Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-04 / 185. szám
1988. augusztus 4., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 111 A hölgyek súlyemelésben is kopogtatnak ...és «jcélozi a; olimpiai szereplést Keveset tudok a női súlyemelésről, a hölgyek versenyén pedig még nem is jártam. Ezért örömmel fogadtam Debreceni Sándor „bejelentkezését” és azt, hogy szívesen vállalkozik a kulisszatitkok ismertetésére. A szakemberről tudni kell, hogy volt serdülő, ifjúsági és junior magyar bajnok, a felnőttek között a második helyig vitte, öt évig edzösködött a DVTK-nál, és az utánpótlás-neveléssel foglalkozott. Tanítványai közül többen értek el aranyjelvényes minősítést. Jelenleg a női válogatott egyik edzője, segítője. sport Bajnoki aranyakért A legjobb országúti kerékpárosok a hét második felében ' három nap alatt két bajnoki versenyen is nyeregbe szállnak. Előbb csütörtökön Győrben, a 100 kilométeres csapatversenyben osztanak érmeket, majd szombaton az úgynevezett Pátyi-körben rendezik meg az egyéni hosszútávú bajnokságot, amelyen a férfiakra 168 km, a nőkre púdig 110 km teljesítése vár. — Határozottan levertség érezhető a kerékpárosok táborában, csalódás, mivel csupán Somogyi Miklós tudott olyan eredményt elérni, hogy az olimpiai csapatba ajánljuk — mondta Pásztor István, a szövetség egyik vezetője. — Várhatóan ez a hangulat rányomja majd a bélyegét a hétvégi bajnokságokra. ‘ Első kérdésem magától értetődő volt. Arra, hogy miért esett a választás rá, így felelt: — Dr. Leitner Józsefet, a nők kapitányát régen ismerem. Együtt jártunk a Test- nevelési Főiskola szakedzői szakára, de korábban — amikor még a Magyar Súlyemelő Szövetségben dolgozott — ugyancsak munka- kapcsolat fűzött minket ösz- sze. Felkérésére például a serdülő fiúkeret mellett is ügyködhettem. Aztán különváltak útjaik, hiszen dr. Leitner, aki egyébként testnevelő tanár, a Magyar Diáksport Szövetség főtitkárhelyettese lett, Debreceni pedig megvált a DVTK-tói. Később — ilyen a sors — újra egymásba „botlottak”. — Tavaly novemberben, amikor a női válogatott —, melynek vezetője másodállásban dr. Leitner — az amerikai világbajnokságra készült, már egy hétre felkérést kaptam tőle. Azt is megtudakolta, hogy van-e kedvem tovább segíteni? Igent mondtam. A közelmúltban San Marino adott otthont a női kontinensviadalnak. A magyar versenyzők 1 arany, 2 ezüst, és 5 bronzérmet szereztek, összesen 22 érmet vehettek át. A viadalon 15 nemzet képviseltette magát, és 11 Európa-csúcs született. Az edző; duó tehát szép sikereket kovácsolt. — Kicsit idegenkedem a női súlyemeléstől... — folytattam. — Talán azért, mert újszerű, mert szokatlan. A hölgyek jelenleg nem is arra törekszenek, hogy 200 kilót emeljenek. A lényeg azon van, hogy bebizonyítsák: képesek a súlyemelésre. Egy kidolgozott izomzatú hölgy egyébként igazán esztétikus látványt nyújt. Azért mondom ezt, mert sokan az ellenkezőjét állítják. — A fogásnemek és a szabályok nyilván ugyanazok, mint a férfiak esetében. — Természetesen. Elsőként a szakítás, majd a lökés következik. A sportolók kilenc súlycsoportban vetélkedhetnek. — Melyek az élen járó országok? — Ami az eredményességet, az igazoltak számát illeti: Kína, USA, Spanyolország, Franciaország, Olaszország. Érdekes, hogy a felsoroltak a férfiak mezőnyében nem rúgnak labdába. — Itthon hol terjedt el leginkább? — Cegléden, Oroszlányban, Szekszárdon, Tatán. Már a DVTK-nál is foglalkoznak vele. — Milyen jövőt jósol a női súlyemelésnek? — Fényeset! A szakág rohamléptekkel fejlődik, évente tartanak EB-t és VB-t. Az idén például Indonézia a soros, jövőre pedig Kína, már ami a világbajnokságot illeti. És olyan értesüléseim vannak, hogy az illetékesek már puhatolózó tárgyalásokat kezdtek az olimpiai felvétel érdekében. Persze tudom, ez nem megy egyik napról a másikra, de doppingoló hatása máris érződik! — Akkor, ha szabad így fogalmazni, minél hamarabb ébredni kell! — Bizony, így van. Aki felismeri a női súlyemelésben rejlő lehetőségeket, előbb-utóbb jól jár. Fontos az utánpótlás-nevelés, és még fontosabb a kiválasztás. Felkerestem Horváth Józsefet, a Borsod Megyei Diáksport Tanács elnökét és a segítségét, támogatását kértem. Biztatott, s már ez is nagy dolog. Debreceni Sándor ezután kifejtette, hogy Magyarországon 80—100-ra tehető azok száma, akik a női súlyemelésben már járatosán mozognak, esetleg jobb teljesítményre képesek. A szakág támogatókra, szponzorokra talált, ez roppant lényeges, mert költséges „szórakozásról” van szó. Az ügynek neves szószólói is akadnak, elég, ha csak Aján Tamásra, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség főtitkárára, vagy Hegedűs Miklósra, az MSSZ főtitkárára gondolunk. A miskolci szakember besegít dr. Leitnernek, részt vesz az edzőtáborok munkájában és a versenyeztetésből is kiveszi a részét. Egyébként a Lenin Kohászati Művekben dolgozik, s ahhoz, hogy mesterségét gyakorolhassa, támogatást kapott az LKM irányítóitól, valamint Tóth Lajostól és Gutman Józseftől, a DVTK vezetőitől. — lzlik-e a hölgyeknek a roppant kemény munka? — kíváncsiskodtam tovább. — Lehet, hogy meglepő, de igen! Ügy érzem, elsősorban saját maguknak akarnak bizonyítani. Nógatni nem kell őket, más a felfogásuk, mint az erősebb nem képviselőinek. Saját tapasztalataimra építve azt kell mondanom: hallatlanul komolyan veszik a szakmát. Biológia-élettani felépítésük következtében viszont lényegesen gyakoribb egészség- ügyi ellenőrzésre szorulnak. — Beszéljünk teljesítményükről is. Mennyit tudnak emelni? — Nézzük a 60 kilós Tormát. Szakításban 70-et, lökésben 100-at tud. A +82,5 kilóban szereplő Takács 92,5- et szakít, lökésben pedig 122,5-et produkál. Ha ösz- szehasonlítjuk a férfiakkal, akkor bizony... Az erősebb nem képviselői a duplájára képesek. Persze a különbség az idő múlásával, érzésem szerint csökkenni fog. Debreceni Sándor végezetül elmondta: a női súlyemelés népszerűsége gyorsan növekszik, a hazai és a külföldi viadalokat mind több néző tekinti meg. Úgy néz ki tehát, hogy sokat hallunk még erről a mesterségről. Kolodzcy Tamás Üjoncbravúr Szerdán délelőtt hűvös, esőre hajló, de lovaglásra kellemes időben kezdődött meg Varsóban a 8. női öttusa-világbajnokság. Ebben a számban a hölgyeknek — akárcsak a férfiaknak — 600 méter hosszú, 15 akadállyal nehezített pályán kellett végigmenniük, az 1 A3 percen belüli hibátlan teljesítmény jelentett 1100 pontot. A különbség csak annyi a két nem lovasszáma között, hogy a nők alacsonyabb, 110 centiméteres akadályok felett ugratnak. A magyar trió első lovasa, Kovács Irén 17.-ként szállt nyeregbe. Csak a „hírhedt” negyedik akadálynál rontott, utána magabiztosan, jól lovagolt, 1062 pontot gyűjtött. TOTÓSAROK, 32. HÉT Az Észak-Magyarország tippjei 1. W. Bremen—Hannover. A bajnok minden csapatrészében felülmúlja ellenfelét, nem lehet kétséges a sikere. 2. Augsburg—Aachen. Érzésünk szerint a vendégeik elsősorban a bajnoki találkozókra összpontosítanak. a kupában akár meglepetés is érheti őket. .7. Heidelberg—Mannheim. Nagy a tudáskülönbség, a Mannheimnek önbizalomszerzésre is jó lehet az összecsapás. 4. Bielefeld—Bochum. A Bochum legutóbb egészen a kupadöntőig jutott, ezúttal sem búcsúzhat idő előtt. 5. Ottfingen—VfB Stuttgart. Arie Haan legénysége merész tervekkel vágott a bajnoíkságnak, jól is kezdett, valahol azonban bejöhet a „gikszer”. Épp a kupában?... 6. Bayern München—Blau Weiss. Nincs vita, a találkozónak csak egy esélyese van. 7. Erlangen—Leverkusen. Minden a Michels-fiókák mellett szól. ilyenkor nem haszontalan kontrázni is a papírformát. 8. Karlsruhe—S. Kickers. A felszabadult játék hazai győzelmet eredményezhet, a stuttgartiak egy pontot remélhetnek. 9. Dörnigheim—Bayreuth. A vendégek felé billen a mérleg nyelve, a kupamérkőzések azonban kiszámíthatatlanok. 10. Dürren 99—K. Offenbach. Javítani szeretnének a vendégek, mert a bajnokságban halványan mutatkoztak be. 11. Wolfsburg—E. Frankfurt. A kupagyőztesnek nem jelenthet komoly akadályt az amatőr együttes legyőzése. 12. Salmrohr—Freiburg. A 800 lakosú, kis falucska csapata csak lelkesedésből vizsgázhat jól. 13. Emscher—Solingen. A Solingen csapnivalóan rajtolt a bajnokságban, vajon tud-e javítani a kupában ? + 1. Meppen—Uerdingen. A rendes játékidőben könnyen lehet döntetlen az eredmény. 1 ___ 1 X 2 2 X 2 1 X 2 X 1 2 T 77 2 X 2 2 1 X 1 X Olimpiára készülnek (5.) „Nagy a tét, sok a veszítenivaló” Neve: Rakusz £va. Sportága: kajak. Kora: 27 esztendős. Mikor kezdett kajakozni: 1972-ben. Anyacgyesiilete: Olefin SC, Jelenlegi klubja: Olefin SC. Első edzője; Balázs Katalin. Mostani edzője; Farkas Zoltán. Hazai legjobb eredménye: ötszörös országos bajnok a K—I 500 méteres számban (ezt rajta kívül még soha senki nem tudta véghezvinni!). Legjobb nemzetközi eredménye: a moszkvai olimpián kajak kettesben bronzérmes, a nottlnglinmi világbajnokságon egyesben második és az 1981-es előolimpián legyőzte a sportág koronázott királynőjét, az NDK-bcli Birgit Fischert ás. Családi állapota: hajadon. — Mikor töltött egyhuzamban ennyi időt Lenin- városban? — Ebben az évben egyszer sem. Általában egy hétre mehettünk haza, most csaknem két hétig nincs közös gyakorlás, mindenki a klubjában készül. Számomra ez a legjobbkor jött, mert jelentős változás történt az életemben. — Ha lehetne erről egy kicsit bővebben ... — Nem kell semmi szenzációra gondolni, a Wing- lapátról visszaálltam a falapátra. — Mi tette ezt szükségessé? — Nagyon lassúnak bizonyultam a táv elején, rendre az ötödik-hatodik helyről kellett feljebb nyomulnom, s az ilyesmi előbb- utóbb kikezdi az ember idegeit. A válogatott keret többségének egyébként nem nyerte meg a Wing a tetszését, csak Kőbán és Mészáros használja, a többiek visszatértek a régi, de jól bevált eszközhöz. — A hét végén rendezik meg az országos bajnokságot. Milyen elképzelésekkel ül hajóba? — Félek egy kicsit. Fogalmam sincs, mire leszek képes. Itthon a Tiszán 2:03 percet mentem, mégis bizonytalan vagyok. Egy fél évem ment rá a Wing próbálgatására, ezért a tétova- ság. — Mi a döntő különbség a két lapát között? — A Winggel nagyon elfáradtam. Ha az egyik napon 14 kilométert eveztem, a másikon a karom sem bírtam emelni. Most egy héten keresztül képes vagyok a napi 14—16 kilométeres adagokra. — Az OB-n hova várja önmagát ? — Egyesben a dobogóra akarok állni. Kettesben Er- dődi Ágival próbálkozunk, de négyesben is indulok. — Van olyan vetélytárs- nője, akit pillanatnyilag nem tud megverni? Rakusz Éva _ Igen, Kőbán fantasztikus formában versenyez egész évben. Nagyon nagy klasszissá nőtte ki magát, ha kitart az olimpiáig, akár aranyérmes is lehet. Folyamatosan, minden egyes viadalon bizonyított, megítélésem szerint fölényesen nyeri az országos bajnokságot. Ez lesz egyébként az első aranya, mert egyes hajóban még soha nem állhatott itthon a dobogó tetejére. — önmagának milyen lehetőséget ad az ötkarikás játékokon? — Nem kizárt, hogy párosban indít a kapitány, de négyesben szeretnék inkább rajthoz állni. — Mi ennek az oka? — Több a keresnivalónk. Az NDK számít jelentős konkurenciának, a velük vívott csatában akármi elképzelhető. — Ha Rakusz Évának kellene összeállítania a négyest, kiket ültetne a hajóba? — Hű .., ez nehéz kérdés. Szerintem a Géczi. Mészáros, Rakusz, Kőbán kvartett a legütőképesebb egység. De Gyulaira is gondolni kell. — Nyolc évvel ezelőtt már részt vett egy olimpián. Mi a különbség az akkori és a mostani készülődése között, tapasztalható-e valamiféle eltérés? — Sokkal idegesebb vagyok. Elteltek az évek, s érettebb fejjel sok mindent másképpen szemlélek. Most már tudom, hogy van mit veszítenem. Nagy a tét, kiélezett a versengés, átérzem Szöul jelentőségét. — Ószintén szólva kicsit meglep, amit mond, mert tételezzük fel, hogy a négyesben indul. A felelősség ott igencsak megoszlik, mindössze 25 százalék hárul egy-egy kajakosra ... — Ez valóban így jelentkezik a külső szemlélődő számára. Csakhogy a négyesben sem lehet, de nem is szabad elbújni! Ez különben sem az én „formám". Ha valamit csinálok, akkor azt teljes emberként igyekszem átélni. Moszkvában nyugodtan aludtam a döntő előtt, Szöulban lehetséges, hogy álmatlanul fogok hánykolódni. Végső soron nem kizárt, hogy számomra ez az utolsó lehetőség ötkarikás viadalon. — Csak nem akarja befejezni pályafutását? — Nem, erről még korai lenne meditálni, de jönnek a fiatalok, s egyre nehezebb velük tartani a lépést. Persze, igyekszem felvenni a kesztyűt. — Nehezebb volt az idei felkészülés, mint a korábbi evekben? — Most minőségi munka folyt, erre került a hangsúly. Ezért volt összetettebb, bonyolultabb. — A szövetségi kapitány nem sok pozitív dolgot mondott a női kajakosok készülődéséről ... — A szálak az előolim- piáig nyúlnak vissza ... Tavaly Szöulban álltunk rajthoz, és négyesben csak harmadikok lettünk, egy vegyes csapat is megelőzött bennünket. De szeptemberben utaztunk, vége volt az idénynek, mindenki lezserkedett, lazított, kevésbé volt számunkra fontos a verseny. Dr. Parti igen dühös lett, s azóta egyfolytában ostoroz bennünket. Ügy gondolom, amolyan csakazértis hangulatot akar kialakítani körünkben, s ezt ügyesen csinálja. Mi mindenesetre vettük a lapot, s 1988-ban igen becsületesen nekifeszültünk a feladatoknak. — Az OB után hogyan alakul a programja? — A jövő héten Olaszországba utazunk, ahol kemény gyakorlás vár ránk. Számomra a kiegészítő munka fontos, az erősítő jellegű, valamint a sok futás. Szerencsére velünk tart az edzőm is, így biztosan köny- nyebb lesz. — Moszkvában egyedül képviselte a leninvárosi színeket, Szöulba Szanyi Andor is utazik. Mit vár klubtársától? — Ahogy ismerem, egészen biztosan feláll majd a dobogó valamelyik fokára. — És Rakusz Éva? — Csalódott lennék, ha nekem ez nem sikerülne. Doros László Csak röviden... MÁSODIK HELYEZÉST ért el a lengyelországi Rze- sowban Borsod megye ifjúsági labdarúgó-válogatottja. Pesti György, a szövetség elnöke elmondta, hogy a nemzetközi torna döntőjében a gárda 1-0-ra kapott ki a Lokomotiva Kosice együttesétől. LIGAÉRTEKEZLETET tartott Salgótarjánban az NB III-as labdarúgó-bajnokság Mátra-csoportja. Dr. Csicsai József, a versenybizottság elnöke értékelte az 1987—88as bajnokságot, majd szólt a soron következő idény feladatairól. Az elhangzottakra lapunkban visszatérünk. SZURKOLÓI ANKETOT rendez augusztus 10-én, szerdán a DVTK labdarúgószakosztálya. A birkózócsarnokban 17 órakor kezdődő eseményen az NB Il-es csapat felkészüléséről, terveiről számolnak be.
