Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-06 / 187. szám
1988. augusztus 6., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A tokaji tüze Az aranyló tokaji aszú évszázadok óta sem veszitefi páratlan értékéből: színe, illata, zamata ma is olyan, mint amikor XIV. Lajost, a Napkirályt meghódította. A borok királyának csodálói mindenkit arra biztatnak, hogy nézzen bele a Hegyalja tüzébe, mert megpillantja benne a történelmet. Fordítsunk a gyertya felé egy pohár aszút: milyen a tokaji tüze? A közel kétezer dolgozót foglalkoztató Tokaji Borkombinát a környék legnagyobb gazdálkodó egysége, a maga csaknem kétmilliárd forintos saját vagyonával, s a mintegy százmilliós nyereségével. A cég alkalmazottai tudják ezt, mint ahogyan azt is tapasztalták, hogy nincs az a vendég, aki a termékkóstoló után ne dicsérné a Hegyalja kincsét. — Nem teszi ez önteltté a borkombinátot? Mitró Lászlót, a vállalat vezérigazgatóját meglepi a kérdés. — Ezt tapasztalta? — kérdez vissza. — Csodálkozom ezen, mert ilyesmit nem vettem észre. Az viszont igaz, hogy a vállalat dolgozói éppen úgy, mint a hegyaljai emberek, méltán büszkék a tokaji borra. Természetesen helyesen kell értékelni a sikereket, fel kell ismerni a valós értékeket. Azt nem tagadom — folytatta Mitró László —, hogy voltak olyan időszakok, amikor megnyugodva végeztük a munkánkat. A biztos hátteret jelentő szocialista piac hosszú távra megalapozta a vállalat stratégiáját. — Nem gondolja, hogy ez igen kényelmes magatartás? — Könnyű ma ilyen jelzőket használni. Az akkori gazdasági felfogás szerint ez volt a normális, ez volt a követelményrendszer, ha úgy tetszik: a parancs! Érthető okokból ennek mi is eleget akartunk tenni, mégpedig legjobb tudásunk szerint. Eredményeink is voltak, hiszen megváltoztattuk a táj képét, sikeres termőkultúrát alakítottunk ki. Annak ellenére, hogy az értékesítés miatt nem kellett különösebben idegeskednünk, a hetvenes évek közepén igyekeztünk üzleti kapcsolattá alakítani a langyos együttműködést, s emellett tovább' nyitottunk a nyugati piac felé. Számítottunk a változásokra, ezért megkezdtük a pezsgőgyártást, fölkészültünk más termékek forgalmazására is, olyanokra, amelyek még biztonságosabbá tehetik az értékesítést. JELEK — Mikor érezték, hogy most már sürgősen változtatni kell a vállalati magatartáson? — Az évtized elejéig csak egy-két információ utalt arra, hogy megmozdult az állóvíz, fölpezsdült a gazdasági élet. A kombinát ebből csak annyit érzett, hogy a szabályozás egyre több pénzt vont el tőlünk. Ez volt az erőszakos központi irányítás egyik következménye. Egy olyan cég, mint a Tokaji Borkombinát, amelyik közvetlenül piacra termel, szinte semmit sem érzékelt a változásokból a bábáskodás miatt. A látszatbiztonságot nyújtó szocialista integráció ugyanis nyug- tatólag hatott a központi szervekre, s rajtuk keresztül a vállalatokra is, tehát a kombináttal szembeni magatartás nem változott. Pedig ekkortájt más ágazatokban, különösen a piacérzékeny iparágakban élethalálharcot vívtak a cégek, komoly hatékonyságbeli, gazdálkodási és fizetési gondokkal küszködtek. A kombinát felemás helyzetben volt. Egyfelől maga gondoskodott termékeinek értékesítéséről, másfelől — jóval nagyobb arányban — az állam szervezte az eladásait, A kombinátnak belföldön nem okozott különösebb fejtörést a tokaji pénzzé tétele, a hírnév garancia volt a biztonságos értékesítésre. A nyugati piacon sem kellett törnie magát, hiszen olyan kis mennyiséget forgalmaz a tőkés országokba, hogy az ottani esetleges keresletcsökkenés se veszélyeztette volna a gazdasági pozíciót. A hírnevét igen, de ez más lapra tartozik. A keleti eladásait pedig az államközi szerződések biztosították, s miután nagyságrendileg nagyobb ez a forgalom, a cég méltán érezhette magát biztonságban. — Nem kellett kereskednünk — ismeri el Mitró László —, mert ezt elvégezték helyettünk mások. Ennek most érezzük nagyon a hátrányát, mert egyre több jel utal arra, hogy gondjaink lesznek az értékesítéssel. Az előjelek valóban aggasztóak. Csak nehezíti az erre való reagálást, hogy néhány évvel ezelőtt a központi vezetés és a vállalatok félvállról vették az előjeleket. Azt például, hogy az életszínvonal csökkenésével a lakosság jelentős hányada inkább lemond a tokajiról, mint más, alapvető cikkekről. Azt sem akartuk elhinni, hogy a Szovjetunióban sokáig életképes marad az alkoholellenes irányzat. Nem számoltunk azzal sem, hogy néhány szocialista országnak a borunkért járó pénz kifizetése, illetve ellen- tételezése komoly nehézségekbe ütközik majd. Azt talán sejtettük, mégsem tettünk ellene, hogy a kényelmesség előbb-utóbb megbosszulja magát a nyugati piacon. Most már ilyen jelek is vannak, de ezekre — a mai pozíciók miatt — igen nehéz lesz válaszolni. Mindezek együttes hatása vezetett többek között a hazai borháború kirobbanásához, s ma még nem látni, hogy a harci zaj elülte után győztesnek, vagy vesztesnek mondhatja-e magát a borkombinát, — A gondok nagy részét ki tudtuk volna védeni, ha nem omlik össze a szocialista piac — mondja a vezérigazgató. — Néhány számmal szeretném érzékeltetni a veszély nagyságát. Az elmúlt évhez viszonyítva ebben az esztendőben 53 százalékkal kevesebb bort szállíthatunk a szocialista piacra! Ez önmagában közel 350 millió forintos veszteséget jelent a vállalatnak. Ha ehhez hozzáveszem, hogy az áfa és a személyi jövedelem- adó 30 millió forinttal, a szőlőtelepítések állami támogatásának megvonása pedig legalább 25 millió forinttal csökkentette az erőnket, akkor ez összesen 400 millió forintos veszteség! — Ez katasztrófa ... KATASZTRÓFA? — Ilyen hirtelen jött, és ennyi változáshoz alkalmazkodni szinte lehetetlen. — Ki tudják heverni, lábon tud maradni a kombinát? — Csak abban az esetben, ha az államközi megállapodások keretében növelik az eladható tokaji mennyiségét. Mindenképpen fokozni kellene a hazai és a tőkés piacon is az eladást, de ez nem megy egyik napról a másikra. A jelentős tételt a szocialista országok vásárlása teszi ki, de mint utaltam rá, ez a felére csökkent a tavalyihoz képest. Ameny- nyiben jövőre nem tudunk legalább 150 ezer hektolitert eladni, úgy jelentősen sérülni fog Tokaj-Hegyalja. — A központi irányítás, a kereskedelmi vállalatok most nem segítenek a cégnek? — A szocialista piacon államközi kapcsolatok határozzák meg az áruforgalmat, s ebbe a vállalatok nem tudnak beleszólni. — Tehát csak reménykedhetnek a változásokban. — Én nem reménykedem, hanem elvárom a kormánytól, hogy a tokaji bor továbbra is cserealap legyen. Emiatt fejlesztettünk Tokaj- Hegyalján! A jó minőségű „cserealap” megtermelése érdekében voltak beruházások, ezért dolgoztunk. Valahol megértem a kormány szándékát, hiszen népgazdasági érdekek vezérlik az intézkedéseiket, de azt ne várják el tőlünk, hogy szó nélkül belenyugodjunk a mai helyzetbe. A legfrissebb információ szerint talán sikerül húszmillió rubellel bővíteni a boreladást. Ez durván számolva 160 ezer hektoliter bor értékesítését jelentheti az országnak. Sok minden attól függ, hogy ebből a mennyiségből mennyi lesz a tokaji. Három évvel ezelőtt egymagunk forgalmaztunk 20 millió rubel értékű bort. — Ilyen előzmények után naivitás lenne továbbra is a szocialista piaci eladásokra építeni. Milyen egyéb módon kerülhető el a katasztrófa? — Egyértelműen csak az értékesítés növelésével. Emellett valamelyest javíthat a helyzetünkön, ha fokozzuk az üdítőital, a pezsgő és a jó minőségű borpárlatok gyártását. Meg kell szilárdítani jelenlétünket a tőkés piacokon, mert ennek érdekében eddig nem sokat tettünk, bár arra mindig ügyeltünk, hogy a jelentősebb kiállításokon és borversenyeken képviselje magát a vállalat. — Miért nem fokozzák a tőkés piaci eladást? Egyáltalán miért nincs önálló külkereskedelmi joga a borkombinátnak? — Ezelőtt négy évvel fölmerült ennek a lehetősége, de miután negyven esztendeig ilyesmire nem kellett gondolnunk, a feltételek sem teremtődtek meg a kereskedéshez. Elvárták tőlünk, és mi magas fokon elsajátítottuk a szakmát: tudunk szőlőt termelni, bort érlelni, készterméket előállítani, és hazai piacon eladni. Azt viszont senki nem kérte tőlünk, hogy külföldön is kereskedjünk. Nincs tapasztalatunk, nincsenek szakembereink, hiányoznak az ilyen jellegű kapcsolataink. Ebben a pillanatban nem látnám célszerűnek az önálló kereskedést, de ha rákényszerítenek bennünket erre, akkor megtanuljuk. VESZÉLYES VERSENY — Mi az oka, hogy mind a nyugati, mind pedig a keleti országokban érthetetlenül olcsó a világhírű tokaji? — Ügy látszik, hogy senkinek sem érdeke feltornászni az árát. A magyar külkereskedelmi cégek inkább a mennyiség növelésére törekedtek, mintsem a tokaji reális árának a kialakítására. Mi a bor értékének megfelelő ár elérését szeretnénk, de ez nem mindig sikerül. — Miért van szükség arra, hogy a vállalat mellett a Hungarovin is forgalmazzon nyugaton tokajit? Esetleg még versenytársként is találkoznak a piacon? — Nemcsak külföldön vagyunk versenytársak, hanem itt, Tokaj-Hegyalján is, a termelőkkel kötött szerződések kapcsán. Zavarjuk egymást. Ez nemcsak nekünk rossz, hanem az országnak is. Egyféle termék jelenik meg külföldön, két különböző csatornán, s különböző áron! Ezt a luxust csak a magyarok engedhetik meg maguknak. Ez nem verseny, hanem versengés, amelyen csak veszíteni lehet. — Ügy tudóin, hogy a Hungarovin felvásárlóként is megjelent Hegyalján. — Korábban mi láttuk el a kereskedelmi céget árualappal. Miután útjaink elváltak, alapanyagot sem szállítunk nekik. Készleteik kimerülőben vannak, ezért néhány termelővel szerződést kötöttek. A felvásárlás módja és az árak is különböznek a borkombinátétól. Mi hosszú távú együttműködésre törekszünk a termelőkkel, a megállapodásaink is ezt tükrözik. CSŐDVESZÉLY — Az a tény, hogy a borkombinát ma kimondottan rossz helyzetben van, befolyásolja-e a termelőkkel való kapcsolatát? — Természetesen. Mi azt valljuk, hogy Hegyalján a közös érdekeltség teremtődjön meg. Amikor a pozíciónk jobb volt, akkor ennek megfelelően viselkedtünk a partnereinkkel szemben. Rosszabbodott a helyzetünk, s ezt meg fogja érezni Hegyalja is. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a sérülés minél kisebb legyen. — Megeshet, hogy a környéken is kitör a borháború? — Remélem, el tudjuk kerülni. — Nem ideges a közelgő szüret miatt? — Ideges nem vagyok, de nyugtalanít néhány tisztázatlan dolog. Sajnos, az a tapasztalatunk, hogy a szürettel kapcsolatos intézkedések többsége közvetlenül a szüret előtt születik meg. Most nem szabadna az utolsó pillanatig várni. A terméskilátások biztatóak, de még most sem tudjuk, hogy egyáltalán kapunk-e, és mennyi hitelt a banktól, a bor felvásárlására. Emiatt nem tudunk megállapodni a partnereinkkel. Ha megkapjuk a hitelt, de az eladásokat nem tudjuk növelni, az lesz a feszültség igazi forrása. — Mi történik, ha nem kap bankhitelt a borkombinát? — Az maga a csőd. A termelők tönkremennek és a kombinát is teljesen legyengül. — Szőlőtőkék kivágására azért nem kerül sor ... — Ez az előbbiektől függ. — Mit tudnak tenni a csődveszély elhárítása érdekében? — Csak borként a jövőben nem tudjuk eladni az itt megtermett szőlőt. Az egyéb termékek eladását fokozzuk, de az innét származó aszú döntő része azért továbbra is a tokaji bor lesz. A hírnév és a minőség megőrzése szentség számunkra. Ez viszont csak összefogással lehetséges, mégpedig egy szőlő- és bortermelők egyesületének a létrehozásával. Fónagy István
