Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-19 / 171. szám
1988. július 19., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Háromszor egymás után kiváló szövetkezet, tavaly OKISZ-vándorzászló: ilyen volt a Mezőkövesdi Építőipari Szövetkezet elmúlt négy esztendeje. Űk építették a fél várost, az ipari létesítményeket szinte teljes egészében. Az akkor még 600 fős csapat emelte a Kismotor- és Gépgyár, az Autóvillamossági Felszerelések Gyára, a ruhaipari szövetkezet épületeit, a Matyóház nagy varrodáját és még egyebeket. Egy eívirult technológia Verseny az építők között — Ma már mindössze 285 a szövetkezet létszáma és még így is sokszor szervezési manővereket kell végrehajtani, hogy mindenki folyamatosan dolgozhasson — mondja Bán István elnökhelyettes, főépítésvezető. — Ezért is, no és tapasztalatszerzés végett fogtunk hozzá OKISZ- hitellel négy saját értékesítéséi lakás felépítéséhez. Itt dolgoztak az emberek akkor, amikor másutt ■ nem volt munka. A lakások elkeltek, de nyereséget nem hoztak, mert nagyon hosszú ideig, másfél évig építgettük. Az eredménytelenség nem vette el a kedvünket, ha igény lesz rá, újra belefogunk, de most már tudjuk, a folyamatos munkát más módon kell biztosítanunk. Eredményt csak optimális építési időnormával produkálhatunk. — Nincs elég munkája a szövetkezetnek? — A;z idén még igen, talán jövőre is. De aztán? Nagy verseny van az építőipari szervezetek között, mert kevés a beruházás, egyre kevesebb ... Mostanában szép és látványos munkákon dolgoznak a kövesdi építők. Ök építik 48 millió forintért a nagyon szép városi sportcsarnokot. Ha a sportcsarnok kerül szóba, az egyik szemük sír, a másik meg nevet. Szakmailag büszkék a létesítményre, ám a számítások szerint 4—5 millió forintot ráfizetnek. Egy technológiai félreértés miatt, no meg amiatt, hogy a versenytárgyaláson min- 'denképpen meg akarták szerezni a csarnok építési jogát. Ök végzik továbbá az OTP kövesdi székházának átalakítását, bővítését, a mezőségi sertéstelep rekonstrukcióját. Ez is egy szép, 35 millió forintos feladat. Megkezdték a bogácsi általános iskola konyhájának az építését és ugyanitt (a tanév alatt) emeletet húznak a régi épületre. Holnap lesz-e munka? A 89/90-es tanév kezdetére fejezik be a munkát. — Nemsokára átadjuk azt a 32 lakást, amelyet a bükkábrányi bányászoknak építettünk az Egri úton. Ennek az építkezésnek az az érdekessége, (hogy itt alkalmaztuk utoljára a no fines technológiát. — Ennek az angol licenc- nek nagy híre volt egykoron gyorsasága és gazdaságossága miatt. Máris lezárult a no fines korszak? — Szolid, 2 százalékos nyereséggel építettünk fel ily módon 180 lakást. A zsalurendszer 100 lakás után meghozta az árát, tehát mi jól kihasználtuk. Igaz, hogy a legutóbbi időkben már vakolni kellett a mennyezetet, mert megikoptak az elemek ... Korábban ugyanis csak glettélni és meszelni kellett. Egyébként 500 négyzetméter zsalurendszer most is közkézen forog. Magán- ház-építőknek adjuk bérbe, léét hétre 20 forintért négyzetméterét. Nagyon szeretik az építtetők, sorban állnak érte, még budapesti építkezésre is vittek belőle. Egyébként a nyolc éve megvásárolt no fines kellékekből kitűnően tudjuk használni a Cadilon darut, az Elba betontelepet, és a négy billenős kocsit is. — Mégsem újítják föl az angol1technológiát, a jövőben igény szerinti módszerrel építkeznek. Amilyet csak óhajt a megrendelő ... — Sajnos, a Matyó Lakásszövetkezet versenytárgyalását elveszítettük — mondja Bán István. — A Heves megyei építők kiszorítottak minket a Tanácsköztársaság úti lakásépítkezésekből. Elnyerték továbbá az ÉMÁSZ-székház építési jogát is. — Mit tudnak a jövő évi programról? — Munkahelyteremtő szándékkal, negyvenmillió forintos üzemcsarnok építésébe kezd a Kismotor- és Gépgyár. Mivel mi építettük a gyárat annak idején, ez a munka is a miénk lesz. És versenyzőnk a szomolyai iskola építéséért. Egyelőre ennyit tudunk. A szövetkezet lakatosüzemében olyan konténereket gyártanak, amelyeket a Kőolajipari Vállalat használ kinti munkahelyein irodának, öltözőnék, szállásnak. Ez a lehetőség is véges, egy idő után beszűkül a piac. Ennek ellensúlyozására felfuttatták az úgynevezett patentíveli gyártását. A- 90 fokos ívben hajlított csöveket központifűtés-, víz- és gázvezeték-rendszereknél használják. A hajlítást újonnan beszerzett gépekkel, a központi műhelyben végzik, a darabolást, szélezést bedolgozókkal végeztetik. Mint látjuk, nehéz egy ilyen kis létszámú építőszervezet dolga is. Keményen kell hadakozniuk, hogy munkát kapjanak. A négyéves sikersorozat annál inkább is tiszteletre méltó, mert az itt dolgozók nem tartoznak a jól fizetett építőmunkások közé. Sőt! Talán az idén már el tudják érni az évi 80 ezer forintos átlagos keresetet. Ez jóval az építőipari átlag alatt van. (Van hasonló létszámú és felszereltségű építőszövetkezet, amely kisszövetkezetté alakult, és ezzel a lépésével elérte, hogy évente átlagban 140 ezer forintot tud fizetni tagjainak, alkalmazottainak.) A mezőkövesdiek egyelőre nem gondolkodnak ezen. Szakmunkásgárdájuk az alacsony _ jövedelmek ellenére is hűséges — és várja a jobb napokat, a fellendülést. Hová is mehetnének? Lévay Györgyi Anyagi ösztönzés a húsiparban Az év eddig eltelt időszakában mintegy nejgyedével—harmadával csökkent a hazai tőkehúsfogyasztás, és nehezebb értékesíteni a húskészítményeket is. Ebben a helyzetben a húsipar állami vállalatai igyekeznek még jobban érdekeltté tenni a munkahelyi közösségeket, a dolgozókat a hatékonyabb termelésben, a minőség javításában. Változatos, érdekes ösztönzőrendszert vezettek be, és ezekkel részben sikerült ellensúlyozni a kereslet csökkenéséből adódott nehézségeket. A Budapesti Húskereskedelmi Közös Vállalatnál bevezették az úgynevezett Iá- dapénzt. Korábban meglehetősen áttekinthetetlen teljesítményrendszerben dolgoztak ezt váltotta fel az új bérezési módszer. Ennek lényege: a gépkocsirakodók, a mérlegelők és az úgynevezett rárakók a szállítmányokon levő ládák száma szerint kapnak akár 20 százalékos prémiumot is, ám csak abban az esetben, ha lényegében hibátlanul dolgoznak. Amennyiben ugyanis a nyolcórás műszak alatt két ízben vétenek a szakmai előírások ellen, a műszak teljes prémiumát elvesztik, A forgalmazás fellendítésére a vállalatnál — meghatározott időpontig — havi 5000 forint célprémiumot kaphatnak adminisztratív dolgozók is, ha újabb vásárlóegységet kutatnak fel a kereskedelmi vállalat számára. Kereken ezer forint jutalmat vehetnek fel azok a szállítóbrigádok, amelyek a kocsin levő árut teljes egészében értékesítik; azaz maguk is tesznek azért, hogy a kereskedelem átvegye a most eléggé nehezen értékesíthető tételeket. A Pápai Húskombinátnál az egyéni ösztönzéstől várják a gazdaságosság javulását. A vonalakon dolgozóknak fémlapra nyomtatott számjele van, ezt az általuk feldolgozott áru a szalagon magával viszi, így az ellenőrző pontokon viszonylag köny- nyű a minősítés. A személyes nyilvántartással a kereset 10 százalékát kitevő prémium érhető el, amennyiben kedvező a teljesítmény. Ä Győr-Sopron Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál viszont arra törekednek, hogy a végtermék minőségét illetően teremtsenek általános érdekeltséget. Ezért többfelé megszüntették a kisebb részlegek önálló premizálását. Az új módszer a kollektíva tagjait arra ösztönzi, hogy legyenek tekintettel a másik dolgozó munkájára is, és ne adjanak tovább hibás darabot. A Budapesti Húsipari Vállalatnál abból indultak ki, hogy a fizikai dolgozók nem nagyon tudhatják, hogyan javíthatnák a hatékonyságot. Ezért az ehhez jól értő szellemi, illetve a fizikai dolgozók számára egységes feltételeket szabtak meg, és a premizálás is a közös teljesítést díjazza, feltételezve a jó együttműködést. A legnagyobb a jutalom akkor, ha éppen a hatékonyságot sikerül javítani — erre fordítják a lehetséges prémium 45 százalékát — a minőség „értéke” 35 százalék, a mennyiségi teljesítésé pedig 20 százalék. Az új megoldások egy része kísérleti szakaszban van, számos helyen azonban már eszerint alakulnak a havi elszámolások. (MTI) Friss kenyér, hentesáru, többféle üdítő - ezen a hétfői napon nincs gond az ellátással. Az ellátásról Tarcalon Huszonnégy üzlet választéka sem elég? Mikor elmondom a tanácson, hogy egy panaszos bejelentés alapján szeretnék tájékozódni Tárcái kereskedelmi ellátottságáról, igencsak meglepődnek. Dr. Orosz László- né vb-titkár és Kovács Sándotné igazgatási előadó mégis készségesen sorolja, hogy a körülbelül 3700 lelkes településen hány üzlet működik. Néha bele is zavarodunk a listába, mert a tsz-, az áfész- és a maszek boltok külön nyilvántartásban szerepelnek. Végül mégis összeszámolunk négy élelmiszerboltot, két húsüzletet, egy terményboltot, két italboltot, két zöldségest, két büfét, de van ruházati, háztartási, vasműszaki, és divatárubolt is. Három észpresszó, egy kisvendéglő (meleg étel is kapható) szolgálja ki a vendégeket. Két virágkereskedő mellett kisiparosok is dolgoznak Tarcalon, fodrász kettő is van, aztán pék, kádár, teherfuvarozó, autószerelő, elektronikai műszerész, cipész (de van szövetkezeti cipőjavító is), mosó-vasaló (nem vegytisztító) is. Van a községben posta (éjjel-nappali telefonnal). gyógyszertár és gázcseretelep; és ha még valaki mindig nem tudná hol elkölteni a pénzét, az beteheti a helyi takarékszövetkezetbe. Míg hallgatom a fenti adatokat, azon töprengek, hogy Miskolcon, sőt, Budapesten, jut-e 3700 emberre ennyi üzlet? Aligha. Tudom jól, semmit nem ér önmagában egy bolt, áru is kell bele, választék, hiszen hiába akarok én töltött káposztát főzni, ha épp a káposzta, vagy a hús, vagy a rizs, zsír, so, paprika, más fűszerek vagy tejfel nem kapható. Az egyik élelmiszerbolt vezetője Muhi Györgyné. Elmondja, az a legnagyobb gondjuk, hogy kicsi a raktár, alig fele a bolt alapterületének. Így mindenből keveset tárolhatnak, néha gyorsabban fogy ez-az, mint az utánpótlás érkezne. „Kenyérgondjaik” nincsenek, de nem mindig olyan friss az áru, mint szeretnék. (Tarcalon is csak a meleg kenyér számít frissnek ...) Néha hiába várják a tejfölt, és kevés a hentesáru. Végignézem a polcokat, gazdagabb a választék Miskolc némely peremkerületi boltjáénál. Mosószerek, édességek, üdítők, italok, fűszerek, konzervek, minden kapható. Egy maszek zöldséges, Békési Attiláné boltja következik. A férj az árubeszerző, az asszony árul a boltban, friss zöldsége, paprikája, paradicsoma, gyümölcse van, nem drágább az országos átlagáraknál. Debrecenből és Pestről, a Bos- nyák téri piacról szerzik az árut. A műszaki bolt zárva (hétfőn jártam Tarcalon), Kovács János pékmühelyében finom kenyér készül. Minden darabra törzsvevője van a mesternek. A kemencéből négy-öt mázsa kenyér kerül ki naponta. (Balogh Imre felvételei) de a nagy portálüvegen át is látni, hogy színes tévé, magnó, rádió, hűtőszekrény sorakozik a polcokon és a falak mellett. Kísérőm mondja is, mióta megnyílt ez a bolt, ilyen gazdag választéka nem volt. Nem nagyon értem hát. panaszosunkat. Végül is Tárcái mégiscsak egy falu, igazán nem várható, hogy egy Skála Áruház választéka legyen itt kapható. Mi hát akkor a baj? Megkeresem a község párttitkárát, Leskó Imrét is, neki mi a véleménye? — Azt hiszem, túl igényes a tarcali ember — mondja. — Meg egy kicsit igazságtalan. Most például nem lehet úgynevezett „De- cis” növényvédő szert kapni. Hiába van ötféle másik, ami ezt is pótolja, a tarca- liak azt mondják, hogy a községben nem lehet növényvédő szert kapni. — Az igazsághoz tartozik, hogy bár van elég üzlet a községben, az élelmiszer-ellátásban vannak problémák. Jó lenne egy új ABC- kisár uházat építeni, de a tokaji áfész a szálloda- és áruházépítésre lekötötte az összes pénzét, így egyhamar nem épít boltot nálunk. — A kenyeret Szerencsről kapjuk, sokszor már eleve másnapos árut szállítanak, a péksütemény meg néha olyan, hogy kő helyett dobálózni lehet vele. Hét végén a tej és tejtermék szállítása késik, de hát ezek olyan problémák, amelyeken lehet segíteni. — Ruhából, cipőből városon nagyobb a választék, de olyan sohasem lesz egy falusi boltban, hogy többféle fazonú konfekcióból, az összes méretben lehessen válogatni. Átsétálunk a pártbizottságról Kovács János maszek pékségébe. A mester már lassan nyugdíjazza magát, utánpótlás nincs, és1 így ez az emberpróbáló szakma (meg a gyönyörűen felszerelt műhely) megszűnik néhány év múlva Tarcalon. De ma még igazi házi kenyér kapható nála. Nem tudom, hogy a levélírónak, tulajdonképpen milyen kifogása volt, de rendszeresen járva a megye fal- vait, felelősséggel állíthatom, hogy községi viszonylatban — és ezt ki hangsúlyozottan vegye fegyelembe a panaszos is — egyenesen kiválónak tűnik Tárcái ellátása. És ez manapság ezen a vidéken különösen nagy szó... (szatmári)
