Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-30 / 207. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1988. augusztus 30., kedd A magyar-román csúcstalálkozó nemzetközi visszhangja (Folytatás az 1. oldalról) említést tesz a június 27-i budapesti békés tüntetésről is. Valamennyi nagy nyugati hírügynökség és lap emlé­keztet jelentéseiben arra, hogy utoljára 11 évvel ez­előtt volt magyar—román csúcstalálkozó. Az is szerepel minden nyugati ihírügynök- ségi anyagban, hogy a ma­gyar—román viszony iá ro­mán falurombolási program felújítása miatt került mély­pontra. A Reuter brit hírügynök­ség úgy minősíti a vasárnapi aradi találkozót, hogy az a Varsói Szerződés-tagországok között példa nélküli vita le- csendesítését célozta. A The Daily Telegraph cí­mű brit lap szerint önmagá­ban az a tény, hogy a két szomszédos ország vezetői 1977 óta nem találkoztak egymással, mutatja, hogy a kapcsolatok abnormálisak voltak. A The Guardian című brit lap Nicolae Ceausescu „új kezdeteket” hangsúlyozó po­hárköszöntőjéből idézve rá­mutatott, hogy „Grósz úr óvatosabban fogalmazott vá­laszában, amikor arról be­szélt, hogy együttműködésre van szükség, és a két nép­nek, a két pártnak több ilyen találkozó az érdeke”. Az AP amerikai hírügynök­ség is úgy vélekedett, hogy „míg Ceausescu új kezdet­nek minősítette az aradi tár­gyalásokat, addig Grósz azt domborította ki, hogy nem a szavak, hanem a tettek szá­mítanak”. Az AFP francia hírügy­nökség éjszakai anyagában azt emelte ki, hogy .Bukarest részéről nem kívánnak aka­dályt gördíteni a "kivándor­lás elé, de — s ebben egyet­értés volt a magyar és a ro­mán fél között — nem is ösztönzik a kivándorlást. Ez­zel kapcsolatban az AFP em­lékeztet arra, hogy több mint 10 ezer romániai ma­gyar menekült Magyaror­szágra, s segítséget kap a magyar kormánytól a beil­leszkedéshez. A nyugatnémet hírközlés némi reménykedéssel fogad­ta az aradi találkozó ered­ményeit. Az NSZK rádióál­lomásai hétfő hajnalban azt idézték Grósz Károly rádió- nyilatkozatából: a román fél nyitottnak mutatkozott ama javaslat iránt, hogy a romá­niai magyar kisebbség .hely­zetének tanulmányozására engedjen be az országba egy küldöttséget. A Deutschlandfunk rádió- állomás vasárnap óránként, a legfontosabb külföldi hí­rek elején számolt be az aradi találkozóról. A tévéál­lomások este szintén részle­tesen tudósítottak a megbe­szélésekről, amelyeknek ki­menetele akkor még nem volt ismeretes. A tudósítá­sokból mindamellett már ak­kor kicsendült: az NSZK- ban is reménykednek a két szomszédos kelet-európai or­szág feszült kapcsolatainak legalább bizonyos fokú eny­hülésében. A nyugatnémet DP A hír- ügynökség értékelése szerint Grósz Károly és Nicol,ae Ceausescu találkozója javí­tott az utóbbi időben feszült magyar—román viszonyon. Négy évtized múltán 1988. augusztus 27., szom;- bat délelőtt 10 óra. Mis­kolc, Zalka Máté Gépipari Műszaki Középiskola. Az első emeleti feldíszí­tett tanteremben érettségi találkozó résztvevői gyüle­keznek. Az 1944-ben in­dult, a felszabadulást kö­vetően elsőként érettségiző A és B osztály tagjai. A főszervező, avagy ahogyan a tréfás meghívó titulál­ja: „főintendáns” Kozák Pál, majd a jelenlegi igaz­gató, dr. Kálmán András köszöntik a most már több­nyire őszülő hajú, nyugdí­jas korú, feleségekkel, gyerekekkel, unokákkal ünneplő és emlékező öreg­diákokat. Akik közül né- hányan negyven év után először járnak itt, s csak -ámulnak, amikor az igaz­gató körbevezeti őket, be­mutatja a mostani gép­iparit. * Névsorolvasás. Benke Fe­renc öt éve még itt volt, aztán rá néhány hónapra meghalt. A digépes Ju­hász Barnabás és még né- hányan betegségük miatt nem tudtak eljönni. Itt vi­tázik, magyaráz azonban Juhász Ottó, a SZOT volt titkára, és itt van Kozma Béla az ÉÁÉV-től, Buda­pestről Tóth Ferenc. Az­tán megint egy végleg hi­ányzó. A két osztályból tizenöten nem lehetnek már itt... Nekik már csak egy perc néma gyász jut, a jelenlevők szomorú visz- szaemlékezése. * Juhász Ottó az indulás­ról mesél: — Akkor kezdtük, több­ségben munkósszülők gyer­mekei, amikor Miskolcot is elérte a háború szele. Már az első napokban el kellett költöznünk a Bársony Já­nos utcai iskolába, mert itt a szovjet kórházat rendez­ték be. Ki tudja, hány he­lyünk volt? ... Amikor a kórház elment, visszajöt­tünk, s nekiláttunk rend- betenni az iskolát. Igen sokat dolgoztunk. Első si­kerélményünk az volt, ami­kor feltörtük a műhely tíz­centis betonját, s bevon­szoltuk az egyetlen eszter­gapadot. * Sorsok, életutak eleve­nednek meg. Emlékeznek és mesélnek azok, akik öt évvel ezelőtt nem tudtak eljönni. Papp Zoltán, a megyei tanács nemrégiben nyugdíjazott munkavédel­mi vezetője, aki turistaként bejárta az egész világot, s aki tíz napja temette ei második feleségét. Czapárí István, aki érettségi után, mert szülei nem tértek vissza a deportálásból, azonnal külföldre ment, s három éve a legnagyobb izraeli bank igazgatójaként ment nyugdíjba. Halász Elemér, aki elsők között végzett a Dudujkán, egye­temünkön, s dolgozott az ÉVM-ben, majd főmérnök volt Mályiban, a téglagyár­ban, és végül az USA-ban kötött ki most már több mint harminc éve, s most a Boeing mérnöke. Regény­be illő életpályák, örömök és keserűségek, mosolyok és könnyek. Mert van aki dicsekszik és van aki sír. S az örök mókamester, a robusztus Laboda László, a drótgyár üzemvezetője, most is feloldja a fájdal­mat, a görcsöket. * Az alma mater vissza­vár! Kozák Pál, aki annyit vesződött a találkozó meg­szervezésével, vállalja a következőt is. A negyven- ötödiket. Amelyre mind­annyian szeretnének eljön­ni. Hogy egy napot ismét egymással töltsenek. (nyikes) A Petőfi rádióban Napközben Kazincbarcikáról A Petőfi rádió Napközben című műsora tegnap dél­előtt Kazincbarcikáról je­lentkezett. A két műsorve­zetői, Antal Magda és G. Tóth Ferenc a Tiszamenti Termelőszövetkezet Halász- csárdájában faggatta a vá­ros vezetőit olyan kérdések­ről, amelyek foglalkoztatják a város lakóit. Az adás ide­je alatt a lakók is feltehet­tek kérdéseket, melyre szin­tén megválaszoltak a mini fórum résztvevői. Az érdekes műsorból meg­tudhattuk, hogy mégiscsak felépítik a fedett uszodát, melyre a lakosság téglaje­gyeket vásárolt, s megsza­vazta a tehót, méghozzá en­nek az ötéves tervnek a vé­gére. (Nagyon érdekes volt az a riport, melyből kiderült, hogy nem Barcika az ország legszennyezettebb levegőjű városa. Dr. Tolnay Lajos, a BVK vezérigazgatója azt is elmondta, hogy amikor még a város és a BVK épült, a fejlett országokban sem fi­gyeltek annyira a környe­zetszennyezésre, de 20 éve már a vállalat is csak olyan berendezéseket vásárol, ame­lyek nem szennyezik a le­vegőt. így érték el, hogy amíg a 80-as években 20— 30 millió forint bírságot is fizettek a környezetszennye­zésért, ma már ezt minimá­lisra csökkentették. Igaz, ehhez 1,8 milliárd forintot invesztáltak be környezet- védelmi berendezésekre. Megszólaltatták Mezey Ist­ván grafikusművészt, aki itt él és alkot a városban. Rá­ció Gyuláné tanácselnök-he­lyettes egy új kezdeménye­zésről beszélt, az Ifjúsági Hasznosidő Központról, me­lyet egy hónap múlva ad­nak át. Olyan fiatalokat foglalkoztatnak, s oktatnak majd itt, akik nem végez­ték el a 8 általánost sem, s ha az utcán maradnak, előbb-utóbb a bűnözés útjá­ra lépnek. Munkát, gépeket, a BVK biztosít ehhez. Hallhattunk a város mű­velődéspolitikájáról, sport- lehetőségekről, ellátásáról, piacról és vendéglátásról. Az adás közben érkezett kérdé­sek többségére Takács Ist­ván tanácselnök válaszolt. Kiderült, hogy az ifjú vá­ros lakóit érdekli szűkebb pátriájuk sorsa, jövője, lehe­tőségei, pénzügyi forrásai. Végighallgatva a műsort, úgy gondolom, akik eddig nem sokat tudtak az 1954- ben alakult fiatal városról az országban, megismerhet­ték és kedvet kaphattak ah­hoz is, hogy ellátogassanak a szobrok városába. Orosz B. Erika A Pravda Magyarországról A szocialista pluralizmus magyarországi gyakorlatát elemzi a Pravda budapesti tudósitója a lap hétfői szá­mában. A kommentár em­lékeztet a pártértekezlet szavazásaira, az országgyű­lésben kibontakozó vitákra, s a magyar társadalom ide­ológiai sokszínűségére utal­va visszatekint egészen a hatvanas évék elejéig, ami­kor Kádár János meghir­dette az „aki nincs elle­nünk, az velünk van” elvet. A Pravda idéz Grósz Ká- rolynak a pártértekezleten a többség és a kisebbség vi­szonyának kapcsán kifejtett gondolataiból, illetőleg Be- recz Jánosnak egyik állás- foglalásából, amelyben a néphatalom és az érdekek pluralizmusának összefüg­géseit elemzi. A párt- és a társadalmi szervezetek funk­ciói szétválasztása kapcsán a szovjet lap emlékeztet az új magyarországi törvé­nyekre, a választási gyakor­latra, az. alternatív döntés­tervezetekre, s megszólal­tatja Petrovszki Istvánt, a KB PTO vezetőjét is. A lap kitér arra, hogy folyamatban van az egye­sülési törvény előkészítése s megjegyzi: Magyaror­szágon vannak olyan sze­mélyek és csoportok is, ame­lyek cselekedeteikkel kizár­ják magukat a párbeszéd­ből. Emlékeztet rá, hogy az országos pártértékezlet fel­szólította a magyar kom­munistákat, sokkal megala­pozottabban érvelve és ak­tívabban lépjenek fel a szo­cialista reformoktól idegen eszmék ellen. Értesítjük t. Fogyasztóinkat, hogy a Vargahegyen 1988. augusztus 30-án 8-16 óráig a vízszolgáltatást szüneteltetjük vezeték-átépitési munkák miatt. MISKOLCI VÍZMÜVEK Bravúros nyomozás Nem vinnének jó hírt ró­lunk finn barátaink a vi­lágba, akik azért jöttek, hogy értékeinkről, műemlé­keinkről filmet, fotókat ké­szítsenek, ha a megyei rend­őr-főkapitányság nyomozó- csoportja nem dolgozik bra­vúros gyorsasággal. Lássuk a történteket! Négy finn fiatalember au­gusztus 12-én, azzal a szán­dékkal érkezett hazánkba, hogy egy finn tévétársaság megbízásából filmet forgas­sanak. A filmművészeti fő­iskola hallgatói hazájukban. Már forgattak sárospataki épületeinkről, és a szatmár- csekei kopjafás temetőről, amikor augusztus 24-én es­te Tokajba érkeztek. Par­kolót kerestek a városban, s a legbiztonságosabbnak a Halászcsárda előttit találták. Itt hagyták Fiat típusú la­kókocsival egybeépített au­tójukat este kilenc órakor, s elmentek a Tokaj Szálló éttermébe vacsorázni. Éjfél előtt tértek vissza a parko­lóba, és meglepődve látták, hogy autójuk lakókocsi ré­szét feltörték. A mintegy kétmillió forint értékű fény­képezőgépet, objektíveket, elektromos írógépet, több ezer finn márka készpénzt, optikai műszeréket, személyi tárgyakat pedig valaki elvit­te az autóból. Megkezdődött a nyomozás. Tanúként je­lentkezett a tokaji Halász- csárda egyik felszolgálója, aki záróra után megfigyelte, hogy egy gyanús autó áll a finn Fiat mellett, nagyon közel, merőlegesen a lakó­kocsi részre. Az is gyanús volt számá­ra, hogy a világos színű Trabant autó elment, majd nagyon lassan visszatért. A személygépkocsi vezetőjéről nem tudott ugyan személy­leírást adni, de megjegyezte a rendszámot, és az autó jellegzetességeit. Ezen a nyomon indult el a rendőr­ség, és augusztus 26-án őri­zetbe vette Mester Sándor 31 éves, rokkantnyugdíjas nyírpazonyi gyanúsítottat, aki volt már büntetve gép­kocsifeltörésért, lopásért, s 1984 őszén szabadult. A. gépkocsi nem az ő nevén volt. A házkutatás során min­den eltulajdonított tágyat megtaláltak, amely a finn fiataloktól eltűnt. Azt is hozzá kell tennünk, hogy előkerültek Mester Sándor lakásából olyan egyéb tár­gyak is, amelyek arra utal­nak, hogy bűncselekmény során kerültek hozzá. Ezek között hamisított személyi igazolványok, orvosi igazo­lások, táppénzes papírok is vannak. Ezen az éjszakán egy másik autót is feltört a gyanúsított a Tokaj Szálló előtt, amelyből elvitt egy számzáras diplomatatáskát. Ezt is megtalálták lakásán. Szerencsére ez az eset jól végződött, s a finn fiatalok, ha nem is a mi, de rend­őrségünk jó hírnevét elhint­hetik a világban. (obc) Másfél évre mundért öltöttek Katonai bevonulás Miskolcon Bár hivatalosan a tegnap megtartott, fs a ma megtar­tandó) katonai bevonulás nem volt ünnepélyes — a honvédelmi miniszter a munkaidőalap védelmében rendelkezett így —, de vél­hetően annak a (jobb száz fiatalnak, akik tegnap más­fél évre búcsút mondtak a civil életnek, s felöltötték a kheki színű mundért, sokáig emlékezetes lesz ez az ese­mény. Miskolcon, a Városi Sport- csarnokban, a Molnár Béla Ifjúsági Házban, s a hadki­egészítési parancsnokságon rendezték meg a bevonulá­sokat. A huszonéves fiúkkal ismertették a katonai élet­tel kapcsolatos tudnivaló­kat, s felolvasták nekik a miniszter ez alkalomra ki­adott parancsát, majd a kö­telező formaságok után el­indultak a honvédség, a ha­tárőrség és a műszaki egy­ségek alakulataihoz. Ma a Bocskai laktanyában és a Marx téri alakulat laktanyá­jában is tartanak bevonu­lást. HUNGARIAN TRAVEL COMPANY MEGJELENT AZ IBUSZ LEGÚJABB PROGRAMFÜZETE! KÉRJE IRODAINKBAN: Miskolc Ózd Kazincbarcika Leninváros Sárospatak Sátoraljaújhely Mezőkövesd Encs Széchenyi út 3-9. Vörös Hadsereg út 1. Lenin út 46. Lenin út 6—8. Kossuth út 50. Kossuth tér 24. Tanácsköztársaság út 74 Petőfi út 61—63. Két napig érezhette magát milliosnaL.

Next

/
Oldalképek
Tartalom