Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-27 / 205. szám

1988. augusztus 27., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Kísérlet próbanyomtatványokkal Nen büntet» segít az adóhivatal Cservit, olvasásoktatás és számítástechnika Futnak a pénzük után? Beszélgetés Kolcza Jenővel, az Alkotó Ifjúság miskolci képviseletvezetőjével — A nemrég bezárt mis­kolci vásáron sokan látogat­ták meg az egyesülés pavi­lonját. A sajtóból már is­mert Cservit szájvizet ke­resték, szerették volna meg­vásárolni. Az előzetes pro­paganda ellenére azonban nem tudtak belőle adni. Va­jon miért? Kolcza Jenő: — Valóban terveztük a Cservit árusítá­sát, nem a mi hibánk, hogy mégsem kerülhetett rá sor. A Kermi engedélyezési el­járása húzódott el, anélkül pedig nem kezdhették el a gyártását. — Sok mindent hallottunk már az említett szájvízről, elmondaná a sztoriját? — Egy kecskeméti drogis­ta, a hetvenes éveit taposó Cseh Károly találmánya a készítmény, 1979 óta sza- badalmilag védett. Tartal­mazza a cserszömörce kivo­natát és más hasznos ható­anyagokat, vitaminokat. Vi- taminos szájvízként és nem gyógyszerként van bejegyez­ve. Egy cég már gyártotta, de nyilván a feltaláló nem volt elégedett velük, mert amikor egy kecskeméti in­novációs társaság javasla­tára megkerestük, azonnal beleegyezett, hogy mi me­nedzseljük a találmányát. A szer egyébként az egyik leg­súlyosabb szájüregi beteg­ség, az ínysorvadás ellen hatékony, és gyógyítja a kü­lönböző gyulladásokat is. Népszerűsége szájhagyo­mány útján terjed, sokan Kecskemétre utaznak, hogy vegyenek belőle. Mi tehát szerződtünk tavaly ősszel a feltalálóval. Gyártót is tar láltunk, a nagybarcai Bán- völgye Tsz kozmetikai üze­me, az Azalea-termékek ké­szítője vállalta. Előrehala­dott tárgyalásokat folytatunk a forgalmazásról a gyógy­szertárakkal. Minden készen áll a forgalomba hozatalára, csak az engedély hiányzik. — Mikor juthatunk végül is a Cservithez? — Nem szeretnék ígér­getni, mert félek, úgy jár­nánk mint a vásáron. Az biztos, hogy az őszi BNV-n megjelenünk vele, s ha min­den akadály elhárul, forga­lomba kerülhet. — Az olvasást oktató táb­láknak nem sok közük van a szájvízhez, de úgy lát­szik, az Önök profiljába ez is belefér... — Valóban. Mindennel foglalkozunk, amiben üzle­tet látunk. Láthatták láto­gatóink azokat a kartonpa­pírból készült, munkafalnak nevezett táblákat, amellyel az első, második osztályos gyerekek oktatását kívánjuk megkönnyíteni. Maga a mód­szer úgy terjedt el, mint a Tolnainé-féle olvasástaní­tás és országosan ismert. Lapjukban is írtak erről, a lényege, hogy segítségével a gyerekek hamar és nagy biz­tonsággal tanulnak meg ol­vasni, írni, így több idejük marad más ismeretek meg­szerzésére. Ha jól tudom, 320 iskolában már alkal­mazzák. Mi valamennyi ál­talános iskolát megkeres­tünk a népszerűsítése érde­kében. Nemcsak a látott nagy táblákat, hanem kicsi­nyített változatukat is for­galmazzuk, s kínálunk hoz­zá háromórás videokazettát, amelyen a feltaláló mutatja be a gyakorlati alkalmazá­sát. Három év alatt majd­nem hárommillió forintot fektettünk be ebbe az üz­letbe. Futunk a pénzünk után, arra törekszünk, hogy minél több helyen így ta­nítsanak. Már csak azért is, mert nekünk is vannak gye­rekeink, és egyáltalán nem mindegy, hogyan és mikor tanulnak meg olvasni. — A számítástechnika — úgy tűnik — lassan elma­radhatatlan jele annak, hogy valaki újat csinál, hogy az élen halad... ' — Sok más kiállítóval együtt a mi standunkon is láthattak számítógépet. Ki­emelném, a Navell-Cord (a Novell-hálózat nevéből ki­alakított elnevezésű) adat- átviteli szoftver-rendszerün­ket, amely komoly felfutás előtt áll. Lényege, hogy a számítógépek közötti telefon­hálózatos összekapcsolást biztosítja egy meghatározott, kódolt eljárással. Tehát, csak az továbbíthat rajta adatot, aki ismeri a kódot. Kapcsolat teremthető segít­ségével egyes vállalati üzem­egységek, de vállalat és vállalat között is. Kicsit hátráltatja az elterjedését, hogy kevés a telefonvonal, igaz, nem igényli külön vo­nalak kiépítését, de nem le­het egyszerre ugyanazon a vonalon beszélni és adatokat is továbbítani. Egyébként a napokban helyezünk üzembe egy ilyen rendszert a Bu­dapest Bank Rt. miskolci kirendeltségén. Ehhez mi adjuk a szoftvert, tehát a szellemi terméket, de a hardvert, a gépet is. — Ezek szerint beléptek a gépforgalmazók széles tá­borába? — Igen, IBM PC AT-ket kínálunk, mégpedig nem is akármilyen paraméterekkel. Szakemberek tudják, hogy a 16 megahertzes órajel nagy működési sebességet jelent, s az alaplemezen 4 mega- biteig bővíthető memória sem megvetendő. A számí- tógépprogi-amokat külső munkatársaink készítik, s mi menedzseljük ezeket a szellemi termékeket. Tevé­kenységünknek továbbra is az a legfőbb célja, hogy olyan, máshol esetleg meg nem értett embereket is fel­karoljunk, akiknek van egy megvalósításra alkalmas öt­letük. Mi — ha fantáziát lá­tunk benne — mindent meg­teszünk, hogy segítsük. Már- csak azért is, -mert ezért alapítottak minket, és eb­ből élünk. M. Szabó Zsuzsa Le kell lőni! Lelőttek egy 58 kilogrammos, kapitális hím farkast, tízezer forintért a bérvadászok, a Kiskunságban, mert dézsmálta a juhnyájat. A kutatás folyik a nőstény után, annak ugyanis sikerült elmenekülnie. Ennyi a rádióhír. Később. Minden tizedik fa kipusztult hazánkban a lehulló savas eső miatt. A talaj savasságát lehetne ugyan csökkenteni meszezéssel (!), de a lehulló csapadék nem közömbösíthető. A savas esőt a gyárak, üzemek füst- és gázkibocsátása okozza, de leginkább a gépkocsik kipufogó gázai. 1990-re várható a megelőző javaslatok kidolgozása. Később. Vezetőállású orvos nyi­latkozik. Sajnos csökken az ország lakossá­ga. Alacsony a népességszaporulat. Mi ennek az oka? — kérdezi a riporter. A halva szü­letések, a korai csecsemőhalál, a kis súllyal születettek közül is sok meghal, ha nem, je­lentős részük fogyatékos lesz. Mindezekben h'azánk az elsők között van. A farkasból, Canis Lupus (pallipes) az ember csinált farkast, gyermekfaló feneva­dat, átkozott ki kettős életű, — mármint nappal ember, éjjel farkas, — embereket és küldte máglyára az egyház. Az ember kreálta a szörnyű farkasmeséket a gyerme­keknek és felnőtteknek egyaránt. Az együ­gyű ember mielőtt meggyőződött volna ar­ról, milyen is a farkas. Tucatnyi tudós állítja, hogy az erdő leg­intelligensebb vadja, hogy tiszta, szigorú „társadalmi”, falkatörvény szerint él, csa­ládszerető, hogy kiváló rejtőzködő, elbújik az ember elől, kikerüli nagy ívben a konf­liktusokat, és embert még soha nem evett, bármilyen éhes is volt. Más ha az ember megsebzi, ha kölykeire támad, vagy kínoz­za. Summázva; kijelentik, hogy valamilyen ősi ösztön következtében tiszteletben tartja az embert. Nem így az ember. Megtudja, hogy pár­duc van a határban. Később kitűnik, hogy nem is párduc, hanem farkas. Mindegy. Le kell lőni! Hivatásos és bérvadászok utaznak a helyszínre, heteket töltenek el, cserkész­nek gépkocsin, szekéren tízezer forintért, a dicsőségért és a trófeáért. Lelövik, mert dézsmálta a toportyán a nyájat. Az, hogy ők mennyi időt töltenek ezzel, hogy hány tízezer juh hullott már el éhen, hogy dup­laennyi döglött meg kezeletlen, vagy későn- kezelt betegségek miatt emberi hanyagság­ból, az nem számít. A farkast le kell lőni, szólt az ítélet. A nőstényt is le kell lőni, a kölyköket is le kell lőni. Nem a -nyáj mel­lett kell erős kutyákat tartani, a farkast kell lelőni. Le kell lőni még a dolmányosvarjút, a gerlét, a vaddisznót, a rókát, mert kárt okoz. Az embernek okoz kárt. Ez az ego­izmus diktálta törvény. ÍLa kell lőni a szarvast, az őzet, a nyulat, a fácánt, a vadkacsát, a vadlibát. Ezek ugyan nem okoznak kárt, ezeket más szem­pontok miatt kell lelőni. Íme az ember. Majd tervet készít, előter­jeszt, megvitat, felkészül a fák megvédé­sére, s mire rájön, hogy milyen eszközzel lehetne csak megállítani is a folyamatot, már elkésett, vagy nem lc'z rá pénz. A városokban füstöt okádó gépkocsik gázá­tól. — ami sokáig a talaj közelben marad, a gyermekek károsodnak a legjobban. Azok a gyermekek, akik meg sem fogantak, akik nem haltak meg csecsemőkorukban, akik kis súllyal születtek, akik egyébkén» is valami károsodással nőnek fel. s majd válnak felnőtté. De az állatokat le kell lőni. Le kell lőni a fákat, a virágos rétet, az énekesmadara­kat, a halakat, a hernyókat, a lepkéket, mindent le kell lőni. Egyedül az embert nem kell lelőni. Az ember lelövi saját magát azzal, hogy egye­dül marad a semmiben. Egy kicsit már le is lőtte magát. Mert minden állattal, madárral, fával, virággal az ember (?) lesz kevesebb. Vadászhír: jelenleg 3700 golyóspuskát igénylő vadászt tartunk nyilván hazánkban. Pécsik István Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal sajtótájékoztatóján augusztus 16-án láthat­ták először az újságírók a személyi jöve­delemadó-bevallás próbanyomtatványát. A bevallási ívek egykettőre eljutottak a fő­városon kívülre is, egyik példánya már itt fekszik az asztalomon. A»z ívre átlósan, vastag betűkkel a következő szót nyomtat­ták: „tervezet”. A fejléc alatt, a jobb felső sarokban pedig a következő szöveg olvas­ható: „önkéntes próbabevallás! Adófizetési kötelezettséget vagy visszatérítési igényt nem keletkeztet! Adatai adóellenőrzési cél­ra nem használhatók fel!” Próbanyomtatványokkal van tehát dol­gunk. Ilyen ívet az országban 5—7 ezer ál­lampolgárnak juttattak el. A kísérletből nem maradt ki megyénk sem. Mire kíván­csi az adóhivatal, milyen célt szolgálnak a próbanyomtatványok? A kérdéseket az AiPEH megyei igazgatójának, dr. Rózsa Er­nőnek tettem fel. KINEK, HOGYAN SIKERÜLT? — Mielőtt a konkrét kérdésekre vála­szolnék — mondta az igazgató — engedje meg, hogy beszámoljak hivatalunk munka­társainak tavalyi, valamint az idei évben folytatott tevékenységéről. Ügy gondolom, hogy munkánk iránt joggal érdeklődik a közvélemény. Nos, az APEH megyei igaz­gatóságának és az Adófelügyelőségének munkatársai 1987. utolsó hónapjaiban, va­lamint 1988. eddig eltelt időszakában a te­rület valamennyi gazdálkodó szervezetét, a társas és egyéni vállalkozók, az intézmé­nyek többségét felkeresték. Tevékenységün­ket alapvetően a segítő szándék jellemez­te. A vállalatok gazdálkodó szervezetek érintett dolgozóinak, a vállalkozóknak az elmúlt évben segítséget nyújtottunk a ren­deletek értelmezésében és tanácsokat ad­tunk azok gyakorlati alkalmazásához. Az általános forgalmi, illetve személyi jövede­lemadó bevezetése gyökeres változásokat hozott a szervezetek számvitelében, admi­nisztrációjában. Az idén már arra voltunk kíváncsiak, hogyan működnek a különböző szervezeteknél az újonnan létrehozott rend­szerek, s azok megfelelnek-e a központi szervek, a kormány által megfogalmazott elvárásoknak. Nem szabad megfeledkezni róla, hogy az általános forgalmi adó elő­írásainak megfelelő számlázási, számlanyil­vántartási és adózási rendszereket azonos elvek alapján, de a vállalati, intézményi sajátosságoknak megfelelően kellett kidol­gozni, s ugyanez vonatkozik a sokat emle­getett bérbruttósításra, a jövedelemadó elő­legek befizetésére. — Tegyük hozzá, a számviteli változások bevezetésére viszonylag rövid idő jutott, s gyakran hiányoztak, vagy késtek a rendele­teket tartalmazó közlönyök, nyomtatványok. — A borsodi adóalanyok tapasztalataink szerint igyekeztek jól megoldani az új fela­datokat. Tény viszont, az igyekezetnek kü­lönböző fokozataival találkoztunk, s az új adórendszer bevezetéséhez fűződő viszony természetesen meghatározta az eredménye­ket is. A kép összességében mégis kedve­zőnek mondható, az új adórendszer műkö­dőképes. MOST MÉG TÉVEDHETTEK — Ha máshonnan nem, de olvasmány- és filmélményeinkből ismerjük a nyugati vi­lág adóhatóságainak munkáját, rettegett szi­gorúságát. Az ön szavaiból világos, voltak vállalatok, intézmények, vállalkozók, ahol döcögött a munka, tévedtek a rendelkezé­sek helyi alkalmazásában. Milyen következ­ményekkel járt ez számukra? — Egyetlen mondattal válaszolva: most még senkitől sem vitattuk el a tévedés jo­gát. Az APEH megyei igazgatóságának munkatársai ha hibára bukkantak, még nem büntettek, hanem segítettek. Az érintettek­kel megbeszéltük, hol követték el a hibát, s mit kell tenniük azok korrigálására. Ész­revételeinket emlékeztetőben rögzítettük. Kértük a szükséges módosítások átvezetését, s az ehhez kapcsolódó befizetési kötelezettsé­gek önrevízióval történő rendezését. Ha az általunk kért helyesbítéseket elvégezték nem alkalmaztunk szankciókat. A pénzügyi gazdasági ellenőrzéseket folytatjuk a követ­kező esztendőben is. A türelmi idő 1988. végén viszont lejár, s ha mulasztást tapasz­talunk, úgy az arányos, de szigorú bünte­tés már nem marad el. — Ha a számvitellel foglalkozó szakem­berek, a gyakorlott adminisztrátorok is hi­bát, vagy hibákat követnek el, hogyan vár­ható el az egyszerű állampolgártól, hogy maradéktalanul eleget tegyen az új adó­rendszerből fakadó kötelezettségeinek? FIGYELMESEN, PONTOSAN — A lakosság körében a legszélesebb ré­tegeket a személyi jövedelemadó rendszeré­nek bevezetése érinti. A jövedelemadót te­kintve két csoportba sorolhatjuk az állam­polgárokat. Az egyikbe azok tartoznak, akik csak egyetlen forrásból, a munkahelyről kapják jövedelmüket. Az ő esetükben a munkáltató levonja az adóelőleget, s a mun­káltató végzi el az adózással összefüggő va­lamennyi adminisztrációt, illetve befizetést. De azoknak, akik a főállásból, vagy tagsági viszonyból származó fizetésükön kívül más forrásból is származik jövedelmük, avagy vállalkozóként, alkotóként, termelőként vagy egyéb úton jutnak keresethez, jövedelemhez, az adatok rögzítésével, a bizonylatok rend­j ADÓ- ÉS PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉSI HIVATAL Önkéntes prObabevkuas! Aoótiíelév kotcwíettség« vagy vi«sí»!«i tési igény! num kelelke.'le!1 Adatai adOftienőucsi célia nem nosmn' hatót, tel' BEVALLÁS A MAGÁNSZEMÉLYEK JÖVEDELEMADÓJÁRÓL 1988. ÉV Az adóalany azonosító adatai szeres gyűjtésével fel kell készülniük a be­vallás figyelmes és pontos elkészítésére. — A nyomtatványtervezétet forgatva nem látszik egyszerű feladatnak a bevallás el­készítése. Számtalan táblázat, rubrika, ösz- szeadás, kivonás, százalékszámítás szerepel a kitöltendő adatok között. Ember, illetve adó­zó legyen a talpán, aki hiba nélkül meg­oldja majd ezt a feladatot. Nem lehetett volna egyszerűbb ívet készíteni? — Az egyszerűsítési törekvéseknek határt szab az adójogszabály viszonylagos bonyo­lultsága. Nyilvánvaló, hogy a bevallást kö­rültekintés nélkül nem lehet elkészíteni. A feladat nagy figyelmet és felkészülést kö­vetel. önadóztatásról van szó, amely — vé­leményem szerint — tisztább viszonyokat teremt, ugyanakkor nagyobb felelősséget is jelent az állampolgárokra nézve. Tisztáb­bak a viszonyok, mert a gazdasági esemé­nyek, a bevételek rögzítésével az állampol­gárra bízzuk jövedelmének meghatározását és annak alapján az adó összegének meg­állapítását. Ennek helyességét az adóható­ság ellenőrzi. Ha e munkánk során pon­tatlanságok, tévedések, elhallgatások, vagy' tudatos félrevezetések derülnek ki, már szankciók következnek. Ezek a szankciók a korábbi adórendszerben alkalmazottaknál már' jóval szigorúbbak lesznek. Mindebből következik, a több helyről származó jöve­delemmel rendelkező állampolgár alapvető érdeke, hogy jövedelmi viszonyait pontosan ismerje, s az adóbevallást a lehető legkor­rektebb módon készítse el. KITŐL FÜGG A NÉPSZERŰSÉG? — Magyarországon évszázados hagyo­mány a hivatalok és az állampolgárok szembenállása. Nem nehéz megjósolni, hogy az adóhivatal nem lesz népszerű intézmény. — Beszélgetésünk kezdetekor említettem: munkatársaink segítő szándékkal jártak a vállalatoknál, az intézményeknél, az egyéni és társas vállalkozóknál. Ugyanez a jó szán­dék motivált bennünket, amikor a próba­nyomtatványt kibocsátottuk. Nem szükséges különösebben részleteznem, a nyomtatvány hosszú előkészítő munka után került az ál­lampolgárokhoz. A próba célja egyértelmű­en és kizárólagosan annak felmérése, hogy az adózó megérti-e a nyomtatványokhoz mellékelt kitöltési útmutatókat, felismeri-e az egyes nyomtatványok között mutatkozó összefüggéseket. A próbanyomtatvány kitöl­tése nem jelent előzetes bevallást, adóügyi kihatása nincs. Ugyanakkor lényegesnek tar­tom, hogy azok, akik rászánják magukat a táblázatok kitöltésére, a várható éves jö­vedelmi helyzetüknek megfelelő összeget írjanak a táblázatokba. Megítélésem szerint csak a pontos adatok közlése nyújt szá­munkra támpontot ahhoz, hol kell módosí­tanunk a nyomtatványon, a kitöltési út­mutatón. Hiszen ha nem értették meg az útbaigazítást, akkor valószínűleg a fogal­mazásban van a hiba. s azon módosítani kell. A megyében egyébként — tapasztala­taim szerint — a kiküldött nyomtatványok egy részének kitöltésével már megpróbál­koztak az érintettek. Abban bízunk, hogy a felkért állampolgárok körültekintően „dol­goznak” és mindannyiuktól hasznosítható észrevételeket, véleményeket kapunk. Az adatok szolgálati titkot képeznek, de arra is lehetőség nyílik, hogy az adózó nevének feltüntetése nélkül, esetleg jeligésen töltse ki a nyomtatványt és úgy juttassa vissza hozzánk. Azon állampolgárokat, akik pon­tos személyi adatokkal juttatják vissza a be­vallásokat, a kitöltésnél elkövetett hibákról az értékelés után tájékoztatjuk. Az. hogy a következő időkben népszerű lesz-e a hi­vatal vagy sem? Mi megtesszük azt, ami rajtunk múlik, lehetőségeinken belül figye­lembe vesszük az adózpk észrevételeit, ja­vaslatait. Az adósávok, illetve a fizetendő adó mértékének megváltoztatása azonban nem a mi feladatunk, s éppen az hat leg­inkább az állampolgári közérzetre. Udvardy József

Next

/
Oldalképek
Tartalom