Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-17 / 223. szám

1988. szeptember 17., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Munkaerő-gazdálkodás és szociálpolitika Fogalmak, amelyek tisztázásra szorulnak Az utóbbi időben alapjaiban megváltoztak a munkaerő-gaz­dálkodással és a szociálpolitikával szemben támasztott követel­mények. A gazdaságban és a társadalomban végbemenő válto­zások szükségessé tették, hogy bizonyos alapfogalmakat tisztáz­zunk és megfogalmazzuk a legfontosabb rendező elveket. Erről beszélgettünk dr. Szegedi Lászlóval, a Borsod Megyei Munka­ügyi Szolgáltató Iroda igazgatójával, aki dr. Soós Csabával, az iroda munkatársával igyekezett megfogalmazni az alapvető mun­kaerő-gazdálkodási fogalmakat, amelyeknek tisztázatlansága ed­dig sok félreértésre adott okot. Első a jók között Nos, lássuk, milyen fo­galmakról van szó? — Itt van például az ak­tív munkaerő fogalma — mondta bevezetőként Sze­gedi László. — Ki az aktív munkaerő? — kérdeztük. — Aktív munkaerőnek tekinthetjük a munkaképes­korú lakosságnak mintegy hetven százalékát. Egyéb­ként, aktív munkaerő az a munkaképes személy, aki a munkaerőpiaci kereslet ál­tal támasztott követelmé­nyeknek megfelel, vagyis munkavégzésre képes és megvan benne a munkavál­lalási szándék. — Mit jelent tartalmában a fent említett három mi­nőségi feltétel? — A munkaképesség pél­dául olyan objektív kategó­ria, amely független a sze­mély akaratától. Ennek vi­szont két összetevője van: egyrészről a munkaképes kor, ezt jogszabály állapít­ja meg, másrészről az egészségügyi alkalmasság, azaz olyan testi és szellemi adottságok jelenléte, amely- kek az egyént alkalmassá teszik bizonyos tevékenysé­gek elsajátítására. — Feltétlenül említésre méltó a munkavégzési ké­pesség, mint szubjektív ka­tegória, ami nagyrészt az egyén akaratától függ. A harmadik feltétel a munka­vállalási szándék, azaz az egyénben megvan-e az aka­rat. hogy munkaerőként fejtsen ki hasznos tevé­kenységet. De megemlíthe­tem a választási lehetősé­get, melynek alapján az ál­lampolgár jogot formálhat arra, hogy képzettségének, képességeinek megfelelő, életkörülményeit nem nehe­zítő munkához jut. — Létezik ilyen kifejezés is: potenciális munkaerő. Kik tartoznak ebbe a kate­góriába? — A potenciális munka­erő a munkaképeskorú la­Miagyarországon ma egy sor kimutatást készítenek a statisztikusok. Így aztán lé­teznek olyan .kimutatások, mint például a létszám-ada­tokat összegző, vagy terme­lési volument összehasonlító táblázatok, amelyekben a Hejőmenti ÁG a középme­zőnyben foglal helyet. Ám létezik olyan összevetés, amelynek végeredményét minden évben nagy érdek­lődéssel várják a mezőgaz­dasági szakemberek, s amely a hatékonyság alapján rang­sorolja a nagyüzemeket. Nos, ebben a versenyben hosszú idő óta az első tíz vállalat között szerepel a Hejőmenti Állami Gazdaság. Tavaly például negyedik lett, s az idén első. VÁLTOZÁS A GYŐZTES CSAPATBAN? — Azt hiszem, igen nép­szerű és közhelyszerű kér­dés, hogy szabad-e győztes csapaton változtatni — mondja Oláh István, a He­jőmenti Állami Gazdaság Nyisztor György-díjas igaz­gatója. — Nos én, aki ré­szese vagyok, illetve több kiváló vállalati cím elnyeré­se során voltam a győztes csapatnak, azt vallom, hogy változtatni kell és szükséges a csapatösszetételen, ha a helyzet úgy kívánja. Az eredmények csak fanatikus és lelkiismeretes dolgozók együttes munkájának kö­szönhetők. Ám szükség van olyan vezetőkre is, akik va­lóban vezetői az adott mun­katerületnek, s képesek irá­nyításukkal a legnagyobb hatékonyságra késztetni kosságnak körülbelül tíz- százaléka és a jelenleg munkaviszonnyal nem ren­delkező egyénéknek 15—20 százaléka. Vagyis, a még nem, vagy a már nem ak­tív munkaerő nevezhető potenciális munkaerőnek. — Ki szorul szociális gondoskodásra? — A munkaiképeskorú la­kosság mintegy húsz száza­léka és a jelenlegi körül­mények között munkavi­szonyban nem állók nyolc­van-nyolcvanöt százaléka. — Hallhatnánk arról, ki a munkanélküli? — Természetesen. Az aki nem alkalmas munkavég­zésre nem lehet munkanél­küli. Akit munkanélküli­ként tartunk nyilván, an­nak meg kell felelni a munkaerő kritériumának. Tehát munkanélküli csak munkaerőként számba vehe­tő egyén lehet. Ennek meg­felelően munkanélkülinek azt tekintjük, aki munka­képes, rendelkezik munka- végzési készséggel, megvan a munkavállalási szándéka és az említett feltételek esetén önhibáján kívül ve­szítette el munkahelyét. Munkanélkülinek minősül a potenciális munkaerő is, azonban ha indokolatlanul nem vállalja a szakmai át­képzést, vagy kiképzést, úgy elveszíti ezt a státusát. — Sokszor hallunk a tel­jes foglalkoztatásról is. — Ez alapvető állami fel­adat, amikoris az állam ga­rantálja állampolgári ala­nyi jogként, vagy ha úgy tetszik alapvető emberi jog­ként, minden munkaképes- korú személynek a jövede­lemszerző tevékenységet. Ez tágab'b fogalom, mint a ha­tékony foglalkoztatás. A tel­jes foglalkoztatás nem csak munkaerő-gazdálkodási ka­tegória, szélesebb területet ölel fel, magában foglal szociálpolitikával vegyes és tisztán szociálpolitikai esz­közöket is. Ezért a munka­munkatársaikat. Olyan veze­tőkre, akik a gazdaság gon­dolatával kelnek, s azzal fekszenek. Vallom: ahhoz, hogy egy szakember képes­ségei legjavát nyújthassa, egyrészt kiegyensúlyozott családi háttér szükséges, másrészt kiegyensúlyozott anyagi háttér is. Szóval, ha egy mérnöknek az a gondja, hogy 20-a után már nincs pénze, akkor 20-ától gondo­latai már nem a gazdaság körül forognak, hanem a pénzszerzés körül. így aztán mi nagy hangsúlyt fektetünk a szakemberek bérére. Nincs abban semmi titok, hogy sokkal, sőt, lényegesen töb­bet ikeresnek a vezetők, mint máshol. De ezért a magas jövedelemért magas teljesítményt várunk cseré­be. Tudjuk viszont, hogy nem elég egy vezetőt „csak” megfizetni. Olyan munkafel­tételeket is biztosítani kell, amelyektől .a vezető vezető­nek érzi magát. Következés­képpen, vezetői jogosítvá­nyokkal látjuk el a szakem­bereket, azaz például fegyel­miket adhat, stb. Miután ná­lunk már évek óta hat ön­álló elszámolású üzemben termelünk, az üzemigazga­tók egymással szemben is versenyben állnak, és egy­mással szemben is érzik a piacot. Hovatovább mostanra viszony, a tagsági viszony stb. mellett ide tartozik a közhasznú munkavégzés, az átképzési támogatást adó képzés és a szociális fog­lalkoztatás. — Az imént szóba került a hatékony foglalkoztatás. Mi a lényege? — A hatékony foglalkoz­tatás a munkáltatók kötele­zettsége, az aktív munkaerő optimális létszámban törté­nő leghatékonyabb foglal­koztatása. Szűkebb fogalom, mint a teljes foglalkoztatás és nélkülöz minden szociál­politikai elemet. — Az önök által készített foglalkoztatás- és szociálpo­litikai dolgozatban javasla­tok is szerepelnek a mun­kaerő-gazdálkodási eszköz- rendszer fejlesztésére. — Szükségesnek tartjuk a szociális védőháló mindkét szintjén, a szolgáltatások te­lén a választási lehetőségek biztosítását, főként az alábbi esetekben. Az egyik a köz­hasznú munkavégzés, amely a teljes foglalkoztatás egyik eszköze, a munkaerő-piac­ról kiszorult egyének részé­re teremt foglalkoztatási és jövedelemszerzési lehetősé­get. Tekintettel arra, hogy a munkaerő-piacról kiszo­rult személyek különböző képzettségűek lehetnek, szükségesnek tartjuk a köz­hasznú munkavégzési felté­telek bővítését, a választá­si lehetőségek biztosítását. Feltétlenül meg kell emlí­teni a szakmai, betanító és egyéb képzéseket, mint a munkaerő-gazdálkodás egyik eszközét. Az e kategóriába sorolható munkaerő a mun­kavégzés bármelyik terüle­téről származhat, így elő­képzettségük is eltérő le­het. Ezért a képzésnek leg­alább három kategóriáját tartjuk szükségesnek. Ezek­nek. eltérően az iskolarend­szerű képzéstől, speciális tematika alapján kell elő­készíteni, illetve elősegíte­ni egy-egy szakma, tevé­kenység elsajátítását. El­képzelésünk szerint a kép­zést három területen, még­pedig szakmunkás-, betaní­tó képzés, valamint tovább­képzésre előkészítő, speciá­lis, általános iskolai képzés formájában lehetne megva­lósítani. Lovas Lajos olyannyira „fut a csikó”, hogy különböző igazgatói rendelkezésekkel kell vissza­fogni a teljesítményüket az egyensúly megtartása érde­kében. A VERSENY KIÉLEZŐDÖTT A nyékládházi központú gazdaságban tulajdonképpen jelmondatként megfogalmaz­hatnánk „a piacon a piaco­kért dolgozók”. Itt ugyanis a hatékonyságot a minél na­gyobb haszonszerzés moti­válja. Például, ha az első osztályú tejért fizetnek a legtöbbet, akikor a képlet egyszerű: első osztályú tejet termelnek. Hogyan? Nos, az érintett üzem feladata a megvalósítás. Ám az még nem elég, hogy megszerez­zék a piacokat, a visszajel­zés is fontos, nevezetesen, hogy ,a piac is elégedett He- jűmentével, mint partnerrel. Ez pedig már üzleti fegye­lem kérdése — említi az igazgató. Azaz, amikor mondjuk az almáskertből ki­fordul egy rakomány alma, mindegy, hogy a kamion merre tart, keletre-e, vagy nyugatra. Az áru ugyanis piackész, önmagáért beszél. — Most tértem haza egy NSZK-beli gyümölcstermesz­tési tanulmányúiról, számta­lan megvalósításra érdemes, költségtakarékosságra irá­nyuló ötlettel. Ez a tanul­mányút egyben megerősítet­te azt is. hogy jó úton já­runk — folytatta gondolata­it Oláh István. — iMi ugyan­is akkor kezdtünk nagy al­matelepítési programba, amikor az ország számos he­lyén éppen kivágták a gyü­mölcsfákat. Most pedig, hogy a kormányzat nem ad támo­gatást újabb ültetvények lét­rehozására, újból telepítünk. Ezzel a korábban megkez­dett fajtaváltás mellé újab- bák sorakoznak. Nekünk itt, Nyékládházán nem egysze­rűen az új fajták kellettek és kellenek, hanem a leg­többet ígérő legújabb. Akár­csak a legújabb technológia, termesztési módszer. Ahhoz téhát, hogy a Hejőmenti ÁG a jövőben is élüzem marad­hasson, s nyilván az akar maradni, sok szempontból másként kell gondolkodnia, mint korábban. Tudomásul kell venni, hogy a verseny kiéleződött, s a győztes az lesz, aki leginkább tud al­kalmazkodni a felgyorsult tempóhoz. Láttam például, hogy az NSZK-ban ma már a fejlett üzemek csak kör­nyezetvédő vegyszereket használnak. Erre a tényre mi, itthon sokféleképpen reagálhatunk, de azt nem te­hetjük meg. hogy figyelmen kívül hagyjuk azt. AMI NEM TILOS A Hejőmenti Állami Gaz­daság igazgatója szerint a másként gondolkodás nem azt jelenti, hogy feladják a tegnapot, hanem, hogy ezál­tal építik dinamikusabban a holnapot. A mozgatórugó pe­dig az állandó változáshoz való alkalmazkodás. Ez ugyanakkor más színezetet ad a közép- és hosszú távú üzemi tervekhez. Azaz: ezek a tervek fontosak annyiban, hogy rögzítik, egy adott pil­lanatban miként gondolták a jövőt a vezetők. Az érté­keléskor ugyanakkor nem azt veszik figyelembe, hogy ennyivel és ennyivel nem sikerült teljesíteni a terve­ket, hanem, hogy ennyivel és pontosan ennyivel mást valósítottak meg, mert al­kalmazkodtak a változások­hoz. Miként most is érezhe­tő ez, hogy befejeződnek az alaptevékenységi nagy re­konstrukciók, s a gazdaság­ban már nem az ilyen irá­nyú fejlesztésben gondolkod­nak tovább. Megszilárdul az alaptevékenység, biztonságo­sabbá válik az árualap, de! Oláh István: — Tudjuk, tudtuk, hogy húsra, tejre szükség van, s ennek feldol­gozottságát is biztosítani kell. De már nem vagyunk bizo­nyosak abban, hogy ezen be­lül akár 20-féle termékre van szükség. Lehet, hogy már kétféle is elég, de az olyan áru legyen, aminek stabil piaca van. Ennek megfelelően bennünket dön­téseinkben soha sem az ép­pen aktuális támogatási rendszer motivál, hanem mindig a piac. Sokan azt mondják: tilos most például almát telepíteni, mert azt a kormányzat nem támogatja. Mi úgy fogalmazunk, tiltja-e valamiféle rendelkezés az al­matelepítést? Mert ha nem, akkor szabad. Azaz, mindent szabad megtennünk, ami nem tilos, s amivel gazdálkodá­sunk még stabilabb, még jobb lesz, s ami nyereségün­ket még inkább növeli. Szó esett már a bérpoli­tikánkról, arról, hogy mi megfizetjük a dolgozóinkat. Nálunk a bérszínvonal ta­valy például meghaladta a 98 ezer forintot, amit tovább emelt az illetményföld után járó jövedelem. Erre a bér- színvonalra mások azt mond­ják, magas, pedig ránk is ugyanazok az előírások ér­vényesek, mint másokra. Csakhogy mi sohasem me­chanikusan emeltük a bért. Tehát nem azt néztük, hogy ennyit és ennyit emelhetünk, mert az az a határ, amely fölött különféle adók miatt tilos a béremelés, hanem azt vizsgáltuk, mit szabad meg­tennünk a magasabb bérért. Így láttuk, hogy például sza­bad nyereségnövelő tevé­kenységeket folytatni: szabad jobban dolgozni; szabad jobb munkaszervezést megvalósí­tani; szabad a munkaerővel takarékoskodni; szóval sza­bad hatékonyabban dolgozni. S aki hatékonyabban dolgo­zik, azt meg lehet, s meg kell fizetni. Balogh Andrea A varrodában Zaknport SzÉ-flriia Új piacra dolgozik egy ideje a mezőkövesdi Ruha­ipari Kisszövetkezet: több arab ország számára varr­nak férfizakókat, havonta négy—négy és fél ezer dara­bot. Európai fazonnal ké­szülnek a ruhadarabok, csak kisebb méretben. Anyaguk gyapjú típusú — és hazai. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert sajnos, még ma is rit­kaság, hogy megveszik kül­földön a magyar szövetet. A mezőkövesdiek szempontjá­ból ez nem jelent ugyan so­kat, az arab üzlet számukra kellékes bérmunka, mert az anyagot a Hungarocoop vá­sárolja fel különböző textil- gyárakból és juttatja el a szövetkezet(ek)hez. Ez azért van így, mert egy ilyen kis gazdálkodó egység pénzügyi­leg nem bírna évi 40 ezer zakóra való anyagot megvá­sárolni. Jacsó András, a kisszövet­kezet elnöke a nyáron Ku- vaitban járt, ahol több arab ország kereskedőjével tár­gyalt. Az út sikeres voit, úgy néz ki, hosszabb távon igénylik a magyar férfizakó­kat. Az árakban nem sike­rült nagyobb eredményt el­érni, de a nagyobb mennyi­ség kompenzálja a viszony­lag nyomott árakat. Régi, tízéves kapcsolata van a kisszövetkezetnek egy nyugatnémet kereskedelmi hálózattal. Számukra az idén 65 ezer női és férfi pantal­lót varrnak, és újabban szoknyára is érkezett meg­rendelés. Ez színtiszta bér­munka, ám az árakban — éppen a régi és megbízható partneri kapcsolat révén — sikerült előbbre lépniük. Az NSZK-beliek rendkívül szo­ros határidőket szabnak meg és nem ritkák az utánrende- lések sem. Mint mondják, nagyon nehéz nyár áll a kis­szövetkezet tagjai mögött, olyan sok volt a munka, hogy rendszeresele voltak a túlórák amellett, hogy már a tibolddaróci részlegükben dolgozó varrónők is export­ra dolgoznak. Az idén 55—56 millió fo­rint — anyagérték nélküli — termelési értéket terve­zett a kisszövetkezet, de le­hetséges, hogy több lesz en­nél, mert az első fél évben nagyon sokat, az időarányos résznél jóval többet dolgoz­tak. Az exportmunkák mel­lett ugyanis nem hanyagol­hatják el stabil vevőjüket, a RUTEX-et, amelynek férfi­öltönyöket női és férfipan­tallókat varrnak. Termelésük 30 százalékát a RUTEX szá­mára gyártott ruhaneműk adják. A sikeresnek ígérkező év­nek azért is örülnek a me­A szabászaton zőkövesdi szövetkezetben, mert májusban alakultak kisszövetkezetté, és úgy vé­lik, most dől eí — bár elő- zőleg sokat számoltak —, hogy helyesen döntöttek-e. Annyiban mindenképpen, és ezt már mindenki látja, hogy a hagyományos szövet­kezeti bérrendszernél sokkal jobb a mai. A régi állandó létszámcsökkentésre ösztön­zött, most újabb embereket tudnak felvenni. A kisszö­vetkezeti forma 12 százalé­kos bérnövekedést „engedé­lyezett” az idén. így, ezzel a béremeléssel lettek 62—65 ezer forintosak az évi jöve­delmek, így jutottak el a ruhaipari középmezőnybe. A béremelések ellenére több pénz marad a szövet­kezetnél. Az összeget speciá­lis gépek vásárlására fordít­ják, zsebző- és ragasztógépet vásárolnák. És ami nem ke­rül pénzbe: szeptember vé­gén, október elején kialakul az új technológiai sorrend, amely hatékonyabbá teszi a munkát, kényelmesebbé a tárolást és raktározást. Iévay—laczó

Next

/
Oldalképek
Tartalom