Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-26 / 177. szám

1988. július 26., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Megkezdte lunká ál a Minisztertanács Tanácsadó Miete Interjú Veress Péterrel A közelmúltban fogadta el munkatervét a Minisztertanács Tanácsadó Testületé. Ez al­kalomból Veress Péter, a testület titkára válaszolt a Magyar Távirati Iroda kérdé­seire. — A Minisztertanács döntései tudomá­nyos mcf/alapozásának javítására, a dönté­sek várható következményeinek sokoldalú feltárására hozta létre a Minisztertanács a Tanácsadó Testületet. Mi a testület közvet­len feladata? — A testület véleményt nyilvánít — a döntéselőkészítés szakaszában — a Minisz­tertanács, illetve a Minisztertanács elnöke által meghatározott, átfogó jellegű társadal­mi. gazdasági és egyéb ágazatpolitikai kér­désekben. Ha szükséges, döntést is kezde­ményez. A testület további fontos feladata, hogy közreműködik az egyes kormányzati döntések várható és bekövetkezett hatásai­nak értékelésében. — Kik vesznek részt a testület munká­jában? — A Minisztertanács a Tanácsadó Testü­let elnökévé Bognár Józsefet, társelnökévé Kapolyi Lászlót kérte fel. Állandó tagjai: Andics Jenő, Berend T. Iván. Csáki Csaba. Csikós-Nagy Béla. Fekete János. Makó Csaba, Nyers Rezső. Pataki Ferenc, Sárközy Tamás. A Minisztertanács elnöke természe­tesen az adott feladathoz és meghatározott időre a Tanácsadó Testület tagjává további szakembereket kérhet fel. — A testület tevékenysége mennyiben kötődik a miniszterelnökéhez? — A testületet minisztertanácsi határozat hozta létre, de helyzetéből, rendeltetéséből, valamint a miniszterelnök munkastílusából adódóan ő a Tanácsadó Testület első számú megrendelője és foglalkoztatója. Természe­tesen megrendelőnknek tekintjük a Minisz­tertanácsol és a miniszterelnökön kívül a két miniszterelnök-helyettest is. — Miként alakul a testület munkamód­szere? — A mi testületünk alapvetően nem elő­terjesztéseket készít majd. hanem elsődle­ges feladatunk a véleményformálás és a döntések befolyásolása. Munkánk alap­anyagául szolgálnak az államigazgatásban, más testületekben, tudományos intézmények­ben. kutatóhelyeken készülő előterjesztések, javaslatok. Természetesen a testület — a miniszterelnök által adott feladatok és kér­dések kidolgozása mellett — saját kezde­ményezései alapján is hozzáláthat egy adott téma részletes elemzéséhez. Testületünkben sokféle, sokszínű, különböző szakismeretek­kel rendelkező émberek dolgoznak. Ugyan­akkor tagjainkat álláspontjuk kialakításá­ban állami szerv határozatai nem kötik, fe­lelősséggel tudományos meggyőződésüknek tartoznak. Az állásfoglalásokban természe­tesen soha nem tekinthetünk el a mai ma­gyar valóságtól, de figyelembe kell vennünk a jövő realitásait is. Ebből adódóan a tes­tületi vélemények lényegesen eltérhetnek a hivatalos állami, vagy pártállásfoglalások­tól. — A testületben dolgozó szakértők meny­nyiben tudnak .,semlegesek” maradni, eset­leg felülemelkedni saját szakmai érdekei­ken? — Abszolút pártatlanság természetesen nem létezik, de a tudományos megközelítés mindig komplexebb, mint az ágazati, idő- rendszerben pedig hosszabb távú, mint az állami. A testületnek az a módszere, hogy az adott témát elsősorban az ahhoz legjob­ban értő tag terjessze elő vagy vélemé­nyezze. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a többiek ezt a nézetet magukra nézve köte­lezőnek tartják. Ha nem alakul ki teljesen egységes álláspont, a testület többségi ala­pon alakítja ki véleményét. — Milyen konkrét témákkal foglalkoztak eddig? — Megvitattuk a magyar népgazdaság kibontakozásának lehetséges útjait, mód­szereit első megközelítésben. Javaslatot tet­tünk az idegenforgalomból származó jö­vedelmek növelésének lehetőségeiről. Érté­keltük a népgazdaság 1S18Í1. évi helyzetét és kilátásait, tennivalóit az 1989-es esztendő­re. Javaslatokat állítottunk össze a minisz­terelnök néhány külföldi tárgyalásához. Elemeztük Európa várható helyzetét 1992 — az egységes Közös Piac létrejötte — után, és Magyarország ezzel összefüggő érdekeit, tennivalóit. — Milyen kérdésekkel foglalkoznak majd az elkövetkezőkben? — Legközelebbi ülésünkön, július 25-én a reform új szakaszával foglalkozunk. Mun­katervünkbe vettük, hogy foglalkozunk a kormányzati információs rendszerrel, fi­gyelembe véve a kormány és a párt között kialakuló új viszonyt az .irányításban. Ér­tékeljük a kormányzati munka kapcsolódá­sát a nem miniszteriális szervezetekhez, a társadalmi szervektől a különböző, jelentős politikai szervezeteken át a vállalatokig és a kommunikációs szervezetekig. Javaslato­kat készítünk majd a kormány, illetve a Tervgazdasági Bizottság munkatervéhez, illetve azokat áttekintjük és bírálatot adunk róluk. Tervezzük, hogy foglalkozunk az úi külgazdasági stratégia kérdéseivel, a ma­gyar gazdaság felzárkózásának lehetőségei­vel. Értékeljük az energiatermeléssel és -elosztással összefüggő problémákat is. Átte­kintjük az oktatási rendszert gazdasági­társadalmi szempontból. Elemezzük a ke­reskedelmi bankok szerepét az innováció­ban és a külkereskedelemben, s összeha­sonlítások alapján értékeljük a kis orszá­gok struktúraváltási módszereit. — Milyen nyilvánosságot szánnak mun­kájuknak? — A testület elsősorban hasznosan kí­ván tevékenykedni, nem törekszik minden­napi nyilvánosságra. Ugyanakkor — mint ez a jelenlegi nyilatkozat ezt mutatja —. ha kérdeznek. válaszolunk. Növekszik hazánk vendégvárása Románia: szigorúan ellenőrzött ufasok Az év első felében tovább nőtt a ha­tárátkelőhelyek forgalma: a Belügymi­nisztérium Határőrségének határforgalmi osztályán összegzett adatok szerint júni­us végéig 20 millió 600 ezren léptek ki, illetve be a magyar határon. Czukor József határőr ezredes, az osz­tály vezetője elmondta, hogy hazánk 67 határátkelőhelyét június végéig — az el­múlt év hasonló időszakához képest — 18,2 százalékkal több utas lépte át. Az év eleje óta 3 millió 784 ezer magyar ál­lampolgár kelt útra, a kiutazók 41 szá­zaléka már az új világútlevéllel utazott. A legtöbben Ausztria felé vették az irányt, a szomszédos országba vezető ha­tárátkelőhelyeken 310 százalékkal nőtt a forgalom. A soproni határátkelőhely már nem felel meg a mai igényeknek. An­nak idején egymillió utas fogadására épült, most évente 3,5 millióan kezelte­tik itt útlevelüket. A nyugati határforga­lom javítására szükség lenne a soproni forgalomellenőrző pont rekonstrukciójá­ra. Enyhítené a zsúfoltságot az is, ha a közelében lévő más határátkelőhelyeket, a kópházit, illetve a kőszegit is hasz­nálnák az Ausztriába utazók. A hegyes­halmi határon július 16-án több mint 49 ezer útlevelet kezeltek a határőrök, eny- nyi munkájuk még sohasem volt. Hazánk idegenforgalmi „kapuit'’ az el­ső fél évben egynegyedével több, nem szo­cialista országból érkező utas lépte át. A 2,5 millió nyugati utazó többsége Auszt­riából érkezett, a szomszédos országból csaknem 29 százalékkal többen, 1 millió 636 ezren lépték ót a határt, Az NSZK- ból 419 ezren, Olaszországból 63 ezren. Hollandiából 33 ezren, Nagy-Britanniából 23 .ezren, az Amerikai Egyesült Államok­ból csaknem 49 ezren jöttek Magyaror­szágra. A szocialista országok állampolgárai közül csaknem 7 millió 800 ezren láto­gattak hazánkba. A legtöbben, 844 ezren Csehszlovákiából jöttek, ez a szám azon­ban mintegy 22 százalékkal kevesebb az előző év hasonló időszakához képest. Lengyelországból — az ottani belpoliti­kai helyzet és az utazást korlátozó intéz­kedések hatására — 35 százalékkal keve­sebben, 678 ezren utaztak Magyarország­ra, az NDK-ból érkező turisták száma pedig valószínűleg azért nem növekedett, mert szűkös forint-keretből gazdálkod­hatnak az utazók. Az év első hat hónap­Elienőrzés megyénk egyik határállomásán. jóban 300 ezer szovjet: állampolgár érke­zett Magyarországra. 33-százalékkal több. mint korábban. A román határszakaszon összességében emelkedett a forgalom, ám a kép csa­lóka: főként a Romániába utazók szá­ma nőtt. Az első fél évben 41 százalékkal több, összesen 590 ezer magyar állam­polgár ment Romániába, onnan azonban csaknem hat százalékkal kevesebben. 86 895-en érkeztek hazánkba. Kishatór- forgalmi igazolvánnyal 179 605-en léptek Magyarországra Romániából, júniusban azonban már csak 24 ezren jöttek, s ez a szám 22 százalékkal kevesebb az elmúlt évi adatnál. A magyar—román határon a helyzet egyébként ismét a régi: nem több, de nem is kevesebb azoknak a ma­gyar utasoknak a száma, akiket valami­lyen oknál fogva a korábbi években is visszafordítottak. Tény, hogy a magyar^ állampolgárokat továbbra is szigorúan el-' lenőrzik, s a legkisebb probléma, cso­magolási szabálytalanság esetén sem en­gedik őket az országba. Ma már gond lehet abból is, ha a személygépkocsival utazóknak nincs cascója. (MTI) Augusztus 20-án avatják ' r Sátorhegy Áruház Ujhelyen Sátoraljaújhely polgárai nagy várakozással néznek az augusztus 20-i ünnepek elé. A tervek szerint ekkor avat­ják föl a város új nagyáru­házát. Nagy szükség volt már egyemeletes épület harmadik szintjének, a tetőtérnek egy részét is beépítették, ide ke­Sok a tojás. Heuréka! Hiszen ol­csón tudjuk megvásárolni, a piacon halomszám fehérük, barnállik és egy négy venért-egy hatvanért: már meg lehet venni, de hetven fillé­rért (!) is adták már az apraját, a jércék termékét. Hót olcsóbban már tényleg nem kívánhatjuk, nagyon jó ez így! Dehogyis jó! Mondják a tyúktenyésztők, meg a kereskedők, hiszen áron alul kél el minden, a belefektetett költség, munka értékét meg sem közelíti, ebből pedig előbb-utóbb nagy baj lesz. (Ja! Hogy a városi, például miskolci boltokban miért kétforint-harminc egy tojás? Csak. Azaz, hogy van ennek magyarázata. A boltokkal a tojást prezentáló gazdaság egy évre köti a szerződést. Mondjuk á 2 fo­rint. Akármi is lesz, 2 forint. A bolt persze kénytelen valamit rátenni, ennyivel több az ára. A népek meg ugye a szerződésre egyáltalán nem ügyelnek és leginkább nem a bolt­ból, hanem a piacról veszik a tik­monyt.) Szóval előbb-utóbb nagy baj lesz ebből! Hangzik a jóslat és hihető. Sok a kitűnő szabolcsi alma? Ki­vágjuk a fákat. Elképesztő! Sok a paradicsom? Beszántjuk a földbe, hiszen kár leszedni, nem éri meg, többe kerül a munkadíj. Sok a paprika? Úgyszintén. Káposzta? Dettó. Sok a zöldborsó? Megetet­jük a tehenekkel. Sok a szilva? Ott egye meg a fene! Volt ezekre már példa bizony a brazíliai kávé tengerbe öntése, meg mozdonyt fűtése óta a mi tájékun­kon, a mi időnkben is. A követke­ző évben aztán kevesebb terem eb­ből is, abból is, a kevésért pedig sokat fizetünk. Tojás-ügy Aki a tojás-ügyről szóló elemző cikkeket is olvasgatja, az viszont elég sok mindent megtudhat erről a népszerű táplálékról,' melyről per­sze már szintén kiderítették, hogy fölöslegesen népszerű, lévén fölfe­dezve a koleszterin, ami pedig ká­rosan hat: az. egészségünkre. (Van még egyáltalán valami, ami nem hat ró károsan?) Mindenekelőtt leg­fontosabb a baj gyökeréig lehatolni, tehát megkeresni az okot. Mi, ki, micsodák, kicsodák az okai a je­lenlegi tojáshalmok létezésének? Kit kell felelősségre vonni? Baj példá­ul, hogy sokat, tojó tyúkokkal láttak el boldog-boldogtalant, aki csak kérte, köztük nagygazdaságokat is, ahonnan ipari termelés szintjén ömlesztik a tojást, nem mérték fel kellően az igényeket, a lehetősége­ket, a piacokat, a felvevőképessé­get (mindenesetre több helyütt már javában vágják a sokat tojó tyúko­kat, ami szintén elképesztő!) Meg a hozzáértők feltártak sok más okot is. A legimponálóbbat pár napja ol­vashattuk az újságokban. Barkoch- bázhatnánk egy kicsinyég, vajh’ ki, mire gondol legfőbb okként, de csak azok találnák ki egyszeri rákérde­zéssel, akik ismeretesek a mezőgaz­dasági ügyekben. No mégis! Mi az oka annak, hogy a mezőgazdaság­ban nem termett elég sok ez vagy az? Vagy éppen sok termett belő­lük? Dehogyis az agronómus! De­hogyis a világpiac! Dehogyis a mos­toha adottságú földek! Dehogyis a népgazdaság mai helyzete! Hanem: az időjárás! Ügy bizony, mivel az időjárás vagy ilyen vagy olyan. Különösen a tél. Mert a tél az oka mindennek! Mármint a töméntelen sok tojás­nak. Igenis a tél, mivel enyhe volt, megfeledkezett a korábbi évek zi­mankójáról, az igazi tél összes kel­lékéről, nagyon is enyhének mél- tóztatott lenni, a tyúkok meg mind­ezt botorul kihasználták és csak tojtak, tojtak bele a nagyvilágba! Tyúkeszükkel nem gondolva rá, hogy emiatt majd lenyakazzák őket, mivel inflációt okoztak. (Te jó ég! Ha ezt minden más inflációnál is bevezetnék ... !) Leginkább tehát és legérthetőbben ezzel magyarázatott meg a tojás-ügy. A' telet ugye már annyi mindenért vontuk felelősség­re. Ha nagyon hideg, akkor szétfa­gyasztja az utakat. Ha hol hideg, hol meleg, akkor még többször fa­gyasztja szét. Ha nagy a hó, akkor nem tudnak közlekedni a jármű­vek, nem szállítanak az elzárt kis falukba. Ha nincs hó, nem lesz víz, megfagy a vetés. Ha nagy hideg van, fázunk, nincs fűtés, ha meleg van, trutymós az idő, amiben nát­hát kapunk, ezt szereti a hongkon­gi. Ha fúj a szél, elviszi a tetőket, ha nem fúj, ránk telepszik a szmog, megfulladunk tőle. A tél mór rég­óta végképp nem tudja, mit csinál­jon, de biztos, hogy erre a tojás- ügyre nem számított! Mármint arra, hogy ezt is az ő nyakába lehet varrni. Pedig ez ugye Kolumbusz tojá­sa... Priska Tibor erre az áruházra, hiszen a sok, kis alapterületű üzlet szűk raktárakkal, szűk eladóterei­vel nem felelt meg a kor­szerű kereskedelem követel­ményeinek. A városi tanács elnökhelyettese, Gyarmathy László ismertette az áruház építésének történetét. A történelmi városközpont, a Kossuth tér, egyúttal ke­reskedelmi központ is. A ko­rábbi években az új lakóte­lepekkel új üzleteket is épí­tettek, mégis kicsi a kapaci­tás. A város és környéke la­kói, meg az idegenforgalom együttesen, több mint ötven­ezer vásárlót jelent naponta. Ilyen forgalom kielégítésére szükség van egy korszerű áruházra is. Az áfész korábbi irodahá­zát lebontották, ez a telek a Dózsa György úton, némileg kibővítve, alkalmassá vált egy 2000 négyzetméter alap- területű áruház építésére. A (beruházás 1984-ben kez­dődött meg, a tervek elké­szülte után derült ki, hogy a költségek 77 millió forintra rúgnak. Visszalépések után úgy tűnt, hogy az áfész egyedül marad, végül a mi­nisztérium, a helyi és a me­gyei tanács mellett a Szö- vosz és a Mészöv is anyagi támogatóst nyújtott az ófész- nek. így 1986 elején megkez­dődött az építkezés és a mű­szaki átadás után augusztus 20-ón megnyitják az áruhá­zát. Mór korábban megszületett a döntés, Sátorhegy Áruház lesz a neve és része lesz a Skála-Coop láncnak. Az rülnek az irodák és az épü­letgépészeti helyiségek. A földszinten és az emeleten alakítják ki az eladótereket és raktárakat. Az eladóterek összes területe 930 négyzet- méter lesz. Nyolc osztály kap helyet az áruházban: műsza­ki-jármű; háztartási felsze­relések; bútor; divatá­ru; játék-illatszer; méteráru- lakástextil; konfekció és cipőosztály. Ezenkívül lesz egy úgynevezett akciós terü­let (például árengedményes vásárokra), és egy büfé. — Már erre az évre is 70 milliós forgalomra számít, az áfész. A 66 főnyi személyzet­tel működő áruháznak meg­határozták a nyitvatartási idejét is. Ezek szerint hétfőn, kedden, szerdán és pénteken 8—48 óráig, csütörtökön 8— 19 óráig, szombaton 8—14 óráig lehet itt vásárolni. Szép környezetet is kiala­kítanak az áruház körül. A raktárak feltöltésének megol­dása és a parkolóhelyek ki­alakítása miatt le kellett bontani még néhány régi épületet. Elkészül augusztus 20-ra a parkosítás és fásítás és egy ivókutat is felállíta­nak. Az is fontos tudnivaló, hogy az áruház megnyitása után a régi üzletek közül egyet sem szüntetnek meg! A ruházati kiskereskedelmi vál­lalat ruházati kisáruhózat nyit, boltjai „összenyitása- val”, az áfész pedig háztar­tási boltot, Tisza cipő min­taboltot, és vas-edény-boltot létesít a régi üzletek helyén. (szatmári)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom