Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-04 / 185. szám

1988. augusztus A., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Alacsony jövedelmű rétegek Borsodban II. Ismét divat a befőzés A Központi Statisztikai Hivatal áprilisban jelentést tett közzé a családi kiadások idei növekedéséről. A statiszti­kusok mérései szerint egy négytagú, kétgyermekes család kiadásai 1988-ban az előző évhez képest havonta 3200 fo­rinttal emelkedtek. A szám elgondolkodtató. A kiadások ilyen mértékű növekedését mór lehetetlen túlmunkával kompenzálni. Nincs más választás, mint csökkenteni oz igényeket, mérsékelni a fogyasztást, minden forint és fil­lér helyét újra és újra átgondolni. Ahol nem ezt tették, ott nyilván már a hónap első harmadában sokadika lett, vagy a tartalékokhoz nyúltak - már ahol volt pénz a ta­karékban. Az Országos Takarékpénz­tár közleményeiből szerez­hettünk tudomást róla, hogy 1988-ban csökkent a lakos­ság megtakarítási kedve. Vi­tatkozom a mondattal: nem a megtakarítási kedv csök­kent, hanem arról van szó, hogy a legszigorúbb életmód mellett sem marad megta­karítható forintunk. Köl­csönre viszont annál töb­ben szorulunk. A kamatok legutóbbi emelése viszont visszariaszt a vásárlási és a személyi kölcsönök igénybe­vételétől. A szakszervezeti vizsgáló­dás során összesen huszon­egy megyei vállalatnál, in­tézménynél tudakozódtak a nők mai életviszonyairól. A megkérdezettek túlnyomó többsége csak a főállásban dolgozik, fizetéséből egészíti ki férje jövedelmét, vagy ha egyedülálló, abból tartja el magát és családját. A nők közül Borsodban csak elenyésző számban vál­lalnak mellékfoglalkozást. A bérből természetesen levon­ják a jövedelemadó-előle­get, ám a vendéglátó válla­latoknál, az áfészeknél a nők 80 százaléka nem fizet jövedelemadót, mert a havi keresetük nem haladja meg az ötezer forintot. A Dél­borsodi Állami Gazdaságban a kisjövedelmű nők aránya 70, a finomkerámiai válla­latnál pedig 50 százalék. A januárban bevezetett adó­rendszer egyik következmé­nye, hogy a nők sem szíve­sen vállalják a túlórát, mel­lékfoglalkozást, s kiléptek a gazdasági munkaközösségek­ből. „Nem érdemes túlóráz­ni” — fogalmazta meg az egyik pedagógus —, „hiszen a többletmunkáért arányai­ban jóval kevesebb bért ka­punk”. A kohászatban a kér­dezőbiztosoknak elmondot­ták, hogy a túlmunkáért a jelenlegi díjazásnak körülbe­lül másfélszeresét kellene kifizetni, hogy megérje fel­áldozni a szabadidőt. Erre a vállalatnak nincs lehetősé­ge, így kényszerből, a mun­kahely érdekében elvállalják a túlórát, de méltánytalan­nak tartják a magas levoná­sokat. A jövedelmek inflálódnak, az életszínvonal csökken, amelynek következtében romlott a közhangulat, s fe­szültebbé vált a munkahelyi légkör — panaszolták a fel­mérés során az asszonyok. A második műszakban — az élelmiszerárak és szolgálta­tási díjak átlagosnál na­gyobb mértékű emelkedése miatt — a korábbinál töb­bet kell teljesíteni. Ismét divat lett a befőzés, sok nő megtanult varrni, kötni, s csak azokat a szolgáltatá­sokat veszik igénybe, ame­lyekhez feltétlenül szüksé­ges a szakember. „Nem szívesen hallgatom az orvosokat, s nem olvasom el azokat az újságcikkeket, amelyeket az egészséges táp­lálkozásról írtak. Ha inas­ként tennék, előbb-utóbb bűntudat venne rajtam erőt, mert mi kénytelenek va­gyunk takarékosan étkezni az egészséges táplálkozás ro­vására. Mostanában nincs más esélyünk, mint a ha­sunkon spórolni.” Az előbbi monológot szom- _ szédasszonyomtól hallottam. Nem ő az egyetlen háziasz- szony, aki ebben a szellem­ben gondolkodik. Mind töb­ben kényszerülünk rá ugyan­is, hogy az olcsóbb, s en­nek következtében az egész­ségtelenebb táplálékkal ver­jük el éhségünket. A januá­ri áremelkedések a családi