Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-04 / 158. szám
1988. július 4., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Beszélgetés dr. Csehák ]udit szociális és egészségügyi miniszterrel Magyarországon a lakosság egészségén 30 ezer orvos és 250 ezer egészségügyi dolgozó őrködik, ami Európában jó ellátottságot jelent. Ennek ellenére az utóbbi években a korábban növekvő életkor tendenciája megfordult, az életszínvonal csökkenésével együtt járó életmód-átalakulás kedvezőtlenül hatott a középkorú és az idős lakosság egészségi állapotára. Emelkedett a halálozás, elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek, a rosszindulatú daganatok, valamint a balesetek következtében. A magyar kormány a kedvezőtlen helyzet megváltoztatása érdekében egészségmegőrző programot dolgozott ki. Létrehozták a Szociális és Egészségügyi Minisztériumot, amelynek élén dr. Csehák Judit, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja áll. Neki tettünk föl több időszerű kérdést: — Mi tette szükségessé, hogy Magyarországon a korábbi egészségügyi tárca utódaként Szociális és Egészségügyi Minisztérium létesüljön? — 1945—1949 között már működött egy, a maihoz hasonló féladalllkörű ©löd, Népjóléti Minisztérium néven. 1950-ben azonban, amikor az erőltetett gazdaság- fejlesztés érdékei mögött háttérbe szorultak a szociális szemponttok, a szociálpo- ktik-ai felelősség szétdiarabo- lódott a különböző miinisz- tériuimok között. Napjaink szociális feszültségei nyilvánvalóvá tették, hogy markánsabb szociálpolitikára van szükség. Megvalósításának egyik feltétele az, hogy lehetőleg egy kormányzati szerv legyen a tennivalók fő felelőse, ezért önálló szociális minisztérium létrehozását javasolták. Megalapításának azonban nem voltak meg a személyi és a társadalmi feltételei. Ezért döntöttünk úgy, hogy egy már meglevő szervezetre bízzuk a szociálpolitika kormányzati jellegű központi irányítását. Két, csaknem egyenértékű megoldás kínálkozott, más típuisú előnyökkel és hátrányokkal. Össze lehetett volna kapcsolni a szociálpolitikát a munkaüggyel, ezzel azonban óhatatlanul a fog- lallkoztaltáspalitilka felé fordult volna több figyelem. Így azután az egészségügyi tárcára építettük a szociálpolitikai irányítást — bár ennek a változatnak is van kockázata. Jóllehet, a tradíció azt kívánta volna, hogy a minisztérium elnevezésében az egészségügy szerepeljen első helyen, mi mégis azt kívántuk hangsúlyozni, hogy az egészségügy, az egészségpolitika része a szociálpolitikának, s nem fordítva van. Bizonyítani szeretnénk, hogy ha előre tudunk lépni a .szociális munkában, csökkenhet a kórházainkra, orvosainkra nehezedő nyomás, hatékonyabban használjuk fel a soha nem elegendő forrásokat. — Milyen szociális kérdések foglalkoztatják jelenleg a kormányzatot? — A kibontakozás, a társadalmi-gazdasági struktúraváltás, szociális feltételrendszerét kell nagyon gyorsan kiépílenünk. Számos -ielrné- rés és kutatás nagyon tárgyilagosan és korrekt módon leírta a jelenlegi helyzetet. A kutatómunka eredményeit a kormány megrendelésére 3 évvel ezelőtt, a Magyar Tudományos Akadémia egy hosszú távú koncepció rendszerébe illesztette. Ennek az aktualizálását kell most elvégeznünk. Rendelkezünk történeti áttekintéssel, differenciált helyzetképpel, tudjuk azt, hogy mire lehetünk büszkék, és hol kell nagyon gyorsan változtatnurik. Ma már biztos, hogy téves volt az a feltevésünk, hogy a munkához váló jog a szocialista társadalomban egyszer és .mindenkorra felszámolja a szegénységet. Tudjuk, és nyilvánosan szólunk arról, hogy változatlanul megvannak, sőt nőttek a hátrányos helyzetéit újratermelődésének az esélyei. Sokféle reformintézkedésre készülünk. A mereven elosztó rendszerből banki jellegű gazdálkodó szervezetté formáljuk a társadalombiztosítást, módszereket dolgozunk ki a nyugdíjrendszer módosítására, nyugdíjak reálértékének a megőrzésére. Miivel nem elég személyre szóló a szooiális gondoskodás, nem tájékozódunk naprakészen a tényleg bajba jutottakról, bürokratikus az ügymenetünk, nem kerülünk igazán közel az ellátásra szorulókhoz. Ezért azt gondolom, a szociálpolitika rendelkezésére . álló eszközöket nem arra kell fordítani, hogy még több emberre valami átlagosat találjunk ki, hanem decentralizált demokratikus és nyilvános döntési rendszer segítségével a speciális emberi problémákra, a sokféle gonddal küzdő családokra kell, hogy jusson több erőnk. — Magyarország lakosságának egészségi állapota milyen képet mutat napjainkban nemzetközi összehasonlításban? — Népességünk egészségi állapota annak ellenére romlott, hogy jelentős — hanem is elégséges — anyagi eszközt fordítottunk az egészségügyi ellátás fejlesztésére. A leginkább jellemző halandósági adatokban sajnos az európai ranglista végén kullogunk, és alig hihető, de mégis igaz, hogy nálunk a középkorú férfiak várható élettartama ma alacsonyabb, számos fejlődő ország értékeinél is. A halandóság azonban társadalmi csoportok, iskolai végzettség, a települések lélekszáma szerint is nagyon .különböző. Ma már tudjuk, hogy a lakosság egészségi állapotának romlásáért nem csupán az egészségügyi ágazat a felelős, hanem azok a társadalmi, gazdasági, életmódbeli deformációik, amelyék az elmúlt 10 évben felerősödtek, és károsan hatottak. Mégis, egészen a közelmúltig csaknem kizárólag a kórháznak, az orvosnak kellett közvetlenül szembenéznie az így keletkezett gyógyítási-ellátási feszültségekkel és megbltrkózniia a ránehezedő feladatokkal. Ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát felismerve hirdette meg a kormány az egészségmegőrzés nemzeti programját, amelyben szövetséget kínálunk mindenkinek, akinek érdekében áll az emberi egészség védelme. A program végrehajtása megkezdődött, de nincsenek illúzióink: diófát ültetünk, melynek gyümölcsét gyermekeink, unokáink élvezhetik majd, ha már most figyelünk azokra az életmóddal összefüggő kockázati tényezőikre, társadalmi feltételekre, amelyek korunk népbetegségei kialakulásában meghatározó szerepet játszanak. Mindez persze nem teszi feleslegessé a gyógyító- munka feltételeinek javítását, sőt megköveteli lemaradásaink pótlását, az egyenlőtlenségek megszüntetését az ellátásban, elsősorban a műszerezettségben. — Hogyan vesz részt Magyarország az ENSZ szakosított egészségügyi szervezetének, a WHO-nak a munkájában? — A 40. születésnapját köszöntő Egészségügyi Világ- szervezet egészségfconcepoió- ja, az egészségmegőrzés filozófiájának kiialtakítása jelentős hatást gyakorolt a magyar egészségpolitika alapelveinek megú j íttásában. Nem titok, hogy az egészségmegőrzés magyar társadalmi programját még akidolgozás szakaszában többször és részleteiben egyeztettük a WHO szakértőivel. Az Egészségügyi Világszervezettel széles körű tudományos együttműködést, szakértők cseréjét egyaránt magában foglaló megállapodásunk van. Részt veszünk például a nemzetközi gyógyszervizsgálatokban, vakcinák sitandardizálásában stb. Kapcsolatunk minőségét jelzi, hogy a WHO felkérésére számos egészségügyi rendezvényt látunk vendégül hazánkban. Ezek közül a közeljövő két legjelentősebb eseményét emelem ki: 1989- ben Pécsett rendezzük meg az Egészséges Városok Európai Találkozóját. 1990- ben regionális konferencia lesz Budapesten, az egészségügyi célokat magában foglaló élelmiszer-ellátási politika kidolgozásáról. Mentik az értékeket A vórosszépitő egyesület, a tanács, jó néhány intézmény, vállalat és iskola összefogott, hogy amíg nem késő, megmentse, összegyűjtse a város egykori arculatára jellemző tárgyakat, és hogy Sátoraljaújhely centruma mindinkább visszanyerje régi képét. A lakosság sürgetésére visszahódítják az erdőtől a szár-hegyi emlékműrendszert: a 14 stációt, a kápolnát és az országzászlót a kilátóval, ahonnan páratlan szépségű kilátás nyílik. A stáció útvonala nagyon alkalmas egy vasárnapi sétára. Az utak rendbetételében, a bozótirtásban társadalmi munkával vesz részt a lakosság, a vállalatok padokat helyeznek el. A piro- gránit domborműveket, szobrokat a Képzőművészeti Főiskola növendékei állítják helyre a nyáron, a városi tanács együttműködési megállapodást kötött a főiskolával. Tavaly nyár óta újra csobog az ivókút a Kossuth téren, mégpedig a Dörzsik- forrás vizét kínálja a szom- júzóknak. 1775-ben nagy tűzvész pusztított a városban, akkor határozták el, hogy lehozzák négy forrás vizét — a Május-kútét, a Koldus-kútét, a Zsólyomká- ét és a Dörzsikét — a hegyről. Zárt alagútban, vörös- fenyő-vezetékben érkezett a tiszta, jéghideg víz, az óncső túl drága lett volna ... Az akkori főtéri ivókút is sok társadalmi munkával készült, feljegyzés van róla, hogy a város iparosai menynyi anyagot ajánlottak fel. Aztán az ivókutat 1909-ben a Kossuth-szobor felállítása miatt elbontották, Szerencsére ma újra áll a kút és csobog a Dörzsik-forrás vize a tanácsháza udvarán is. Aki ismeri, tudja, milyen hangulatos ma is Sátoraljaújhely belvárosa, ám mégsem elégednek meg a mai képpel a lokálpatrióták. Sétálótérré kívánják alakítani a templom és a parókia közti, a felvidéki városokéira jellemző orsós teret. A Dózsa György utca sarkától felszámolják a gépkocsiparkolót, rekonstruálják a Kossuth téri tömbbelsőket, kapualjakat, fagylaltozókat, pici sörözőket nyitnak, századfordulói újságos pavilont, barokk kandelábereket helyeznek el. A templom előtti téren lesz az az öt, nagyon szép kandeláber, amelyből kettőt már megvásároltak az Iparművészeti Múzeumtól. A templom és parókia közti terecskére kerül majd Szent Flóriánnak, a tűzoltók és kéményseprők védőszentjének szobra, melynek posztamense ma is a helyén van. A város 1770-ben két kőbányát nyitott a környéken, gyönyörű lilás-sárgás- vöröses, kemény trachitot Visszakerül a talapzatára Szent Flórián szobra. bányásztak itt, ezzel kövezték a városi utcákat. 1800-ban az utcák fele köves volt Üjhelyben. A bányákat az 1940-es évek végén bezárták, de most újra innen szeretnék nyerni a városmag díszburkolatát. Az újhelyiek időt, energiát és sokszor pénzt sem kímélve kutatnak a régi tárgyi emlékek után, százdarabos gyűjteményük már van, ez lesz a létesítendő képzőművészeti galéria alapja. (lévay—laczó) Kijöttek a kéményből Többlábú seprők A gazdálkodás kényszere, a szolgáltatások iránti igény változása a Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalatot is arra ösztönözte, hogy mint nevében is szerepel, szélesítse szolgáltatásait. Mint Viszokai Tibor, a vállalat főmérnöke mondta: több lábra kellett állniuk az eredményes gazdálkodás érdekében. Nos, ez a „több lábra állás” a jelek szerint sikerült, mert számos új szolgáltatást vezettek be, amire a megkötött szerződések, megállapodások szerint szükség van. A vállalat dolgozói elvállalták például a kazánoknál alkalmazott, úgynevezett blokkégők javítását, karbantartását. A TÜKI, valamint a Pestvidéki Gépgyár által gyártott gázégők szervizelését végzik az ipari üzemekben. Másik új, és egy re terjedő szolgáltatásuk, amelyet mind több kisvállalat vesz igénybe, a hőtechnikai és kazánházi műszerek javítása, karbantartása, nemkülönben pedig hitelesítése. Válsagmentes iparág Á pékek kenyere Merész dolog ilyesmit állítani bármelyik iparágról, tiltakoznak is ellene a sütőipari szakemberek. Azt készséggel elismerik, hogy a kenyér és a különböző pékáruk iránti kereslet számottevően nem fog csökkenni — tehát a piac beszűkülésétől nem kell tartani —, de gyorsan hozzáteszik, hogy a sütőipari vállalatok is évről évre nehezebb feltételek közepette igyekeznek eleget tenni feladatuknak. Megélték mindazokat a változásokat — és szenvedték azok következményeit —, mint a többi magyar gazdálkodó egység. A felszabadulást követően húsz éven keresztül alig változtak a kenyérsütés körülményei, holott az igény meredeken nőtt — a mennyiségi és a minőségi is. A feszültségek akkor kezdtek enyhülni, amikor a ’60-as évek végén megkezdődött a sütőipar műszaki fejlesztése. Egymás után épültek a kenyérgyárak, korszerűsödtek a termelés feltételei. Mire az iparág valamelyest utolérte magát a műszaki fejlesztésben, újabb gond jelentkezett: a szakemberhiány. A vállalat vezetői látták, hogy ez legalább any- nyira súlyos gond, mind a műszaki elmaradottság, mivel gyors intézkedésekkel sem lehet rövid időn belül pótolni a szakértelmet, megfiatalítani a gárdát. Ben- dzsák Kálmán, a Miskolci Sütőipari trallalát igazgatója szerint a hetvenes években „vadászni” kellett a jó pékekre, s különböző trükkökkel kellett csábítani a fiatalokat sütőipari tanulónak. A Miskolci Mezőgazda- sági és Élelmiszeripari Iskola alig tudott 20—25 fős osztályokat indítani, nem is beszélve a tanulók felkészültségéről. A bizonyítványosztást követően a szakmunkások jó része nem a kenyérgyárak felé vette az irányt, hanem máshol próbált elhelyezkedni: ahol könnyebb munkával többet lehetett keresni. Az igazgató szerint tíz-tizenöt esztendő alatt oda jutott a szakma, hogy például a miskolci kenyérgyár dolgozóinak ötven százaléka 10 éven belül nyugdíjas lesz. A kép a többi vállalatnál is legfeljebb árnyalataiban tér el a miskolciétól. Emelni kellett volna a béreket, ám erre csak nagyon szerény lehetőségei voltak a vállalatoknak, hiszen még ma is kénytelenek igénybe venni az állam anyagi segítségét. Igyekeztek a munkakörülményeket és a szociális ellátást javítani, gépesítéssel és munkaszervezéssel csökkenteni a nehéz fizikai munkát! Ha szerényen is, de mutatkozott némi eredmény. Az alapvető változást az úgynevezett objektív tényezők segítették: a megyében veszéllyel fenyegető munka- nélküliség. A megváltozott gondolkodásmód egyik látványos jele az volt. hogy az elmúlt két-három esztendőben már könnyedén ki tudtak állítani egy 30 fős osztályt, sőt válogattak is a jelentkezők között. Ezek útin úgy tűnhet, hogy néhcmy éven belül több lesz a pék, mint a péklapát. Bendzsák Kálmán szeretné megélni ezt az időt, de mint mondja, ez jó ideig nem következik be, mert a végzett sütőipari szakmunkások egy része még ma is elhagyja a szakmáját, illetve nem állami vállalatnál helyezkedik el. Az viszont tény, hogy egyre nő azoknak a dolgozóknak a száma, akik végleges munkahelynek tekintik a kenyérgyárat. Ez mindenekelőtt a folyamatosan javuló munkahelyi körülményeknek köszönhető, de az sem elhanyagolható szempont, hogy péknek lenni manapság biztos kenyérkereseti lehetőségnek tűnik. Fónagy István Egy hónap múlva, augusztus elsejétől a Magyar Posta és a Forte Váci Gyára által kötött szerződés alapján, az ország postahivatalaiban megkezdődik a Forte színes negatívok árusítása. Ugyanakkor, szintén e megállapodás alapján, bármely típusú exponált színes filmet ingyen postázni lehet a Forte színes laboratóriumába, ahol előhívják, és egy héten belül utánvételes küldeményként a feladónak visszaküldik. A Forte és a posta ezzel az üzleti vállalkozással a filmellátást kívánja javítani, elsősorban azokon a településeken, ahol nem működik fotó-szakbolt. Az exponált filmeket speciális borítékokban lehet feladni. (MTI)
