Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-02 / 157. szám

1988. július 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 Monok kontra Golop Kényszerházasság után kimondták a válást Mostanában egyre gyakrabban röp­pen föl a hír az ország hol egyik, hol másik sorkából, hogy megunták a kényszerházasságot a társközségek, a falugyűléseken úgy dönt a nép, ismét önálló tanácsot akar. Jellemző módon mindig a kisebbik testvér a kezdemé­nyező. A kívülálló bizony tanácstalan, kinek is adjon igazat, mert hát azt is tudja jól, hogy a két falu pénze több pénz, ha összeteszik és hol itt, hol ott építe­nek belőle, többre jutnak. Vagy még­sem? Jött a hír, hogy Monok és Golop is válni akar, pontosabban az utóbbi elégelte meg a házasság 18 esztende­jét, s kéri, mondják ki a válást. Tudósítónak ritkán van ilyen szerencséje. Mikor be­léptem a monoki tanácshá­zára, „zengett az ég”, rend­kívüli tanácsülésen akkor döntött a tanácstagság a vá­lásról. Egy fedél alatt talál­tam hát az ügy valamennyi fontos szereplőjét (ha ugyan nem a falu lakosai a leg­fontosabbak). A vita végén a 23 jelen­lévő tanácstag közül 19-en a szétválás, egy ellene szava­zott, míg hárman (a tanács­elnök és a vb-titkár is) tar­tózkodtak. Még nem csilla­podtak a kedélyek, mikor kérésemre három monoki és három golopi tanácstaggal beülhettem az elnöki szo­bába beszélgetni. A golo- piak ideadták azt a listát, amelyen felsorolták pana­szaikat. Ebből idézek elő­ször. — A tanácsok összevoná­sánál azt ígérték, hogy a költségvetés községünkre eső részét Golopon használhat­juk fel. Nem így történt. Hogy a költségvetési tárgya­lásba bevonják az elöljáró­ság vezetőjét — ez egyszer sem (!) történt meg. — A golopi pedagógusla­kásokból egyet eladtak, a vételár felhasználásáról nem tudunk. A többi lakást úgy elhanyagolták, hogy pedagó­gus, óvónő nem tud letele­pedni a faluban. (Alsó tago­zat működik már csak itt.) — A golopi műemlék kas­tély teljesen romos állapot­ba került. — A községi mozit meg­szüntették. A fiatalság na­gyon fájlalja. — A községi könyvtár he­lyisége nem megfelelő, ned­ves, vizes a fal, a könyvek annyira megpenészednek, hogy sokat selejtezni kell. — A helyi tanács, meg­szűntével a pártszervezet ki­vételével minden társadalmi és tömegszervezet szétesett, társadalmi ünnepeken meg­kértük a tanácsi vezetőket ünnepi beszéd megtartására, különböző okokra hivatkoz­va nem mindig fogadták el. — A lakosság lélekszámá- hoz viszonyítva aránytalanul kevés a Golopon megválasz­tott tanácstag. Más helyeken az összevont községeknél a társközségből választják a tanácselnök-helyettest, ná­lunk ez sem így van. Folytathatnám a sort, a felírtakon is rövidítettem, de mutatóba ennyi is elég, beszéljenek inkább a tanács­tagok. Először Csanádi Sándor go­lopi elöljárósági tag szólt. — 1970-ben nem volt falugyű­lés, akarjuk-e az egyesülést, vagy mem. Kész tények elé voltunk állítva. Most más példákat láttunk a televízió­ban, úgy döntöttünk, mi is kérjük a szétválást. Az elöl­járósági értekezleten mind­egyik tanácstag, a helyi párt- bizottság és a községi nép- frantbizottság is a szétvá­lást határozta el. összehív­tuk a falugyűlést. Ötvenva- lahányan jöttek el. Három ellenszavazat és öt tartóz­kodás volt, 43-an, a válás mellett szavaztak. Jegyző­könyv készült, elküldtük a megyei tanácsnak, úgy tud­juk, a vb nem zárkózott el kérésünktől. Kondráth József tanácstag és golopi párttitkár: — A községben évek óta nagy az érdektelenség. Korábban 20— 25-en jöttek el falugyűlésre, így most jó arány, hogy majdnem hatvanam A köz­ség népe egyedül érezte ma­gát, minden ügyes-bajos dol­gában Monokra kell jönni. Még esküvőt se lehet Golo­pon tartani. • — A kereskedelmi alapel­látásra nincs panaszunk (a szerencsi áfész végzi, jól), orvosunk természetesen nincs, Tállyáról jár át egy héten egyszer a körzeti or­vos, akinek szüksége van rá, átmegy Tállyára, ott van gyógyszertár is. Kondráth József ezután visszatér a témánkhoz. — Mikor saját tanácsunk volt, jó volt a társadalmi össze­fogás. Még az összevonás után is néhány évig. Most már semmire sem lehet be­szervezni a lakosságot, azt mondják, fizetik a tehót, a többit intézze a közös tanács. Tóth József, a golopi elöl­járóság vezetője arról beszél, hogy az elöljáró beállításá­val nem oldódott meg a köz­ség gondja. — Semmire sincs jogosítványom. Gyám­ügyben, vagy telekügyben, bármilyen hivatalos dolog­ban csak Monokon lehet in­tézkedni. Most majd más­képp lesz. A tanács működé­séhez a személyi és tárgyi (épület) feltétel megvan, ha kapunk annyi pénzt, mint az egyesítés előtt volt, tu­dunk boldogulni. Hallgattassák meg a má­sik fél is. Pazicsák Bertalan monoki tanácstag: — A go- lopiak csak azt sorolták, ami rossz nekik az egyesítésből. Arról hallgattak, hogy min­den akkor épült náluk (ra­vatalozó, gázcseretelep, öre­gek napközije, utak) miután Monokhoz kerültek. Nem is ez az igazi ok. Személyes indulatokról van szó. Mikor választottuk a tanácselnö­köt, Kondráth, a párttitkár sem jött el. Nem voltak ők „gyarmata” Monoknak, hiá­ba ezt mondják! Ficsor István nyugdíjas tanácselnök hivatalból ismeri a dolgokat. — Először is az­zal kezdem, nem mi kértük annak idején, hogy Golopot csatolják hozzánk. Monok •mindig előrébb állt a fej­lesztésben, mint Golop. Nem volt egy útjuk, egy járdájuk se. A mentős gumicsizmá­ban, a hátán hozhatta ki a beteget esős időben. Utat, járdát építettünk, ifjúsági klubot, parkettáztuk a könyvtárat, mindezt azon kívül, amit Pazicsák Berta­lan mondott. De még 1963- ban építettek egy' kultúrhá- zat, abból hozták a házas­ságba az adósságot, az OTP- hitelt. Ezt egyből leemelték Monok számlájáról. — Azután, hogy minden megépült náluk, amit akar­tak. onnan már tényleg nem jöttek társadalmi munkára. A tehót, megszavazták ugyan, de fizetni nem fizetik ren­desen. Most igaz, hogy az idén nem kapnak semmit, mert tornatermet építünk az iskolához, arra megy el min­den pénz. De ide jár 46 go­lopi felsőtagozatos gyerek. Aztán Ficsor István is a személyes ellentétről beszél, de ő már ki is mondja, hogy Kondráth, a golopi párttit­kár és Fehér-Miklós, a mo­noki vb-titkár között van harag. Ezt Kondráth kapás­ból cáfolja, csak annyi igaz az egészből, mondja, hogy a választásokon a vb-titkár és a golopi népfronttitkár (aki Monokon a tanácson dolgo­zik) kettesben döntötte el ki legyen tanácstagjelölt, őt, a párttitkárt meg sem kér­dezték. Cservenyák Jánosné mono­ki tanácstag mán sok újat nem tud mondani, ő is a személyes ellentétről, 2—3 ember intrikájáról, rossz kapcsolatáról beszél. Arról, hogy a régi elnök (Ficsor) után 5 hónapig nem volt ta­nácselnök Monokon. — A jelenlegi, Kovács Béláné megválasztására egy golopi tanácstag sem