költségvetés minden terüle­tét érintették. Ebben az év­ben a tavalyinál jóval töb­bet költünk élelmiszerre és az iparcikkekre. Emelkedtek a ruházkodásra fordított költ­ségek, visszaesett a kereslet a tartós fogyasztási cikkek iránt, s kevesebb pénzt for­dítunk szórakozásra, műve­lődésre. Az utóbbi tételek már évek óta jóval alacso­nyabbak a korábbiaknál, s várhatóan tovább mérsék­lődnek. A nők kevesebbet járnak fodrászhoz, kozme­tikushoz, kevesebbet foglal­koztatják a varrónőket. A rezsiköltségek folyamatosan emelkednek. A lakbért, a villanyszámlát, távfűtőműve­ket, az OTP-részletet még akkor is ki kell fizetni, ha veszélybe kerül a napi meg­élhetés. Miskolcon, a Marx téren az elmúlt hónapokban há­rom olyan bolt nyílt, amely­ben olcsó kelméket, illetve olcsó ruhákat kínálnak. A nők alkalmazkodnak, so­ha nem látott mértékben megemelkedett a turkálók, az „olcsó boltok” forgalma. Egyre többen kapcsolódnak be a „szedd magad” mozga­lomba, ősszel sokan egy té­telben vásárolják a télire való burgonyát, zöldséget. A tapasztalatok szerint emelke­dett a Bizományi Áruház forgalma, s a Zsarnai-pia- con a korábbinál jóval több használt holmi cserél gaz­dát. A családi pótlék százfo­rintos emelése nem ellensú­lyozza a gyermeknevelés, -eltartás emelkedő költsége­it. A megkérdezett nők sze­rint a családok anyagi biz­tonságát már az is megren­díti, ha két gyermeket vál­lalnak. A gyermekgondozási díj idejét sok kismama nem használja ki teljes egészé­ben. Idő előtt visszamennek dolgozni, amelynek elsősor­ban anyagi indokai vannak, de sokan félnek a munka­hely elvesztésétől is. Udvardy József Következik: Háromezer-öt­százból — ketten. Jelen voltak a Forma—t-en (Folytatás az 1. oldalról) A kezdetekről az időköz­ben megérkező elnök, a fi­atal, és szemmel láthatóan energikus Szonda Sándor számol be. — Sikeres kisiparos, film­nyomó voltam itt Tokaj­ban. Annyi megrendelést kaptam, hogy nem volt szí­vem őket visszautasítani. Láttam ugyanakkor, hogy egyedül képtelen vagyok minden igényt kielégíteni, így jött a gondolat, hogy alapítok egy kisszövetkeze­tet. Történt pedig mindez 1986 márciusában. Tizen­öten készpénz és részjegy formájában összedobtak egy félmillió forintot, s neki­láttak megteremteni leendő munkahelyüket. A helyi iz­raelita hitközség fürdőjét vették bérbe, oda szállíttat­ták a más helyen már ki- szuperált nyomdagépeket. Kezdetben főként manufak­túra jelleggel dolgoztak, de ahogy fejlődött a technika, úgy tértek át egyre maga­sabb szintű termékek készí­tésére. — Gyártunk különböző tömbös és íves nyomtatvá­nyokat, számlakönyveket, bizonylatokat — mondja Kovács Zoltán üzemvezető —, szóval mindazt, amit ko­rábban gyakran hiába ke­restek közületek és masze­kok a nyomtatványboltok­ban. — A tagok közben vál­toztak, cserélődtek, napja­inkban jutottunk oda, hogy 24-ben állapodott meg a létszám — folytatja az el­nök. — Közülük kettő szak­munkás, s csak négy a fér­fi dolgozónk. Keresetük képzettségüknek megfelelő, igyekszünk azonban folya­matosan javítani rajta. Nem kis büszkeséggel mondja, hogy eddig csak saját erőből fejlesztettek, mindössze egyszer vettek fel egy kisebb, rövid lejára­tú kölcsönt, amit visszafi­zettek. Azt csinálták tulaj­donképpen, amit a népgaz­daság elvár a kisvállalko­zóktól, hogy tudniillik, ne csak a szellemi, hanem a pénztőkéjüket is vigyék be az új szervezetbe, s azt for­gassák, kockáztassák. Ha lehet, mindnyájunk haszná­ra — ahogy ezt a tokajiak teszik. Es közben nőjenek fel nagyobb feladatokhoz is. — Ez nálunk abban nyil­vánul meg, hogy egy ideje a Vasértnek készítünk négy- színnyomásos öntapadós reklámcímkéket, kicsiket és nagyokat. Vagy, hogy pél­dául az osztrák Semperit cég a magyarországi rek­lámanyagát tőlünk rendeli. De ott voltunk a Forma—1 múlt évi hazai futamán is, mi szállítottuk a rajtszá­mokat az autókra. Úgy tervezték, hogy négy év alatt felfutnak egy ütő­képes, igényes munkára ké­pes kisszövetkezetté. A so­rozatos vásárlások és meg­rendelések miatt ennél lé­nyegesen gyorsabban fej­lődnek. És ebből — ahogy mondani szokták — prob­lémák adódtak. Mostanái’a odáig jutottak, hogy kinőt­ték magukat, kinőtték az épületet. Erről győz meg szemlénk a kis üzemben. Az apró gé­pek mellett hatalmas pa­pírhalmok, zsúfoltság. Nem tudnak hol raktározni. Ez pedig a páratartalomra ér­zékeny, finomabb papírnál bizony nagy gond, mert rontja a minőséget. — És a szociális körül­ményeink sem éppen ked­vezőek — teszi hozzá az el­nök —, nem tudnak az asz- szonyok munka után tisz­tálkodni. Éppen ezért, el­hagyni készülnek a fürdőt. Már tárgyalnak egy régi- malomépület megvásárlásá­ról. Nem éppen olcsó, cir­ka három és fél, négymil­lió forintot kell előteremte­ni a jövő év elejéig, ami­kor is várhatóan nyélbe üt­hetik az üzletet. Huszonnégy embernek munkahelyet teremtettek, teljesítményükkel igazolták életképességüket, ideje, hogy ők is kapjanak — mondják a kisszövetkezet vezetői. Ezért megpályázzák az el­maradott térségek fejlesz­tését szolgáló megyei taná­csi alapot. Természetesen, ha kapnak pénzt és ezzel tovább léphetnek, az nem jelenti, hogy meg is állnak a fejlődésben. Nevükben nem véletlenül szerepel a „szolgáltató” kifejezés — azért vették fel, hogy ne csak a nyomdával tegyenek szert jövedelemre, hanem például egy nyomtatvány- bolt nyitásával, ami ugyan­csak elkelne Tokajban. M. Szabó Zsuzsa Megszületett az ÁBMH döntése Harminc- millió forint alapjuttatás beruházás támogatására A gyár forgácsolóüzemében Kinézel Miklós igazgatóval jó hangulat­ban beszélgettünk a legutóbbi találkozá­sunkkor. Hogy mi derítette jó kedvre a Kismotor- és Gépgyár mezőkövesdi gyá­rának vezetőjét? Kinczel Miklós egy le­velet tesz az asztalra. A levél aláírója dr. Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke arról értesíti a címzettet, hogy a foglalkoztatási alapból finanszírozható beruházási pályá­— A fejlesztés alapvető célja egyrészről a válla­lat munkaerő-szükségleté­nek kielégítése, a mező­kövesdi gyár bővítése ré­vén — mondta Kinczel Miklós. — Ugyanakkor a pályázat kidolgozásakor gondoltunk árra is, hogy a megyében felszabaduló munkaerő foglalkoztatási gondját, szerény lehetősé­geinkhez mérten, csökkent­sük. — A Kismotor- és Gép­gyárat a hazai járműipar egyik háttéripari vállala­taként tartják számon. — Legfőbb belföldi vá­sárlóink a Rába, az Ika­rus, a Csepel Autógyár, a Ganz Járműgyár. De je­lentős a vállalat nemzet­közi piaca is, például 1986- ban a termelésnek mint­egy negyvenkét százaléka közvetlen exportra került. A személygépkocsi alkat­részgyártás feltételeinek megteremtése, a nemzetkö­zi kooperációba való erő­teljesebb bekapcsolódás azonban megköveteli a mezőkövesdi gyáregység fejlesztését, bővítését. — Tulajdonképpen egy új üzemcsarnok építéséről van szó. — Erről is, no, meg ar­ról, hogy folyamatosan felújítjuk, lecseréljük el­avult termékeinket, új gyártmányok előállítását valósítjuk meg — teszi hozzá nyomatékkai Kin­czel Miklós. — A szóban forgó beruházás alapvető létesítménye egy másfél ezer négyzetméter alapte­rületű üzemcsarnok lesz, ahová részben új gépeket, részben pedig a vállalat más gyártelepeitől átvett berendezéseket telepítünk. zatot a bizottság támogatólag elfogadta, és a gyárat 30 millió forint összegű támo­gatásban részesíti. A Kismotor- és Gépgyár azoknak a gazdálkodóegységeknek egyike, amelyek éltek a lehetőséggel, és a munkahelybőví­tő akció keretében pályázatot nyújtottak be az ÄBMH-hoz a gyár fejlesztése, bő­vítése érdekében. — A munkahelyteremtő beruházás megvalósításá­val milyen mértékű lét­számnövelésre nyílik lehe­tőség? — A fejlesztés munka­erőigénye kétszáz fő, amelyből 180 fizikai dolgo­zó. A szükséges létszámot egyfelől Mezőkövesd és vonzáskörzetének mezőgaz­daságában felszabaduló munkaerő jelentheti, de számolunk azzal is. hogy az ingázók közül is többen kedvet kapnak, hogy a jö­vőben nálunk dolgozzanak. — Mennyi idő áll ren­delkezésre a fejlesztés megvalósítására ? — A létesítmény építése ez év őszén kezdődhet, a befejezési határidő pedig 1990 január vége — kap­csolódik a beszélgetésbe Fapp János, a beruházó (Kismotor- és Gépgyár) képviselője. — Ez azt je­lenti, hogy mindössze szűk másfél esztendő alatt kell elkészülnie az üzemcsar­noknak. — A beruházás összes költsége mintegy 80 millió forintra tehető — veti közbe Kinczel Miklós. — Ebből a foglalkoztatási alapból történő támogatás összege 30 millió forint, a fennmaradó 50 millió pe­dig saját forrás, illetve bankhitel. — Van tehát jövője a Kismotor- és Gépgyárnak? — A kérdésre egyértel­mű igennel kell válaszol­nom — mondja a gyár­igazgató. — Annak ellené­re, hogy sok gonddal kel­lett eddig is szembenéz­nünk. teljesítettük az első félévi árbevételi és ered­ménytervünket. A nehéz­ségek egy része abból fa­kadt, hogy akadozott1 a tőkés import, és alumí­niumból sem volt folyama­tos az ellátás. A második fél évben sok függ attól, hogyan alakul a nagy partnervállalatok (Ikarus, Rába, Csepel Autógyár) rubelelszámolású exportja. Ha csökkenés következik be, az bennünket is érzé­kenyen érint, ugyanis, mint arról az előzőekben már szó esett, a Kismotor- és Gépgyár, mint a jár­műgyártás egyik háttér­ipari vállalata különböző alkatrészeket, szerelvénye­ket gyárt a nagy exportő­röknek. Ha mérséklődik a szocialista országokba irá­nyuló járműeladás, magá­tól értetődően, nekünk is kevesebb lesz a munkánk. — Mi azonban azon va­gyunk, hogy a gyár ne érezze meg a külső hatá­sokat, legalábbis, ne érjen bennünket érzékeny vesz­teség — tette hozzá Kin­czel Miklós. — Éppen ezért sok mindennel kísér­letezünk. Egyebek között hozzáfogtunk a Trabant- fékelosztó kísérleti szériá­jának gyártásához. Az idén kétszáz darabot ké­szítünk ebből a fontos al­katrészből, ha pedig si­kerrel zárulnak az NDK- val folytatott tárgyalások, jövőre 50 ezer darab le­gyártása vár a gyárra. Ügyancsak napirenden sze­repel a Knorr kompresz- szorházak megmunkálásá­nak témája is. Egyébként, a vállalat tervbe vette az említett kompresszorok gyártásának nagyarányú növelését, ami a tőkés ex­port bővítése szempontjá­ból jelentős feladat. Lovas Lajos Növekvő zöldség-gyümölcs kivitel (Folytatás az 1. oldalról) A friss áruk közül külö­nösen a hagymaexport volt eredményes. Hagyományos termékünk iránt a tavalyi­nál 60 százalékkal nagyobb volt a kereslet. Némileg megtorpant viszont az érté­kesítés az almából, összefüg­gésben a szűkösebb árualap­pal. A málna az idén is jól értékesíthető terméknek szá­mított, ám a Hungaro- fruct szakemberei szerint is rontja az értékesítési le­hetőségeket, hogy az export­ra elkötelezett vállalatok te­vékenysége nyomán itthon árfelhajtást tapasztalni, mi­közben az értékesítésnél kül­földön a hazai exportőrök árainak letörése következik be. A konvertibilis elszámolá­sú piacokon több terméknél is emelkedő árak mutatkoz­tak, ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Hungarofruct ja­vította eredményességét az elmúlt hónapokban. A rubel- elszámolású piacon eleget tettek a követelményeknek, sőt, egyes tételeket már az első fél évben értékesítet­tek, holott szállításuk csak a második fél évben lett volna esedékes. Egyebek kö­zött az NDK-ba indítottak — előszállításként — vegyes­befőttet s más terméket, (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom