Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

fOä-mmmM nMPROL nnPRn napról napra niiprol NAPRÓL NAPRA napim NAPRÓL NAPRA Miért nem miskolciak? N em mint kritikus, csak mint közönség, bátorkodom el­mondani — elrebegni mondókámat. Mint miskolci honpolgár, aki itt élek, itt látom az utcán az ittlakó színészeket, akiket miskolci polgártársként ismerek, kérdem, a Miskolci Nyár produkciókban miért nem' őket látom a színpadon? Miért olyanokat, akiket alig ismerek, mert nincs országos hírnevük? És miért nincs? Mert csak ott ismerik őket, ahol állandóan jellépnek, mint ahogy a miskolciak az itt élőket. Mert, ha olyan sztárokat látnék, akik állandóan szerepelnek a televízióban, jilmekben, persze főszerepekben, akkor még csak hagyján lenne! De, amikor semmivel sem jelentősebbek, mint a mi miskolci színészeink, akkor miért nem ok lépnek jel, miért nem ők keresnek vele valamit? — a mi pénzünkért? — A rendezvényszervezők ■szeretik os­torozni a miskolci közönséget, hogy nem támogatja a helyi produkciókat, de — kérdem — miért nem támogatják ak­kor ők is elsősorban a helyi színészeket? — Kezdjék ők a lokálpatriotizmust, és én majd akkor szívesen csatlakozom. (máté) „Segítség, megöl!” Majdnem pontosan egy esztendeje, 1987. július 19- én súlyos, kevés híján tra­gikus következményekkel járó bűncselekmény történt Miskolcon. A szemetanúk késő este, az Avason, a Bo­kányi Dezső utcában egy feldúlt fiatalemberre lettek figyelmesek, aki — s ezt már a nyomozás állapította meg — előzőleg 14 késszú­rással megsebesítette volt élettársát, majd elmenekült az albérleti lakásból. A tet­tes, Ökrös Béla véres ing­ben, kezében a késsel távo­zott a helyszínről. A vérfol­tos ruhaneműt és a kést fu­tás közben eldobta. Nyil­ván arra gondolt, ha meg­szabadul a bizonyítékoktól, késleltetheti a nyomozást. Reményeiben néhány órán belül csalódott. A rendőr­ség még a bűncselekmény napján elfogta őt. A vádlott 1987 júliusában létesített élettársi kapcsola­tot B. Zsuzsannával. Május­ban költöztek a Bokányi De­zső utcai albérletbe. A mé­zeshetek már elmúltak — az élettársak szinte állandóan veszekedtek. Ökrös Bélát a „zöldszemű szörny”, a félté­kenység mardosta. Mint a bíróság megállapította: ok­kal tartott tőle, hogy a lány mással is kapcsolatban áll. A főbérlő júliusban kije­lentette: ha nem viselked­nek megfelelően, felmond nekik. A vádlott összeveszett élettársával, elköltözött a la­kásból. Ezt azonban meg­bánta, és mindennél jobban szerette volna, hogy B. Zsu­zsannával éljen. Egy alka-. lommal ismerősei előtt ki­jelentette, ha nem sikerül helyreállítani a kapcsolatot, megöli a lányt. Akkor talán senki sem hitt neki, de jú­lius 19-én kiderült, komo­lyan gondolja a szavait. Ezen a napon végre sike­rült találkoznia élettársával. Az albérleti lakásban meg­kérte a lányt, tárgyaljanak négyszemközt, és simítják el a nézeteltéréseket. A sértett húzódozott, de a lakásban tartózkodók rábeszélésére végül is az egyik szobában leült beszélgetni a vádlottal. Arra azonban már nem volt hajlandó, hogy ismét együtt éljen Ökrös Bélával. A vád­lott egy ideig kapacitálta, később elveszítette józan eszét, ítélőképességét. Elő­rántott egy kést, s előbb mellkason döfte a lányt, majd az ágyra lökte és ott a vállán, a fején és még a homlokán is megszurkálta. A sértett kétségbeesve vé­dekezett, s kiáltozott: „Se­gítség, megöl!” Az életve­szélyben lévő sértettet végül a háziak szabadították ki szorongatott helyzetéből. A Borsod Megyei Bíróság Ökrös Bélát emberölés bűn­tettének kísérlete miatt 6 évi és 6 hónapi, börtönben letöltendő szabadságvesztés­re ítélte, nem jogerősen. U. J. Naptár^ _____ 1 988. AUGUSZTUS 1., HÉTFŐ A nap kelte 5.23, nyugta 20.19 órakor A hold kelte 21.57, nyugta 9.30 órakor Névnap: Boglárka Nyolcvanöt éve született Soó Rezső (1903—1980) két­szeres Kossuth-díjas bota­nikus, egyetemi tanár, aka­démikus, a magyar geobo- tanikai iskola megteremtő­je. IDŐJÁRÁS-JELENTÉS Csak néha növekszik meg kis­sé a felhőzet, eső nem vár­ható. Többnyire mérsékelt, időnként élénk, változó irá­nyú szél lesz'. A legmagasabb nappali hőmérséklet 26-31 fok között alakul. fellÄ'liiüälfflflllllllSil® „ Főszerkesztő: NAGY ZOLTÁN Szerkesztőség: Miskolc. Bajcsy-Zsilinszky út. 15 - 3527. Postacím: Miskolc Pf.: 351. Telefonok: Központ: 38-941. Titkárság: 16-886. Ipari rovat: 16-035. Belpolitikai rovat: 16-450. Kultúrrovat: 16-067. Sportrovat: 16-049. Levelezési rovat: 16-046. Kiadja a Borsod Megyei Lapkiadó Vállalat. Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. - 3527. Felelős kiadó: VERES MIHÁLY Postacím: Miskolc, Pf.: 178. Telefon: 36-131. Hirdetésfelvétel: Miskolc, Széchenyi út 15-17. - 3525. - Telefon: 16-213. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézhesftő postahivatalnál, a hírlapkézbcsítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V., József nádor tér 1. - 1900., közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Az előfizetés díja egy hónapra 43 forint, egy negyedévre 129 forint, egy évre 516 forint. Index: 25 655. ISSN 0133-0357. Készült a Borsodi Nyomdában. Az Észak-Magyarország ügyeleti hívószámai 16 órától: 89-872, 17-807. Apró (Innováció.) Ceruzaelem nem kapható, ellenben kínálnak egy másik faj­tát, mely legalább há­romszoros-négyszeres árba kerül. Viszont tovább is tart - hangzik a biztatás. Viszont igen drága. De jobb. Hát legyen - adja meg magát végül is a leendő vevő, és kér ket­tőt. A rádióhoz ugyanis kettő kell, a jqpánok egyik filmfelvevőjét is ilyen ap­rócska, két mütyür mű­ködteti. Kettőt viszont az eladó nem adhat, csupán négyet, mivel négyes cso­magolásban - pardon: ki­szerelésben - léteznek ezek az elemek, fgy aztán még megsokszorozódik az áruk. A tartalék két elem persze nyugalmi állapotá­ban is meggyengül, tönk­remegy, mivégre tegye hát el tartalékba? Kettő ellenben nem adható el. A vásár tehát nem jön létre. Az elem marad a boltban, a vevő - azaz a nemvevő - üres kéz­zel távozik. No és? * (Okoskodás.) Ismérős panaszolja, hogy a közel­múltban hiába járta vé­gig Miskolc összes, arra alkalmatos boltját part­visnyélért, vagy seprű­nyélért, egyetlen darabot sem talált. A meglepetés mégsem ez volt — miért is lenne? -, hanem az, hogy mindenütt vehetett volna gereblyenyelet! Ép­pen gereblyenyelet.. Pedig ez érthető. Túl sok az elgerebiyézniva- lónk. * (Reflex.) „Uram, legyen szíves, nézze meg alapo­san ezt a borospalackot, lát-e valami különlege­set!" Kellő nézelődés után a válasz: „Semmi különlegeset nem látok." „Nincs benne például svábbogár, vagy egér?" „Hová gondol? Nincs hát!" „Megrepedve, eltör­ve?” „Nincs.” „Bor* van benne?" „Van." A palack mégis fölöt­tébb gyanús. Két árat le­het ugyanis rajta látni, és a magasabb ár van át­húzva! Valami itt nem tiszta, ide a bököt! És az üveg olyan óvatosan he­lyeződik vissza a polcra, mintha időzített bomba lenne. (priska) Vasárnap délelőtt az autópiacon Vasárnap délelőtt fél tíz körül, úgy két­száz eladásra kínált autó volt a miskolci autópiacon. Az időjárásra nem lehetett pa­nasz, annál inkább az árakra. Legalábbis annak, aki kocsit akart vásárolni. De úgy is mondhatjuk, hogy mindez mar megszokott dolog. És nem csupán az északi nagyvá­rosban, hanem másutt is az autópiacokon. Az okok ismertek, melyek közül leginkább a hiány dominál. Nem csoda tehát, hogy úgynevezett reá­lis árral alig találkozik itt az ember. Aki eladja, úgy érvel: romlott a forint, nehe­zebb a megélhetés, és különben is min­denki ennyiért adja. Aki venné, így: ha nekem jó állapotú kocsi kell, inkább meg­fizetem (már ha van pénzem), hisz’ egy- egy új autóra (főleg Ladára, Skodára) hosz- szú éveket — négy, öt, hat esztendőt — kell várni. A vasárnapi autópiacon sokan megfordul­tak. Legtöbbnyire érdeklődtek. Persze, ve­vő is akadt, de csak elvétve. Éppen ezért valószínű, hogy a kiállított kocsik többsé­gével a következő héten a Merkúrnál, vagy valamelyik járműközvetítő gmk-nál talál­kozhatunk. 1 És most néhány.ár: G-s rendszámú Zas- tava 180 ezerért; KT-s Lada 1200 S, szin­tén 180 ezerért keresett új gazdát. De ta­lálkoztunk TY-os Skodával, melyet 99 ezerért és öreg — de még üzemképes — Fiat 500-assal, melyet 26 ezerért kínáltak. Ez egyébiránt irányár volt, tehát akinek komoly szándékai voltak, alkudhatott is. Volt bőven Wartburg, Trabant, sőt Merce­des is. Ez utóbbit igaz, nem három—négy éve gyártották, ám aki 75 ezer forintot le­számolt, el is vihette. Hogy végül is hány kocsi cserélt gazdát, nem tudni. Erős azonban a gyanúnk, hogy az eladók többsége saját kocsijával ment haza. \ (mészáros—fojtán) Megkérdeztük: okozta a vételi zavart? A szombat esti órákban, televíziónézés közben vételi zavart tapasztalhattak mind­azok, akik a 4-es csatornán fogták a televízió 1-es adá­sát. Megkérdeztük a tokaji tévéadó munkatársait: mi volt a zavar oka? Mint megtudtuk, üzemza­var keletkezett, melynek el­hárítását az észlelést köve­tően azonnal elkezdték. Így vasárnap délelőtt 10 órától már ismét zavartalanul néz­hettük ezen a csatornán is a televízió 1-es programját. Ezentúl a 43-as csatornán is vehető az 1-es műsor. Miskolcon sokak által is­mert és tisztelt házaspár, Simon Pál és felesége, Müller Julianna ünnepel­te a hét végén házasság- kötésük hatvanadik évfor­dulóját. Együtt éltek, ver­gődtek, örültek a századdal, mégpedig többször az ese­mények fő sodrában. A tör­ténelem hamar beleszólt a család életébe, 'Pali bácsi édesapja az 1. világháború idején főbizalmi volt a di­ósgyőri vasgyárban, majd az ellenforradalom hata­lomra jutásakor olyan sú­lyosan bántalmazták, hogy szinte belerokkant c fizi­kai-lelki kínzásba, meg­aláztatásba. Simon Pál és felesége 1945 óta tagjai a pártnak, és mostanáig — közel « 80-hoz — sok ön­zetlen társadalmi munkát vállaltak és végeztek. A Diósgyőri Gépgyárban, va­lamint tíz l/3-as — Tízes honvéd úti — pártalapszer- vezetben tisztelettel tartják számon, hogy Simon Pál negyven éven keresztül te­vékenykedett a két alap­szervezet titkáraként. A gyerekek i— a két fiú — örökölték és követték a szülők közéleti érdeklődé­sét. Az idősebb, Pál, mű­szaki pályára került, volt nehézipari miniszter, egy ideig nagykövet, jelenleg pedig « Prodinform Mű­szaki Tanácsadó Vállalat vezérigazgatója. A fiata­labb, Ferenc — sajnos, fiatalóú, harminchat éves korában elhunyt — a me­gyei pártbizottság munka­társaként az 50-es évek vé­gén és a 60-as években ha­láláig eredményesen segí­tette a megye kulturális és sajtóéletét. A házaspárt a szükebb család: fia, menyei, unokái, dédunokái és a testvérek köszöntötték a nevezetes évfordulón. A fiatalabb testvér, Simon János az al­kalomra készült, szívhez szóló rigmusokban elevení­tette fel a két ünnepelt életútját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom