Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-16 / 169. szám
198S. július 16., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 A fellelhető adatok alapján idén 100 éves a Miskolci Galamb- és Kisállattenyésztő Egyesület. Ebből az alkalomból az egyesület mai tagjainál jártunk. Ruska Lajos elnök, Korom Sándor titkár, Kocsis István, Argyel Attila, Bessenyei Mihály tenyésztők példáján azonban mégsem gazdag szakmai ismereteiket adnám közre, s nem azt fejtegetném, hogy miért szereti (nem szereti?) a galamb a búzát, hanem a munka néhány mozzanatát, mindenekelőtt a motivációt, a hozzáállást szeretném érzékeltetni, elfogadtatni. S lehetőség szerint szeretnék kedvet csinálni e hobbihoz. Röptetés ... . .. Nem is egy. Leült az egész falka, miután négyórás körözés után szárnyuk elfáradt, s a szél sem segít már pihenéshez, hisz szinte nem is mozog a levegő. — Szégyelljetek magatokat! — mondja kissé szomorkásán, ám szeretettel Kocsis István, a röpszakosz- tálv vezetője. Verseny lévén, ez a négy óra nem számít túl jó eredménynek. Bár elég sok volt benne a legtöbb pontot érő, úgynevezett tűnőmagasság, .mikor is szabad szemmel már nem látni a madarakat. — Ilyenkor egy kicsit elkeseredik a tenyésztő, ám lesz még verGalambok. A béke, a szabadság jelképei. Béke? Sokan sorolják a legagresszí- vebb állatok közé. Ám a kívülálló — s a legtöbb galambász is —, inkább szelídségét tapasztalja. Szabadság? Llehetne meditálni azon, szabad-e egy ketrecben, vagy volierben tartott élőlény. (Maradjunk most csak a voliernél.) Ügy vélem, egészen addig szabad, amíg nem érzékeli annak hiányát. Ha megfelelő nagyságú volierben van lehetőségük röpködni, tollászkodnak, rakják összecsapott fészküket, nevelik utódaikat, s naponta több órát keringenek a ház körül — ez tényleg szabadság. S még csak nem is a Petőfi-féle; „ ... részünk minden nyomor, de szabadok vagyunk”. Hogy úgy mondjam, tehát jó dolguk, irigylésre méltó dolguk van a röpgalamboknak. * Röpgalamb például budapesti magasröptű keringő, ilyeneket tart Kocsis István is. A versenyidény főleg júliusra, augusztusra korlátozódik. Hogyan zajlik a verseny? Egy kijelölt napon a röptető galambászok — a verseny tisztasága érdekében két másik galambász ellenőrzésével —, kiengedi a falkát, s azoknak minél magasabban, minél több időt kell a levegőben tölteniük. A madarak indítása után már csak annyi a feladat, hogy az eget szemlélve jegyezzék a mindenkori magasságot, majd mikor az utolsó galamb is leült, pontszerűen kiértékeljék teljesítményüket. éves jubileumunk alkalmából a SZOT-székházban szeretnénk tartani egy nagyobb bemutatót. * Persze, azért akadnak, akik nem galambtenyésztésre adták a fejüket... Tóni, a páva büszkén viseli csodálatos tolikölteményét, bár csak hosszas unszolásra fordul felém, s a fotóról a mosoly is elmarad. A „most repül a kismadár” formula nem vált be, hisz egyszerre több kismadár is röpködött körülötte — többnyire papagájok —, s ezért bizonyára félrevezetve, így sértve érezte magát. De sebaj. Itt, Forrón, Bessenyei Mihály kis állatkertjében van még látnivaló bőven. Felesége mutatja őket, s közben mesél: — Az általános iskolából egy-egy órára gyakran jönnek hozzánk gyerekek megnézni az állatokat. Van nálunk ezüst-, király-, gyémántfácán, se- lyemtyúk, karolin- és mandarinrécék. páva, a legkülönbözőbb papagájok, pintyek, kanárik. Tulajdonképpen mi is galambbal kezdtük, ám mivel az „egyéb” állomány rohamosan bővült, hát eladtuk a nagyobb részét. Nehezen váltunk meg tőlük. A legnagyobb baj itt ugyanis az, hogy nagyon szeretjük az állatokat. Egy- egy példány pusztulását — főleg', ha különösen közel állt a szívünkhöz — nehezen heverjük ki. Ma reggelre megdöglött Ödönke, az egyik kacsa, nagyon sajnáltam. Volt már olyan is, amelyiket megsirattuk. Sokan úgy gondolkoznak, hogy az ál- Kedvelt fajta a Karrier . . . lat csak egy állat, nálunk időbe telik a belenyugvás . .. Az anyagiak? Szinte mindenütt azonos a vélemény. Az előző gondolathoz visszatérve itt tényleg az állatszeretetnél kezdődik a baj. Mert annyit, amennyibe kerül — s hozzátéve még a befektetett, nem kevés; mun- .. kát —, ritkán hoz ez a -tevékenység, s így megfelelő kifejezés rá a hobbi. — Ismerősöm papagájt akart tenyészteni — mesélte Bessenyei Mihálvné —. számolgatta, ha ennyit tojik évente, akkor mennyi haszon lesz rajta. Én ezen csak nevettem, s a szemébe is megmondtam, hogy így hozzá se kezdjen, mert ez vagy- vagy munka. Olyan rettenetes hasznot semmiképpen nem hoz. Ismét Ruska Lajos:— Foglalkozni valamivel, csak úgy érdemes, hogy tényleg foglalkozik vele az ember. Ez pedig rengeteg idő és rengeteg pénz. Az biztos, hogy meggazdagodni nem lehet rajta. De hasznosan és kellemesen lehet az időt tölteni. — Én mindenhonnan rohanok haza — mondja KoTóni, a páva csis István. — Tulajdonképpen rossz hobbi ez, szinte rabbá teszi az embert. Nem is akartam, hogy a gyerekeim hozzákezdjenek, de azt hiszem a szépsége, a versenyek izgalma a fiamat már megfogta — nemrég feleztük el az állományt. * Argyel Attila galambjai hetedik órája szelik a levegőt, s nem zavartatják magukat az esőtől sem. Több. mint 20 éve galambászik, 86-ban országos hatodik helyet ért el. Mutatja az okleveleket, melyeket ez idő alatt nyert. Nem számoltam, de már súlyra is tekintélyes köteg. A röpversenv eredményei mellett fajtagyőztes galambokról is tanúskodnak az emléklapok. — Ha valaki röpgalamb- bal foglalkozik — mondja —. akkor annak a szelekciót el kell végezni. Én — bár fájó szívvel —, de kiselejtezem a legszebb példányt is, ha az a levegőben nein úgy dolgozik, ahogy szükséges. A díszgalamboknál természetesen más a helyzet. — Így van — jegyzi meg Korom Sándor, az egyesület titkára. — Argyel a levegőben verhetetlen, ám kiállításon legyőzzük. Bár azért vannak szép galambjai is. * Egy ló nem bír húzni — ismerjük a régi mondást. Sok kisállattenyésztő panaszkodott: felesége nem szereti. hogy ezzel foglalatoskodik. Pedig, próbálják nem a család rovására csinálni. Ám ahol én jártam, ott ilyen ellentétekkel nem találkoztam. Az elnököt például felesége „vitte bele” a galambásza tba. H arminc vala hány éve vásárolt egy pár galambot, majd a többit már együtt vették, ezután pedig a vásárlás mellett cserélgetni is kezdtek. Sok fajtát megismertek, s így jutottak el a díszgalambtenyésztéshez (bár röpgalambok is vannak). a Magyar tyúktarka, vagy a Karrier fajtákhoz. Szeretik a tájjellegű Matyó keringöt is. A röpszakosztály vezetője pedig először az apósát ismerte meg. — Sokszor megfordultam nála tanácsot kérni galambász ügyben — mondja —. s ott hajadonko- doft a feleségem . . . * Ez a fajta állatszeretet általában a gyermekkorból merítkezik. Hogy valaki vállalkozni merjen ennyi állat tartására, azok ellátására, gondozására, ahhoz benne kell élnie, ellesni a lőrtéA Miskolci Galamb- és Kisállattenyésztők Egyesületének mintegy 60 tagja van. Mint Ruska Lajos mondta: — Az egyesület célja a kisállattenyésztők összefogása, ösztönzés célirányos tenyésztésre. A tagok közül legtöbben galambokkal foglalkoznak. Van hús-, díszes röpgalamb-szak osztályunk. Nyáron egyik legfontosabb feladata az egyesületnek a röpversenyek lebonyolítása, és gyakran szervezünk kiállításokat is. idén például ion Kocsis István eteti galambjait Ivókat, s megérezni, a velük való foglalkozás értelmét, örömét. — Nagyon meg lehet szelídíteni az állatokat — mondja Bessenyei Mihályné. — De ehhez nem elég, hogy csak odadobjuk nekik az ételt, foglalkozni is kell velük. Hozzánk nagyon sok látogató jön. Ám az állatok nem félnek, nem ugrálnak, hozzászoktak az emberhez. Volt például egy csodálatos fácánunk, a Gyuri. Sétálgatott a konyhában, s ha mi tévét néztünk, ő is leült, és nézett maga elé. Sirattam is, mikor elpusztult. Én Fuló- kércsen, erdős környezetben nevelkedtem, s nagyon szerettem a természetet. Hiába lán.vgyerek voltam, felmásztam a fára. összeszedtem, s hazahordtam mindenféle állatot. Férjem szülei pedig galambokkal és selyemhernyókkal foglalkoztak Felső- dobszán. Szóval, jól megértjük egymást. Egy-egy új állatért, vagy kiállításra a Dunántúlra is elutazunk. Cserélünk az ismerősökkel, s vérfrissítés céljából már Romániából is hoztunk madarat. Magyarországon a kis- tenyésztésnek nincs igazán becsülete, ezért is korcsosult el több fajta. Eladni csak ritkán szoktunk, mert a férjem is olyan, ha látja, hogy tetszik az állat, nem sajnálja, akár ajándékba is adja. A gyerekek, s az unoka is. mindig ott peszterkednek körülöttük. A munka? Sok. Naponta három-négy órányi elfoglaltság van velük, hét végén pedig a délelőtt folyamán együtt dolgozik a család. Nagyon kell vigyázni, hisz egy fertőzés könnyen elviheti az állományt. * Ezért fontos a szakiroda- lom sűrű tanulmányozása. Az asztalon, a polcon, esetleg a kamrában — ki hol tartózkodik a legtöbbet — sok a szakkönyv, folyóirat. Kedvelt például a Galambjaink című havilap, vagy a szintén havonta megjelenő Kistenyésztők Lapja. A rengeteg fajta megkülönböztetéséhez segítségképpen a Magyar Galambtenyésztők Szövetsége Fajtaleíró könyvet adott ki, amely ismerteti a pontos fajtajelleget, a standardot, s így könnyebb lehet a selejtezés is. * Van tehát bánat is. öröm is. Hogy melyik a több? A forrói kislenyésztö mesélte: — Az egyik szomszédunk nagyon haragszik a páváért. Ugyanis az esténként kiabálni szokott. Mindenféle dögöknek nevezte őket. Aztán illetékes helyen megkérdeztem. hogy lehet-e pávát tartani. azl mondták, hogy természetesen. Másnap ki is kértem magamnak: ne nevezze őket dögöknek, mert ezek nem dögök, s bár hét gyerekem van. olyanok ok is. mint a gyerekek. Legalábbis nekünk olyanok ... Dohos Klára
