Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-24 / 202. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1988, augusztus 24., szerda Á TIT megyei elnökségének ülése Folytassák a jó hagyományokat, színvonalat! A kulturális szennyeződés világjelenség Kísérletek a definícióra (Folytatás az 1. oldalról) ám a szakosztályok minden erőfeszítése ellenére csökken például a kémia és fizika iránti figyelem. Új vonás, hogy a nagy­üzemekben a korábbi igé­nyek felére, negyedére estek vissza, sikeresebb TIT-akci- ók vannak viszont a kisebb ipari üzemekben, és egyre nyitottabbak a mezőgazdasági nagyüzemek. Sikeresek a rendezvények az általános iskolákban, növekszik az ér­deklődés a gimnáziumokban, de nem fejlődött ki kellő mértékben az ismeretter­jesztő tevékenység megyénk felsőoktatási intézményeiben. A társadalmi rétegek kö­rében folyó ismeretterjesztés tükrözi a társadalomban végbement változásokat: a fizikai dolgozók sajnos egy­re kevésbé nyerhetők meg, energiájukat a túlmunkák kötik le. Bozsik Sándor, a TIT me­gyei szervezetének titkára szóbeli kiegészítőjében el­mondta, hogy a TIT munká­ját gazdasági gondok nehe­zítik. Az adózás sok jó is­meretterjesztőt riaszt el a munkától, holott ma igazán fontos, hogy a szervezet adekvát legyen a megoldan­dó feladatokhoz. A vállalko­zásokban nincs hiány, mint a jogi szakosztály tagja is beszámolt róla, családterápi­ás műhelyt hoztak létre gyermekpszichológus, pszi- chopedagógus, orvos, hivatá­sos családvédő, pedagógus és jogász részvételével, hogy krízishelyzetekben segítséget Szeminárium (Folytatás az 1. oldalról) — Le vagyunk maradva a szabályozás területén is a veszélyes hulladékok ke­zelésében — mondta előadá­sa kezdetén dr. Perczel György, KVM miniszter- helyettes. — 1982-től mi­nisztertanácsi rendelet sza­bályozza e tevékenységeket, ám már ’86-ban világossá vált, hogy korszerűsítésére van szükség. A kormány ezért egy átfogó hulladék­gazdálkodási törvényt kíván létrehozni, mely 1991-ben kerülne az Országgyűlés elé, addig is módosítják a jelen­leg érvényben lévő rendele­tet. A változtatandó kérdé­sek közül néhány: nincs tisz­tázva még a szakemberek között sem, hogy tulajdon­képpen mit fedez a veszé­lyes hulladék fogalma. Mó­dosítandó többek közt, az engedélyezési eljárásra, az osztálybesorolásra, és a szál­lításra vonatkozó bekezdés is. ötven intézmény szak­véleményezi még napjaink­ban is a módosítást, így az érdekeltek részvételével, re­mélhetőleg nyitott szemlé­lettel fog megszületni ez a törvény. Dr. Körtvélyes István ipa­ri miniszterhelyettes a mi­nisztérium irányítása alatt lévő vállalatok környezetvé­delmi tevékenységében vár­ható terveket ismertette. Ma már világszerte súlyos kihí­vás a gazdasági fejlődés számára ez a kérdés, hiszen az űrkutatás, a számítás­technika és a biotechnoló­gia után a környezettechno­lógiai ágazatok fejlődnek a leginkább. Éppen ezért ha­zánkban, a szerkezetátala­kítási program egyik fontos pontja ez a kérdés. Tech­nológiák kidolgozását, egy­más közti cseréjét, a létesü­lő új beruházásoknál a kör­nyezetvédelmi technológiák beépítését kívánja a prog­ram. A szeminárium keddi munkanapját dr. Bakonyi Árpád, az IPM főosztályve­tudjanak adni. Ez a team is segítségére lehet a tanács családgondozói hálózatának. A TIT formarendszere gaz­dagszik, ma már például kulturális szolgáltatást is nyújt számítógépes progra­mok kidolgozásában, terve­zésekben. A vitában is elhangzott, hogy nem az emberek érdek­lődése csökkent például a filozófia, az etika, a vallás­elmélet és egyéb tudomány­ág iránt, hanem a szabadidő lett kevesebb. Az idegen nyelvek iránti érdeklődés vi­szont növekvőben van, ám sajnos az adóval csökkentett tanári fizetések, a tanköny­vek és egyéb ismertetőeszkö­zök színvonala korlátozza az eredményt, nincs a nyelvok­tatás ma az azt megillető helyen. Állami, főhatósági támogatásra van szükség, mert az idegen nyelvi kultú­ra fejlődése népgazdasági ér­dek. Megfogalmazták, hogy a TIT megyei szervezetében van tartalék, amellyel a kö­vetkező években a kibonta­kozást segíti. Czibere Tibor művelődési miniszteri kinevezése a jö­vőben sem teszi lehetetlen­né, hogy ellássa a TIT me­gyei elnökének tisztét, de szükségessé vált, hogy társ­elnök segítse munkáját. A megyei elnökség egyhangú­lag megszavazta, hogy dr. Be- recz Endre egyetemi tanár, az NME Kémiai Intézete igazgatója lássa el a társel­nöki teendőket. Aggteleken zető-helyettese nyitotta meg. A kormány határozata alap­ján regionális hálózatot kell kiépíteni a veszélyes hul­ladékok kezelésére és ártal­matlanítására. így a tervek szerint 2 égetőt, és 6 lera­kóhelyet alakítanak ki az országban. Ennek létreho­zását azonban sok minden hátráltatja. A ’82-es dön­téskor hiányzott a megfele­lő szakembergárda, a pénz­ügyi feltételek sem voltak megteremtve. A hálózat elő­készítése akkor vesz- nagyobb lendületet, amikor a válla­latok számára a költségek 30 százalékára vissza nem térítendő támogatást, 30 szá­zalékára pedig kölcsönt biz­tosít az állam (így csak 40 százalékát kellett), a beru­házások 40 százalékát kell vállalati forrásból előterem­teni. Ilyen módon egy éven belül elkészül a dorogi ége­tőmű és már csak egy-ikét hónap szükséges az aszódi, állandó veszélyes hulladék­lerakóhely átadásához is. Az aszódi lerakótelepről bővebb információkat Sípos Sándor, a KVM főmunkatár­sától hallhattak a szeminá­rium résztvevői. Előadásá­ban a lerakótelepek létesí­tésénél alkalmazott techno­lógiák részletes előírásairól is beszélt. Deák Gézáné a veszélyes hulladékok keze­lésének borsodi tapasztala­tairól szólt, Tibiássy Bélá- né megyénk környezetszeny- nyezési helyzetével foglal­kozott. A tegnapi napon ke­rült sorra a levegő- és zaj­védelem helyzete, szabályo­zása, a környezetvédelem és egészségügy közti kapcsolat is. Buzeczky Győző, az Aggteleki Nemzeti Park igazgatója bemutatta a nem­zeti parkban folyó jelenle­gi munkákat. A mérnöktovábbképző tan­folyam szerdai előadásain a megye ipari vállalatainak környezetvédelmi tevékeny­ségeivel ismerkedhetnek majd a hallgatók. / Nagy Zsuzsanna (Folytatás az 1. oldalról) most rendkívül nehéz, szin­te lehetetlen tisztán belete­kinteni az ország gazdasági helyzetébe, s megmondani, mire, mennyi az anyagi for­rás. Korábban az állam ad­ván pénzt a művészetek­nek, elvárta, „engem éne­keljetek meg”. Erre ma szükség sincs, meg pénz sincs. Következésképp az „éneklési kötelezettség” ma egészen más. Ez a színház­ra is vonatkozik. Erre Vass Péter úgy reagált: A szín­ház rákényszerül arra, hogy piaci árut csináljon a kö­zönségnek. Nem pedig azt, hogy keresse, feltárja azo­kat a dolgokat, amelyek nem jók, szinte lehetetlen az olyan művészi produk­ció, ami befolyásolólag be­leszólhat a politikába. Kulcsár Imre ezzel szem­ben azt bizonygatta, az a legnagyobb probléma, hogy szembeállítjuk a populáris és az elit alkotásokat. Mint tüzet a vízzel. Holott ezek kiegészítik egymást. S emel­lett a színvonal, az elit is lehet — uram bocsá’ — kö­zönségsiker. — Nem hiszem — mondta —, hogyha nem lesz pénz, majd mindenki operettet fog játszani. Sze­rintem a jó prózára a jö­vőben is bejön a közönség. Erre mondta dr. Czibere Tibor — az egyetemen én úgy oktattam, hogy volt a Kultúra nélkül (Folytatás az 1. oldalról) Most kellene fejlesztenünk igazán az általános és kö­zépiskolákat, az egyetemi ok­tatást, hogy húsz év múlva fel tudjuk venni a versenyt- a világpiacon. Ez természe­tesen nem egy gyors sikert ígérő program. Elkerülhetetlen a helyes értékrend felállítása. Ma­gyarországon ugyanis: a ké­pesség, a kreativitás nincs kellően megfizetve. Ez töb­Évévé; a Miskolci (Folytatás az 1. oldalról) hogy a színház és a közön­ség kapcsolatában az érdek­lődés folyamatos fenntartása elengedhetetlen, ám annak a felkeltését mát- a gyermekkor­ban el kell kezdeni, s itt egya­ránt feladat hárul a színház­ra, a szülőre és az iskolára. De feladat vár a színházra a napjainkban veszélyesen sokat emlegetett lelki rest­ség feloldásában is. Megem­lítette az igazgató, hogy új vezetők léptek munkába, akik már február óta mun­kálkodtak a most következő évad előkészítésén. A szín­ház egytagozatúként kíván működni a továbbiakban is, folytatja a prózai színház jó hagyományait, és amellett igényes zenei produkciókkal is jelentkezni kíván. A meg­hirdetett műsoron kívül „kis­vállalkozói” bemutatók is lesznek, azaz a színház tag­jai különböző kis létszámú produkcióit is láthatja majd a közönség. A nézők érdek­lődését mutatja, hogy eddig 3500-nál több felnőtt bérle­tet adtak el (az ifjúságiakat csak szeptemberben kezdik). Noha a próbák a napokban megkezdődnek, a nagykö­zönség előtt csak október 15-én nyílik meg a színház. Természetesen ettől az évad­tól is mást várnak mint a korábbiaktól, hiszen a szín­ház mindig újat szeretne adni, mert — s ezzel a gon­dolattal fejezte be beszédét Gyarmati Béla — a színház­ban egy örök van: az, hogy mindig változik. Galgóczy Judit, az új fő­rendező bemutatta a társulat új tagjait. Új színészek a következők: Karczag Ferenc (a Madách Színházból), Me­lis Gábor (Debrecenből), Mi- kóla Róbert (Kassáról), Szűcs Sándor (a Népszínháztól), Varga Károly .(Szegedről), Vass Péter (a Madách Szín­háztól), Balogh Csilla (a tömeg, és a pedagógiai hob­bi. Az utóbbit évfolyamon­ként 6—8 hallgató jelentet­te. Ezek tartották bennem a pedagógiai öntudatot. A Színházban is akarva-akarat- lanul kialakulnak hasonló arányok. S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy végül is a taps élteti a művésze­tet. Dr. Kun László itt je­gyezte meg: vitázni minde­nen lehet, de az nem veze­tett, s a jövőben sem vezet­ne jóra, ha a közönséget szapulná a színház. Színház nincs közönség nélkül. Ezt a várost ilyennek kell elfo­gadni, amilyen, meg kell ér­teni jelen dolgaival. A szel­lemi életet magunknak kell kialakítani, nem a városi tanácstól várni. A színház és a miskolci közönség kapcsolatára el­hangzott egy, azt hiszem ta­láló műszaki hasonlat. A mágnes egy nem túl nagy távolságból (ezt kell megta­lálni) maga után vonzza a vasat. Ám ha ezt a távolsá­got megnöveljük, a vas mozdulatlan marad. Követ­kezésképp a mágnes haszna is elenyész. Dr. Czibere Ti­bor arra a kérdésre, mit vár a színháztól, lakonikus tö­mörséggel azt mondta: Foly­tatva jó hagyományait, szín­vonalat. Mikor ezt mondta, nyilván az előbb említett mágnesre is gondolt. nincs reform bek között a marxista taní­tásnak azon félreértelmezé­séből fakad, miszerint érté­ket csak fizikai munka által lehet teremteni, s a szellemi tevékenység csupán szüksé­ges, de nem értékteremtő. Ma három előadással foly­tatja munkáját a leninváro- si szabadegyetem. Délután várják a művelődési köz­pontba Pozsgay Imre állam­minisztert. Nemzeti Színháztól), Csorna Judit (Debrecenből), Dankó Klára (Pécsről), Fehér Ildi­kó (Szegedről), Mojzes And­rea (a főiskoláról), Muszte Anna (a Jurta Színháztól), Spilák Klára (a Nemzeti Színháztól), Zborovszky And­rea (a Józsefvárosi Színház­tól), Pregitzer Fruzsina (a Nemzeti Színháztól, félállás­ban), és Molnár Anna. Az énekkar öt, a tánckar kettő, a zenekar két új taggal gaz­dagodott. Új tagja a szín­háznak Bozóky Mariann tervező, M. Kecskés András koreográfus, Upor László dramaturg, új zenei vezető Molnár László. A szervező- iroda új vezetője Körtvélye- si Erzsébet. Új gazdasági igazgató — őt nem a főren­dező mutatta be — Szilvási Zsuzsa. A főrendező ismer­tette, hogy a műsortervben meghirdetett darabokat ki fogja rendezni, s elmondta, három vendégrendezőt is hívtak. Miskolc város tanácsa ne­vében Gápelné Tóth Rózsa elnökhelyettes szólt a társu­lathoz. Elmondta, hogy az új évad fokozott erőfeszítéseket követel, de a város vezetése bizalommal tekint a társulat munkája elé. Valami új kez­dődik most a színház életé­ben, — mondotta — s en­nek az újnak az eredményeit a későbbi idők fogják meg­mutatni. Röviden vázolta, mivel járulhat hozzá a mű­vészet és azon belül a mis­kolci színház a város s a szélesebb társadalom felada­tainak megoldásához. Az évadnyitó társulati ülést Kulcsár Imre zárta be. A munka felújító próbával kezdődik, a múlt évadról át­hozott Csongor és a Tündér áttekintésével, majd néhány nap múlva megkezdik az el­ső bemutató, a Szabaccság Mucsán című szatíra pró­báit. (bm) A vita ugyan befejeződött, de nem ért véget. A 16. to­kaji írótábor délelőtti elnö­ke Ződi Imre, a HNF me­gyei titkára, s az első kor- referátumot tartó dr. Varga Mihály is Gergely Mihály javaslatára hivatkozott: ala­kuljon meg hazánkban is egy kulturális ökológiai egyesülés. A gondolat és a szándék nem előzmény nélküli. Erre utalt az előadás is, amely a szovjetunióbelí kultúra­ökológiai vitákat és kezde­ményezéseket elemezte. El­hangzott, hogy a Szovjetunió szellemi újjászületése jegyé­ben már működik az az in­tézmény (Szovjet Kulturális Alap), amely éppúgy szol­gálja a régi értékek meg­mentését és megőrzését, mint az új, progresszív törekvé­sek serkentését. A helyszí­nen szerzett friss tapaszta­latairól számolt be Cs. Var­ga István és Tarr Ferenc is. A délelőtt másik korrefe­rátumát Fekete Gyula mond­ta. A rá jellemző dinami­kus előadásában lényegében „a kulturális szemét” fo­galmát írta körül. Először a magyar sajtóból — töb­bek között a mi lapunkból is — vett idézetekkel il­lusztrálta a kulturális ár­talmakat. Melyek ezek? A moziban, tévéijén, videofil­meken látható horror, por­nó, katasztrófa és más, az ifjúság ízlését befolyásoló, rontó „művék” hatását ele­mezte. Félő, hogy ezek is sajátos ízlésterrort teremte­nek. Nem nyugodhatunk eb­be bele. Övni kell — épp az ifjúság érdekében — az olyan értékeket, mint tisz­tesség, munka, család, anya­ság, szellemiség, közösség. Ezek az értékek mintha „ka­ranténba” kerültek volna. A megnövekedett szabad­idő világszerte újraértékel­te a szórakozást. Senki nem vitatja el a szórakozás szük­ségességét, de meggondolan­dó ennek a manipulációs hatása. Az előadó az orvos- tudományból vett hasonlat­tal illusztrálta a problémát. A társadalom immunrend­szere is védekezik a káros hatások ellen. Ehhez azon­ban az kell, hogy a kultu­rális intézményhálózat ezt az immunrendszert erősítse, védje. Gondoljunk itt példá­ul a rádió, televízió, egyál­talán a tömegkommunikáció hatására, amelyek monopol­helyzetben vannak. Olyan értékeket kellene összesíte­niük, amelyek szervesen épülnek legjobb kulturális hagyományainkra, ugyanak­kor nyitottak maradnak a világra is. Természetesen nem tudjuk kivédeni a vi­lág, a divatok hatásait, de nem mindegy, hogy milyen mértékben engedjük át a szűrőinken a negatívumokat. Az lenne a kívánatos, hogy ha az ifjúságban kialakíta­nánk azt a belső vezérlést, értékrendet, amely szelek­tálni tud, helyére tudja ten­ni a dolgokat. A fentebb említett egyesület „tyúklé­pés” lehet ebben a folya­matban. Ideje, hogy a kul­túra menjen át ellentáma­dásba. Az ebédszünetig még nyolcán szóltak hozzá a té­mához. Mezey Katalin pél­dául azokról a rétegekről beszélt, amelyek szegénysé­gük miatt kerülnek kultu­rálisan is hátrányos hely­zetbe. Ezek méginkább ki vannak szolgáltatva a fenn- tebb már említett tömeg­kommunikációnak, illetve kulturális intézményhálóza­tunknak. Nem botránkozha- tunk meg azon, hogy ra­bul ejtik őket a külsőségek, a divathatások. Nagyobb szükségük lenne arra, hogy segítsük az önazonosság fel­ismerését, megerősödését. Hatvani Dániel arról be­szélt, hogy a „magas kul­túra” mindenkor egy szűk réteg kiváltsága volt. A mi gondunk viszont az, hogy termelési kultúránk ala­csony, nincs szinkronban a deklarált programjainkban meghirdetett magas kultú­rával. Egyre nyílik az olló két szóra. A kultúrában — a munkáéhoz hasonlóan — kialakult a második kultú­ra fogalma, torz tükörképe a magas kultúrának. Lát­nunk kell azt is, hogy az említett tévé-, video- stb. fil­mek vonzóbb életmodellt mutatnak be. A hazai kul­turális kínálatban viszont nincs, ami ezt ellensúlyoz­ná-. Emiatt a sokat emlege­tett pluralizmus is sajáto­san alakul. A tanácskozás délután folytatódott. h. s. BIK SZERZŐDÉSES BOLTOKAT ÜZEMELTETŐ LEÁNYVÁLLALATA Miskolc, Baross G. u. 13—15. pályázatot hirdet az alábbi üzletek szerződéses üzemeltetésére: 1988. október 1-jétől 1993. szeptember 30-ig: 884. sz. ajándékpavilon Kazincbarcika, Szabó L. u. 1. 1988. november 1-jétől 1993. október 31-ig: 886. sz. kertészkedők üzlete Miskolc, Marx K. u. 41. Szerződéses üzemeltetésre, vagy bérletként: 1988. október 1-jétől 1993. szeptember 30-ig: 887. sz. kölcsönzőüzlet Leninváros, Május 1. út Továbbá az alábbi üzlethelyiségek kereskedelmi tevékenység, vagy szolgáltatás céljából, bérletként történő üzemeltetésre: 1988. november 1-jétől 1993. október 31-ig: Sátoraljaújhely, Széchenyi u. 3. alatti üzlethelyiség 1989. január 1-jétől 1993. december 31-ig: Miskolc, Vasgyári kapui pavilon 1989. január 10-től 1994. január 9-ig: Szikszó, Rákóczi u. 11. sz. alatti üzlethelyiség A pályázatokat a vállalat által kibocsátót űrlapon 1988. szeptember 22-ig lehet benyújtani. A versenytárgyalás 1988. szeptember 27-én (kedden) 10 órakor lesz a BIK Vállalat központjában (Miskolc, Baross G. u. 13—15. sz.) Tájékoztatást a 87-426 sz. telefonon lehet kérni, Madarász Józsefné igazgatótól. I. gy­(ha) Czoborczy Bence

Next

/
Oldalképek
Tartalom