Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-06 / 187. szám

1988. augusztus 6., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13

A szőlőhegy hálája

Matisz András: - Látják, itt oltottam be tavaly az alanyt! Nemcsak hogy megeredt, gyönyörű, erőteljes, nemes hajtás.

Frissen szedett cseresznyével és meggyel vártak klubjukban a Palóc Kertbarátkor tagjai

Rövid időn belül másodszor volt módomban dr. Szarka Laci bátyám — nyugdíjas jogtanácsos, aktív és kiváló kistermelő — jóvoltából járnom a jó termőhelyi adottságú, gazdag kertkultúrájú sajókeresztúri hegyen, az ottani szorgos és sok szép eredményt felmutató kertbarátok között. E táj — már ami a kert kultúráját illeti — évszázados hagyományokra tekinthet vissza. A korukat tekintve már-már matuzsálemnek számító, de még több helyen fellelhető és termést hozó gyümölcsfákon kívül ezt a Rákóczi-korból származó pincék éppúgy igazolják, mint egykori írásos dokumentumok. S úgy látszik, a kedvező termőhelyi adottságok következtében a termesztési kedv napjainkban sem lankad, hisz’ nem kevés embernek, értelmiséginek és fizikainak, aktívnak és nyugdíjasnak ez a hegy, ez a birtok ad munkát,' kenyeret, egészséget. S a munka, a tevékenység nyomát a hegy mutatja, s ami még fontosabb, meghálálja.

Első házigazdánk, vendéglátónk Matisz András. Hercegkúti, tehát hegyaljai születésű, de már régóta Sajó- bábonyban él. ötvenhat éves, a bábonyi vegyiművekben dolgozik. Érkezésünkkor őt is, valamint fiát és menyét a legnagyobb munkában találtuk. A 300 négyszögöles szőlőjüket kapálták. Természetesen egy rövid beszélgetés erejéig abbamaradt a munka, sőt a domboldalba vájt hűs pince mélyéről gondosan kezelt, zamatos nedű is előkerült. Ám miközben András gazda poharakba spriccelte a hegynek nemes levét, azért megjegyezte:

— Nagy munka árán jut el az ember odáig, amire a verejtéke gyümölcsöt terem,

s azt szórakozásra használhatja fel. Ezt persze nem panaszképpen mondom, mert akkor erre azt mondhatnák, azt kérdezhetnék: miért csinálom? Márpedig én azért csinálom, mert szeretem ezt a munkát. Annak ellenére, hogy nehéz. De éppen ezért mindenkinek azt tanácsolom, csak akkor vegyenek, akkor telepítsenek szőlőt, ha szeretik a vele való foglalatosságot is.

Ebben a Csontó-kútnál lévő szőlőben, amelyet hagyományos tőkés műveléssel művelnek, a fő fajta az olaszrizling, a hárslevelű, a furmint, a zalagyöngye, a delaware s a csemegék közül a Csabagyöngye s a szőlőskertek királynéja, a muskotály.

— A fajtákat magam oltom, többnyire zöldoltással. Megnézheti, akár a tavalyi, akár az idei oltásaimat, valamennyi gyönyörűen megeredt. Amikor csak tudok, kijövök ide. Csak úgy gyalogosan. Idefelé negyven perc az út, visszafelé a lejtőn lefelé harminc. Ha éppenséggel nincs nagyobb munka, mint most a kapálás vagy a permetezés, akkor is háromszor, négyszer végigjárom a sorokat, nézem, figyelem a tőkéket, a vesszőket, a leveleket: nincs-e valami hiba. Szóval ez már afféle szenvedély.

Matisz András a keresztúri hegy jövőjét illetően optimista. Mint mondta: az adottsága kiváló, az idevezető út maradhatós, kút is, víz is van, tehát ő nem fél attól, hogy egyszer parlag lesz a hegy. Annak ellenére nem, hogy most is akadnak elhagyott parcellák.

— Mindig jönnek újak, mások, a hegy újra és újra megújul. Láthatták, mennyi borospince van itt, mindazok tele értékkel. S a

meglévő ültetvények is nagy értéket képviselnek. Mert nemcsak a szőlő szereti ezt a helyet, hanem például az őszibarack és a diófák is.

Az éppen időszerű munkára, a kapálásra tereltük a szót. így hagyományos módon, kézikapával végezve nem túlságosan fárasztó, riasztó munka?

— Nem. Bár nem mondom, hogy élvezet. Én minden ősszel, szüret után fel- ásózom a területet, ezzel a következő évre megkönnyíteni a kapálás munkáját, mert lényegesen szaporábbá, gyorsabbá válik a munka a fellazított talajban.

Nem tartottuk tovább fel Matisz Andrást és családját, hisz’ a dolog sürget. A búcsúkoccintás után továbbballagtunk a hegygerinc túloldalára, megtekinteni a sajókeresztúri illetőségű Erdödi Péter négyszázöles, Lenz Moser művelésű kordonos szőlőjét. A Borsodi Ércelőkészítő Mű negyvenéves gépkocsivezetőjét ugyancsak kint találtuk a szőlőben, tőle magától tudtuk meg, hogy öt éve kezdett hozzá a felesége örökségének számító öreg szőlő teljes rekonstrukciójához. Az új telepítés négyesztendős, idén várja róla az első számottevő termést. Ennek reményében az elmúlt télen a fogadó-, tárolóhelyiséget, a pincét is megépítették. S a pince fölött takaros házikó áll, ami ugyancsak a hegyen eltöltött sok-sok nap, óra kemény munkájának a bizonyítéka. *

— Nagyon szeretek idekint lenni, sőt nemcsak én, a családom is. Jók a szomszédaim, elég gyakran összejárunk, beszélgetünk, szórakozunk. Ez a telek ugyanis a kikapcsolódásnak ragyogó színtere. Természetesen emellett a fő haszna az itt megtermelt érték...

A négyszáz öl szőlő mellett háromszáz ölön zöldség és gyümölcs terem az Erdő- di családnak. Szilva, alma, őszi- és kajszibarack, meggy. Ami nem kerül friss fogyasztásra, befőzésre, az megy a cefrébe. Finom kisüsti pálinka készül belőle. Semmi, egyetlen szem gyümölcs sem vész itt kárba. Minden hasznosul. Következésképp, a befektetett munka is. Márpedig a hasznos munkának nincsen fáradsága. Könnyű megérteni tehát, miért szereti kertjét, a kerti munkát valamennyi kertbarát.

Erdődi Péter közvetlen szomszédja Vass Tibor, az Északmagyarországi Vegyiművek gondnoka, úgymond fiatal „birtokos”. Mint mondja, októberben vették a telket, viszonylag olcsón, igaz, erősen elhanyagolt állapotban.

— Azóta csináltunk rá egy kis házat, az alsó részéből pedig konyhakertet alakítottunk ki, ahol mindent megtermelünk, ami a háztartásban kell. A felső rész öreg szőlő, ezt majd kivágjuk, s forgatás után újra telepítjük, szőlővel, gyümölcsfákkal.

— Amikor mondja a férjem, hogy jövünk ki a hegyre, én szinte repülök — kapcsolódott a beszélgetésbe a feleség. — Bábonyban bérházban lakunk, ott gyakorta gyötör a fejfájás, de ha ide kijövünk, azonnal elmúlik. Tiszta, oxigéndús itt a levegő. Süt a nap, csend van, szóval nagyon jó kint.' Tervezzük, hogy nyáron — bár két kilométernyire van a lakásunk — többször haza sem megyünk este, hanem idekint alszunk.

*

Kiadós nyári zápor után ballagtunk lefelé dr. Szarka Laci bátyámmal a völgyben hagyott kocsinkhoz. Madárfütty kísért, a föld leheletét, a hűs és ózondús levegőt szívtuk. Csend volt, csak a szél muzsikált. Laci bátyám rámkacsintott, s megjegyezte: — Ugye most már érted, miért szeretem én sok évtizede ezt a hegyet!?

Szinte már hagyomány: közös kirándulásra invitálnak az edelényi kertbarátok. Lehet a kedves hívó szónak nemet mondani? Ugye, hogy nem? Következésképp egy felejthetetlen erdélyi és ugyancsak kedves emlékű, közös szatmári barangolás ufán újólag buszra szállók Slezsák Imre (a városi könyvtár vezetője, egyben a kertbarátklub irányítója), Kiss János, Kiss Pali, Takács János barátaimmal, Hódossy Gyula bátyámmal, s a többi, régről ismert edelényi kertbaráttal. Irány, ezúttal Nógrád, a jó palócok földje.

Nemhiába könyvtárigazgató a vezető, a kétnapos programunk jól szervezett és változatos. Az Egri Bazilika, a szentkúti búcsújáróhely megtekintése éppúgy belefér, mint a salgótarjáni bányamúzeum, a csesztvei Ma- dách-kúria, a világörökség Hollókő, vagy a szécsényi, Kubinyi Ferenc nevét viselő múzeum meglátogatása. S lévén szó a kertbarátok szakmai kirándulásáról, nem maradhat ki a programból az e tájon élő kertbarátokkal való találkozás.

Ez utóbbi felejthetetlen programunkra az egykori megyeszékhelyen, a bájos és patinás Balassagyarmaton került sor, ahol az országos hírű, rangú Palóc Kertbarátkor valóban magyaros vendégszeretetét élvezhetjük. A város középpontjában bérelt klubhelységükben a gyarmati kertbarátok frissen szedett termékeikkel, germers- dorfi cseresznyével és Pán- di meggyel várják csoportunkat. Ugyanitt Szakai Jenőnek, a HNF balassagyarmati titkárának és Láng Mihálynak, a Palóc Kertbarátkor elnökének tájékoztatójából részletes képet kapunk az országos kistermelői kiállításokon és az OMÉK-en az utóbbi években háromszor is országos első helyezést elért gyarmati kertbarátok tevékenységéről. Megtudjuk, hogy e tájon a mi szőlőnkkel szemben, a málna a szent növény, illetve a többi bogyós gyümölcs. Ezeket viszonylag nagy területen árunövényként termesztik, méghozzá — erről később a gyakorlatban is meggyőződhetünk — nagyon eredményesen. Természeteminden itteni kertbarát kertjében megtalálható ezernyi más növény is. Bizonyítva, hogy a termelők teljesen önellátásra rendezkedtek be a zöldség- és gyümölcsfélékből.

Kedves házigazdáink az időnk rövidsége miatt csupán két kertészkedő „birtokát” tudják megmutatni, ám ezeket módunkban van alaposabban tanulmányozni. Különösképpen a felfedezés élményével hat ránk Kopasz Tibor kertje, ahol többek között olyan növénykülönlegességekkel is van módunk megismerkedni, mint a borá- gó, a citromfű, vagy a les- tyán. Bizony az edelényi kertbarátok kérdéseire — ez mire jó, az mire? — Tibor barátunk alig győz válaszolni. A borágóról például elmondja, hogy ötven-hat- van centiméter magas, érdes levelű, egyéves fűszernövény. Magról szaporíthatjuk, s a magját vethetjük novemberben és áprilisban. A borágó fiatal leveleit május végétől szedhetjük és fogyaszthatjuk. Ize az uborkáéhoz hasonló.

Természetesen e kert nagy részét is a hagyományosnak számító növények, mindenekelőtt a bogyósok foglalják el. Például a fekete- és pirosribiszke, előbbiből a fő fajta a bőtermő és nagy bogyójú Fertődi 1-es, utóbbiból a nálunk legjobban bevált közepes fürtű, sötétpiros, savas Jonkheer van Test. Ottjártunkkor éppen érik a málna, házigazdánk biztat bennünket, nyugodtan fogyasszuk, s minket nem kell kétszer kéretni. Kopasz Tibor a hazánkban jól alkalmazkodó, élénkpiros, nagyszemű, szóval igen tetszetős Mailing Exploit fajtát, termeszti elég nagy területen, s mint mondja, megéri, mert — bár szüretkor — gyakori és precíz munkát kíván, ám a gurulós málnának hosszú évek óta stabil és jó ára van. Ennek ellenére e kertben is megjelent már — és nem is kis területen az ugyancsak tám- berendezést igénylő — Thornfree fajtájú tüskenélküli fekete szeder, mely iránt a hűtőipar, a málnáéhoz hasonló érdeklődést mutat.

Tibor barátunk kertjének csodálásába bizony belefeledkeztünk, s már alkonyo- dott, amikor az úgynevezett Nyírjesbe indultunk, ahol Bartos István sok díszfával díszített málnáskertjét tekintettük meg. Bár az előző kertben már sok málnát „csemegéztünk”, kóstolókedvünk nem csökkent, s lám, itt Bartoséknál érzékszervi bírálat útján győződhettünk meg, hogy a szerény is lehet jó. Sőt,' jobb, mint a mutatós. Úgyanis István gazda kertjében kétfajta málna díszük, és ontja termését: a már előbb is emlegetett nagyszemű Mailing Exploit, és a kis bogyójú magyar fajta, a nagymarosi. S ez utóbbi korántsem olyan mutatós, mint külföldi társa, ízben, zamatban messze- messze fölülmúlja azt. Következésképp az a furcsa helyzet áll elő, hogy — s ezt házigazdánk tanácsként is mondja — piacra a nagyszemű Mallingot érdemes termeszteni, de saját, friss fogyasztásra és szörpkészítésre egyértelműen a nagymarosi való.

A jó palóc kertbarátoknál tett látogatásunk e két kert megtekintésével nem ér véget. Házigazdáink a Nyírjes üdülőközpont szabadtéri színpadához invitálnak bennünket, ahol már lobognak a tüzek, s kezdetét veszi egy nemes nedű kortyolga- tásával kísért szalonna- és kolbászsütés. A szomjúságot és az éhséget oltó program rövid időn belül mindenkiben nótára, dalra teremt kedvet, úgyhogy késő éjszakáig szól a nóta a Nyírjes termetes fái alatt. Any- nyira sikeres volt ez a balassagyarmati program — fogalmazzuk meg búcsúzáskor —, hogy feltétlen is- métlendő, méghozzá jövőre Edelényben, természetesen fordított szereposztásban. A házigazdák az edelényiek lesznek, akik szeretettel visszavárják a jó palócokat, a kedves gyarmatiakat.

Az összeállítást készítette: Hajdú Imre Fotók: Dobos Klára cs Slezsák Zsolt

Erdödi Péter: - Kóstolják meg! Azt hiszem, elfogadható minőséget terem a keresztúri hegy.

sen e „fonövények” mellett

Kopasz Tibor kertjében mindenekelőtt a bogyósokat, igy a ribiszke termesztését tanulmányozzuk

Az egyik legszebb program: Hollókő megtekintése. Felvételünk egy hollókői fafaragó udvarán készült.