Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
„Ai olyan napot, melybe* évszáiadok óta állandósult hiedelem vagy «okás fűződik, jeles napnak nevezik." Az egykori kancellár ajándéka Észak-Magyarország 8 A hét műemléke (33.) Szentistván, római katolikus templom. A műemlék-jellegű barokk épület 1754-ben épült. Főoltára ugyancsak XVIII! századi barokk. A főoltárképet - amely Szent Istvánt ábrázolja, amint felajánlja Máriának a magyar királyi koronát - 1787- ben Sajósi Alajos festette. A templom freskóit 1982-ben Takács István, jeles, mezőkövesdi templomfestő készítette. A szentély bal oldalán a koronázási jelképek, a palást, a korona, az országalma, a jogar, valamint István, Gizella, Imre, a főpapok, és a vezérek láthatók, míg a jobb oldali freskó a szentistváni búcsúi körmenetet ábrázolja. A templom mennyezetfreskói Jézus születését, feltámadását, mennybemenetelét, valamint a magyar „szenteket", Boldog Özsébet, Boldog Pált, Kapisztrán Szent Jánost és Szent Lászlót örökítik meg. (ha) Fotó: L. J. A modern templom üvegablakairól magyar szentek tekintenek le magyar, s osztrák hívekre. Felsőpulya (Oberpullendorf) ma is nagyrészt magyar lakosságú kis helység Ausztria Burgenland tartományában. „Szent István könyörögj érettünk” — értelmezhető a német szöveg az első királyunkat ábrázoló, színes mozaiktömegen, melyen át a kintről beszüremlő fény lilás árnyalataiban tisztán olvasható az alsó felirat is; a készíttető neve. Az Osztrák Köztársaság egykori kancellárjának ajándéka a két világháború közötti évekből. Az akkori gesztus megkapó... Misét ma is hallgathat anyanyelvén a magyar ajkú lakosság, ám sajnos magyar felirat ezt nem hirdeti... (dk) REGÉLŐ 1988. augusztus 20., szombat Ss©ist István kultusza mániához tartozik, a várrá 1038. augusztus 15-én. négy évtizedes országlásba belefáradt első királyunk végleg lehunyta szemét; az idc'rend’ben első, s talán azóta is legkövetkezetesebb magyar reformer vezető személyiség. Általa vált a magyarság államalkotó néppé, s neki köszönhette megmaradását, hogy nem jutott a Kárpát-medencében addig megtelepedett sok-sok nép sorsára, — azaz nem tűnt el a történelem süllyesztőjében. A nagy király emlékezetére halálát követően évről évre megtartották utódai a fehérvári törvénynapokat 1083-ban szentté avatták Istvánt, azaz a középkorban elképzelhető legmagasabb elismerést kapta életművéért. Nemcsak egyházi, hanem politikai fontosságú lépésnek is számított ez az aktus. Vele együtt avatták szentté fiát, a tragikusan korán elhunyt Imre herceget is. Noha a történészek 1301 előtt uralkodott királyainkat Árpád-házi összefoglaló név alatt említik, a középkorban ezek az uralkodók magukat korántsem a pogány honfoglaló vezér örököseinek tüntették föl, hanem a „szent királyok családjából származók” megjelölést használták. Szent István király ünnepe, augusztus húszadika immáron több, mint kilenc évszázada ünnep, azaz a legrégibb magyar ünnep, noha valójában ’hivatalossá, nemzeti ünneppé 1938-ban a székesfehérvári országgyűlés tette. Himnuszok, énekek magasztalták István nagyságát és dicsőségét már a középkorban. Szentté avatása után szinte minden porci.káját ereklyeként a világ minden tájára szétvitték. Különleges ereklyeként épségben csak a jobb karja maradt meg, majd ez is megcsonkult, és napjainkra belőle csak a kézfej maradt, a Szent Jobb, amelynek őrizetére Nagyvárad mellett bencés apátságot létesítettek Szentjobb néven (a település ma Roalaikitott kolostor mar teljesen elpusztult). Ezt a becses ereklyét először és eleddig utoljára 1938. július 4-én láthatta Miskolc város, Borsod, Zemplén és Abaúj megye lakossága. Az úgynevezett Aranyvonattal érkezett ereklyét testőrök és papok kísérték, a korabeli híradások szerint mintegy 70—80 ezer ember hömpölygőit Miskolc utcáin, s rótta le tiszteletét az ereklye előtt. Az iparosok régi céhjelvényeikkel, céhládáikkal, zászlaik alatt vonultak föl (kárpitosok, kalaposok, szabók, vendéglősök, csizmadiák, könyvkötők, lakatosok, mészárosok, kéményseprők stb.). A fél évszázada meglévő becses ipartörténeti relikviáknak sajnos, csak töredéke került múzeumba. A többi 'kallódik, lappang, vagy elpusztult. Egy mondat az ünnepi beszédből: „Szent István emléke osztatlan kincse az egész magyar nemzetnek, jobbja nemzeti ereklye, amely előtt felekezeti különbség nélkül, meghatott tisztelettel hajt fejet minden magyar.” A Szent István Héten eseményt esemény követett. Ennek része volt a szegényeket megsegítő akció. Ennek keretében tizenegy lakást Is kiutaltak a rászorulóknak (ez persze csak csepp a tengerben, semmit nem oldhatott meg). István korában ez a táj az Aba-nemzetség hatalmi területe. Őket jó politikával nyerte meg az uralkodó. Ába Sámuel haláláig hűséggel szolgálta, csak utódjával fordult szembe. A közigazgatás új szervezetét, a vármegyerendszert megalkotva ezen a vidéken is központot létesített, amelyet első' ispánja nevéről Borsodnak neveztek. A Miskolc nemzetségről nevet kapott település plébániatemploma, az avasi templom Szent István tiszteletére lett fölszentelve. S a középkorban gyakori megoldásként a várossá fejlődött település címerébe is belekerült a templom védő- szentje: egy koronás királyfej (téves az a vélekedés, amely a fejet Nagy Lajos, vagy Zsigmond király fejének tartja). Amikor Miskolc 1909-ben törvényihatósági jogú város lett. helyesen értelmezték a hagyományt a címeralkotók: a címerpajzsba István király glóriás alakja került. A mai megye területén csaknem harminc templom — némelyiket későn, a XX. században alapították — lett Szent István tiszteletére szentelve (a mezőcsáti, a szentistváni, a diósgyőr-vas- gyári, a miskolci Bajcsy- Zsilinszky úti, a sajószent- péteri, rudábányai, borsod- nádasdi, sátoraljaújhelyi, zemplénagárdi, taktaszadai, stb). A templom védőszentjéről település is nevet kapott: a matyóföldi Szentistván, az abaú.ji Szentistván- baksa őrzi első uralkodónk emlékét. A Szentkirály helynevek is István kultusza körébe tartoznak: e tájon ilyet is találunk, a ma Szlovákiához tartozó gömöri Sa- jószentkirályt. Megfordult-e Szent István személyesen ezen a tájon? Talán a besenyők, vagy az erdélyi Gyula ellen hadba- indulva, seregei élén végiglovagolhatott szőkébb hazánk hegyes-völgyes vidékén. Az írások erről nem szólnak, a hagyomány nem őrizhette meg ily hosszú időn keresztül; de az ilyesfajta bizonytalanság aligha befolyásolhatja a kegyeletet és a tiszteletet. Szent Istvánnak Miskolcon valamikor- tér őrizte emlékét. A mai miskolci utcajegyzékben hiába keressük nevét, csakúgy, mint a megye más településein, tisztelet a.kevés kivételnek. Bizony illő lenne, mint legutóbb a Szemere Bertalan Közművelődési Egyesület ülésein is felvetődött. Szent István emlékére utcát, vagy teret elnevezni Miskolcon. Magunkat tisztelnénk meg vele. Dr. Csorba Csaba Burgenlandi emlék I. István tér. Jelenleg semmi nem jelzi, nem csoda, hogy még a miskolciak sem tudnak róla. Dr. Csorba Csaba befejező gondolatait erősíti meg dr. Szarka Lászlónénak szerkesztőségünkbe küldött levele is. Olvasónk is javasolja, hogy , most az évforduló esztendejében nevezzenek el utcát vagy teret a megye- székhelyen Szent Istvánról. Nos, bármily meglepő, létezik Miskolcon I. István tér! Méghozzá a Hunyadi utca folytatásában levő, a Hoffmann Ottó, Kellner Sándor, Tízes honvéd utcák által határolt teret nevezik így. Legalábbis a város utcaneveit tartalmazó okirat szerint! Ám a közvélemény csak úgy ismeri Szökőkút tér, az itt található, 1970. augusztus 20-án felavatott modern szökőkút alapján. Mert a téren semmi információ nem jelzi, hogy azt nagy királyunk neve is fémjelzi. Se utcanév-tábla, se emléktábla, Istvánnak nincs itt se szobra, se domborműve. Egyedül a — legutoljára a Panoráma sorozatban megjelent, a címoldalán a Desz-i ka-templomot ábrázoló — Miskolc útikönyvben található információ és kép a térről I. István megnevezéssel, illetve a legújabb Miskolc térképen is már ezzel a névjelöléssel szerepel. Az üggyel kapcsolatban beszéltem a városi tanács igazgatási osztályán Tóth Istvánná csoportvezetővel, ő a hivatalos utcanévjegyzék alapján erősítette meg: a szökőkutas tér István nevét viseli. A megjelöléssel kapcsolatban Pászk Józsi f, a Városgondnokság műszaki igazgatóhelyettese azt ígérte: elkészítik a tér névtábláját. Sajnos az elhelyezése nehéz, mivel a térhez egyetlen ház sem tartozik. Ö egyben két javaslattal is élt. Az egyik szerint az illetékeseknek a térhez kellene sorolniuk a Hoffmann Ottó és Tízes honvéd utcarészt összekötő útszakaszt (ez ma a Kellner Sándor utca része) ' s akkor a cascós ház is a térhez tartozna, s arra már megfelelő módon el lehetne helyezni a névtáblát. Nekem személy szerint Pászk József másik ötlete tetszik jobban. Azt javasolja — természetesen ebben a Miskolci Városszépítő' Egyesület az illetékes dönteni — hogy azt a 30 ezer forintot, amit a városszépítőlj felajánlottak a Tapolcán megrongált szobor helyre- állítására, de ami végül arra a célra nem szükségeltetik, mert társadalmi mun-' kában történik a helyreállítása, szóval ezt a 30 ezer forintot az egyesület fordítsa egy emléktáblára, amely I. István halálának 950 évfordulójára emlékezik, s amely a szóban forgó téren elhelyezve egyebek között azt az információt is közöl i né, hogy a tér Szent István nevét viseli. (h. i.) Isivan Az Érdy-kódex szerint István születését csodás jelek kísérték. Anyjának, Saroltának álombéli látomása volt. Tündöklő fényben eg)' férfi jelent meg a várandós asszony előtt, s azt mondó neki, fiat fogsz szülni, ki népének királya lesz. — Az én nevemet adjátok öreá — folytató a férfi, mire Sarolta csodálkozva kérdezé: — Ki vagy uram és mi a neved? — Én vagyok a pro- tomártir (azaz az „első vértanú” — szerk. megj.) István, ki Jézusért a mártírkoronát kiérdemeltem. A legenda szerint Géza és Sarolta Esztergomban született Vajk nevű gyermekéből a kereszténység felvétele után ekképp lett István, ki majd hetven évet megérve (a XI. században ez nagyon magas kor) 42 éven át vezette sikerrel népét, ismertette el végleg európaivá. István mítosza — szent életéről, jámborságáról, bé- keszeretetéről, bölcsességéről — korán kialakult. Halála után székesfehérvári sírhelyéhez nemcsak magyarok, hanem külföldiek is nagy számban zarándokoltak. A hagyomány szerint a szent király sírjánál, sőt már odafelé menet sok beteg nyerte vissza egészségét. Ök a gyógyulásuk fölött érzett nagy örömben ott a helyszínen azon nyomban kőrakásokat halmoztak össze. Régi archaikus szokásként ugyanis úgy vélték, e kövek elfödik a rontó személyként elképzelt betegségeket. István király napjának számos szokását, jelképét jegyezte fel kiváló etnográfusunk. Bálint Sándor. Például az ő gyűjtéséből tudkirály juk, hogy több céh, így elsősorban a magyar szabók és a csizmadiák választották védőszentjüknek Istvánt. Ennek pedig az az egyszerű magyarázata, hogy a szobrászok, templomfestők szobraik, oltárképeik István királyt legtöbbször ünneplő főúri viseletben, csizmásán ábrázolták. Az úgynevezett szegedi szabású csizmaszár szív alakú felső kivágásának szentistván-kivágás volt a neve. Északon, a bányavárosokban a bányászok és a pénzverők tisztelték védőszentjükként Istvánt. Ünnepnapját körmenettel, lovasjátékkal, lövészversennyel egybekötött bányászbúcsún ünnepelték. Mivel István király halálát az egész nép gyászöltözetben siratá meg, e szokás maradványai például Buzsá- kon, a közelmúltig éltek, ugyanis e napon az asszonyok, lányok fekete öltözetben jelentek meg az ünnepi nagymisén. A bánáti Magyarszent- mártonban István király napján jutalomban részesítették azt a legényt, aki a legnemesebb gyümölcsfákat nevelte, s azt a leányt, akinek legszebb volt a veteményes- és virágoskertje. A legény Szent István királya, a leányzó pedig a királynéja címet kapta meg. Az István hazánkban igen elterjedt név. Egy 1967-es statisztika szerint abban az évben 5601 újszülött fiúcska kapta ezt a nevet. Gyakoriságára példa egy kedves anekdota: Az egyszeri embertől kérdezte egy másik; hogyan hívják. Ám az úgy válaszolt: — találja ki! — János — mondja a kérdező. Emberünk rázta a fejét: — följebb’. — József! — próbálkozik újra a másik. Emberünk csak rázza a fejét: — még följebb! — Akkor kend már csak István lehet! Egyébként egyes helyeken az Istvánt, amíg legény tréfásan István királynak is nevezik, ám mihelyst megnősül rögtön átkeresztelik István vértanúnak. Érdekes, István emléke nem csupán a magyarok emlékében él. Hajnal Ignác 1915-ben írta le az Ethnog- raphiában az alábbi, Ócsad szlovák faluban feljegyzett mondát: A nyugati Besz- kidek legmagasabb csúcsa, a Racsa-hegy mellett egy pásztor legeltette nyáját- Egyszer csak azt vette észre, hogy mindennap eltűnik egy báránya. Utánajárt a dolognak, s kifigyelte, hogy a Racsa-hegy oldalában egy szűk lyukon át tűnnek el a barikák. Mivel ő nem fért be a nyíláson, bojtárját kérte meg, járjon utána hová kerülnek a bárányok. A bojtár csak napok múlva került vissza. Elmondta, hogy a hegy gyomrában egy hatalmas üregre lelt, ahol lovon ülő, fegyveres katonákra bukkant. Először megijedt, de aztán látta, hogy valamennyi alszik. Közülük felismerte az egyiket. István király volt. A bojtár felébresztette, ám a király mindössze annyit szólt: még nincs itt az ideje! S aludt tovább, akár a katonái. Az óesadiak úgy tartják, István király és serege a Racsa- hegy üregeiben rejtőzködik, s a kellő alkalmat várja, hogy felszabadítsa népét, országát. Hol vagy István király, téged magyar kíván — énekelte századokon át Szent. István ünnepein a magyar nép. Mi tagadás volt (lett volna!) miért visszavárni a nagy királyt. (hajdú i.)
