Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-22 / 200. szám
1988. augusztus 22., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Építés helyett levelezés Az év végéig mégis elkészül? Középfok - kérdőjelekkel cimmel foglalkoztunk a középiskolás korba lépő fiatalok beiskolázási helyzetével, július 23-i lapszámunkban. Többek között felvetettük, hogy a gondokat szaporítja az is, hogy a tervezett beruházások — az avasi gimnázium kivételével — elmaradtak, a pénz hiányában. Sőt — irtuk - úgy tűnik, hogy hat építőipari osztály hely nélkül marad, mert a BÁÉV eladta az adóhivatalnak azt az épületet, ahol eddig átmeneti helyet kaptak. Igaz, az iskola hat tanteremmel való bővítésére megvan a pénz, de ha a vita tovább tart, elúszik. Ugyanis csak az idén decemberig használható fel az összeg, s bár a tantermeknek a tanév elejére el kellett volna készülniük, az építkezés még meg sem kezdődött. A terveket ugyanis, városképi okokra hivatkozva, nem fogadta el Miskolc főépítésze. A cikk megjelenése után •N*: Tojásporgyár Új élelmiszerüzem, tojásporgyár kezdte meg működését Bábolnán, a mezőgazdasági kombinát ban. Az új üzemben óránként húszezer tojást dolgoznak fel. (MTÍ-fotó) Doktor bácsi úttörő-nyakkendőben Beteg gyerekek rókavadászaton csengett a telefon. Kelemen István, Miskolc főépítésze jelezte, szeretne néhány észrevételt fűzni az íráshoz. Szándékunk egyébként találkozott: mi magunk is azt fontolgattuk, hogy utána járunk az Építőipari Szakközépiskola tanterem-ügyének. Már csak azért is, mert a bővítés nem először került szóba (már 1982-ben is), most viszont — ha szabad ezt a kifejezést használni — sürgősségi megjegyzéssel került terítékre. Dióhéjban a történtek. Az elmúlt év szeptember 4-én a városi tanács és a BÁÉV megállapodást kötött arról, hogy az Építőipari Szakközépiskola kiüríti és visszaadja a selyemréti munkászálló „C” szárnyának földszintjén iskolai célra használt helyiségeket. (Az épületet ugyanis a BÁÉV eladta az adóhivatalnak.) Ennek fejében a BÁÉV 1988. július 15-i határidővel megépíti az iskola hat tantermes új részlegét. Vállalta továbbá, hogy fedezi az építés költségeinek egy- harmadát, és a bővítéssel együtt a kazánházat is átépíti; mivel a régivel az új épület fűtését nem tudják biztosítani. Szeptember 10-én a művelődési osztály átküldte a BÁÉV-nek a tervezési programot és megrendelte a kazánház átépítését. A programot a vállalat október 16- án visszaigazolta. Közölte, hogy a program a beépített alapterületet figyelembe, véve 8 tanteremnek felel meg, ebből kettő költségeit vállalja. A többire kérte a tanács fedezetigazolását. A következő dátum december 14. Ekkor a BÁÉV, a MI BÉR igazgatói valamint a városi tanács vb tervosztályának vezetője ismételten megállapodtak az építésről és a költségek megosztásáról. Ennek alapján az idén, január 12- én, a BÁÉV megrendelte a kazánház tervezését a BÁ- ÉVTERV-nél, melynek szerződéstervezetét február 16- án megküldte véleményezésre a művelődési osztálynak, amit az postafordultával elfogadva visszaküldött. A tervek egyeztetése volt a soron következő lépés március 31- én. A városi hivatal műszaki osztálya néhány kiegészítést és szakhatósági hozzájárulást kért az engedélyezési eljáráshoz. Az engedélyezési terv ismertetésére április 1-jén került sor. Az engedélyezésre a tervet április 22-én adta le a BÁÉVTERV. Ekkor az ügymenet meggyorsítására a műszaki osztály újabb tanácskozást hívott össze, hogy tisztázzanak néhány problémát. A tanácskozáson megállapodtak arról, hogy a tervező a főépítésszel egyeztetett, magastetös változatra módosított tervcsomagot adjon le! (A tervezés során egyébként a főépítésszel nem egyeztetett a tervező.) A módosított terveket a BÁÉV június 29-én adta le a műszaki osztálynak. Alig két hét volt még hátra az eredeti, az első megállapodásban kikötött időpontig, amikor már állnia kellett volna az épületnek. Ha az olvasónak még nincs elege a különböző dátumokból és lépésekből, akkor következzen néhány kiegészítő magyarázat. A bővítésre készült terv lényegében az 1982-ben készült bővítés terve, amit a bemutatott alternatívák közül akkor nem javasolt elfogadásra az akkori főépítész. Többek között azért sem fogadhatták el mostani benyújtásakor, mert dokumentációja hiányos volt. Or. Székely László, a városi tanács elnökhelyettese az idén június 1-jén levelet küldött a BAÉV vezérigazgatójának. Ezt írja: ,)A tények számomra azt bizonyítják, hogy a munkaközi szintű egyeztetéseket a főépítésszel nem kezdeményezték és dokumentációjukat az építési hatósághoz nem megfelelő tartalommal, hiányosan nyújtották be egy olyan időpontban, amikor vállalt határidejük biztosításához már a kivitelezés stádiumában, kellett volna tartani. Ugyanakkor a mai napig sem rendelkezik az építési hatóság megfelelő engedélyezési tervvel. (Augusztus 8-án ez is megtörtént. A szerk. megjegyzése.) Az engedélyezési eljárásban vállalatuk részéről történő késedelmeket azért is érthetetlennek tartom, mert a benyújtott tervdokumentációjuk tanúsága szerint már februárban kész tervdokumentációval rendelkeztek. Az Önök hibájából bekövetkezett előkészítési időhúzások ellenére is lehetőséget látok arra, hogy az iskola bővítése 1988. évben befejeződhessen ... Szíves tudomására hozom, hogy az Építőipari Szakközépiskola BÁÉV munkásszálló épületében lévő tantermeinek felszabadítása mindaddig nem lehetséges, amíg a tervezett bővítésben nem tudjuk biztosítani az oktatás zavartalanságát.” Pont. Itt véget is érhetne a történet. Marad a hat osztály addig, amíg. Igaz, nem nehéz elképzelni, a körülmények korántsem lesznek ideálisak. De most már következzenek a főépítész észrevételei, aki mindenekelőtt szükségesnek tartotta leszögezni: a főépítész nem engedélyező, hanem véleményező funkcióval bír. — Én csak azokat a minimális kívánalmakat kötöttem meg, amelyektől ma már semmiképpen sem lehet eltekinteni, vagy amelyeket az eddigi tapasztalatok alapján ésszerű megfogalmazni. Hiszen közismert például, hogy mennyi baj volt a városban a lapostetők miatt az isko-J Iáknál. Ügy vélem, az építés elhúzódása elsősorban a BÁÉV lépéshátránya miatt történt. De nagyon szeretném néhány gondolatomat elmondani. Nevezetesen, hogy a telepítési és a pénzügyi döntéseknél is jobban figyelembe kellene venni a realitásokat. — Pontosan mire gondol? — Egyrészt, a pénzügyi fedezet nagyon rövid ideig áll rendelkezésünkre. Ez konkrétan erre az esetre érvényes. Viszont túlmutat rajta, ha úgy tetszik általános állapot, hogy intézményeink a mai városrendezési előírásokhoz és a tényleges igénybevételhez képest is alulméretezettek. Ebben az esetben is az történik, hogy túlépítjük a telket. Nem ráépítünk, hanem az egyébként is kis udvarból és sportpályából veszünk el területet. Sokszor ezer gyerek mozgáslehetősége szűkül le, holott a mozgás, az egészséges életmódra nevelés lehetősége ugyancsak nemzeti kívánalom. De ezek nálunk külön szálon futnak. Most nem beszélek arról, hogy éppen olyan fiataloknak szolgáltatunk rossz példát, akik pedig építeni fognak a szakma megszerzése után. Ha a fiatalok szűkösségben nőnek fel, töltenek el sokszor napi 10 órát, miért várjuk, hogy ők majd úgy alakítsák a környezetüket, amely több lesz, mint a normatívák szerinti beruházáspolitika? Jó lenne egyszer erről is beszélgetni. A főépítész javaslatával élni fogunk. A konkrét ügyben viszont ildomosnak tartottuk a másik felet, a BÁÉV-et is megkérdezni. Ács Tamás, műszaki vezérigazgató-helyettesnek tettük fel a kérdéseket: — Mikor kezdődik meg végre az építés? — Remélem napokon belül megindulhat az építkezés. Még a buszmegállót kell áthelyeztetnie a városgondnokságnak. Mivel mi az elemek nagy részét legyártattuk már, bízunk benne, hogy nemcsak eltökélt szándék marad részünkről, hogy az év végéig elkészítjük az épületet. De közbejöhetnek dolgok, hiszen a cserép például hiánycikk, vagy a gázvezeték bekötése sem rajtunk múlik... Amit ígérhetek, rajta tartjuk a szemünket, s valóban mindent megteszünk, hogy befejeződjön az idén az építkezés, ami a mi érdekünk is. — Ne haragudjon, de megkérdezem: nem volt elhamarkodott az eredeti vállalás? — Kétségtelen, hogy mi is követtünk el mulasztásokat. De nem érzem meggondolatlannak, mert elvileg el lehetett volna készíteni. Ha lépésről lépésre kíséri a történteket, láthatja, tulajdonképpen mindig történt valami. Igaz, elsősorban akkor, ha vezetői szinten döntések születtek. Különben a szokásos lassú ügymenet bonyolódott. Úgyhogy, ha úgy tetszik, ez az eset egy kicsit anatómiája is annak, ahogy nálunk, ma — és nemcsak a mi vállalatunknál — történik az előkészítés. Ma külön érdekek és mechanizmus alapján történik a tervezés, az egyeztetés és a jóváhagyás akkor is, ha rövidre lehetne zárni az egészet. Nem mentegetem magunkat, inkább megismétlem: eltökélt szándékunk, hogy az év végéig tető alá hozzuk és átadjuk az iskolabővítést. — Ha megengedi, rá fogunk kérdezni. — Természetesnek tartom. Csutorás Annamária A gyermekkor nagy élményei a nyári táborok. Felnőtt fejjel is emlékezünk a tréfás vetélkedőkre, a fogpasztamókákra, a tábortüzekre. Nehéz elképzelni, hogy olyan gyerekek élnek körülöttünk, nem is kevesen, akik a táborozás élménye nélkül nőnek fel. Súlyos vagy kevésbé súlyos, ám mindenképpen hosszan tartó betegségben szenvednek ők. Betegségük kihat az életmódjukra, gyógyszeradagjuk, sokszor étrendjük is szigorúan előírt, nem szaladhatnak, ugrándozhatnak annyit, amennyit szeretnének, csak amennyit szabad. Egyetlen úttörőtábor sem vállalkozhat arra, hogy beteg gyerekeket fogadjon be, hiszen rájuk különösen, nagyon kell vigyázni és tudni kell vigyázni. Velkey László professzornak kilenc éve jutott eszébe, hogy tábort szervezzen a gyermekkórház kis betegeinek, azoknak a gyerekeknek, akik állandó orvosi felügyelet alatt élnek, s bár iskolába járnak, rendszeres időközönként vizsgálatra, kezelésre szorulnak. A Miskolci Gyermekegészségügyi Központ igazgató-főorvosának nagyszerű elgondolását a megyei Vöröskereszt segítette megvalósítani és nehéz volna felsorolni, ma már hány intézmény, vállalat, hány ember segédkezik, hogy egy csapat kis betegnek két nagyszerű hetet ajándékozzon. Augusztus első két hetében ötven gyerek táborozott a festői környezetű Füzér- radványi Szanatóriumban. Ez volt a kilencedik turnus, a kilencedik nyár. Sajnos, sok a beteg, ezért nagyon kevés kisgyereknek adatik meg, hogy többször is ott lehessen a füzérradványi táborban, a cél az, hogy legalább egyszer mindenki eljusson. A szanatórium ilyenkor, két hétre összébb szorul, kevesebb felnőttet fogad, de mint hírlik, a beutaltak is nagyon szeretik a kicsiket. Az idén is együtt énekeltek a tábortűz körül... * Hét éve Németh Gyula adjunktus, a GYEK gyermekgyógyász szakorvosa vezeti a tábort Füzérradvány- ban. — ötven egészséges gyerek felügyelete is nagy feleFüzérradvány '88 lösség, ön pedig, doktor úr, szív-, vese-, idegrendszeri, hematológiai betegségben szenvedő kicsik nyaraltatá- sát vállalta, immár hetedszer. — Akárhányszor elvállalom, mert ennek a munkának felbecsülhetetlen értéke van. Ezek a kisgyerekek még soha nem voltak távol a szüleiktől, ők a betegségük miatt többnyire dédelgetett, a széltől is óvott, körülrajongott, kényeztetett, így meglehetősen önúllótlan kis emberkék. Számukra a tábor egyenlő a szabadsággal. Növekszik az önbizalmuk, sikerélményeik vannak, felszabadulnak — mindez bőven kárpótol a felelősségért. Amúgy sem vagyok egyedül, négy ápolónő és két pedagógus segített az idén is, mindannyian a munkatársaim, a GYEK alkalmazottai. — Milyen a tábori élet Füzérradványban? — Azt szeretnénk, ha mindenben a valódi úttörőtáborokhoz hasonlítanánk. Nyitáskor felhúzzuk a vöröskeresztes „csapatzászlót”, a nemzeti zászlót, úttörőnyakkendőt kötünk. A gyerekek őrsöket alakítanak, a nővérek az őrsvezetők, én vagyok a csapatvezető. Reggel tornával kezdünk, mint másutt, de ez a reggeli torna rendhagyó, itt már nagyon kell figyelni a betegségre ... — Doktor úr személy szerint tudja, kinek mit, menynyit szabad? — Minden gyerek kezelési kartonja nálam van, de a tábor előtt minden gyerek kezelőorvosával, a szakorvosokkal konzultáltunk. A tábornak a romantikus élmények mellett orvosi haszna is van. Mert akármilyen program van, mi amellett, hogy mókázunk, énekelünk a kicsikkel, nagyon figyelünk. Feljegyezzük, ki menynyi fizikai terhelést bír, mikor milyen a közérzete ... A megfigyeléseinkről pontosan tájékoztatom a táborozás után a kezelőorvosokat. Ezek alapján van, akinek köny- nyítertek az életén, több mozgást engedélyeznek, és van olyan eset is, hogy további korlátozásokat vagyunk kénytelenek bevezetni. — Milyen programjaik voltak az idén? — Tanultunk verseket, dalokat, rendeztünk helyesírási versenyt. A mentők voltak olyan kedvesek, hogy két alkalommal is elsősegélynyújtó bemutatót rendeztek, a határőrök lovakat, idomított fakaskutyákat hoztak. A Hollóházi Porcelán- gyárba is ellátogattunk. Egy gyári brigád tányérokat, festéket adott, tányérfestést tanított a gyerekeknek. A saját festésű tányérokat minden gyerek hazavihette. Kirándultunk még a füzéri várhoz, voltunk „rókavadászaton”. Ez olyan, mint egy akadályverseny. A pedagógusok kartonból készült rókákat rejtettek el az erdőben, az az őrs nyert, aki a legtöbb rókát találta. A Vöröskereszttől rengeteg játékot, gyöngyöt, fakanalat, szóval játékalapanyagot kaptunk. Vasárnap látogatás volt, eljött minden szülő. Féltünk, hogy keserves lesz a búcsú, de a gyerekek inkább küldték őket, menjenek, mert nem lesz idő az álarcok elkészítéséhez. Mert este álarcosbált rendeztünk. Minden évben jobbak a programok, mert tanulunk a gyerekektől. Ezek a beteg gyerekek nagyan okosak, tele vannak ötlettel, elképzeléssel, javaslattal. Öröm velük lenni. — Mennyi a táborozás költsége? — A szülők semmit sem térítenek. A kicsik ez alatt a két hét alatt a kórház betegei. Autóbuszt a Borsodi Szénbányák Vállalattól kaptunk az idén. Nem volt rá eset, hogy valaki is visszautasította volna a kérésünket, amikor elmondtuk, kiknek és milyen célra kérünk. A táborvezető orvos, a nővérek, a pedagógusok csupán a fizetésüket kapják az üdültetés idejére. Az éjjelnappali feszült készenlétért nem jár külön fizetség. Akik ezt vállalják, önként vállalják, mert szeretik a gyerekeket. Németh doktor úr pedig nagyon hiányzott otthon ez alatt a két hét alatt, pár hete született meg a család második gyermeke. Felesége, a kismama egyedül látta el addig a kicsiket. És mert pedagógus, jól hasznosítható ötleteket is adott úttörőnyakkendőt kötő orvos férjének: csak hogy nagyon szép, felhőtlen, egy életre szóló legyen ennek az ötven kis betegnek a füzérradványi két hete. Lévay Györgyi
