Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-02 / 157. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 1988. július 2., szombat Csodálatos volt a gyerekekkel lenni. Nem sodródott a pályára, magának választotta „Én azok között, akik a magyar ifjúság ügyét előbbre mozdítják, a legkisebb va­gyok. De szándékomra nézve, mellyel a cél elérésére törekszem, nincs, aki rajtam ki­fogjon.” Apáczai Csere János e megrendí- tően szép és szerény hitvallását választotta a maga számára vezérlő,fonalul sok-sok év­vel ezelőtt egy fiatal tanítónő. Tóth Miklós- nénak hívják. Szerencsi lakásában most úgy ültünk le beszélgetni, hogy szeptemberben már nem neki szól a csengő. Legalábbis az általános iskoláé nem, mert azért a gimná­ziumban megtartja osztályait, és a rajzszak- körösöket is. — Bevallom, számomra hihetetlen, hogy nyugdíjas lesz Tóth tanárnő, Irénke néni... — Azt én sem tudnám elképzelni, hogy minden kapcsolatom megszakadjon a gyere­kekkel, de hát erről szó sincs. Havonta leg­alább ötven órát közöttük tölthetek. Viszont lesz időm arra, hogy komolyabban foglal­kozzam a festészettel. Egri József mondta; egy rövid művészi élmény több, mint egy átlag élet. Ha ez igaz. akkor van még egy életem... — Egy második. Mert az első az ugye, az iskola, a gyerekek voltak? — Nem sodródtam, mentem a tanítókép­zőbe. A butaság ellen az értelemért, a szenvtelenség ellen az érzelemért — közka­tonaként. ahogy Apáczai megfogalmazta, én is szerettem volna tenni. A mi pályánknak az a gyönyörűsége, hogy becsengetéstől ki­csengetésig, amikor együtt vagyunk a gye­rekekkel. a mi kezünkbe van letéve a sor­suk. Mélységesen hiszem; a pedagógus dol­ga, hogy fényt és világosságot vigyen a tanterembe. Mert ott az történik, csak az történhet, amit én akarok. Sok kicsiből épül fel egy óra, egy tanév ... Mindig úgy val­lottam, hogy minden órán egyfajta társa­dalomépítés folyik. Persze ha valaki adni akar. másokat tanítani, annak magának is mindennap tanulnia kell. Folyamatosan és folytonosan akkumulálódni. — Akár akarjuk, akár nem, most egyfaj­ta számvetést készítünk. Megérte? — A pedagógus munkájának. így az enyémnek is az értékét azck a gyerekek adják, akik az élet számtalan területén dol­goznak. Van volt tanítványaim között ipar­művész, mérnök, építész, ha szűkebben mérem a hatást, Tágabban? Olyanról, aki emberként elbukott volna, nem tudok. Így hát talán én sem buktam meg. De mondjak mást? Nemrégiben nagyon büszke voltam három tanítványomra, akikkel egy amatőr kiállításon együtt állítottunk ki. — Tanító a tanítványokkal? Nem zavarja, hogyha a növendékek lekörözik? — Olvastam egyszer egy történetet. Ve- rocciónak dolga akadt, s a képről még hi­ányzott egy angyalfej. Rábízta megfestését tanítványára, akit történetesen Leonardó- nak hívtak. Amikor visszajött, és ránézett a képre, csak az angyalfejet látta. Attól kezd­ve nem festett többé, csak szobrokat fara­gott. Miért mondtam el ezt a történetet? Annyi tehetséges gyerek van. akit meg kell tanítani repülni. Ki tanítja meg őket, ha nem a pedagógus? Komolyan gondolom, hogy nem lehet mindenki olyan nagy egyé­niség a pályánkon, mint Apáczai vagy Co- menius volt. De mindannyiunknak, akik ezt a pályát választottuk, tenyerébe adták a gyerekeket. Közkatonaként is csodálatos ér­zés. ha azonos hullámhosszra tudok kerülni velük, ha sikerül megfognom a lelkűket. És ehhez néha borzalmasan kevés kell. Mond­juk csak annyi, hogy egyszer megsimoga­tod a haját, s megdicséred, milyen szép, fé­nyesen tiszta. Vagy észreveszed. hogy na­gyon igyekezett. — Ezek szerint a dicséret pedagógiájának d hive. — Nem is szégyellem bevallani. Ha ma­gamba nézek, akkor a sok-sok momentum­ból arra emlékszem, amikor észrevették, hogy igyekeztem többet, jobbat adni. Miért lenne más a gyerek? öt is az viszi előre, ha észreveszik a jó szándékát. És az együttlé- tet is az teszi ünneppé, ami szép benne... Az előmenetelben persze a verejték is ben­ne van. a megkínlódott munka. S ha elvég­zi, miért ne járna érte külön dicséret, kü­lön elismerés? Nekem a rajz mellett a föld­rajz a szakom. Volt idő. amikor a nyolca­dikban — mert Magyarországot akkor taní­A pártértekezlet után Á helyi erőforrásokra építünk Tóth Mikiósné tottuk — minden órát idézettel kezdtünk. A gyerekek keresték ki. ők is mondták el. Erkel és József Attila szólt bevezetésként, és sohasem tartottam elfecsérelt perceknek. — Sohasem ment el innen. Miért? — Mert itt születtem. A gyakorlóévét ki­véve ezért tanítottam mindig itt. Nekem Radnótival szólva itt lábamhoz térdepel minden bokor. Mindent és mindenkit isme- reik. S ha mai tanítványaimat néztem, szü­leiket is magam előtt láttam a padban ülve. De komolyan. Lelkiismereti kérdés is volt számomra; mi lenne, ha mindenki elhagyná a szülőföldjét, aki tanult? Ha volt is rá le­hetőség, nem tudtuk megtenni. Szerencs miatt sem, a gyerekek miatt sem és a kol­légák miatt sem. Mert a nevelés bipoláris folyamat, sokan kellünk hozzá és itt min­dig sokan is voltunk, akik szabad elhatáro­zásból választottuk magunknak ezt a „rab­szolga” munkát. — A pedagógus szó eredetére célzott ez­zel? — Igen, és ismét egy történetet szeretnék elmondani. Michelangelóét. aki elutazott Carrarába. hogy maga válassza ki azt a márványtömböt, amelyből kifaragja majd a rabszolga szobrát. S amikor már felsejlettek a szobor körvonalai, úgy sóhajtott fel: én, én vagyak a rabszolga! De ez számára gyö­nyörűség volt, nem munka. Az iskola, a gyerekek számomra is a gyönyörűség, amit magamnak választottam. A jobbik életem. — És most kezdődik, mondjuk így, a má­sodik ... — Igen a festészet, amely számomra ugyanúgy hallatlanul komoly dolog, mint az iskola volt. Volt eddig 11 önálló kiállításom, részt vettem 13 csoportos bemutatón. Nem tudom, ez sok vagy kevés. Számomra fontos. Most talán több időm marad rá. Életem első szakszervezeti beutalójával nyáron Sopronba készülök. Viszem magammal a mappámat is. — Első ib eutaló? — Kollégáim tizennyolc éven át megtisz­teltek azzal, hogy szakszervezeti titkárnak választottak. Nem tartottam volna illendő­nek, hogy magamnak kérjek beutalót. De nem ez a fontos. Fontos a bizalom volt, mert hiszem, hogy bizalom kell ehhez a funkcióhoz, amelyen keresztül az emberek magánéletébe is bepillanthattam. Köszönöm utólag is. Mint ahogy köszönöm az éveket, amit a gyerekekkel együtt tölthettem. Nem szégyellem, én az utolsó héten mindennap ünneplőben mentem be az iskolába. Búcsúz­tam. S most sem tudom elhomályosuló sze­mek nélkül elmondani, hogy az egyik osz­tályomban a gyerekek műsorral köszöntek el tőlem. Életemben először nem sétáltam a padok között, hanem ülve maradtam. S ar­ról beszéltem nekik, milyen csodálatos ér­zés velük lenni. Csuíorás Annamária fauJo fa. fvytá, 0, aaaaök. íaatt foiya-. láj/aUt^A. át, ’taayyM. A* / /htti-v íatlcaytat. ía*a**X*it. , ^ ^ ... tá tayaaUU, Ía*o£ . / / Ezzel a rajzzal és idézettel búcsúzott kis ta­nítványaitól. Szerencsen és vonzáskör­zetében csaknem 70 ezer ember él. akikre a mai ma­gyar vaióságban tapasztal­ható jelenségek éppúgy hatnak, mint az ország többi lakosára. A lakónépesség nagy ré­sze, mintegy 12—13 ezer ember az iparban dolgozik, 3—3 és fél ezer embert fog­lalkoztat a mezőgazdaság, közel hétszázan dolgoznak a kisipariján és 12—13 ezer a nyugdíjas. A számok is érzékeltetik, hogy súlyát tekintve meghatározó az ipari tevékenység, mely a térségben előállított évi 11 —12 milliárdos értékből 6 milliárd forintos termelés­sel részesedik. Az ipar ága­zati megoszlása sokrétű, s bár egyik üzem. vállalat sem tartozik az úgy neve- t zett válságágazatba, még­sem igazán könnyű a hely­zetünk. Az elmúlt évben javultak ugyan a gazdasá­gi eredmények, néhány vállalatunknál — Cukor­gyár, Édesipari Vállalat, OÉÁ. Hegyaljai Művek, Észak-magyarországi Kő­bánya Vállalat — a terve­zettet is meghaladta a nye­reség. de a gazdasági szer­vezetek többségében a jö­vedelemtermelő képesség alacsony; eszközigényes a tevékenység. így a gazda­sági környezet kedvezőt­len változásai igen érzéke­nyen érintik. A mezőgaz­dasági üzemek erőfeszíté­sei is javulást hoztak, de ma már látszik, hogy az eddigi erőfeszítéseknél is több kell ahhoz, hogy a gazdaságok stabilizálódja­nak, s újabb forrásokat kell felkutatni és mozgósí­tani a talpon maradáshoz. EZ annál eredményesebb, mennél inkább megvan a készség a gazdasági élet szereplőiben az együttgon­dolkodásra, az együttmű­ködésre. Ezért a gazdaság­ban dolgozó pártszer­veknek. szervezeteknek a területi és helyi gazdaság- politikai döntések kialakí­tásában, a végrehajtásban és az ellenőrzésben fontos transzmissziós, koordiná­ló és kezdeményező szere­pet kell betölteniük. Ez a munka már a kibontakozá­si és stabilizációs program előkészítése során elkezdő­dött. amikor pártszerveze­teink a népgazdasági elvá­rásokhoz illeszkedő, de a helyi lehetőségekre épülő gazdaságpolitikai progra­mot fogadtak el. Ma úgy látjuk, hogy ezek a prog­ramok jók, s a gyakorlati munka módszereinek, stí­lusának korszerűsítésével, a súlyponti kérdések fo­lyamatos figyelésével és értékelésével eredménye­sen szolgálhatják az orszá­gos pártértekezlet állásfog­lalásából adódó feladatok végrehajtását a gazdaság­ban. A városi pártbizottság szintjén e program alapján tekintettük át a munka­erő-gazdálkodás helyzetét, alakulását, tettünk javas­latokat a feladatokra. Az üzemekben helyszíni be­szélgetéseken informálód­tunk az adórendszer hatá­sáról. a pénzügyi helyzet­ről. a piaci helyzet és az export alakulásáról, a fej­lesztésekről. a gyenge ter­mőhelyi adottságú szövet­kezetek helyzetéről — s még sorolhatnám — és az így szerzett információkat részben a testületi mun­kában, részben a tömegpo­litikai munkában haszno­sítjuk. Nincs abban semmi kü­lönös. számunkra pedig kifejezetten örvendetes, hogy manapság több a po­litizáló állampolgár, társa­dalmi-gazdasági életünk jelenéről és jövőjéről töb­ben mondanak véleményt, fogalmaznak meg javasla­tot. Ez az egészséges tö­rekvés jellemzi a terület több mint 3000 kommu­nistájának tevékenységét, igazolván: a pártmozga­lomban kedvező változások indultak el. Tudjuk, a mainál érzé­kenyebb, az érdekeket jól ütköztető, feloldó, a közeli és távlati kérdésekkel mé­lyebben foglalkozó pártpo­litikai tevékenység felelhet meg a következő években ránk váró nagy feladatok­nak. az élet által támasz­tott új követelményeknek. Ezért a pártmunka szinte minden mozzanatát út kell . vizsgálnunk. Lehetővé .kell tennünk, hogy a párt min­den egységében a mainál önállóbban. egyértelműbb politikai felelősséggel vá­laszthassák meg a helyi körülményeknek, adottsá­goknak megfelelő eszközö­ket, formákat. Ez egyaránt igényli az alkotó gondol­kodást, a végrehajtás sok­színűségének természetes­sé válását, az irányító párt­szervnek az eddigiektől hatékonyabb, fokozottabb helyszíni segítő munkáját. Ehhez változtattuk a szer­vezeti kereteket. A koráb­bi pártvezetőségek helyén többségében ma már vég­rehajtó bizottságok nélküli pártbizottságok tevékeny­kednek, amelyek jogkörét bővítjük. Így szeretnénk elősegíteni, hogy valóban ott szülessenek a döntések, ahol a leginkább megvan­nak hozzá a feltételek. Cé­lunk, hogy az alapszerve­zetekben dolgozó kommu­nisták a szó igazi értelmé­ben a helyi politika alakí­tásában meghatározó mó­don vegyenek részt. Persze mindehhez szük­séges a megszokott formá­lis vonásokkaj való szakí­tás. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy a régi beidegződése­ket nem könnyű félredob­ni — s az új bevezetése során botladozások is elő­fordulhatnak. Fel kell ol­danunk a pártszervezetek túlszabályozottságát, mert ez olykor bizalmatlanságot szül. másfelől pedig táp­lálja a „felülről várás” szemléletét, mely csökkenti a felelősségérzetet, A pártdemokrácia kitel­jesedése ■ feltételének a pártszervezetekben fo­lyó alkotó vitát tartom. Persze ma is vannak vi­ták, de ezek sokszor nem az igazi kérdésekről foly­nak. Gyakori, hogy a párt- alapszervezetek saját gondjaiktól távol eső kér­déseket vitatnak meg. mi­közben a helyileg égető problémákról folytatott eszmecserék a pártélet fó­rumain kívül zajlanak. Igen nagy jelentőséget tu­lajdonítok a pártfórumo­kon a közvetlen légkör ki­alakítására. Ennek több meghatározója is van. A leglényegesebbnek a pár­ton belüli közösségi szel­lemet tartom, azt, hogy a párttagok emberileg is fi­gyeljenek egymásra. Csak az együttgondolkodás, együttcselekvés segíthet abban, hogy a város és környékén elhelyezkedő települések otthont nyújt­sanak az itt élő emberek­nek. a településfejlesztés megközelítse a valós igé­nyeket. s hogy a környező községek is azt mondhas­sák: a mi városunk Sze­rencs. Sokan élnek ezen a te­lepülésen, akik képesek és készek arra, hogy mun­kájukkal hozzájáruljanak városunk építéséhez. Az elmúlt évben a város la­kossága mintegy 34 millió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá a településfejlesztéshez. A közös tenniakarás, a tár­sadalmi munka presztí­zsének növelése a város fejlődésében a legfőbb erőt jelentheti. Ma már jól be­vált gyakorlat a város la­kóival folytatott eszmecse­re a lakossági fórumokon, ahol egyeztetjük elképzelé­seinket, kicseréljük véle­ményeinket, rangsort állí­tunk fel a fontos feladatok végrehajtására, s ahol meg­beszélhetjük a leginkább érintettekkel, mire adottak a lehetőségeink és mire nem. Helyi tájékoztató ki­adványunk a „Szerencsi Hí­rek”, amely havonta rend­szeresen megjelenik. A la­kossági igényekhez igazo­dó és megváltozott tanácsi ügyfélfogadási rend, a tár­sadalmi és tömegszerveze­tek emberközeli fórumai tovább bővítik és bővíthe­tik a lakossággal folytatott eszmecserét. Azt hiszem a külső szemlélő is észreve­szi, hogy változás történt Szerencs fejlődésében, hi­szen épül az új posta, szo­ciális otthon, rendelőinté­zet. A közeljövőben kezdő­dik a városközpont felújí­tása, a Népház építése, vár­hatóan a telefonhálózat bő­vítésére is sor kerül, és komoly elképzeléseink van­nak egy nagyáruház építé­sére. A Rákóczi-vár re­konstrukciója befejezésé­nek közeledte, egy sport­liget kialakításának kör­vonalai nagy lehetőséget kínálnak a kulturális élet felpezsdítésére is, amely az idegenforgalom fejlesztésé­hez úgy gondolom ugyan­csak hozzájárulhat. Hosz- szú évek óta először sike­rült Szerencsen előrelépni az alsófokú oktatás tárgyi feltételének javítása terü­letén. A hosszú évekig alvó vá­rosban feladataink sokré­tűek. A biztos megélhetést, és a hatékony munkaerő­foglalkoztatást sehol sem könnyű megoldani. Így a közmunka szervezésén túl, Munkaügyi Szolgáltató Iro­da segíthet a jövőben az el­helyezkedni akarók gond­jain. Át kell értékelnünk a jelenlegi szociális gondozás és juttatás mechanizmusát, hogy a társadalom részé­ről azok részesüljenek jut­tatásban, akik valóban megérdemlik. A környezet- védelem, az egészségneve­lés programjának helyi megvalósítása — melyre konkrét terveink is van­nak —, a családvédelmi munka továbbfejlesztése egy egészségesebb, kiegyen­súlyozottabb társadalmi kö­zeg megteremtését célozza. Nem kis gondot jelent szá­munkra a fiatalok lakás­hoz juttatása, a közműfej­lesztés, a szolgáltatások színvonalának alakulása. Ezek és ezekhez • hasonló gondok foglalkoztatják ma Szerencs város és vonzás- körzetének párttagságát, lakosságát, befolyásolják aZ emberek hangulatát. Reá­lis helyzetelemzésből kiin­dulva, csokorba szadve az előrelépés lehetőségét, fele­lősségteljes javaslatok, át­gondolt viták után visszük a városi pártbizottság elé javaslatunkat a pártérte­kezlet állásfoglalásának he­lyi végrehajtására. Török László, a városi pártbizottság első titkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom