Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-22 / 200. szám

1988. augusztus 22., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 „Nincs egyebem, csak a remény...” Telefonigény és telefonlehetőség Vajon mennyi örömhírt, mennyi bánatot közvetít naponta a telefon. Hányán lesik rettegve a készüléket, remélve azt, hogy legalább ma nem csörög, hogy egy napot nyerjen még a csodaváró cgy-cgy nyilvánvaló tragikus hír elodázásával. És hány kedves hangját hozza-viszi az otthonokba, hogy bol- dogítsa-mclegítsc a lelkeket? És mennyi ügyet intéz el né­hány perc alatt, hogy megkönnyítse a munkát, hogy egysze­rűbbé, komfortosabbá tegye az életünket. Az utóbbi kilenc év főbb népgazdasági folyamatai Felesleges is lenne minden számítgatás, hiszen a tele­fon végképp bevonult min­dennapjainkba a születéstől egészen az elmúlásig. Vas­kos kötet megyénk telefon­könyve, mely már a meg­jelenés napján sem lehet pon­tos és nem is olyan lírai, mint magáról a telefonról írt fenti néhány sor. — 'Huszonhat-huszon- nyolcezer előfizető van me­gyénkben — mondja a Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Távközlési Üzem vezetője, Lévai Bertalan, és hozzáteszi, hogy jelenleg tizenkétezer várakozó van nyilvántartva, számuk évente tizenöt szá­zalékkal nő. Miskolcon, a Kartács utcai központban be­szélgetünk kora reggeli órán, de az üzemvezető nem ezért látszik fáradtnak. Leül, meg­adó kézmozdulattal jelzi: kérdezzünk, neki nincs titka, ha tud, lelkiismerete szerint válaszol. De kitalálja kérdé­seinket is, ezért a körülmé­nyeket vázolja, melyek min­den leendő telefonelőfizető készülékhez jutását befolyá­solják: a fejlesztést, a bőví­tést behatárolja az anyagi helyzet úgy a városokban, mint a legkisebb faluban. Egy szinte hihetetlen pél­dát említ Lévai Bertalan: Sárospatakon mindössze két számuk üres, erre van jelen­leg éppen hétszáz várakozó. Hogyan lehet a nincset igaz­ságosan eloszlani? — kérde­zi az üzemvezető, s széttárja karját. Ózdon száz vonalra 1200 fő várakozik. — Mit írjunk, mit mond­junk ezeknek az emberek­nek? A formanyomtatványo­A Budapesti Nemzetközi Vásáron a Minszki Hűtő­gépgyár termékeivel mutat­kozik be az Atlant termelé­si egyesülés külkereskedel­mi vállalata, a Verasz. A fogyasztói igényekre va­ló tekintettel a minszki gyár folytatja az új, korszerűbb modellek gyártását. Kétéven­ként új Minszk hűtőszekrény A Parlament ülésén az ipari miniszter néhány régi beidegződést enyhén szólva átértékelt, mintegy bizonyít­va, hogy az új helyzet új­fajta magatartásformát igé­nyel. Ezúttal egyetlen téma­körnél, az úgynevezett törzsgárda fogalmánál és tartalmánál időznék. Teszem ezt egyfelől azért, mert ép­pen az átszervezésekkel ösz- sZeíüggő -létszámcserénél esik szó róla, másfelől pe­dig hajdan a vállalathoz tartozás talán legfontosabb mércéje az ott eltöltött évek száma volt. Ezzel mérték az adományozható aranygyű­rűt, sőt a nyereségrészese­dést befolyásoló szorzókat is. Manapság viszont mór kevés csak a jelenlét — hi­szen előtérbe került a tel­jesítmény, a vállalat érde­keit szem előtt tartó maga­tartásforma. Kialakult az a fajta értékrend, amelynek csak egyik része a szemé­lyek ragaszkodása. egyazon munkahelyhez, a másik ré­sze a munkahely igénye al­kalmazottaival szemben. És ez nem egyszerűen formai dolog, hanem nagyon is tar­kón bármilyen udvarias mó­don közöljük a tényt, bár­mennyire is előre megkö­szönjük a várakozóknak a szíves türelmüket, csak bosz- szúságot okozunk nekik. Gyakran jönnek be szemé­lyesen, nekem mindenkivel udvariasan kell beszélni, mert hisz’ megértem a problémáikat, de segíteni csak ritkán tudunk. Aki ered­ménytelenül távozik, az szit­kozódik, felsőbb szervekkel fenyeget, gyakran szemé­lyemben sért, de mit csinál­junk? Munkatársaim közül nyolc kolléganő csak a le­velekkel és a válaszokkal foglalkozik. Munkám ötven százalékban adminisztratív feladatok ellátásában merül ki, az érdemi munka szinte minimális. Csak nosztalgi­kusan gondolok arra az idő­re, amikor még a szakmun­kásképző intézetben is tanít­hattam, de ma már erre a szép feladatra sincs időm. A költségekről csak annyit: egyetlen telefonkészülék ön költsége nem kevesebb, mint kilencvenezer forint. A Mi­nisztertanács döntött is: a jövőben nagyobb teret kell engedni a helyi erőből tá-, mogatott kezdeményezések­nek. így kerül most sor pél­dául Sátoraljaújhelyen egy kétezres konténer felszerelé­sére, ahol a városi tanács fe­dezi a költségeket. Valóságos palotaforradalom indult meg, hogy hol szereljük fel a ké­szülékeket. Mivel a tanács adta a pénzt, így a hálózatot ott építjük ki, ahol kijelöli számunkra. Vagy egy másik példa a helyi kezdeménye­zésre: Szerencsen az új pos­jelenik meg a piacon. Az üzemet korszerű automata gépsorokkal szerelik fel, a szigorúbb minőségellenőr­zéssel javul a termékek mi­nősége és megbízhatósága. A budapesti vásáron a Verasz több háztartási hű­tőgépet és fagyasztószek­rényt mutat be. Köztük van a Minszk—16E, a Szovjet­talmi. Függvénye teljesít­ménynek, minőségnek, anya­gi, szakmai és morális hely­zetnek. Sokadmagammal emlék­szem rá, amikor a nagyobb feladatok megoldását jósze­rével el sem tudtuk kép­zelni beruházások nélkül. Ez a szemlélet nem véletlenül tartja magát hellyel-közzel még mindig, hiszen ponto­san a mi vidékünkön, Észak- Magyarországon mértük mil­liárdos összegekkel a beru­házásokat. Nem hagytunk magunk mögött tervciklu­sokat, úgynevezett állami nagyberuházások nélkül. Kazincbarcikán még be sem fejeződött a munka, máris elkezdődött Leninvárosban. Özdon az új drót-rúdhen- germű, Diósgyőrött a kom­binált acélmű, a bányákban pedig a komplex gépesítés, hogy csak néhányat említ­sek az „óriások” közül. Most viszont pontosan ezeknek a legújabb technikát és tech­nológiát hordozó értékeknek kell találkozniuk, a legalább ilyen értéket megtestesítő tartalékokkal, amit úgy szoktunk emlegetni, hogy taépület mögött elhelyezünk egy ezres konténert, amely­nek költségét negyven száza­lékban a városi tanács áll­ja, a posta hatvan százalékát biztosítja. Ez az ezer állo­mást befogadó központra elég, de hát ez nagyrészt csali a meglévő vonalak korsze­rűsítése, hiszen ebből az ezerből nyolcszázhatvan ele­ve terhelt,: és lesz ott tizen­négy nyilvános távhívó. A tanács döntött, hogy kapja­nak-e mellé a legrégebbi vá­rakozók is. A közületek akár száz állomást is kérhetnek, az így fennmaradó ötvenet képtelenség helyesen, igazsá­gosan elosztani. Bár a posta fontossági sorrendben rang- sox'ol, nyilvánvaló, hogy a nagyobb közösség életében döntő funkciót ellátók előnyt élveznek (például körzeti or­vos, egy-egy térség közbiz­tonságáért felelős személy, lakossági igényeket kielégítő szolgáltatók stb.). — Mit lehet tenni a me­gyében a telefonigénylés kö­rül kialakult feszültség csök­kentésére? — Bizonyos változást hoz majd a kötvénykibocsátás, és a már említett helyi kezde­ményezésekre is oda kell fi­gyelni. Mert ennek hiányá­ban mi is türelmesen ma­gyarázzuk a „nincset”. — mondja az üzemvezető, majd hozzátette, hogy ha mégis sikerül kevés várakozót megnyugtatni egy bekapcso­lás értesítésével, annak ö is örül, mint az a vidéki hölgy, aki az értesítés kézhezvé­tele után Miskolcra utazott, hogy két puszit adjon érte. Bár ez nagyon ritka. Az üzemvezető — noha nem ép­pen dalos kedvéről ismert — mégis gyakran kölcsönöz az elcsépelt sanzonból néhány taktust: „Nincs egyebem, csak a remény”. unióban gyártott egyik leg­nagyobb kétkamrás hűtő­szekrény. Mélyhűtőjében több hónapig is tárolható az élelmiszer. A másik modell, a Minszk -18-as, 220 literes fagyasz­tószekrény, amely jelenleg a legnagyobb ilyen típusú szovjet gép. A fagyasztó- szekrényben három polc és két görgős rekesz található. Szükség esetén az ajtó az ellenkező oldalon is felsze­relhető. emberi tényezők. Gondolok itt a szakmai felkészültség­re, a cselekvőkészségre, az új és jobb iránti változta­tásra, a piaci lehetőségek becsülésére, a fejlődés igé­nyét felismerő és azt kitar­tóan szorgalmazó magatar­tásra, egyszóval a fordula­tot garantáló gazdálkodásra. Hasonlóan fordulatra van szükség — éreztem ki me­gint csak az ipari miniszter beszámolójából és az azt követő vitából — a piac és az árutermelés megítélésé­ben. Mert miként a törzs­gárda fogalmánál kevés az eltöltött évek száma, a munkában sem csak a szor­galom a meghatározó, ha­nem az eredmény, vagyis a végtermék. A befektetett fi­zikai és szellemi energiával járó jövedelem elismerése. Ehhez a reform eszköz, mégpedig olyan eszköz, amely a hatékonyabb mun­kához jó lehetőséget teremt, de nem csodaszer. Éppen ezért feltételez olyan pró­zai dolgokat, mint a gaz­dálkodó szervek íelelős és racionális együttműködése, az áttekinthető és tiszta ér­A Központi Statisztikai Hi­vatalban elkészült az a je­lentés, amely a gazdaságpo­litikai irányváltás éve — 197-9 — óta eltelt időszak főbb népgazdasági folyama­tait elemzi. Az elmúlt kilenc évet a gazdaságpolitikai törekvések, ezek eszközrendszere és az elért eredmények alapján három szakaszra — az 1979 —81, az 1982—84, valamint az 1985—87 közötti idősza­kokra bontották. A fő fi­gyelmet az 1985—87 között lezajlott folyamatokra, és ezen belül is kiemelten az 1987-es évre irányították. Az egyes szakaszok főbb jellemzői a következők: az 1979—1981 közötti időszak­ban az 1978 novemberi MSZMP KB „pályamódosító” határozata nyomán megkez­dődött a külgazdasági egyen­súly javítása. A dollárelszá­molású adósságállomány öt év óta tartó gyors növekedé­se megállt. A nagymértékű javulásban azonban megha­tározó szerepe volt az előző évek során felhalmozódott' tartalékoknak, ezek kimerü­lése után a javulás lelassult. Az export tervezett gyors növelése csak 1979-ben va­lósult meg, a következő két évben a növekedés fékező­dött. Az egyensúlyjavítás alapvető eszköze az import- korlátozás volt. Ez 1981-ben, a középtávú tervidőszak első évében enyhült, ami azon­nal a behozatal növekedését eredményezte. Ebben az időszakban az éves tervek viszonylag di­namikusabb, összességében 10 százalékos gazdasági nö­vekedést irányoztak elő, ab­ban a reményben, hogy a nagyobb fejlődés megterem­ti az egyensúlyjavítás forrá­sát, és így a belföldi fel- használásnak csak kis mér­tékű visszafogására lesz szükség. Három év alatt azonban a gazdasági növe­kedés ténylegesen alig ha­ladta meg a négy százalé­kot. A növekedésen belül a konvertibilis export bővülé­se kétszer olyan gyors volt, mint a rubelelszámolásúé (24, illetve 12 százalék). A belföldi felhasználás is el­tért a tervezettől, 1 száza­lékos növekedés helyett 3 százalékos csökkenés követ­kezett be. Ezen belül a fo­gyasztás ekkor még elég je­lentősen, 6 százalékkal nö­vekedett — miközben a második olajárrobbanás okozta recesszió miatt a fej­lett tőkés országok döntő többségében csökkent a sze­mélyes fogyasztás. A gazdaság pénzügyi hely­zetére az 1980. évi árreform nyomta rá bélyegét. A vál­dek. valamint érdektagolt- sági viszonyok kialakítása, a szellemi munka, ha úgy tetszik, a tudás méltó po­litikai, erkölcsi és anyagi megbecsülése. Ha kissé tá­volabb tekintünk — a nem­zetközi munkamegosztásban, a tudományos, műszaki együttműködésben, sőt a testvérmegyei kapcsolatok­ban rejlő lehetőségeket is ide sorolnám. Azt hiszem, nem nehéz belátni, hogy mindehhez ke­vés a jelenlét, az egy hely­ben töltött évek sorjázása. Ezért kell lefordítani a mai viszonyoknak megfelelően a törzsgárda fogalmát, hogy ezután ennek szellemében dolgozzunk. Talán nem tűnik erősza­kolt gondolattársításnak, ha éppen a törzsgárda átérté­kelésénél emlékeztetek arra az évtizedeken át meggyőző őszinteséggel hangoztatott politikai hitvallásunkra, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Ez ma is igaz, azzal a fél mondattal meg­toldva; aki viszont velünk van, annak alkotnia és cse­lekednie kell már ma a hol­napért, ahogy ezt Grósz Ká­roly, a párt főtitkára, mi­niszterelnök megfogalmazta. Ez a garancia arra, hogy az újragondolt törzsgárdatagsá- got ne csak megéljük, ha­nem vállaljuk is. Paulovils Ágoston lala'tok jövedelmét alapve tőén az áremelkedésekből származó inflációs árnyere­ség határozta meg, a kül­gazdasági egyensúly stabi­lizálása ugyanakkor szigorú vásárlóerő-szabályozást kö­vetelt meg. Ezért kellett ál­landóan változtatni a szabá­lyozókat, ami csak részle­ges eredményeket hozott, vi­szont számos kedvezőtlen következménnyel járt. Az 1982—1984-es időszak­ban a gazdaságirányítás központi kérdésévé az or­szág fizetőképességének megőrzése vált, s ennek ér­dekében tovább folytatódott a restrikció. A megtett in­tézkedések a külső egyen­súly javulásában látványos eredményeket hoztak. 1983 —1984-ben olyan mértékű konvertibilis elszámolású külkereskedelmi aktívumot sikerült elérni, ami az áru­forgalmon kívüli fizetések pozitív egyenlegével együtt elegendő volt a korábban felvett hitelek állandóan emelkedő kamatterheinek fedezésére, valamint az adósságállomány szerény mértékű csökkentésére is. Az egyensúlyjavulás azon­ban a struktúra átalakulá­sa, a hatékonyság növeke­dése helyett ismét elsősor­ban az import 1982. évi je­lentős csökkentéséből és 1983—84. évi szinten tartá­sából adódott, az export nö­vekedésének üteme — a tá­mogatások fokozása ellené­re — az 1980—81-es évek­hez képest alig változott. Az import mérséklése az energiahordozókon kívül leginkább a gépek és beren­dezések behozatalát érintet­te. A változatlan összetételű konvertibilis export erőlte­tése, a korszerű technika importjának visszafogása el­mélyítette a gazdaság struk­turális feszültségeit. Az 1985—87. közötti idő­szak legfőbb jellemzője, hogy a gazdaságban nem következett be az a pozitív fordulat, amivel az MSZMP XIII. kongresszusa, illetve ennek nyomán a VII. öt­éves terv számolt. A ter­A Növény- és Talajvédel­mi Szolgálattól kapott infor­máció szerint megyénkben is támad a cerkospórás levél­foltosság. A cukorrépatáblá­kon szinte általános a cerko­spórás levélfoltosság fellé­pése. A fertőzöttség azonban igen eltérő mértéket ölt még megyén belül is. A legésza­kibb részeken még csak ész­lelési szinten van. míg a me­gye déli részén 5 százalék körüli a megbetegedés. A nagy szárazság miatt azon­ban a csekély fertőzés is hoz­zájárul a fiziológiás levél­váltás növeléséhez, ezért fon­tos szerepe van az augusz­tusi kezeléseknek. A sikeres vegyszeres védekezés visz- szaszorítja az egyéb gombás fertőzéseket is — például az alternáriás és fómás levél- fertőzöttséget. Ugyancsak ta­pasztalható néhány helyen a lisztharmat előfordulása is. A levélmegbetegedések azért veszélyesek, mert csökken az asszimiláló felület, és az így elpusztított levelek helyébe a növény újakat fejleszt, ami már a cukortartalom rová­sára megy. Ezért fontos az állomány állandó figyelése és ahol szükséges, ott hala­déktalanul végezzük el a vegyszeres védekezést. Me­gyénkben különösen a cerko­spórás levélfoltosság a leg­veszélyesebb ez időszakban. Gyümölcsöseinket egy ve­szélyes rovarkártevő — az amerikai fehér szövőlepke károsítja, amely már a nyár elején is gondot okozott A termelők nagy része védeke­zett is ellene, hiszen az is­mételt permetezéseket jó­részt. kombinált szerekkel végezték (gomba-, illetve ro­varölő szerekkel együttesen). A károsító fellépése most mékkibocsátás jóval kisebb mértékben növekedett, mint a felhasználás. Konvertibi­lis adósságállományunk több mint kétszeresére nőtt, áru­forgalmunk egyenlege ismét passzívvá vált. Exportunk a három év során mindössze 5 százalékkal bővült, míg importunk növekedése meg­közelítette a 20 százalékot. Az 1985—87-es időszakon belül 1987-ben bekövetkezett a gazdaság élénkülése, a bruttó hazai termék növeke­dési üteme 3,4 százalékos volt. A dinamikus növeke­dés azonban több negatív következménnyel járt együtt. A bruttó hazai termék (GDP) előző évhez mért többlete folyóáron 135 mil­liárd forint volt. Ennek két­harmad részét — 90 milliárd forintot — elvitte a fogyasz­tás növekménye. További 36 milliárd forintot kötött le a felhalmozási többlet, mind­össze 9 milliárd forint ju­tott a belföldi források nö­vekményéből az egyensúly javítására. Ez az összeg lé­nyegesen kisebb, mint amennyire a külföldi adós­ságterhek fedezéséhez szük­ség lett volna. A kereskedelmi bankok megalakulásával . nagyobb teret kaptak a gazdaságirá­nyításban a pénzügyi ele­mek. A kezdeti nehézségek, a megfelelő ismeretek és ta­pasztalatok hiánya miatt a pénzintézetek még nem vol­tak képesek a jövedelmek szabályozásában az elvárt szerepet betölteni. A vállalati eredmények 1987-ben — pénzintézetek nélkül — 18,9 százalékkal nőttek a magas bérkiáram­lás ellenére is. A vállalatok jövedelem­növekményének több mint 70 százaléka 1987-ben is ár­emelkedésből származott, ebben az évben a vállalati jövedelmek 65,3 százalékát vonta el az állami költség- vetés az 1986. évi 61,3 szá­zalékkal szemben. még veszélyesebb, hiszen a mezőgazdasági export fő idő­szaka a búzaszállítással meg­kezdődött. és nyár végén, ősszel a szövőlepke a lera­kott szállítmányokat fertőzi. Ez a veszély szeptembertől még csak fokozódik, mert a most már kelőfélben lévő hernyók akkor érik maid el a bábozódás előtti állapotot. Addig pedig együtt élnek a fákon szőtt hernyófészkek­ben. de bábozódás előtt bú­vóhelyet keresve szétmász­nak. s így kerülnek be a csomagolt áruk közé. Az ex­portáru fertőzésmentességé­nek biztosítása miatt ezt meg kell előzni, és a hernyófész­kek megjelenésétől kezdve folyamatosan irtani kell ezt a kártevőt. A szakemberek az első nemzedék megjele­nésekor azt tapasztalták, hogy a közterületeken, vas­úti lerakóhelyek környékén, töltések mentén több helyen elhanyagolták a védekezést, ami veszélyes a gyakran veszteglő exportvagonok mi­att. így könnyen kerülhet a szállítmányba hernyó, ami meghiúsíthatja a kiszállítást. A szövőlepke most megjele­nő második nemzedéke el­len ezért még fokozottabb védekezést kell alkalmazni. E karantén károsító . elleni védekezés minden földhasz­nálónak törvényben előírt kötelezettsége. Ahol kisker­tekben nem végzik el a vé­dekezést. úgy a földhasználó költségére a tanács is elvég­zi. ha indokolt. Mindannyi­unk érdeke tehát a gyü­mölcsfák folyamatos figye­lése, és a szükséges védeke­zés. a munka- és egészség­ügyi adórendszabályok be­tartása mellett. B. Sz. L. (bckccsi) Korszerű hűtőszekrények Védekezni kell! CUKORRÉPÁBAN A CERKOSPÓRA, GYÜMÖLCSÖSEINKBEN A SZÖVŐLEPKE KÁROSÍT Átértékelendő fogalmainkról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom