Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-02 / 210. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1988. szeptember 2., péntek Bányában Mezey István munkája Két új minikönyv A Péch Antal Miniatűr- könyvgyűjtők Klubja gondozásában jelent meg Kriston Béla tollából a Fazola Frigyes küldetése című mini- regényváltozat és A legnagyobb magyar bányász: Péch Antal című életrajzi minikötete. Hódító Rubik A Rubik-kocka még mindig hódít; Mongóliában még most is sokan élnek a bűvöletében. Az első versenyt 1983-ban rendezték Ulánbátorban. A győztes, az akkor 15 éves Tuguldur, 42 másodperc alatt forgatta a helyére a színeket. A versenyt azóta is évente megrendezik. Az idén az ifjúsági tudományos termelési hét keretében került rá sor: 35 iskola 150 tanulója tekerte a kockát, s a 16 éves győztes, Enkbat, 34 másodperces rekordidővel utasította maga mögé a többieket. Műszaki értelmiség Beszélünk a transzmissziós rental A reálértelmiség helyzetét hosszú időn át az ideológiai, politikai és érdekstruktúrák szorítása jellemezte. Megmutatkozott ez a műszaki pályák presztízsének rohamos csökkenésében, a szellemi munka leértékelődésében, a világ objektív folyamatainak kései felismerésében, az elkésett és nem mindenben megfelelő válaszaiban. A hetvenes évek elején kialakult aszimmetrikus érdekképviseleti struktúrák inkább az ipari munkásság, az ipari nagyüzemek, az energia- és nehézipari szektor részérdekeit tartották szem előtt és nem a kutatás, a műszaki fejlesztés, az oktatás pozícióinak erősítését hozták. Ilyen ideológiai és politikai védemyő alatt faraghattak olyan kőtáblákat, amelyekbe mélyen belevésték, hogy az alkalmazottak (mérnökök és más szellemi foglalkozásúak) bér- növekedési üteme nem haladhatja meg a fizikai dolgozók bérének emelkedését. Mára az ilyen — az értelmiség szempontjából diszkriminatív — áramlatok hordalékaira újabb rétegek rakódtak. Ilyenek például a teljesítmény-visszatartó hatású adórendszer vagy a szakmai tudás és alkotóképesség megszerzésének, megőrzésének, fejlesztésének egyre növekvő és szinte már vállalhatatlan költségei. A reálértelmiség, mint minden értelmiségi réteg keresi az önmegvalósítás lehetőségeit. Levegőért, nagyobb alkotói szabadságért, reálértékben is növekvő anyagi és társadalmi támogatásért kiált. De hol vannak az értő fülek? A szak- szervezeti mozgalomban, az MTESZ-ben, vagy az új értelmiségi formációkban, például mérnökszakszervezetben, mérnökkamarában ? Manapság sokféle válasz hallható. Vannak, akik nem bíznak a — hajtószíjszerephez hozzászokott — szakszervezeti mozgalom megújulásában, és ráadásul a szakszervezeteket tartják bűnbaknak a műszaki értelmiség alkotó munkájának szinte már cinikus anyagi és erkölcsi meg (nem) becsüléséért. Idősebb mérnökkollégáink — nosztalgikusan emlékezve a Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetének rövid, 3 éves pályafutására — a mai MTESZ alapköveire rakott mérnökszakszervezet újjáélesztésében látják a reálértelmiség önálló érdekhordozóját. Sok mérnökkolléga híve ennek a megoldásnak. Én nem tartozom ehhez a táborhoz. Nem megalapozott az a vélemény, amely a szak- szervezeteket kívánja felelősségre vonni a reálértelmi- ség „másodrendű állampolgárságáért”, az értelmiségi lét válságos helyzetéért, az alkotó munka feltételeinek romlásáért. Ha működött volna az elmúlt 40 évben egy mérnökszakszervezet, az is az ideológiától és a politikától kapta volna az impulzusokat. Szerepe — mint bármely érdekképviseleti szervezeté — formálissá vált volna. A különböző szakmák, foglalkozások és munkavállalói csoportok szimmetrikus, egyenrangú és önálló érdekvédelmi struktúrájának megteremtésére a szakszervezeteknek kell megoldást találniuk. Az MTESZ nem lehet a szak- szervezetek helyeit a reálértelmiség érdekvédelmi szervezete. Az ,,egy munkahely — egy szakszervezet” mereven értelmezett fogalma ma már persze nem képes vállalni a különböző munkahelyi csoportok egymásnak gyakran ellentmondó érdekeik De mégsem az a megoldás, hogy az egyesületek és az MTESZ helyi szervezeteiből csináljunk érdekvédelmi szervezetet. A javak, jövedelmek elosztása, a különböző szakmák, ágazatok munkavállalói és munkaadói érdekeinek egymással szembeni képviselete és' egyeztetése tipikus szakszervezeti feladat. Az MTESZ hagyományai és lehetőségei nem az elosztó funkció elsődleges szorgalmazására késztetik a szövetséget. Ügy gondolom, hogy az a helyes, ha az MTESZ a jövőben is az értéktermelés szószólója, az alkotás széles értelemben vett objektív és szubjektív feltételeinek védelmezője, a reálértelmiség politikai akaratnyilvánításának fóruma lesz. A világban végbemenő technológiai korszakváltás időszakában gyakran szembekerülhet a szak- szervezetekkel is. Az MTESZ- nek tehát nem a szakszervezetek helyett, hanem azok mellett a politikai intézményrendszer önálló és felelős résztvevőjeként, az állami szervektől függetlenül kell dolgoznia. A tagság ma hangosan köz veteli, hogy az MTESZ bátrabban — de mindenképpen eredményesebben — szálljon harcba a műszaki fejlesztés és felsőoktatás feltételeinek jobbításáért, a reálértelmiség anyagi-erkölcsi megbecsülésének, egzisztenciális helyzetének és foglalkoztatásának a javításáért, az alkotó munka védelméért, a megszerzett tudás hazai hasznosításáért. Szálljon szembe olyan nézetekkel, amelyek korlátozni és nem bővíteni akarják a szakemberek tanulási, továbbképzési lehetőségeit. Ehhez persze arra is szükség van, hogy az MTESZ-nek a reálértelmiség szakmai érdekhordozó szervezeteként, legyen lehetősége részt vennie a társadalmi és gazdasági döntések meghozatalában. Szükséges, hogy a szocialista pluralizmus időszakában nyilvánosan hangot adjon a reálértelmiség szándékainak. Kapjon jogi garanciákat arról, hogy az állami és helyi szervek a műszaki fejlesztést, a reálértelmiséget érintő kérdésekben az MTESZ véleményének ismeretében döntenek. A vita, az eszmecsere akkor ér valamit, ha a megegyezés egyenrangú felek között jön létre. Az MTESZ tábora is akkor növekszik, akkor szerzi vissza a tőle elfordult tagság bizalmát, ha képes lesz a politikai-gazdasági élet önálló — más társadalmi szervekkel egyenrangú — résztvevőjeként, az állami szervektől függetlenül, a reálértelmiség érdekképviseletére. Hogy ez milyen módon bonyolódhat, nos, erről lesz szó azon az érdekképviseleti fórumon, amelyet budapesti székházában rendez az MTESZ szeptember 19-én. Feltételezhetően a tanácskozáson kialakul az érdekképviselettel kapcsolatos álláspont. Dr. Henczi Lajos, az MTESZ főtitkárhelyettese Élt 44 évig, újabb 44 év után lapozgathatjuk Böngészem gyermek- és ifjúkorom kedvelt képes hetilapjának, a Tolnai Világlapja című, nagyon érdekes lapnak nemrégen megjelentetett hasonmás válogatását. Szeretem lapozgatni ezeket a — már nem is megsárgult, hanem megbámult — lapokat, amelyeken hétről hétre igen sokszínűén jelentkezett a nagyvilág. Nem feladata e kis feljegyzésnek Tolnai Simon és lapja méltatása, de örülök, hogy valamiképpen rehabilitálták — negyvennégy évvel megszüntetése után. A válogatásiján található utolsó szám 1944. június 21-én jelent meg és már egyszerűen Világlap volt a címe, mert Tolnai Simon már régen nem volt elfogadható személyiség a németek megszállta Magyar- ország sajtójában. Ebben a számban jelentik be, hogy a korábbi felelős szerkesztő „megvált” a laptól, új ember irányítja ezentúl a munkát. A lap képein Hitler, Sztójay, Göring és más akkori főszereplők, ám sajátos módon az egyes oldalak tetején még mindig a Tolnai Világlapja szöveg olvasható. A szerkesztőt leváltották, a feliratot nem. Nos, ez a lap a felszabadulás után nem indult újra. Élt 1901-től 1944-ig. A Rapcsányi László válogatásában, szerkesztésében és bevezető tanulmányával megjelent hasonmás válogatás bizonyára igen érdekes a fiatalabbaknak is, de nekem és más kortársaimnak, akik már olvastuk hajdan a Tolnait, külön is sok emléket idéz. Újra lapozgattam és néhány oldalnál, amelyek évfordulókhoz kapcsolhatók, meg- megálltam. Például egy hetvenöt év előtti számnál, amely — többek között — arról ad hírt, hogy szeptember 14-ről 15-re virradó éjszaka elhunyt Vámbéry Ármin, a kiváló orientalista tudós, aki 1863-ban dervisnek öltözve járta be a khivai sivatagot, majd Bokharában élt. 81 évet élt. A lap közli egy korábbi fényképet, dervisöltöze- tes képét, valamint a halála előtti legutolsó képét és hosszan méltatja a tudós életpályáját. Igen mozgalmas oldalakat találtam egy 1918-as, tehát hetvenesztendős számban. A címoldalon még IV. Károly király látható, amint tábornoki ruhában beszélget egy fejkendős asszonnyal. A belső oldalakon aztán megtudható, hogy egy Lékai János nevű fiatal tisztviselő merényletet kísérelt meg gróf Tisza István ellen, amint az távozott a parlamentből, ahol nagy beszédet mondott és a lap szerint „Most már ő is beismerte, hogy elvesztettük a háborút”. Ez a merénylet nem sikerült, ám Tisza — mint köztudott — 1919 márciusában újabb merénylet áldozata lett. Megtudható e lapszámból, hogy II. Miklós detronizáll orosz cárt, akit már Romanov Miklós ezredesként emlegettek, Jekaterinburgban agyonlőtték. Princip, aki 1914-ben lelőtte a Monarchia trónörökösét és feleségét, a theresienstadti börtönben tüdőbajban meghall. A parlamentben heves viták voltak Lovászy Márton, Vass János, br. Lévay Lajos és Hock János képviselők szenvedélyes kiáltozásaival. A lap természetesén közli a kiáltozások szövegeit is. Karinthy Frigyes kis novellát írt a lapba A háború vége címmel. A következő oldalakon már „Képek a győztes forradalomról” szöveggel láthatunk képes beszámolót, majd „Az első magyar népkormány” címmel a Károlyi-kormány bemutatása következik. Hazatérő, háborút viseli katonák érkezéséről több kép és összeomlott trónok címmel összeállítás látható-olvasható ez oldalakon. A nép közé vegyüli Károly királytól messzire jutott el ez a tudósítássor! Előrelapozok 1933 októberére. Ötvenöt esztendő választ már el attól is. Revolve- res merénylet Dol’lfuss, osztrák kancellár ellen a témája az első oldal összeállításának, s a belső oldalakon már az uralomra jutott nácik atrocitásait láthatjuk Németországból, már égnek a könyvmáglyák, s ég a Reichstag, a német parlament is. Ijesztőek ezek az ötvenöt év előtti lapok. Dolífuss még felhúzza magára a Heimwehr egyenruháját, Írországban nagy hatalomhoz jutottak az ottani kékinges fasiszták, itthonról meg négy képes hír egyetlen oldalon: Budapesten felavatták Gárdonyi Géza szobrát, eltemették gróf Apponyi Albertet, egy magántisztviselő a nyakába akasztott táblával járkál a Nagykörúton, a táblán ez olvasható: „Állásnélküli nős, családos magán- tisztviselő, perfekt mérlegképes könyvelő, magyar—német levelező, közel 20 éves kereskedelmi gyakorlattal állást, munkát kér.” A negyedik képen Horthy Miklós kormányzó Gödöllőn megnyitja a cserkészek negyedik világtalálkozóját, a dzsemborit. Mögötte lord Baden-Powell, az angol—búr háború tábornoka, a világ főcserkésze. És negyvenöt évvel ezelőtt, 1943-ban? A kormányzó csonkolt hősöket látogat a margitszigeti hadi kórházban, megtudhatjuk, kik voltak az előadói a balatonfüredi orvoshétnek, képösszeállítást láthatunk kitünteteti katonákról, meg arról, hogy a második világháború keleti frontjára vitt magyar katonákról a kegyetlen télben miként gondoskodnak, milyen fülvédőt adnak nekik és mint közlekednek a honvédek sítalpakon. De ugyanebből az évből valók azok a képes híradások is, miként szállták meg a németek a korábban szövetséges Olaszországot és a Skorzeny által kiszabadított Mussolini mint megy Hitlerhez szabadságát meghálálni,, miközben Róma szenved, mert — a lap képei szerint — légitámadás érte. Hazai hír, hogy a pályaudvarokon a rendőrség nagyarányú élelmiszer-razziákat rendez az utasok csomagjai között. Csak néhány oldalt böngésztem át újra a Tolnai Világlapja hasonmás válogatásából. Képek, rövid híradások. Általában kommentárok nélküli tudósítások, összességükben emlékidéző krónikát képeznek. Sok-sok böngészésre alkalmasak . .. (bencdek) A kőolajipar brigádjának felhívása Egészségünk érdekében A Tiszai Kőolajipari Vállalat Május 1. szocialista brigádja elhatározta, hogy kapcsolódik a Minisztertanács egészségmegőrzési programjához. A Minisztertanács azért fogalmazta meg a tennivalókat és szólította fel az egész társadalmat az egészségmegőrzési programhoz való csatlakozásra, mert a magyar nép egészségi állapota rendkívüli módon romlik. Ennek főbb mutatói: csökken a születés- szám, ugyanakkor a halálozás 1980-hoz viszonyítva 1985-re 25 százalékkal nőtt, különösen az aktív életkorban lévőknél. Például a 35— 55 év közötti férfiak halálozása valamennyi korcsoportnál 50 százaléknál nagyobb mértékben emelkedett. A férfiak születéskor várható élettartama a legrosszabb Európában. Megyénkben ugyanezek a tendenciák érvényesülnek, de az arány mértéke nagyobb, mint az országos átlag. A vezető halálokok a szív-, érrendszeri és daganatos megbetegedések. Csak úgy tudunk küzdeni e betegségek ellen, ha ezeket idejében felfedezzük és gyógykezeljük. Ennek egyik feltétele, hogy minden dolgozó, illetve állampolgár rendszeresen szűrővizsgálaton vegyen részt, amikor még semmi panasza nincs, mert például a rák csak ilyen állapotban kezelhető. E szűrések feltételeinek megteremtéséhez szeretnénk hozzájárulni műszerek, egyéb diagnosztikus eszközök beszerzésére irányuló anyagi alap létrehozásával. Léteznek ma már olyan buszok, melyek a lakosság szűréséhez szükséges eszközökkel vannak felszerelve, tehát helybe viszik a megelőzési lehetőséget. A felsorolt érvek alapján kérünk minden szocialista brigádot, intézményt, vállalatot, magánembert, hogy csatlakozzanak megyénk lakossága egészségi állapotának javítása érdekében a Minisztertanács és Borsod megye egészségmegőrzési programjához. A támogatásra szánt összegek befizethe- tők az OTP leninvárosi fiókjánál a 656—5158 sz. számla javára. MNB szám 279— 98218. Címünk: Tiszai Kőolajipari Vállalat, Minőség- ellenőrzési és Laboratóriumi Főosztály, Május 1. szocialista brigád, Leninváros, Pf: 27. 3581. MEGVÉTELRE FELAJÁNLJUK - KEDVEZŐ ÁRON - a Mezőkövesd, Napraforgó u.-Ostoros u. sarkán levő, 200 NÉGYSZÖGÖLES, BEKERÍTETT ÜRES ÜDÜLŐTELKET. Érdeklődni lehet: Vízügyi Építő Vállalat Budapest I., Márvány u. 1/c. Telefon: 751-244, Hajnalné.
