Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1988. augusztus 20., szombat FÜZES LÁSZLÓ: Kánikula Este kilenc van. Huszonhét fok. Meleg. Verejték. Sült szalonna tűnődő acélnyárson. Lassan belep az éjszaka, nem tapintható, puha bársony. Kezem pihen az asztalon mint fészkén elfáradt madár, a vacsoratűz melegéhez a kert illata vendégségbe jár. A csend forgatja üres malmát pihenni rendelt gyors időnek, szemem ereszén álom zsémbel, s a múló percek készülődnek. Míg a zizegő levelek ölelgetik a lombba bújt szelet, a kerítés közt őrt álló csalán kókadt levéllel integet. AKÁC ISTVÁN: Mint esőben szárnyain ének Az olvadt vérű aszfalt imasxőnyegén láttátok mái az izzadt göinyedőket? - szoknyák árulása, autók ledér szökése sem csábítja föemefésre őket... Mert higgyétek el, higgyétek el, nem bűnös, aki térdepel; mint só az inget, átitat a környörieten áhítat. Az ítélő idő igy alakítja őket, verejték-csikókat igy vés a hónuk alatt, s ők igy írnak a halhatatlanságra súlyos emberi mondatokat. Bizony, feleim, ez nem kérkedő menet s nem kusza örömök függonyös vonulása - szikkasztó órák szögezték az ő térdeiket a dacos küzdelem sik-hátú járdafalára. En, aki szavukkal lehettem volna boldog, az űri csend kék szikláján kuporgok, s Kömíves Kelemenné-életem köré csillag-téglákat hordok. Nomád indulatok penge-villogásában ct mély sorsú zengés mendékét csengem; a szívvel elérhető magasság csúcsaira ő vezéreljen engem. Arcomról a magány a társas ünnepek színeit legyalulta mégis a szerkesztett kor derűjében remélek, mely úgy virul a lét-sodrú végtelenben, mint esőben szárnyaló, sugaras, tiszta ének. Demokrácia és jogállamiság Interjú dr. Panyi Béla ügyésszel, a jogi kar adjunktusával A szocialista demokrácia kiszélesítésének első lépései után, a gazdasági és a társadalmi reformok megkezdésével párhuzamosan hazánkban mind több szó esik a jogállamiságról. Tervezik az alkotmány felülvizsgálatát, de a jogászokon kívül a széles közvélemény szintén sürgeti: gondoljuk át újra az állam és az állampolgár viszonyát. Ha szükségesnek bizonyul, teremtsünk új garanciákat az egyes ember szabadságjogainak és érdekeinek védelmében. Hasonló elképzelésekről és vitákról más szocialista államokból, elsősorban a Szovjetunióból bőségesen érkeznek hírek. A jogállamiság ott a peresztrojka egyik feltétele. Nálunk az új közmegegyezés pillére lehet a hatalom, annak képviselői illetve az állampolgárok között kialakuló kölcsönös felelősség. Dr. Panyi Béla, a Miskolc Városi Ügyészség vezető ügyészheiyettese, a Nehézipari Műszaki Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara államtudományi tanszékének adjunktusa vállalkozott rá, hogy e száraznak tetsző, ám a mindennapi életünket mélyen átszövő kérdéskörről interjút adjon lapunk munkatársának — A jogi szabályozásról ma mintha két merőben ellentétes álláspontot fogalmazna meg a közvélemény. Egyrészt sokalljuk a rendeletek és határozatok számát, másrészt új törvények megalkotását sürgetjük. Nemcsak a mi hibánk, de a fogalmakkal sem vagyunk tisztában. Az első kérdés léhát önmaga adja: valójában mi is az a szocialista jogállam? — Egyértelmű, a politológia, az államelmélet és a többi, érintett társadalom- tudomány által elfogadott definícióról nem tudok, a fogalom pár mondatos meghatározása valószínűleg lehetetlen. — Mennyiben segíthet a történelmi visszapillantás? — A jogállamiság koncepciója közel kétszáz éves múltra tekint vissza. A két évszázad során a ' tartalmi elemek között politikai, társadalmi okokból, és egyéb szükségszerűségek miatt gyakran más és más elemekre helyezték a hangsúlyt. A jogállam megteremtésének igénye a polgári államok kialakulásának idejére vezethető vissza. Az állami tevékenység, annak szervezete és működésének jogi szabályozása, vagy jog alá helyezése alapvető követelményként fogalmazódik meg a politikai filozófiában Locke-.nál, és különösen Montesquieu-nél. E filozófusok megfogalmazták a máig ható és érvényes elvet, a hatalom megosztásának és a hatalmi ágak egyensúlyának elvét. Lényege az, hogy politikai szabadság csak ott képzelhető el, ahol az államban létező három nagy hatalmi ág, valamint azok szervezetei — a törvényhozói, végrehajtói és a bírói hatalomról van szó — szétválnak és egyensúlyuknak jogi garanciái vannak. Erre az elvre épülnek a tudományban és a közgondolkodásban az alkotmányossági elvként megjelenő követelmények. Jogállam, jogállamiság akikor van, iha ténylegesen léteznek az alkotmányosság klasszikus államszervezeti alapelvei: a hatalommegosztás, a népszuverenitás, a népképviselet kiépülése, a végrehajtó hatalom felelősségének elve, a törvények uralma, az állampolgárok egyenlősége, az emberi jogok biztosítása. A jogállam-koncepció német eredetű és Metternich rendőrállamának ellenpontjaként, annak tagadásaként jelent meg a gondolkodásban. A XIX. század végére a polgári államokban alkotmányosan -megfogalmazva, szervezeti és jogi biztosítékokkal körülbástyázva érvényesülnek az előbb felsorolt elvek. A közigazgatást például külső ellenőrzésnek vetik alá, és lehetőség -nyílik a bírói kontrollra. A XX. században, különösen annak közepétől kezdve a törvényesség őrzése emelkedik ki, s a jogállam-koncepció három mozzanatává válik. Először is a jogállam egyenlő az alkotmányos állammal, ahol az alkotmányban szabályozzák az állam-hatalom gyakorlásának rendjét, a jogalkotás folyamatát. Másodszor, a jog betartatására 'kiépülnek az igazságszolgáltatás és -az ügyészség szervei, harmadszor, az állami szervezet-rendszer feladata a jog betartatása, azaz, a törvényesség. — Hogyan kapcsolódik a jogállamiság kérdése a XX. század második feléhez, a mai magyar társadalomhoz? — Századunk közepétől kezdve — véleményem szerint — az állampolgárok alapvető jogainak alkotmányos biztosítása és valóságos érvényesülése kerül előtérbe. A jogállamiság kiépítése a többségi álláspont szerint Magyarországon ma azt jelenti, hogy a jogalkotás a szervezeti és jogi -intézmények megteremtése útján biztosítani kell valamennyi, a társadalmakban funkcionáló hatalmi szervezet külső kontrollját. Az állampolgárok képviseleti szerveit, a választásiakat garanciákkal körül- bástyázottabbakká kell tenni. A jogállam megköveteli, hogy az állampolgárok életét elsősorban törvényekkel szabályozzuk, -amelyek betartása -a 'hatalmi szervezetek és az állampolgárok számára egyaránt kötelező. Konkrét szabályozásra számíthatunk a népszavazást -illetően, de ki kell építen-i valamennyi állampolgári alapjog érvényesítésének szervezeti és jogi garanciáit. — Örülök, hogy megemlítette a garanciák szükségességét. A konkrét jogi biztosítékok nélkül ugyanis könnyen védtelenné válhat az állampolgár. Szocialista alkotmányunk 1949 óta van érvényben. Ez az alkotmány elvekben a legszélesebb szabadságjogokat biztosítja az állampolgárok számára. Az ötvenes évek elején mégis napirenden voltak a törvénysértések. ;Hogyan hághatta át a hatalom akkoriban saját törvényeit? — A kérdésre tudósok és művészek igyekeztek, igyekeznek választ találni. Az interjú keretei között nincs lehetőségem a törvénysértések okainak részletes feltárására. Vulgárisán annyit mondhatok, minden törvény annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Amennyiben a törvénysértéseken a koncepciós pereket érti, úgy akkor azokat lehetővé tevő okokat a politikában kell keresni. E perek végigvi- tele — beszélgetésünk tárgykörében gondolkodva — elsősorban a politikai döntések társadalmi jogi kontrolljának hiányára vezethetők vissza. A politikai akarat akkoriban nem tisztelte az alkotmányt és a többi jogszabályt sem. Megtehette, mert a társadalomban még nem volt meg a politikai, szervezeti és jogi intézményrendszer a visszaélések megakadályozására. A jogállamiság igénye éppen e garanciarendszer kiépülését és megfelelő működését célozza. Megjegyzem, az alkotmány már 1949-ben rendelkezett az új típusú, a -törvényesség betartatásáért felelős ügyészségről. Létrehozására azonban csak 1953-ban került sor. — Amikor kimondjuk a szót: jogállam, legelőször is az állampolgár védelmére gondolunk. Laikusán fogalmazva, arra, hogy a hatalmi szervezetek részéröl semmilyen sérelem ne essen rajtunk. Ha pedig ok nélkül vagyunk kénytelenek egy- egy hatósági eljárás procedúráit végigszenvedni, akkor megfelelő kártérítés járjon érte. — Véleményem szerint Magyarországon, különösen az elmúlt két évtizedben több lépést tettünk a jog- államiság kifejlődésének irányában. Az állammal szembeni kárigényét eddig is érvényesíthette az állampolgár, elsősorban a polgári jogi és a polgári eljárásjogi szabályok keretei között. Példának az államigazgatási jogkörben hozott kárért való felelősséget említem, amely kiterjed a bírósági és az ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre is. Ilyen kár miatt jelenleg is folytatnak eljárást a megyei bíróságon. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy alaptalan büntetőeljárás indítására csak elvétve kerül sor Magyarországon. Az elmúlt három évtizedben a büntetőeljárás keretében a gyanúsítottként kihallgatottak- kal szemben 95 százalékban marasztaló döntés született. Az ügyészségek úgynevezett váderedményességi mutatója pedig 97—98 százalék között mozog. — A Szovjetunióban folyó viták egyik csomópontjában a bírói függetlenség kérdése áll. A jogtudósok szerint a törvényesség az állampolgárok ,védelmének biztosítása a Ivalóban független bíró, a valóban független bíróság feladata. Nálunk mostanában kevés szó esik erről. — Hazánkban a bíróságok függetlenségét az alkotmány és annak nyomán a bírósági szervezeti törvény írja elő. Tapasztalataink szerint a bírói függetlenséget az elmúlt időszakban semmilyen szervezet, vagy személy nem próbálta megsérteni, a bírót ítélkezési körben befolyásolni. A jog- államiság kiszélesítése, a tervezett változások, így az alkotmánybíróság és a köz- igazgatási bíróság létrehozása, az eddigiekhez képest is minőségi változást hozna a bíróságok súlyában. A közigazgatási bíróság újbóli felállítása tovább növeli a bíróságok szerepét, de a munka is megsokszorozódna. Sok függ attól, hogy az államigazgatási ügyek milyen hányadában vehető majd igénybe a bírósági eljárás. Minimális követelményként támaszthatjuk azonban, hogy az alapvető állampolgári jogokat érintő államigazgatási döntések bíróság előtt támadhatók legyenek. — A jogállamiság keretei között vajon folytatható-e a rendőrségnek az a gyakorlata, amely szerint bizonyos esetekben „quasi bíróságként” működik, azaz büntetést szab ki, jogvitái dönt el, holott nem bíróság? — A rendőrség más államigazgatási szervek mellett szabálysértési hatóságként is eljár, a szabálysértésről szóló 1968. évi I. törvény rendelkezései alapján. Mi jogászok a szabálysértési hatóságokat valóban ..quasi bíróságoknak" tartjuk. Ennek egész magyar- országi rendszere — tudomásom szerint — szintén az újragondolás stádiumában van. Én nem helyeslem, hogy szabálysértési hatóságként a rendőrség akár hatvan napi elzárással büntetheti az elkövetőt, ami tartalmában szabadságvesztésnek felel meg. Nem helyeslem, mert a személyes szabadság bármiféle korlátozása — álláspontom szerint — a közhatalom részéről csak szigorú garanciákkal körülvett eljárás keretében történhet meg, és véleményem szerint csak bíróság által. A „szabálysértési jog” jelenleg nem tekinthető szigorú garanciális szabályokkal körülvett eljárásjognak. Más dolog szerintem, az alapvető jogok korlátozását jelentőkét intézkedés : a rendőrhatósági felügyelet és a kitiltás. A rendőrség ezekben az ügyekben szintén igazgatási feladatokat lát el, elsősorban a társadalom érdekeinek védelmében. Ezek az intézkedések alapvetően megfelelnek rendeltetésüknek, a tennivaló annyi, hogy lehetővé kellene tenni a rendőrhatósági kényszerintézkedésekben hozott döntések bírói felülvizsgálatát. — Az ügyészségek alkotmányos feladata a , törvényesség védelme. Ebben a funkciójában milyen segítséget nyújt az állampolgárnak jogai érvényesítésében? — Örülök a kérdésének, mivel úgy tapasztalom, hogy a jogállamiság kiszélesítése, a szocialista jogállam kérdéseit feszegető vitákban méltatlanul kevés szó esik az ügyészségek múltjáról, jelenlegi tevékenységéről, és a jogállamban elfoglalt helyéről. Aki az ügyészi szervezetet, tevékenységünket valamennyire is ismeri, az tudja, hogy az előzőekben említett közhatalmi tevékenységekben valamilyen formában közreműködik az ügyészség. Nem egy közjogász fogalmaz úgy, hogy az államigazgatás kontrolljának szocialista megoldását az általános ügyészi, törvényességi felügyelet jelenti. Ennek keretében foglalkozik az ügyészség a közigazgatási döntéseket sérelmező állampolgári kérelmekkel is. E tevékenységünk az állampolgárok körében elismert. Azért tartottam szükségesnek ezt megemlíteni, mert már többször hallottam róla, hogy sokan Magyarországon is tanácsosnak tartják bevezetni az „ombudsman” intézményét. Ennek — a szocialista országok között — eddig Lengyelországban van megfelelője. Feladatkörébe — amely országonként más és más — az állampolgár és a közhatalmat gyakorló állami szerv között keletkező konfliktusok kivizsgálása, törvénysértés esetén annak feloldása, újratárgyalása tartozik. Tartalmilag ugyanazt, vagy igen hasonló feladatot látnak el, mint az általános törvényességi feladatot ellátó ügyész. Ha ez igaz, jogosnak tűnhet a kérdés, tényleg szükség van-e új szervezetet, feladatköröket a jogállamiság kiszélesítése kapcsán bevezetni ? Nem jelenl-e jobb megoldást a mar meglévő intézmények munkájának további javítása, csiszolása? Utlvardy József