jött ei. Mind­nek dolga akadt. Pedig egy ilyen fontos tanácsülé­sen illik ott lenni. Itt akár be is fejezhet­ném. Azt gondolom, senki sem tőlem várja, döntsem el, kinek van igaza. De hogy jobban ismerjük a dolgokat, idézek még néhány véle­ményt. Kovács Béláné tanácsel­nök: — A napokban a me­gyei tanács munkatársa je­lenlétében szétbontottuk a költségvetést. A golopiak itt voltak, ellenőrizték. Biztos, hogy a rájuk eső pénzből nem tudnak megélni. Csak akkor, nem tudom, kire fog­nak panaszkodni. Fehér Miklós vb-titkár: — Nem tudják a golopiak, hogy mit csinálnak. Tüzelő­re, az iskolában krétára sem lesz pénzük. ötvenketten szavaztak a falugyűlésen. A 775 embernek nem a több­sége akarta hát a válást... Ezek után mit tehettem, átmentem Golopra, hogy az utcai járókelőktől tudjam meg, tényleg ők akarták-e a válást. Két asszony (a ne­vüket nem mondták meg) szerint a vezetők csak azo­kat hívták meg a falugyű­lésre, akikről tudták, úgy szavaznak, ahogy ők akar­ják. Meghívókat csak azok­nak küldtek. Igaz, aztán ki is dobolták, de csak aznap, mikor már késő volt. Sze­rintük néhány ember hatal­mat akar, ennyi az egész. Vaad József és felesége. Lengyel József és Kecskés Lászlóné (aki ugyan Tokaj­ban él, de golopi) viszont nincs megelégedve a monoki tanáccsal. Minden fejleszté­sért fizetni kell, de még dol­gozni, megcsinálni is ma­gúiknak kell. A tsz is jó volt, azt is átvitték Monok­ra, ott az is tönkrement. Én sorolom, amit Monokon hallottam, mi is épült az utóbbi években. Meglepőd­nek, erre nem is gondoltak, belátják, így igaz. De aztán ismét belelendülnek, beszél­nek a vízről, hogy a jó go­lopi vízzel látják el 4 kör­nyékbeli községet, ők meg semmit sem kapnak a bolt­ban, nincs hús, nincs egy pár zokni. Szóval egy szó­nak is száz a vége — mond­ják egyszerre — inkább töb­bet fizetünk majd, de legyen saját tanácsunk, ne kelljen mindenért utaznunk. * Ügy hallottam, a megyé­ben több község is foglalko­zik a válás gondolatával. Füzetemben fel van írva többek között Alsódobsza is, ők is otthagynák Megyaszót? Ütőn hazafelé megállók Al- sódobszán, Zsebesi Károly elöljárónál. — Alsódobszán 480 ember él. Az elvonások után any- nyi a pénzünk, hogy az is­kolát, az orvosi rendelőt (fűtés, világítás) nem tud­nánk fenntartani. Én 1958— 71-ig tanácselnöke voltam ennek a falunak. Én tudom, mi a szegénység, mivel jár az önállóság. Kis község — kis pénz — kis munka. Úgy hallom, Üjcsanálos és Sóstó­falva között is van vita a pénzen, hogy becsapják őket. Nem tudom, így van-e, de miért hagyják? Mi figye­lünk. Golopon is ismerem az elöljárót, miért nem fi­gyeltek? Az ő dolguk persze. Mi mindenesetre maradunk együtt Megyaszóval. Hát ennyit zárszó helyett. Szatmári Lajos A fele mór letelt, de az elnököt csak öt évre választják. Elnök lett az elnökből Kérdezem az elnöktől, hogy hány , éves ... Mondja, hogy ötven, azaz ötven' múlt novemberben. Akkor a fele már letelt, — próbálkozom valami olcsó tréfával. Ám nem hagyja kizökkentenie magát. Az elnököt öt évre választják. És ő erre az öt esztendőre gondol. Bényei Miklóst elsöprő többséggel választották a Magyar Róna Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöké­vé. Tiszaladányban azóta megnyugodtak a kedélyek. Hogy a tanácselnökből tsz- elnökké lett) két okleveles férfi azóta sok álmatlan éj­szakát élt át? Hogy az új funkcióhoz őszintén gratulá­lok egy kicsit féltik is? Ma­gánügy. Az elnökből lett el­nök nem is foglalkozik ez­zel. Neki tennie és bizony ír t-ania kell. Nem saját .magá­ért. A faluért, a közösségért. Virtusból is, hagyománytisz­teletből is, s egyszerűen azért, mert így, eléggé fur­csán alakultak a dolgok. Nem hivatkozik elődeire, versenytársaira, s korábbi érdemeire. Teszi a dolgát, tanulja új feladatát- s min­denütt ott van. Kérdezge­tem. Ő elmondja, s aztán azt javasolja, hogy inkább nézzük meg. Mentalitása egy világutazó arab bölcselőt juttat eszembe, aki azt val­lotta. hogy inkább egyszer látni, mint százszor hallani róla. Így aztán megnéztük a teheneket, a gépműhelyt, a temető új ravatalozóját és a hidroglóbuszt. A csillogó, vil­logó víztorony Ladány és a társközség Tardos között ágaskodik. Már él a kút, száz méterről ígér vizet a rend­szer, s belátható időn belül egészséges innivalóval látja el a két kisközség lakóit, s városi módra működhetnek a drága pénzen megépített fürdőszobák. Barangoljunk egy kicsit a múltba, hogy jobban ért­hessük a jeleni! LADÁNYIAK BARÁTI KÖRE A társközséggel, Tiszatar- dossal együtt Ladány ezer lelket számlál. Kicsi, híres, gazdag település ez, bár la­kói nem könnyen keresték kenyerüket. Mindig is fogé­konyak voltak az újra, min­dig is mocorgott bennük va­lami. A két háború között itt álmodtak a kert-Magyar- országról, bújtatták a me­nekülő Darvas Józsefet, s li- terátus ember nem jöhetett ide úgy, hogy valamelyik könyvét ne ismerte volna a falu. S jöttek, jönnek... Nemcsak a jóféle hegyaljai bor miatt, nemcsak a legen­dásan híres szíveslátás okán, hanem azért, .mert ennek a háromszázvalahány portának a lakói mindig is túlláttak kerítésen, mindig is nyitott szemmel és nyitott szívvel álltak a világ elé. Veres Pé­ter, Féja Géza gyakran meg­fordult itt. s a tokaji írótá­bor hagyományos itteni meg­nyitóján ismerősként öleli keblére a falu Fekete Gyu­lát, Jókai Annát, Baráth La­jost. Van persze egy másik név­sor is. Már évek óta létezik és él a tiszaladányiak baráti köre. A községből elszárma­zottak (van köztük pap, egye­temi tanár, kormánytisztvi­selő, újságíró) rendszeresen találkoznak, az összekötő múltra építkezve, hagyo­mányt ápolnak és hagyo­mányt teremtenek. A faluban a kereskedelmi ellátás megfelelő, saját or­vosuk van, az iskola városi színvonalú, büszkék az öre­gek napközi otthonára, s kö­zeli avatásra vár a varroda. A víz már biztos, s már a leendő óvodának is kinézték a helyet. Boldog Tiszaladány .. . Bol­dog? Az elnökválasztási her- ce-hurca szinte sokkolóan hatott. Hamleti méretű a megállapítás: kizökkent az idő ... KETTŐ PLUSZ EGY JELÖLT A tsz-elnök Sári Gyula január 20-án váratlanul meg­halt. Gyászolta a közös gaz­daság, siratta a falu. A Ma­gyar Róna akkor 554 dolgo­zót számlált. A tagok száma 216, az alkalmazottaké 68, a nyugdíjasoké 270. A birtok, meglehetősen szétaprózva csaknem négyezer hektár, ebből a háztáji és a bérelt föld területe 250 hektár kö­rül van. Az árbevétel a két főágazatból tavaly 55 millió forintot tett ki, hozott vala­mit a két varroda, a faüzem és az építőbrigád is. A fu-r varozásból hétmillió forint gyűlt össze. A nehéz körül­mények között gazdálkodó termelőszövetkezet az elmúlt esztendőt több mint hatmil­lió forintos hiánnyal zárta. A tavasz a tervezgetés és az elnökválasztás jegyében telt el. Üldögélek Bényei Miklós szobájában. Várom az elnö­köt. Revizorok jöttek, kérés­re, azokkal parolázik. Sze­retnének tiszta képet kapni a közösf gazdaság pénzügyi helyzetéről, hogy a csapat a mindent-tudás birtokában vághasson neki annak az év­nek, amely csak jobb lehet, mint sok korábbi, amely 70 millió forint árbevételt ígér. s remélhetően nem lesz vesz­teséges a termelőszövetkezet. Nézegetem a gondosan ke­retezett, megsárgult okleve­leket a falon. Éppen tíz év­vel ezelőtt a Magyar Róna dicséretesen szerepelt a me­gyei tejtermelési versenyen. A csúcs viszont 1974. Ekkor kelteződött a miniszter ál­tal adományozott „Kiváló Szövetkezet” oklevél. Jön az elnök. Nem nagyon örül ennek az interjúnak. Korai még. Nem mondja, csak sejteti, hogy a televí­ziósok csőbe húzták. Nem el­sősorban őt, hanem a falut, a tagságot, a választásra érett és a választható embe­reket. Valaki jó ..tippet” adott, s a kamerások — a szenzáció reményében — megszállták a falut, A mű­sor nem aratott sikert La- dányban, s inkább ártott, mint használt. Az elnök nem mond neveket, nem keres bűnbakot, hangoztatva, hogy neki nem volt, s nincs is haragosa. Javaslom, hogy beszéljünk a jeles napnak számító ápri­lis 20.-ról. Arról a dátumról, amelyhez a „fehér füst’’ fel­szállása fűződik. Hosszú va­júdás után ugyanis ekkor lett. a termelőszövetkezet el­nöké Bényei Miklós. Az a Bényei Miklós, aki koráb­ban tanácselnök volt. — Amikor reggel fölébred­tem, a fene sem gondolta, hogy estére tsz-tag és tsz- elnök leszek. Igaz, korábban illetékes helyen megpendí­tették, hogy vállaljam el a jelöltséget. Ódzkodtam. A tanácsi munkát ismerem, szeretem, s ennyi év után joggal feltételeztem, hogy mint tanácselnököt elfoga­dott a falu. Igaz, korábban 12 esztendeig gépkocsivezető­ként dolgoztam a gazdaság­ban. Kezdetben teherautó­val jártam, később az elnö­köt, Sz. Nagy Ferencet fu­varoztam. Aztán megválasz­tottak tanácselnöknek, s elvé­geztem a Tanácsaikadémiát. Szóval ebbéli tisztemből ki­folyólag április 20-án én is ott voltam az elnökválasztá­son. Két jelölt indult. A he­lyi főmezőgazdász Benkő Ferenc és a bocsi dr. Kere­kes Béla. Többszöri nekifu­tás után egyik sem kapta meg a kétharmados többsé­get ... Benkő a választás után Nyíregyházára ment, Kerekes lett a főmezőgaz­dász ... Az elnökség ugyanis azt javasolta, hogy engem is vegyenek föl a listára. Mit tehettem? A jelenlévők kö­zül 240-en szavaztak rám, s csak négy voks nem volt az enyém. Ilyen bizalomnak és megtiszteltetésnek nem lehet nem fejet hajtani. Ha ezen. az én személyemen múlik a falu nyugalma, a tsz jö­vője, akkor én nem térhe­tek ki. Remélem, jól dön­töttek az emberek. Nekem most az a tisztem, hogy bi­zonyítsam az ő igazukat. HIÁBA TUD KASZÁLNI Így, leírva, talán pateti- kusnak tűnik ez a monológ. De — és ezt már nem az elnökből lett elnöktől tu­dom — Bényei Miklós nincs elájulva a hatalomtól, az új beosztástól. Ebben a vállal­kozásban talán ő kockáztat a legtöbbet. Június 18-án államvizsgá­zott, s történelem-népműve­lés szakos tanári diplomát szerzett. Valószínű, hogy a tanulás időszaka még nem fejeződött be. Alighanem új­ra be kell ülnie az iskola­padba. Hiába tud kaszálni, kapálni, kétágúzni... Csóválja a fejét, hümmög, de biztos, hogy belevág. Te­heti. Még csak ötvenéves. Brackó István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom