Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-04 / 185. szám
1988. augusztus A., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Alacsony jövedelmű rétegek Borsodban II. Ismét divat a befőzés A Központi Statisztikai Hivatal áprilisban jelentést tett közzé a családi kiadások idei növekedéséről. A statisztikusok mérései szerint egy négytagú, kétgyermekes család kiadásai 1988-ban az előző évhez képest havonta 3200 forinttal emelkedtek. A szám elgondolkodtató. A kiadások ilyen mértékű növekedését mór lehetetlen túlmunkával kompenzálni. Nincs más választás, mint csökkenteni oz igényeket, mérsékelni a fogyasztást, minden forint és fillér helyét újra és újra átgondolni. Ahol nem ezt tették, ott nyilván már a hónap első harmadában sokadika lett, vagy a tartalékokhoz nyúltak - már ahol volt pénz a takarékban. Az Országos Takarékpénztár közleményeiből szerezhettünk tudomást róla, hogy 1988-ban csökkent a lakosság megtakarítási kedve. Vitatkozom a mondattal: nem a megtakarítási kedv csökkent, hanem arról van szó, hogy a legszigorúbb életmód mellett sem marad megtakarítható forintunk. Kölcsönre viszont annál többen szorulunk. A kamatok legutóbbi emelése viszont visszariaszt a vásárlási és a személyi kölcsönök igénybevételétől. A szakszervezeti vizsgálódás során összesen huszonegy megyei vállalatnál, intézménynél tudakozódtak a nők mai életviszonyairól. A megkérdezettek túlnyomó többsége csak a főállásban dolgozik, fizetéséből egészíti ki férje jövedelmét, vagy ha egyedülálló, abból tartja el magát és családját. A nők közül Borsodban csak elenyésző számban vállalnak mellékfoglalkozást. A bérből természetesen levonják a jövedelemadó-előleget, ám a vendéglátó vállalatoknál, az áfészeknél a nők 80 százaléka nem fizet jövedelemadót, mert a havi keresetük nem haladja meg az ötezer forintot. A Délborsodi Állami Gazdaságban a kisjövedelmű nők aránya 70, a finomkerámiai vállalatnál pedig 50 százalék. A januárban bevezetett adórendszer egyik következménye, hogy a nők sem szívesen vállalják a túlórát, mellékfoglalkozást, s kiléptek a gazdasági munkaközösségekből. „Nem érdemes túlórázni” — fogalmazta meg az egyik pedagógus —, „hiszen a többletmunkáért arányaiban jóval kevesebb bért kapunk”. A kohászatban a kérdezőbiztosoknak elmondották, hogy a túlmunkáért a jelenlegi díjazásnak körülbelül másfélszeresét kellene kifizetni, hogy megérje feláldozni a szabadidőt. Erre a vállalatnak nincs lehetősége, így kényszerből, a munkahely érdekében elvállalják a túlórát, de méltánytalannak tartják a magas levonásokat. A jövedelmek inflálódnak, az életszínvonal csökken, amelynek következtében romlott a közhangulat, s feszültebbé vált a munkahelyi légkör — panaszolták a felmérés során az asszonyok. A második műszakban — az élelmiszerárak és szolgáltatási díjak átlagosnál nagyobb mértékű emelkedése miatt — a korábbinál többet kell teljesíteni. Ismét divat lett a befőzés, sok nő megtanult varrni, kötni, s csak azokat a szolgáltatásokat veszik igénybe, amelyekhez feltétlenül szükséges a szakember. „Nem szívesen hallgatom az orvosokat, s nem olvasom el azokat az újságcikkeket, amelyeket az egészséges táplálkozásról írtak. Ha inasként tennék, előbb-utóbb bűntudat venne rajtam erőt, mert mi kénytelenek vagyunk takarékosan étkezni az egészséges táplálkozás rovására. Mostanában nincs más esélyünk, mint a hasunkon spórolni.” Az előbbi monológot szom- _ szédasszonyomtól hallottam. Nem ő az egyetlen háziasz- szony, aki ebben a szellemben gondolkodik. Mind többen kényszerülünk rá ugyanis, hogy az olcsóbb, s ennek következtében az egészségtelenebb táplálékkal verjük el éhségünket. A januári áremelkedések a családi költségvetés minden területét érintették. Ebben az évben a tavalyinál jóval többet költünk élelmiszerre és az iparcikkekre. Emelkedtek a ruházkodásra fordított költségek, visszaesett a kereslet a tartós fogyasztási cikkek iránt, s kevesebb pénzt fordítunk szórakozásra, művelődésre. Az utóbbi tételek már évek óta jóval alacsonyabbak a korábbiaknál, s várhatóan tovább mérséklődnek. A nők kevesebbet járnak fodrászhoz, kozmetikushoz, kevesebbet foglalkoztatják a varrónőket. A rezsiköltségek folyamatosan emelkednek. A lakbért, a villanyszámlát, távfűtőműveket, az OTP-részletet még akkor is ki kell fizetni, ha veszélybe kerül a napi megélhetés. Miskolcon, a Marx téren az elmúlt hónapokban három olyan bolt nyílt, amelyben olcsó kelméket, illetve olcsó ruhákat kínálnak. A nők alkalmazkodnak, soha nem látott mértékben megemelkedett a turkálók, az „olcsó boltok” forgalma. Egyre többen kapcsolódnak be a „szedd magad” mozgalomba, ősszel sokan egy tételben vásárolják a télire való burgonyát, zöldséget. A tapasztalatok szerint emelkedett a Bizományi Áruház forgalma, s a Zsarnai-pia- con a korábbinál jóval több használt holmi cserél gazdát. A családi pótlék százforintos emelése nem ellensúlyozza a gyermeknevelés, -eltartás emelkedő költségeit. A megkérdezett nők szerint a családok anyagi biztonságát már az is megrendíti, ha két gyermeket vállalnak. A gyermekgondozási díj idejét sok kismama nem használja ki teljes egészében. Idő előtt visszamennek dolgozni, amelynek elsősorban anyagi indokai vannak, de sokan félnek a munkahely elvesztésétől is. Udvardy József Következik: Háromezer-ötszázból — ketten. Jelen voltak a Forma—t-en (Folytatás az 1. oldalról) A kezdetekről az időközben megérkező elnök, a fiatal, és szemmel láthatóan energikus Szonda Sándor számol be. — Sikeres kisiparos, filmnyomó voltam itt Tokajban. Annyi megrendelést kaptam, hogy nem volt szívem őket visszautasítani. Láttam ugyanakkor, hogy egyedül képtelen vagyok minden igényt kielégíteni, így jött a gondolat, hogy alapítok egy kisszövetkezetet. Történt pedig mindez 1986 márciusában. Tizenöten készpénz és részjegy formájában összedobtak egy félmillió forintot, s nekiláttak megteremteni leendő munkahelyüket. A helyi izraelita hitközség fürdőjét vették bérbe, oda szállíttatták a más helyen már ki- szuperált nyomdagépeket. Kezdetben főként manufaktúra jelleggel dolgoztak, de ahogy fejlődött a technika, úgy tértek át egyre magasabb szintű termékek készítésére. — Gyártunk különböző tömbös és íves nyomtatványokat, számlakönyveket, bizonylatokat — mondja Kovács Zoltán üzemvezető —, szóval mindazt, amit korábban gyakran hiába kerestek közületek és maszekok a nyomtatványboltokban. — A tagok közben változtak, cserélődtek, napjainkban jutottunk oda, hogy 24-ben állapodott meg a létszám — folytatja az elnök. — Közülük kettő szakmunkás, s csak négy a férfi dolgozónk. Keresetük képzettségüknek megfelelő, igyekszünk azonban folyamatosan javítani rajta. Nem kis büszkeséggel mondja, hogy eddig csak saját erőből fejlesztettek, mindössze egyszer vettek fel egy kisebb, rövid lejáratú kölcsönt, amit visszafizettek. Azt csinálták tulajdonképpen, amit a népgazdaság elvár a kisvállalkozóktól, hogy tudniillik, ne csak a szellemi, hanem a pénztőkéjüket is vigyék be az új szervezetbe, s azt forgassák, kockáztassák. Ha lehet, mindnyájunk hasznára — ahogy ezt a tokajiak teszik. Es közben nőjenek fel nagyobb feladatokhoz is. — Ez nálunk abban nyilvánul meg, hogy egy ideje a Vasértnek készítünk négy- színnyomásos öntapadós reklámcímkéket, kicsiket és nagyokat. Vagy, hogy például az osztrák Semperit cég a magyarországi reklámanyagát tőlünk rendeli. De ott voltunk a Forma—1 múlt évi hazai futamán is, mi szállítottuk a rajtszámokat az autókra. Úgy tervezték, hogy négy év alatt felfutnak egy ütőképes, igényes munkára képes kisszövetkezetté. A sorozatos vásárlások és megrendelések miatt ennél lényegesen gyorsabban fejlődnek. És ebből — ahogy mondani szokták — problémák adódtak. Mostanái’a odáig jutottak, hogy kinőtték magukat, kinőtték az épületet. Erről győz meg szemlénk a kis üzemben. Az apró gépek mellett hatalmas papírhalmok, zsúfoltság. Nem tudnak hol raktározni. Ez pedig a páratartalomra érzékeny, finomabb papírnál bizony nagy gond, mert rontja a minőséget. — És a szociális körülményeink sem éppen kedvezőek — teszi hozzá az elnök —, nem tudnak az asz- szonyok munka után tisztálkodni. Éppen ezért, elhagyni készülnek a fürdőt. Már tárgyalnak egy régi- malomépület megvásárlásáról. Nem éppen olcsó, cirka három és fél, négymillió forintot kell előteremteni a jövő év elejéig, amikor is várhatóan nyélbe üthetik az üzletet. Huszonnégy embernek munkahelyet teremtettek, teljesítményükkel igazolták életképességüket, ideje, hogy ők is kapjanak — mondják a kisszövetkezet vezetői. Ezért megpályázzák az elmaradott térségek fejlesztését szolgáló megyei tanácsi alapot. Természetesen, ha kapnak pénzt és ezzel tovább léphetnek, az nem jelenti, hogy meg is állnak a fejlődésben. Nevükben nem véletlenül szerepel a „szolgáltató” kifejezés — azért vették fel, hogy ne csak a nyomdával tegyenek szert jövedelemre, hanem például egy nyomtatvány- bolt nyitásával, ami ugyancsak elkelne Tokajban. M. Szabó Zsuzsa Megszületett az ÁBMH döntése Harminc- millió forint alapjuttatás beruházás támogatására A gyár forgácsolóüzemében Kinézel Miklós igazgatóval jó hangulatban beszélgettünk a legutóbbi találkozásunkkor. Hogy mi derítette jó kedvre a Kismotor- és Gépgyár mezőkövesdi gyárának vezetőjét? Kinczel Miklós egy levelet tesz az asztalra. A levél aláírója dr. Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke arról értesíti a címzettet, hogy a foglalkoztatási alapból finanszírozható beruházási pályá— A fejlesztés alapvető célja egyrészről a vállalat munkaerő-szükségletének kielégítése, a mezőkövesdi gyár bővítése révén — mondta Kinczel Miklós. — Ugyanakkor a pályázat kidolgozásakor gondoltunk árra is, hogy a megyében felszabaduló munkaerő foglalkoztatási gondját, szerény lehetőségeinkhez mérten, csökkentsük. — A Kismotor- és Gépgyárat a hazai járműipar egyik háttéripari vállalataként tartják számon. — Legfőbb belföldi vásárlóink a Rába, az Ikarus, a Csepel Autógyár, a Ganz Járműgyár. De jelentős a vállalat nemzetközi piaca is, például 1986- ban a termelésnek mintegy negyvenkét százaléka közvetlen exportra került. A személygépkocsi alkatrészgyártás feltételeinek megteremtése, a nemzetközi kooperációba való erőteljesebb bekapcsolódás azonban megköveteli a mezőkövesdi gyáregység fejlesztését, bővítését. — Tulajdonképpen egy új üzemcsarnok építéséről van szó. — Erről is, no, meg arról, hogy folyamatosan felújítjuk, lecseréljük elavult termékeinket, új gyártmányok előállítását valósítjuk meg — teszi hozzá nyomatékkai Kinczel Miklós. — A szóban forgó beruházás alapvető létesítménye egy másfél ezer négyzetméter alapterületű üzemcsarnok lesz, ahová részben új gépeket, részben pedig a vállalat más gyártelepeitől átvett berendezéseket telepítünk. zatot a bizottság támogatólag elfogadta, és a gyárat 30 millió forint összegű támogatásban részesíti. A Kismotor- és Gépgyár azoknak a gazdálkodóegységeknek egyike, amelyek éltek a lehetőséggel, és a munkahelybővítő akció keretében pályázatot nyújtottak be az ÄBMH-hoz a gyár fejlesztése, bővítése érdekében. — A munkahelyteremtő beruházás megvalósításával milyen mértékű létszámnövelésre nyílik lehetőség? — A fejlesztés munkaerőigénye kétszáz fő, amelyből 180 fizikai dolgozó. A szükséges létszámot egyfelől Mezőkövesd és vonzáskörzetének mezőgazdaságában felszabaduló munkaerő jelentheti, de számolunk azzal is. hogy az ingázók közül is többen kedvet kapnak, hogy a jövőben nálunk dolgozzanak. — Mennyi idő áll rendelkezésre a fejlesztés megvalósítására ? — A létesítmény építése ez év őszén kezdődhet, a befejezési határidő pedig 1990 január vége — kapcsolódik a beszélgetésbe Fapp János, a beruházó (Kismotor- és Gépgyár) képviselője. — Ez azt jelenti, hogy mindössze szűk másfél esztendő alatt kell elkészülnie az üzemcsarnoknak. — A beruházás összes költsége mintegy 80 millió forintra tehető — veti közbe Kinczel Miklós. — Ebből a foglalkoztatási alapból történő támogatás összege 30 millió forint, a fennmaradó 50 millió pedig saját forrás, illetve bankhitel. — Van tehát jövője a Kismotor- és Gépgyárnak? — A kérdésre egyértelmű igennel kell válaszolnom — mondja a gyárigazgató. — Annak ellenére, hogy sok gonddal kellett eddig is szembenéznünk. teljesítettük az első félévi árbevételi és eredménytervünket. A nehézségek egy része abból fakadt, hogy akadozott1 a tőkés import, és alumíniumból sem volt folyamatos az ellátás. A második fél évben sok függ attól, hogyan alakul a nagy partnervállalatok (Ikarus, Rába, Csepel Autógyár) rubelelszámolású exportja. Ha csökkenés következik be, az bennünket is érzékenyen érint, ugyanis, mint arról az előzőekben már szó esett, a Kismotor- és Gépgyár, mint a járműgyártás egyik háttéripari vállalata különböző alkatrészeket, szerelvényeket gyárt a nagy exportőröknek. Ha mérséklődik a szocialista országokba irányuló járműeladás, magától értetődően, nekünk is kevesebb lesz a munkánk. — Mi azonban azon vagyunk, hogy a gyár ne érezze meg a külső hatásokat, legalábbis, ne érjen bennünket érzékeny veszteség — tette hozzá Kinczel Miklós. — Éppen ezért sok mindennel kísérletezünk. Egyebek között hozzáfogtunk a Trabant- fékelosztó kísérleti szériájának gyártásához. Az idén kétszáz darabot készítünk ebből a fontos alkatrészből, ha pedig sikerrel zárulnak az NDK- val folytatott tárgyalások, jövőre 50 ezer darab legyártása vár a gyárra. Ügyancsak napirenden szerepel a Knorr kompresz- szorházak megmunkálásának témája is. Egyébként, a vállalat tervbe vette az említett kompresszorok gyártásának nagyarányú növelését, ami a tőkés export bővítése szempontjából jelentős feladat. Lovas Lajos Növekvő zöldség-gyümölcs kivitel (Folytatás az 1. oldalról) A friss áruk közül különösen a hagymaexport volt eredményes. Hagyományos termékünk iránt a tavalyinál 60 százalékkal nagyobb volt a kereslet. Némileg megtorpant viszont az értékesítés az almából, összefüggésben a szűkösebb árualappal. A málna az idén is jól értékesíthető terméknek számított, ám a Hungaro- fruct szakemberei szerint is rontja az értékesítési lehetőségeket, hogy az exportra elkötelezett vállalatok tevékenysége nyomán itthon árfelhajtást tapasztalni, miközben az értékesítésnél külföldön a hazai exportőrök árainak letörése következik be. A konvertibilis elszámolású piacokon több terméknél is emelkedő árak mutatkoztak, ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Hungarofruct javította eredményességét az elmúlt hónapokban. A rubel- elszámolású piacon eleget tettek a követelményeknek, sőt, egyes tételeket már az első fél évben értékesítettek, holott szállításuk csak a második fél évben lett volna esedékes. Egyebek között az NDK-ba indítottak — előszállításként — vegyesbefőttet s más terméket, (MTI)