. L. Az adást követően többen is telefonáltak a rádióhoz, hasonló eseteket megnevez­ve. A műsor készítői ezért is ígérték, hogy visszatérnek a témára. Remélem csak, megyénk­ben nincsenek ilyen vég tisz­teletlenségek. És bízzunk ben­ne erősen, hogy azt a pénzt, amit az állam „szükségkép­pen” örökölt az elhunyttól (akit mégsem temettek el tisztességesen) — szóval ezt az örökséget nem a példá­ban eljáró hivatalnokokhoz hasonló köztisztviselők év vé­ig jutalmazására fordítják majd . . . (t. n. ,j.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom