Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-20 / 199. szám

1988. augusztus 20., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 . 1943. aug. 18-án 180 hold erdő égett le Miskolc-Ta­polcán. A vigyázatlan ki­rándulók tűzgyújtásából eredő erdőtűz a Nagykő­mázsától indult, átterjedt a Leányvárra, és leégett a Cseh-völgy nevű erdőség is. Apropó: Leányvár! Ta­polca és Kisgyőr közötti er­dőségekben találjuk a 258 m magas hegycsúcsot, amely­nek még ma is Leányvár a neve. Alatta terül el a Cseh-völgy, vele szemközt a Cseh-bérc. Idegennek az egyik hegy olyan, mint a másik. De a miskolciak jó, ha tudják a hegy viharos történelmét. Prokop és Zsiska huszi­tái ugyanis 1428-ban törtek be először magyar terület­re. Akkor Szakolcánál lép­ték át a határt és Pozsony, Szempec, Kosztolány és Vágújhely végigrablásával (még) elhagyták az orszá­got. Zsigmond király azonban (miután nem sikerült Pro- kopékkal 1428-ban egyez­ségre jutnia), elhatározta, hogy „addig nem nyugszik, amíg a huszitákat egy szá­lig. ki nem irtja”. Az 1430- és ’31-es betörésüket már fegyveres sereg verte visz- sza. A husziták Likava vá­rát bevéve, — az átállt vár­kapitány közreműködésével — azt magyarországi felleg­várukká tették. Ezzel elkez­dődött a magyar huszita­üldözés, amely Zsigmondtól egészen Mátyásig eltartott. Különösen elbátorodtak a husziták a várnai csata után beállott ligazavargások ide­jén. Egyre nagyobb terüle­teket vesznek birtokukba (ekkor dúlják és égetik fel Sajószentpétert is), és a pa­taki főúr, Perényi Péter támogatásával Borsodban is megvetik a lábukat. V. László alatt elfoglalják Vad- nát és Galgócot, s ekkortól e két vár lesz a felvidéki fészkük. (Monda szerint ek­kor a két várat alagút kö­tötte össze.) Erről a kor­szakról írta Jósika Miklós a kétkötetes regényét, A cse­hek Magyarországon címűt. Hőséi, Komoróczy és Wal- gata, hiteles történelmi sze­mélyek voltak. Innen, Vad- náról portyázták végig az egész Bükköt, le egészen az Alföldig. Az egész bükki erdőség a búvóhelyük, me­nedékük volt. 1460-ig, Má­tyás hadjáratáig uralták a Felvidéket. Mátyás 1459—60- ban az egri püspök, Roz- gonyi Sebestyén segítségé­vel verte le és rombolta le a huszita rablóvárakat, Vad- nát és Galgócot. Ekkor, az Eger elleni hu­szita védekezés fellegvára volt Leányvár, amelyet ak­kor vizesárokkal is körül­vettek. (A vár körüli ősi település, Leányfalu néven még fennállt.) A bükki „cse- várak” között Aranyos ha­tárában „földvár”, Harsány határában „halomvár”, észa­kabbra „kecskevár” (kőfal­lal körülvett őrhely) állt, melyről Cserépen (Cserép­falun), ahol „ódorvár”, azaz fapadlásos, magas őrhely volt, Egerig lehetett látni. De volt a Bükkben (Bogács határában) „zöldvár” is, ami óriás fa lombkoronájába rej­tett leshely volt. A bükki turistautak je­lentős része e huszita és az őket üldöző seregek „csa­pásai”; más részük az Eger­ből Diósgyőrbe és Miskolc­ra járó adószedő (harácsoló) török csapatok irtásai vol­tak. 1949. aug. 22-én a pártok átvették a mozikat Miskol­con. Az Uránia (a mai Béke) a kisgazdapárté, a Kossuth a kommunista párté, a Fé­szek (a mai Táncsics) és a Corsó (ma; Fáklya) a szoci­áldemokrata párté, a diós­győri Otthon (a közelmúl­tig: Szikra) a Magyar De­mokratikus Ifjúsági Szövet­ségé lett. 1846. aug. 23-án a miskol­ci református egyházi ta­nács megalapította a „le­ánynevelő intézet” szerve­zeti szabályzatát, s meghív­ta Karacs Terézt tanítónő­nek. Ö volt az első „tan­erő” a később Tóth Pálról elnevezett tanintézetben. 1823. aug. 24-én nyitották meg a Miskolci Nemzeti Színházat Kisfaludy Károly, A tatárok Magyarországon című színművével. A szín­ház (Szemere Bertalan szor­galmazásával) Borsod megye és a környező megyék és a jómódú nemesek hozzájá­rulásaiból épült. 1835. aug. 29-én a ref. is­kolai tanács határozatban hagyta meg a tanároknak, hogy a tanulókkal csak la­tin nyelven beszéljenek. 1878. aug. 31-én volt a nagy árvízi katasztrófa Mis­kolcon. 30-án még tikkasztó hőség ülte meg a várost. Hajnalra kitört a vihar, mely viszonylag hamar el is vonult. De a hegyekből le­zúduló áradatot a város pa­takjai (a Szinva 8—10 ma­lomgátja miatt) nem tudták levezetni, s percek alatt (haj­nalban) a várost elöntötte az ár. Az álomból riadt la­kosság menekülni sem tu­dott. A víz 5—6 méter ma­gasra is emelkedett, különö­sen a Szinva és a Pece menti utcákon. 2182 ház dőlt össze, ebből még 1484 lak­ható volt, 698 lakhatatlan. Az áldozatok száma 277. A kár: 1 739 771 Ft. 50. évfor­dulóján, 1928. aug. 31-én leplezték le (a Szent Anna templom előtt) az árvíz ál­dozatainak emlékművét, Gárdos Aladár (a Deák-szo­bor alkotója) remekét. Kárpáti Béla II Vízügyi Múzeumban A Tiszatáj egyetlen vízügyi múzeuma Szolnok mellett; egy régi gázkazános szivattyútelepen található. Ide gyűjtötték össze a még fellelhető vízügyi emlékeket; az ősi viziélet használatos eszközeit, halász, pákász szerszámokat, kubikos relikviákat, egy­kori árvédelmi eszközöket, földmérő műszereket és régi gőzkazá­nokat. (MTI fotó) f i H t- fa t* tó? i /fee* o ra. fá-s: 5Sí 1 S A tehénkék már hazabal­lagtak a főutcán. Szokáso­san hat óra tájt jelzik, hogy az esti teendők a kertek alatt ólálkodnak. Azóta másfél óra eltelhe­tett. Most, hogy lépegetett az udvaron a bejárati ka­pu felé, gépkocsi suhant el a ház előtt, kismotor ira­modott utána. Nyugodtan pedálozó kerékpáros ma­radt csak a képben. Amint az elhaladókat követte te­kintetével. mozdulatai mintha megnémultak vol­na. A látóhatár peremén ott állt egy kerek csoda, na­rancssárga meg piros pom­pás keverékében. Az el­menő nap. Finom fátyol­ban, mint maga az égbolt; sejtelmesen és csendesedés- re intőn. Hogy jobban és figyelmesebben, faggatózób- ban szemügyre vette a cso­daszép kerekséget, vette észre, hogy az pihen valar min. S íme, ott ült na- rancssárgában-pirosban a nap. a főutcán átívelő vil­lanydróton. És most, most jön mindjárt a bűvész és kezdődik a mutatvány, kezdi guritgatni a kifeszí­tett dróton azt a szépséges színes kereket... A varázslat azonban el- max-adt. Míg lehetősége át­suhant a képzeleten, a nap érzékelhető méltósággal ereszkedett lejjebb-lejjebb, s végül maga fölé emelte az áramhordozó vezetéket. Ügy tetszett neki, látható, miként siet, hogy a házak mögött elterülő határba hulljon, mint a mag ... Ott látta most magamagát is kicsi fiúként, ahogyan a teheneket legeltették épp azon a tájon, egykoron. Ott okította egy falusi fur­fangos ember a kicsi fiút a nagy titkokra. „Azért ka­pálnak annyit a falusi em­berek, azért kell szeretni és művelni az anyaföldet, mert a nap abból kel ki minden reggel. így van az, hogy mindig lesz Hol­nap . . Ám visszahullt a múlt a múltba, itt most, a ház ud­varán a fáradt ma készült, hogy estébe pihenjen. A megtérő fecskecsapat nap­pali villámlásai az égen el- erőtlenedtek. Lassúbbodó körökkel, oldalazásokkal készültek, hogy alábukja­nak és eltűnjenek a régi istálló ajtajában. A tyúkok még tartották magukat, ücsörögtek a korábbi hőség szorításából kiszabaduló föld ölén. A levegőt mintha elvarázsolták volna, szinte inni lehetett. A házak ut­cáiba nyíló ablakai kitárul­kozva engedték be a falu elcsendesedett kintjét. A tévéből a szobába költözött nagyvilág meg üzente a magáét, ablaktól ablakig. Szerette ezeket az átala­kulásokat. A természettől jött megkönnyebbülést, földközeli megcsendesedést. Állt még kicsit a földbe hulló nappal szemközt. Ar- ra mozdult, hogy a szom­széd ház ablakán át kisza­ladnak az utcára az Esti Híradó szignálhangjái. Egy női hang szólal, mondja, mi hírek itthon és a vi­lágban. (Pontosabb persze úgy, hogy mit válogatott össze a szándék a híradá­sok hallgatója számára.) Hát ma is mint máskor: van jó hír és van í’ossz. A legfontosabbakat már sej­ti, mindig meghallgatja egy órával korábban a rádiós ki-ónikát. Ma is mint teg­nap és a múltkor, egy­más sarkára taposva siet­nek a hírek; a biztatót meg az elkedvetlenítőt mondók. „A'z ország első számú vezetője Amerika első szá­mú országába látogatott... Az Egyesült Államok had­ügyminisztere a Szovjetu­nió "titkaiba« pillanthatott be ... A háború már nem lesz hír Irakkal és Ii-án- nal... Világsztár érkezett Népstadionunkba — éne­kelni ... Lenni vagy nem lenni a bős—nagymarosi vízlépcső építésében ... Va­lakiknek meg kéne állítani a romániai buldózere­ket !. . . Tőzsdénk még nincs, de tőzsdelapunk már igen ... Papirhiány miatt a napilapok csökkentett ter­jedelemben ... Dolgoznak az illetékesek a munkanélküli segély szabályozásának ki­dolgozásán ... Levelet ír a gyárigazgató és tiltakozik a szakszei'vezet... Szabadon sétál a szegedi pénzbii’oda- lom »elkapott« főnöke és nyilatkozatában hazugság­gal vádolja az újságírót... Egy édesanya kilöki két­éves kislányát a második emeleti lakásból... Ké­szülünk államalapítónk, szent királyunk halálának 950. évfordulójára...” — Van hírünk e nyolcvan­nyolcas nyáron. Mindennap lerakódik va­lami ezekből a közlésekből — gondolta, és tett még egy utolsó kört a falusi ud- varon. Eszébe jutott egy vers, egy Somlyó-mese, ar­ról szól, ami a hírekben említésre sem méltó ... Ügy szól a jelentés, a ha­dibeszámoló, hogy a fron­ton semmi „említésre mél­tó” nem történt. Valóban — mondja a költő —. csak egy katona ment a vakító hidegségű hómezőn, csak összeesett, csak nem bírta a lába, csak felállt és újra elbukott, csak ott fagyott meg és már soha senki nem fogja megtalálni őt se élve, se holtan ... A ma esti tévéhíradóból csak az idő járás jelentést kapta már el, mire beért a szobájába. Rémlett neki, hogy a főműsorban egy le­hetetlenül unalmas import­sorozattal etetik a T. Elő­fizetőket, kattintott egyet. Felmerült előtte újra a „földbe hulló nap” na- rancspiros-sárga kereke. Kiült a zái-j. verandára. Az ablakok az udvarra, a kert­re néztek. Ez persze csak afféle, semmirevaló beszéd, hisz ebben az esti órában nem néztek azok semerre. Hanem hangok, falusi esti hangok, azok voltak most is, ismerősök. Az utcán ko­csik húztak el időnként, tá­volból kutyák mondták a maguk híreit, közelebbről iacsák gyürkőztek neki új­ra és újra sajátos közölni valójuknak. Befütyült egy vonat, idehalló zúgása esőt sejtetett... Az eső jól jönne. (Nem úgy, mint ez a hívatlan re­pülőgép, alig pei’ce zúgott itt egy másik, meg az aze­lőtti; s az utóbbi időben egyre gyakrabban hallani őket errefelé. Mi végre?! Arról nem szólnak a híra­dások.) Szóval az esőnél tartott, hogy várja a föld, a növény, az állat. Várja az ember, nappali hőben táguló szomjúsággal, meg­könnyebbült esték remé­nyével. Bár azt hallotta ma, az aratóknak még kicsike jó idő kellene (megint egy í’epülő), az aratóknak még két-három jó nap kell, hogy betakarítsák az Életet. Dél­előtt egy ismerős köszönt be az utcáról egy „hogy vagy?”-gyal, elbeszélgettek.. A férje kombájnos. Az asszony balhézik egy ki­csit a tegnap esti víznyo- más-csökkenésért, Pista — a férje — a kánikulás ara- tópon-al meghintett egész nap után alig tudott „le- súrolkodni” otthon, késő este... Ahogyan a mai nap hul­lott alá, úgy merültek most fel emlékedből gyerekkora falujának nyarai. Ai'atásai. A falusi, a pai’asztember (férfi, asszony, gyerek) ter­mészettől megszentelt ün­nepei. Híreket az arató em­ber akkor , se hallgatott, leginkább csak hallott ezt- azt, a világról. Az ai’ató, a betakarító ember megbe­csüli földet előkészítő, ma­got vető. gabonát ápoló magát és lái’sait — azzal, hogy amikor a híradások a kánikulai napok „szinte el­viselhetetlen” hőségétől ájuldoznak, akkor ő emlí­tésre méltó némasággal dol­gozik, csinálja, ami a ten­nivalója éppen. A faluban ma már nem — már a faluban sem — olyan ünnepízű az aratás. Ezek a hatalmas gépek csak úgy csendben(?) kivo­nulnak a mezőki’e és rend­be állnak ... Bezzeg úgy ti­zenhét-tizennyolc éve! (Azok voltak a szép idők) ... Reggel-este úgy vonultak végig az utcákon az SZK-hármasok és négye­sek, mindenki tisztelettel adózott az aratóknak. Egy nyári menetet ő is velük volt. Pei’sze, csak olyan ce­ruzabillegetőként — felíró vagy mifene „munkakör” ez —, de így vagy úgy, a napot pei-ctől percig ott kellett töltenie a táblá­kon. Főiskolai évei egy nyári szünete volt: forró nyár, szünet nélkül, míg az aratás tartott. A kombáj- nosok, zetorosok ismerték, faluban hogyan lenne más­ként. Nem szokott úri mu­latságokhoz gyerekkorában, tudta jól, mi munka mit vesz ki a testből, lélekből. Most restelkedett is — csak úgy magában — e for­ró. nyáron, (újabb repülő- gép zúg bele az estébe), egyik délben míg osztották az ebédet, a í’észvét lehet­séges legillőbb ábrázatával ment oda az egyik kombáj- noshoz. volt általános isko­lai osztálytársához. Valami együttérzésről kezdett vol­na n.vögdécselni, de Gyu­szi a második szó közepén leintette. Megvigasztalta, hogy „ez van”. — „Viszont te, koma jól kihúztad ve­lünk a gyufát — nézett rá sajnálkozom Gondolom, el­átkozol még minket is, hogy termeljük a nyakad közé a rengeteg port. De nem kell neked mindig a nyomunkba járni, keress valami hűvös helyet, elég, ha a kiöntésnél ott vagy a gép mellett és irkálsz...” Akkor úgy érezte, éppen ideje, hogy ebéd közben el­töprengjék a í’észvét ter­mészetrajzán ... Hát régen voltak ezek. Az a falu se ez a falu már. Az utóbbi években mind többször jutott oda, hogy faluja bizony már csak az estékben emlékeztet egyko­ri arcára. Egyszer végig kellene gondolni ezt is, ho­gyan is áll ez a faludolog. Mert bizony meglehet, hogy a szülőhely is felnőtt, nem csak a fia. Ma látott is itt egy hírt, az utcán. Fél- mezteleni’e vetkőzött, ei’ős testű férfiak — tizenhétig jutott el számlálásukban — feszültek egy hatalmas ká­belkígyó alá ott, a szem­közti házak előtt. Fogd!-ra megmozdították a sokház­nyi hosszú kábelt (ezek a repülőgéperők inkább itt dolgoznának!), ai'aszoltak vele a posta épületéhez. Meg nem kérdezett infor­mációk szei’int közel az idő, hogy csak tárcsázza itt a faluban a számot és az oi’szág másik végében élő barátjától megérdeklődheti az ottani híreket. Elmond­hatja az ittenieket. Mert ezeki’e aztán valóban nagy szüksége van az embernek. Ai’cuk van ezeknek. Az este már jól megtele­pedett a faluban. Elhelyez­kedett az utcán, a házte­tőn, az udvaron és a kert­ben. A íécskefészkes istál­lóban. Az emberi otthonok­ban. Ez a nap már a hol­napba készülődik. Jön az ideje az újabb átváltozás­nak ... összei’ámol az asztalon, az ablak mellé ajtót is nyit a cigaretták füstjének. A néma rádióból hirtelen egy tizenéves legényke hangját véli hallani. Arról faggat­ta egy délutáni műsoi'ban a riporter a fiút, honnan a lovak nxéi’hetetlen szerete­ted s egyáltalán hogyan tudja megkülönböztetni őket? „Az arcukról. Megis­merem őket az arcukról.” Hátradőlt még kicsikét a széken, egyik keze lassú mozdulattal a levegőbe raj-«, zolt. Mintha búcsút intene: hát viszlát falu, szülőtanya, holnap. A nap majd „ki­kel a földből” megint, a fecskék kivillámlanak a régi istállóból, a kisfiú lo­vacskáinak holnap is arca lesz, s a falusi kislány szí­vesen itatja a jószágokat a melegben, s kedvéi’e „sán- tikázik” tái’saival az udva­ron. És lehet, a költő ír egy újabb vei’set-mesét arról, hogy a faluban ma mind­ez ..említési-e méltó” ... T. Nagy József „A világűr kutatásában a Mars a legfontosabb fela­datunk, és az a javaslatom, hogy ezt amerikai kollégá­inkkal együtt oldjuk meg” — jelentette ki Roald Szagy- g.yejev akadémikus, a Szov­jet Tudományos Akadémia Világűrkutatási Intézetének igazgatója. Együttműködési javaslatát a szovjet—ameri­kai kerekasztal-megbeszélé- sen vetette fel. — Valószínűleg óvatosan kell elkezdenünk. először egy automatikus pilóta nél­küli készüléket kell eljut­tatnunk a Mai-sra. Ezután egy olyan eszközt kell együt­tesen kidolgoznunk, amely mintát tud gyűjteni a Mars felszínéről, és vissza is tud­ja juttatni a Földre—mond­ta a tudós. Az akadémikus egy „Mars-járó” megalkotá­sát és fellövését javasolja, amely bonyolultabb lenne, mint amilyet az amerikaiak juttattak fel a Viking prog­ram során. — Nem szabad elfelejte­nünk, hogy a Marstól sok millió kilométer választ el minket, a rádiójelek is több perc alatt jutnak csak el oda. és hogy a ..Mars-járó­nak” pei'cenként több fela­datot is meg kell oldania. Éppen ezért eg.v olyan moz­gó berendezést kell konst­ruálnunk. amelyik önálló „szakértői rendszerrel”, mes­terséges intelligenciával í’en- delkezik. hogy képes legyen egyedül is döntéseket hozni — hangsúlyozta. 1992-ben az amei'ikaiak. 1994-ben pedig a szovjetek lőnek fel megfigyelő beren­dezést Mars körüli pályára. Szaggyejev akadémikus vé­leménye szerint ez a. két program kölcsönösen kiegé­szítheti egymást, feladatai­kat lehetne kooi-dinálni. Az együttműködés olcsóbb is. hatékonyabb is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom