Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-08 / 188. szám
1988. augusztus 8., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Megtekinthető Patakon Ce/larium Rakoczianum Ahogy Sátoraljaújhelyen Kazinczy és Kossuth, vágyj a Hajdúságban 'Bocskai nevét viseli sok intézmény, úgy Sárospatakon a Rákóczi névvel büszkélkedik vár, múzeum, iskola, mozi — sőt még egy pince is. Ezt a vezérlő fejedelem gyermekkorában vájták ki a várkert alatti sziklarétegben, ezért olvasható szemöldökfáján a deákos elnevezés: Cellarium Rakoczianum, aedificatum anno MDCLXXXIV, azaz Rákóczi-pince, épült az 1684. évben. Tudvalevő ugyanis, hogy a Rákócziak a 17. században az ország leggazdagabb földesurai voltak, s a 27 erdélyi és felvidéki vármegye területén levő csaknem kétmillió holdnyi birtokukhoz Tokaj-Hegyalján hatalmas szőlőföldek is tartoztak. Nemcsak a fegyverforgatás- hoz, hanem a szőlészethez- borászathoz és boraik exportálásához is kiválóan értettek. Az ebből származó bevételeiket gyakran a hadi kiadások fedezésére is felhasználták, sőt néhány „an- tal”, azaz átalag, kishordó, vagy pár száz palack tokaji aszú „bevetése” á diplomáciai szolgálatba eredményesebbnek bizonyult a hivatásos követek tevékenységénél. A borok tárolására, érlelésére, „iskolázására” a letűnt századokban is sok pincét építettek Tokaj- Hegyalján. Köztudott ugyanis, hogy a hegy leve csak-, is a riolittufába vájt, télen- nyáron egyenletes hőmérsékletű, nemes penésszel (Cladosporium Cellare) „kitapétázott”, száraz pincékben érik — kiváló borászok keze alatt — igazi tokajivá. A Rákócziak korából való, nagy befogadóképességű, Rákóczi elnevezésű pince található Tokaj központjában és Sárospatakon a várkert alatti sziklarétegben. A tokaji Rákóczi-pincét már korábban megnyitották a, közönség előtt. A pataki Cellarium Rakoczianumot pedig ez év júliusától kezdve állította az idegenforgalom szolgálatába a tulajdonos borkombinát. Hatvannyolc lépcsőt kell meglépkednünk Kun Lajos pincevezetővel, mire leérünk a felszín alatt húszméternyire húzódó labirintus mélyére. A pincének három vezérága és kisebb-na- gyobb oldalágai vannak, amelyeknek hosszúsága mintegy 800 métert tesz ki. Ebben a pincében csak minőségi borokat: édes szamorodnit, 3—4—5—6 puttonyos aszúkat érlelnek. Az egyik oldalágat bormúzeumnak „rendezték be”, ahol ezerszám láthatók a szürkés-fekete penésszel vastagon berakódott aszús-, sza- morodnispalackok. A pince klímája kitűnő, tiszta levegőjét a várkertben is megfigyelhető szellőztetők, az úgynevezett „léleklyukak” biztosítják. „Pincevizit” közben egy- egy „kóstolótéren” pihenőt tartanak a látogatók, s megízlelhetik „Tokaj szőlővesz- szeinek” finomabbnál finomabb nektárját. Az egyik pincehajlatban hirtelen koromfekete kőasztalnál találjuk magunkat, amelyről Kun Lajos szerint az a hiedelem maradt fenn, hogy a fejedelem szalonnasütő helye volt, s ez a magyarázata a vastag füstlerakódásnak. Azt is mondják, hogy ezen a rejtekhelyen hányták-vetették meg Bercsényi Miklóssal a haza szomorú állapotát, s a várba beszállásolt császári zsoldosok által porciózással sanyargatott hegyaljai nép sorsát, szenvedéseit. Más legenda is fűződik a pataki Rákóczi-pincéhez. A néphit ugyanis azt tartja, hogy a pataki várat a. nagyságos fejedelem szülőházával, a borsi várkastély-, lyal mintegy tizenöt kilométer hosszú alagút kötötte össze. És amikor a fiatal Rákóczit hűtlenséggel vádolva el akarták fogni, lóra kapva ezen az alagúton keresztül menekült volna el Patakról. Előbb azonban — üldözői megtévesztésére —; lova lábán megfordíttatta a patkót. Még strófát is költöttek hozzá, amely így hangzik: Kovácsom, kovácsom udvari kovácsom Fordítsd meg a patkót hódos paripámon, Az elejét hátra, úgysem jövök vissza Gyönyörű hazámba, szép Magyarországra. A környék népe úgy tudja, hogy ebből az alagútból alakították volna ki a tokaji borok érlelésére oly kitűnő pincét. S ezt a romantikus múltú, 300 éves Cellarium Rakoczianumot mostantól kezdve — szakszerű vezetéssel — a Patakra érkező hazai és külföldi turisták is látogathatják. S miközben a hangulatos „kóstolótereken” ízlelgetik a tüzes, zamatos borokat, bizonyára igazat adnak egy 225 évvel ezelőtt Sátoraljaújhelyen eljátszott iskola- dráma főszereplőjének, a görög-római mitológia boristenének, Bacchusnak, aki az újhelyi pincékről mond- I ta ugyan, de minden hegyaljai pincére érvényesen: ......aki egyszer bemégyen e zekbe a pincékbe, nem könnyen tud onnan kijön ni ...” Hegyi József Axel, Jurrién es a Bővíti gyűjtőkörét a hámori Központi Kohászati Múzeum Kiszélesíti és bővíti gyűjtőkörét a Hámorban levő Közponiti Kohászati Múzeum. Amint azt Szinvavölgyi Oszkártól, a múzeum vezetőjétől megtudtuk, nevében is foglalt feladatának megfelelően tervbe vették és ebből a célból megkeresték az ózdi, a salgótarjáni ás a dunaújvárosi kohászait! üzemeket, hogy azokat az eszközöket, dokumentumokat, amelyek az utókor számára is érdekesek, juttassák el hozzájuk. A múzeum eddig elsősorban a diósgyőri vaskohász- kodás emlékeik gyűjtötte össze és tárta a látogatók elé. „Bázisüzeme'’ a diósgyőri Lenin Kohászati Művek, illetve annak jogelődjei voltak. Megközelítőleg 4000 különböző, a vaskohászatra utaló tárgyi emléket őriznek a múzeum épületében, amely egykor ugyaincsak a Színva-völgyi köhászkodást szolgálta, lévén az igazgatási kancellária épülete. Az öszszegyűjtött emlékek jelentős részét állították ki az épület emeleti termeiben. Köztük számos működő modell, amely a vas- és acélgyártás, -feldolgozás egyes munkafázisait szemlélteti. Ilyen többék között a nagy- olvasztó, az acélgyártáshoz használt 180 tonnás martin- kemence, a mánipulátoros kovácsolás. Legújabb szerzeményük az LKM kombinált acélművének úgynevezett sémafá'blája, amely a technológiát szemlélteti és működés közben mutatja be a gyártás közben lezajló folyamatokat. A gyűjtőkör kiszélesítésével lehetősíég lesz rá, hogy a látogatók hazánk más vasgyárainak történetével, működésével, gyártmányaival is megismerkedjenek. Mert a látogatók a nyári hónapokban sem hiányoznak. Közéjük tartoznak például a Palotaszállóba érkező üdülők csoportjai is. Erdészeti oktatási köztit Lánchídlelet Jelentős új szerzeményekkel gazdagodott a Magyar Építészeti Múzeum. Sikerült megszereznie a Lánchíd legelső szerkezetének 1849-ből származó néhány öntöttvas korlátelemét, amely Andrássy Gyula vasgyárában készült. A múzeum tervtárának 80 ezer darabos gyűjteménye Feszi Frigyesnek, a Pesti Vigadó és más fővárosi középületek alkotójának, valamint építész fiának, Józsefnek a terveivel gyarapodott. Az alkotók örökösei az 1840 és 1870 közötti időszakban készült 51 tervrajzot adták át a múzeumnak. Az egykori nevezetes épületeket, városrészeket ábrázoló, vagy a létesítményeket díszítő képző- művészeti alkotásokból mintegy 4 ezer festménnyel, grafikával, szoborral és érmével rendelkezik a múzeum. Ezt a gyűjteményt is bővítették, többek között egy jelentős színezett rézkarccal, amely az 1830-as években készült József főherceg egykori margitszigeti nyaralójáról. Elkészült és megtörtént a műszáki átadása a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság oktatási és rehabilitációs központjának, amelyet Mezőkövesden, a Zsóri hőfürdő szomszédságában építettek. Szoboszlai Tibor tervei alapján az erdőgazdaság saját kivételezésében készítette el ezt az új intézményt. A hagyományos építészeti technológiával készült létesítmény egyemeletes, de a tetőteret is .beépítették. Az oktatási és rehabilitációs központ, mint nevében foglaltatik, az erdészek, erdei munkások szakmai és ideológiái képzése, továbbképzése mellett egészség- ügyi, rehabilitációs feladatot is ellát majd. Az erdei munkásoknál ugyanis szinte foglalkozási ártalom a reumatikus, a mozgásszervi megbetegedés, amelynek gyógyítására igen jó hatású a Zsóri-fürdő. Az épület belső kialakítását a célnak megfelelően tervezték meg. A földszinten kapott helyet a porta, a büfé ás az előcsarnok, amely egyben társalgó is és itt helyezték el a gőzüzemű kazánházat. Ugyancsak itt alakítottak ki hat kétágyas szobát. Az emeleten kapott helyét egy teakonyha, nyolc, egyenként kétágyas szoba, valamint egy társalgó. A tetőtérben helyezték el az előadótermet. valamint a könyvtárat, más célú helyiségek mellett. A több mint 8 millió forintos költséggel létesített új intézményibe a tervek szerint még ebben a hónapban megérkeznek az első csoportok, s azt követően folyamatosan üzemel majd mind a téli. mind pedig a nyári hónapokban: tudást és gyógyulást nyújtva az erdészet dolgozóinak. Gyermekkoromban soha nem hittem volna, hogy szülőfalum nevét, hírét valamikor egyszer megismerik messze külországokban is. S erre fel — különösen tavaly óta — mit tapasztalok ilyenkor nyáron Bogács utcáit járva!? Itt is, ott is sárga fendszámtáblájú, holland „felségjelű” Mercedesek, Opelek, Datsunok, s a jó ég tudja, még milyen márkájú autócsodák száguldoznak nesztelenül jobhra-balra. Ügy bizony! A németalföldiek, ezek a jó hollandusok felfedezték — méghozzá egészen nagy számban — e táj vizét, borát, látványát, s napjainkra — jó értelemben értem! — valósággal megszállták e fürdőjéről, gyógyvizéről (ezek szerint már Európa-szerte) ismertté váló települést. Azért merem mondani, hogy Európa-szente, mert a legnagyobb számban idelátogató, itt tartózkodó hollandok mellett belgák, nyugatnémetek is megfordulnak itt bőséggel, napokat, heteket eltöltve. Az NIDK-beliekről, csehszlovákokról pedig már nem is beszélek! Bogács idegenforgalmának ilyetén kiszélesedésében természetesen nagy szerepe yan a tájnak, az itteni termálvíznek, nem csekély a szerepük az idegenforgalmi hivataloknak. az évek óta működő fizetővendég-szolgálat- nak. De én mégis úgy érzem, mindenekelőtt a nyugati turisták idecsalogatásában, Bogácshoz, Dél-Borsodihoz kötésében elévülhetetlen érdeme van a Kóta Csaba és családja .vezette Fészek magánkempingnek. A tulajdonosok jó és hozzáértést tanúsító propagandával nem csupán e vidék meglátogatására csalogatták el messze honok fiait, lányait, hanem kellemes, családias- légkört teremtve, barátságos környezetet kialakítva a pihenés, a kikapcsolódás jó feltételeit teremtették .meg. Az elmúlt hét végén az estéli órákban jártunk a több mint nyolcvan sátorhellyel, lakókocsiállással rendelkező kempingben, s nemcsak arról győződhettünk meg, hogy valamennyi hely foglalt volt (60 százalékban nyugati turistákkal), hanem arról is: fegyelem, tisztaság, a táborozok kulturált viselkedése jellemzi a „Kóta-fészket”, ahol szalonnát sütőkkel éppen úgy találkoztunk, mint tollaslab- dázókkal, sátruk lakókocsija előtt elmélyülten olvasókkal, vagy jóízűen vacsorázókkal. Sőt az egyik holland lakókocsi előtt élvezettel rajzol- gató .srácokra is leltünk. Okét, a 9 éves Axelt és a 8 éves Jurriént kértük meg, rajzolják le, hogyan látják ők e .számukra messzi ország kissé nehezen kimondható falujában lévő szálláshelyüket. Nos, a két fiatal rajzán szerepel minden, amiben itt Bogácson ezekben a napokban részük van. Napfény, madarak, a kemping gyümölcstől roskadozó gyümölcsfái, a karnyújtásnyira csörgedező Hór-patak. A nagy lelkesedéssel készített ^műremekeket” látva úgy tűnik, Axel és Jurrién tulipános hazájukba gazdag, s a .bükkaljai táj, e kemping szép emlékével térnek haza. Amiből persze sok mindenre lehet következtetni! Például arra, hogy a jó, a szép híre barátról barátra, ismerősről, ismerősre tovább száll. Következésképp, az egészet tovább gondolva, egyáltalán nem lehetetlen, hogy jövőre ugyanekkor, ugyanitt még több Axetlel, Jurriennel taiálkoz(hat)un!k majd. így legyen! (ha) BOQOC9 compmq fin Véget ért az Europa Cantat fesztivál Pécsett vasárnap véget ért a X. Europa Cantat (Európa Énekel) kórusfesztivál. A találkozó háromezer vendége még egyszer összegyűlt a városi sportcsarnokban, ahol a záróhangversenyt tartották. Liszt Ferenc „Koronázási mise” című művét a Pécsi Szimfonikus Zenekar adta elő, a luxemburgi Pierre Cao karnagy vezényletével. Ezután a három rendező szerv — az Ifjúsági Kórusok Európai Szövetsége, a Művelődési Minisztérium és a Pécsi Városi Tanács — képviselői \elbúcsúztak a fesztivál résztvevőitől.
