Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-16 / 169. szám

REGÉLŐ 1988. július 16., szombat Észak- Magyarország 8 M ás tantárgyak legjobbjaival együtt ezekben a napokban Sárospata­kon pihennek, szórakoznak, s játszva tanulnak azok a pajtások, akik a Pajtás újság által rendszeresen meghirdetett társadalomkutató (lé­nyegében történelmi) egyéni pályázaton — három fordulóból állt — a leg­kiemelkedőbb eredményeket érték el. Magazinunkban ezeknek a 20—30 oldalas pályamunkáknak egy részéből mutatunk be rövid részleteket, ezzel is buzdítva további kutatómunkára az ifjú történelembarátokat. Tűzesetek az Avas alján A tűz az ember első és legjobban megbecsült barát­ja, a meleget és világossá­got adó. lakásban, majd a munkában segítőtárs, időn­ként azonban a barátból fé­lelmetes ellenséggé vált. Ké­pes volt egész falvakat, ut­casorokat, városnegyedeket porig égetni. Miskolc város történetében a tűz sokszor okozott felbe­csülhetetlen károkat, tragé­diákat. Az idegen hódítók gyakran — a katonai fegy­verek mellett — a „tűzvészt’’ is bevetették az ellenállás leküzdésére. 1241-ben a tatá­rok, 1544-ben a törökök, 1706-ban — a kurucok üldö­zésekor — a németek gyúj­tották fel a várost. Ám sok­szor még a háborús idők gyújtogatásainak pusztítását is megközelítették a béke­időben, emberi gondatlan­ságra visszavezethető tüzek. Álljon ennek igazolására az alábbi tűzesetek felsorolása: Borzalmas nyomot hagyott a város lakói emlékezetében a ma is emlegetett 1843. évi tűzvész. A tűz a Rákóczi ut­cában keletkezett, s a sze­les időben gyorsan elhara­pódzott, így óriási pusztítást végzett. 1947 épület égett le, közöttük 815 ház, 514 kam­ra, 258 ól, 291 szín, 69 pin­ce. Lángba borult a szín­ház, a Minorita templom tor­nya, és a tűz martalékává vált a város tekintélyes ré­sze a főutcától a Tetemvá­rig. az evangélikus templom­tól a Búza térig. Az elham­vadt értékeket 2—3 millió forintra becsülték. A tűz­vészben úgyszólván minden fontosabb középület leégett. 1365-ben egy újabb tűzvész 48 házat pusztított el. 1874- ben egymást követték a ki- sebb-nagyobb tűzesetek. Feb­ruár hónapban leégett a Kis Dávid-féle ház, a Korona Szálló egyik melléképülete és padlása, a gróf Andrássy-féle ház. Augusztus 18-án a Szentpéteri kapuban 4 ház, 19-én a „Szarvas" vendéglő lett a tűz martaléka. 1882- ben két egymást követő na­pon 10 ház égett porig. 1884- ben a megye nevezetessége, a száznál több munkást fog­lalkoztató gőzmalom égett le. 1886-ban aj vasúti szertár, 1889-ben 5 ház gyulladt ki. 1894-ben a Búza téren ke­letkezett tűz, mely 4 házat pusztított el. 1896-ban az úgynevezett „Sárga fürdő’’ égett le. A város vezetése a tűz okozta pusztításoknak a tűz­rendészet fejlesztésével igye­kezett elejét venni. A kiadott intézkedései egyaránt szol­gálták a tűz megelőzését, il­letve a tűz oltását. Már a XVIII. században tűzrendőri szabályokat hoz­tak, melynek betartása fe­lett nemcsak a tanács, hanem a különböző erkölcsi testü­letek is őrködtek. A XIX. század elején a „Tűzrendé­szed szabályzat” megtiltja a fából való építkezést; az épületeket már csak kőből, téglából, vagy vályogból le­hetett építeni. Kötelezővé tette, hogy a tűzfalat és a ké­ményt kőből, vagy téglából építsék meg. Elrendelte a ké­mények tisztántartását, s az időnkénti kéményseprést. Miskolc város tűzvédelmé­ben meghatározó jelentősé­gű volt a XIX. század, ezen belül az 1873-as év, az ön­kéntes tűzoltóegylet megala­kulása. Az ezt megelőző idő­szak tűzvédelmére az erő­források elaprózódása, a mentésben a szervezetlenség volt a jellemző. Az egylet tevékenysége biztosította a tervszerű tűzmegelöző mun­kát, a szervezettebb, szak­szerűbb mentést. Ennek is köszönhető, hogy a város életében az 1843. évi tűz­esethez Hasonló katasztrófa már nem következett be. Tisza Tamás 8. oszt. Miskolc, 2. Sz. Általános Iskola Címer: ekevassal és csoroszlyával A településeket a letele­pedett nép századokon át tartó munkája alakítja ki. Nincsenek egyforma falvak vagy városok, mindegyiknek egyéni arculata van. Minden falunak megvan a maga sajátos történelmi fejlődése. Községünk. Felsőzsolca határában már több ezer évvel ezelőtt megtelepedett az ember. Ezt bizonyítja egy több, mint 4 ezer éves- régészeti lelet, ugyanis kb. az időszámításunk előtti harmadik évezred második feléből bütykös díszítésű agyagedény került elő a Sa­jó közelében levő homokbá­nyából. Avarkori leleteket is őriz a Herman Ottó Múze­um gyűjteménye. A honfog­lalás idején szláv nép lakta Felsőzsolcát. A falu elég népes helység volt, 1332-ben például na­gyobb község volt Miskolc- nál, ami kitűnik a pápai ti- zedlajstrom megnevezései­ből. A törökök Felsőzsolcát is felégették, majd a község új urai, főleg magyar nyel­vű családokat telepítettek ide, ezt mutatja például 1577-ből az Országos Levél­tárban megőrzött tizedjegy- zéke, amely felsorolja a Fel- sőzsolcán gabonatermésükből disznót fizető jobbágyok ne­veit. Íme a családnevek: a bíró Nagy Imre, rajta kívül még hat Nagy nevű, 3 Csé- pány, 2 Budai, 2 Kosaras, 2 Vas, 3 Borsos, 1-1 Divéki, Kerék,jártó, Bartos, Gombos, Bakái, Szaniszló, Markos, Katona. Gál. Bodnár. Arnóti. Bárányos, Izsó, Dobos, Cse­repes, Kutas, Szántó, Köves- di, Szabó, Patóca, Barna. A Rákóczi-szabadságharc alatt ismét lakatlan lett a falu. A szatmári béke után az egykori Rákóczi-birtokot a Szirmai és a Dőli család kapta meg, akik az elmene­kült lakosság helyére szin­tén telepeseket, majd a Kárpátaljáról szláv nyelvű családokat telepítettek le. A 'XIX. században a la­kosság főleg földműveléssel foglalkozott. Erre utal a községnek 1817-ből való pe­csétje is, melynek közepén ekevas és csoroszlya látha­tó. Nagy Gabriella 8. oszt. Felsőzsolca, 1. Sz. Általános Iskola Miskok és a íerraiiaiom 1848 tavaszán a forrada­lom lángja borította el Euró­pát. Miskolc lakossága márci­us 17-én értesült a bécsi és pesti eseményekről. A város haladó nézetű polgárai már­cius 20-án határozatot fogad­tak el a városi nemzetőrség megalakításáról. Május 19-én a városban követválasztás volt. Miskolc országgyűlési képviselői Szemere Bertalan és Palóczy László lettek. Az áprilisban megalakult első független magyar minisztéri­umban Szemere belügymi­niszter lett. A város 700 nemzetőrt és egy külön di- ákszázadoí állított a kormány rendelkezésére és a haza vé­delmére. A szabadságharc későbbi történetében Miskolc az észak-magyarországi esemé­nyek fontos központja volt. Ferenc József trónra kerülé­se utón megkezdődött a csá­szári csapatok általános tá­madása. 1848. december 6-án a galíciai Dukla felől gróf Schlik Ferenc altábornagy 8400 katonából álló hadtesté­vel és 27 löveggel átkelt a Kárpátokon. A vele szem­ben álló, Pulszky Sándor al­ezredes parancsnoksága alatt lévő, kb. 9000 főt számláló hadtest túlnyomórészt csak gyengén fölszerelt nemzet­őrökből állt. A Kassa ellen vonuló Schliket, Pulszky de­cember 11 -én Budamérnél próbálta feltartóztatni, de a csata súlyos vereséggel vég­ződött. A szétvert had Pul- szkyval és Irányi Dániel kor­mánybiztossal december 13- án egészen Miskolcig me­nekült. December 16-án Sze­mere Bertalan Észak-Ma­gyarország teljhatalmú kor­mánybiztosa is Miskolcra tette át székhelyét. A vere­ség következtében Mészáros Lázár hadügyminiszter állta hadtest élére. December 125-én Schlik megindult Kassáról, hogy Windisch-Graetz parancsára. Pest felé vonuljon és ott ve--> le egyesüljön. December 27-én már Miskolc felé közeledett. Mészáros Szikszónál foglalt állási, de 28-án jelentéktelen harcok után a Sajó mögé húzódott. Ezek után Schlik sem erőszakolta útja folyta­táséi és visszatért Kassára Mészáros a Honvédelmi Bi­zottmány parancsára Schlik után indult, de a január 14- i kassai csatában súlyos vereséget szenvedett, s kény­telen volt visszavonulni Mis­kolcra. ifjabb csere történt a hndvezéri poszton. Mészá­ros helyére egy fiatal ezre­des, Klapka György került. Klapka Tokajon rendezte be főhadiszállását, és onnan irá­nyította a Miskolc-Tokaj vo­nalon lévő mintegy 5000— 7000 embert. Szemere nem helyeselte Klapka cselekede­tét, és ezt január 15-i levelé­ben meg is írta: ..Azt tartja a Honvédelmi Bizottmány: csata nélkül Miskolcot fel nem adni. Afet tartom én: oka, mert Abaúj, Torna, Gö- mör, Borsod, Heves elveszett. E megyék jelenlegi kútforrá- saink 1 4-ét teszik”. A ké­sőbb történtek Szemerét iga­zolták. Január 25-én Miskol­cot a Schlik támogatására küldött 4500 főből álló Schulzig hadosztály egyik dandára szállta meg, Krie­gern és Parrot tábornok ve­zetésével. Január 29-én Dembinski Henryk került a tiszai had­sereg élére. Guyon Richard h; dtesíének uranviszkói át­törése után a Kassán állo­másozó Schlik-hadtesl ve­Klapka és Komárom 1849. április 26-án Komá­rom felszabadítását Damja­nich és Klapka seregei fe­jezték be. A június 2-i ko­máromi csatában a hadi tu­dósítók szerint Klapka az ellenség „közepét s jobb- szárnyát egy jól irányzott huszárvágással elvágta, s így az ellenség minden he­lyen megíütamíttatott”. A fé­nyes győzelmek, a vitézség és elszántság ellenére még­is bekövetkezett Haynau döntő győzelme Temesvár­nál. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. A hadsereg ki- sebb-nagyobb csoportokban fejvesztve menekült. Ara­don összeült a haditanács és a kilátástalan katonai hely­zet miatt a fegyverletétel mellett döntött. A szomorú aktusra augusztus 13-án Vi­lágos határában került sor. Világos után még jelentős erők maradtak fegyverben, akiket Bem megpróbált egy­ségbe kovácsolni. Kossuth emigrálása után azonban politikai irányítás nélkül maradt a katonai vezetés, és így értelmetlenné vált az el­lenállás. Egymás után tették le a fegyvert a fegyveres csoportok. A megadás min­den esetben feltétel nélkül ment végbe. Kivételt csupán Pétervárad és Komárom vá­ra jelentett. A császári had­vezetésnek különösen Komá­rommal gyűlt meg a baja. A komáromi őrség felett Klapka volt a parancsnok. Kisebb sikeres akciók után augusztus 3-án nagy erejű támadást indított, melynek során szétzúzta a császáriak ostromzárát. Majd megszáll­ta Győrt, melynek hatásá­ra Székesfehérvárott népfel­kelés tört ki. Sikerült öt új honvédzászlóaljat szerveznie és a várőrség létszámát 20 000 fülé emelni. Csodálat­tal kell adóznunk küzdeni akarásának, még akkor is, ha mindez már túl későn történt. Rövidesen jelentős erejű császári seregek vették ostromzár alá a várat. Klap­ka egy hónapig tartó alku­dozás során megpróbált po­litikai feltételeket is szab­ni, ezeket azonban az udvar elutasította. Elérte viszont, hogy a vár őrsége közke­gyelemben részesüljön, és amnesztiával az országban maradhasson. Október 4-én a vártoronyról lekerült a magyar zászló. A vár kato­nái szétszéledtek, a szabad­ságharc egyik legjelentősebb vezére pedig emigrációba kényszerült. Harcli Balázs 8. oszt. Miskolc. 15. Sz. Általános Iskola Város - tizenhat prókátorral Nagy átalakulás kezdődött el Miskolc életében a múlt század második felében, a kapitalista fejlődés időszaká­ban, Míg korábban csak az 1760 körül épített üveghuták működtek a környéken, il­letve Fazola Henrik által 1770-ben alapított vasolvasz­tó jelentette Miskolc ipa­rát, 1868-ban megkezdték az új Vasgyár építését Miskolc és Diósgyőr között, 1870-ben már működni kezdett a nagyolvasztó, egy évvel ké­sőbb pedig a hengermű. 1879-ben már a martinacél- mü működött Diósgyőrben, 1881-től Bessemer-acélt is gyártottak. Mind nagyobb ütemben bontakozik ki a di­ósgyőri gyárak fejlődése. Az újabb bükki üveggyártó üze­met a XIX. század elején Répáshutára, majd onnan Gyertyán völgy be telepítet­ték. Amikor ráfizetésessé vált, az üveggyártás átköl­tözött Sajószentpéterre, ahol a szénbányászat elegendő energiát biztosított. Minden ember szeretett volna mun­kához jutni, és így legtöb­ben az iparban helyezkedtek el. Sokan beköltöztek a vá­rosba. A lakossága negyven év alatt csaknem a kétsze­resére nőtt. 1850-ben 16 435, 1857-ben 17 472, 1869-ben 21 535, 1880-ban 24 319, 1890- ben 30 408 fő. Miskolcon a tőke a görö­gök kezében összpontosult. Kolóniájuk legnagyobb ki­terjedését a századfordulón érte el. A bor, a gyarmat­áru, és ipari cikkek forgal­mazása óriási jövedelmeket hozott, de pénzüket és kap­csolataikat kizárólag a ke­reskedelemben kamatoztat­ták. A kézműipar nagy fel­lendülését mutatja, hogy a XIX. század elején majd minden céh újjáalakult. Szabályzataikban gondosan körülírták a mestermű készí­tését. Jelentősen fejlődött a bortermeléssel összefüggő bodnár-, a kádármesterség és a népi fazekasság .egyik ága, a kulacsos céh. Zöld­mázas, egyiccés kulacsaikból csak Budára és Kassára szál­lítottak 10 ezer darabot évente. A legelterjedtebb iparág a csizmadiáké, akik már létszámzárlatot kértek a tanácstól, mert a céhben 412 mester dolgozott. Érdekes fényt vet a XIX. század elején, hogy akkor Miskolc megygi székhelyén összesen 3 orvos, 2 sebész, (a foghúzást és az érvágást a borbélyok látták el) és csak egyetlen patikus működött, de a pörlekedésre 16 próká­tor állt az ügyfelek rendel­kezésére. Furái Lilla Miskolc, Hunyadi Mátyás Általános Iskola II garadnal görög katolikus templom Á jelenleg is álló templom 1808-ban épült. Október 1-jén lett felszentelve és át­adva — „Mária ollalmá’-nak (oroszul = pokrova) a nap­ján. Október első vasárnapja azóta is a templombúcsú napja. A templom neoba­rokk stílusban épült. Tudjuk, szélybe került, de kicsúszott a köré vont gyűrűből. Ehhez a magyar hadvezetés hibá; is hozzásegítették. Dembin­ski Tokajból elindult Mis­kolc felé, hogy Schlik útját nyugatra elvágja. Klapka a Kassáról elmenekült Schlik utóvédként hátrahagyott csa­patait megverte, de Schlik további üldözésére nem in­dulhatott. mert február 11- én Dembinski visszarendelte Miskolcra. Február 12-én Görgey is Miskolc környékére érkezett, így Dembinski közel 30 000 katonából álló seregéi Miskolc-Eger-Tiszafüred ha­tárában vonta össze. Görgey és Dembinski január 12-én Miskolcon találkoztak elő­ször, de már ezen a megbe­szélésen is vita robbant ki közöttük, mely későbbi kap­csolatukra is hatással, volt. Dembinski február 13-án Klapka hadtestét hátrahagy­va kivonult Miskolcról, és Schlik üldözésére indult. Március 3-án a várost a csá­szári Remberg György fog­lalta el. de március 3-án is­mét magyar zászló lengett a város lelett. Lázár Zoltán S. oszt. Miskolc, 15. sz. Általános Iskola hogy a barokk a reformáció után terjedt el. Célja: a hí­vek visszahódítása a katoli­kus valláshoz. Ezért jellemző­je a díszítettség, a gyönyör­ködtetés. Mindezt a temp­lom falának díszítő festése is bizonyítja. Gyönyörű iko- nosztazionja (képfala) van. Ez is neobarokk stílusban készült. Áttört falú, szellős faragványokkal díszített! és egy időben keletkezett a temp­lommal. Ez a képállvány ma a község egyetlen hiva­talosan számontartott műem­léke. A következő képekből áll: az alsó sorban található a négy alapkép, ami Szent Miklóst, Istenszülő Szűz Má­riát, Krisztust és az Oltal­mazó Mária alakját ábrázol­ja. A második képsor köze­pén az „'Utolsó vacsora” ké­pe van. Tőle jobbra és bal­ra helyezkedik el a tizenkét apostol képe’. A harmadik képsor közepén nagyméretű képen az ..Ítélő Krisztus” (Pantokrálor) látható. Tőle jobbra és balra arányos el­rendezésben: Mózes, Áron, valamint a nagy próféták ké­pe látható. A képállvány legtetején pedig a keresztre feszített Krisztus áll. A parókus elmondása sze­rint. aki 1980-ban renovál- tatta a templom belsejét és ikonosztázionját, a képáll­vány még értékesebb lenne, ha Mária és Jézus ünnepei­nek képei is szerepelnének rajta, mert akkor nem cson­ka, hanem teljes ikonosztá- zion lenne. A templom jellemzője még a díszítő falfestés. A temp­lomnak 3 harangja van. Mindegyiken felirat találha­tó. Sajnos, a feliratokat már nehéz elolvasni, ami nem is csoda, hiszen már 180 év telt el az építés óta. A tor­nyot 1815 után építették a templomhoz. II. Sándor cár ebben az évben utazott Bécsbe, hogy ott találkozzon a porosz királlyal és az oszt­rák császárral. E találkozás célja: Szent Szövetség létre­hozása a forradalmasodé Eu­rópa ellen. Átutazóban egyik nap ezenl a parókián ebé­delt a cár, s elbeszélgetett az akkori parókussal, s fel­ajánlott 100 holland aranyat a templom tornyának építé­sére. Ebből emelték a tor­nyot 1815 után a templom­hoz. Volt olyan feltételezés is, hogy ezt a felajánlást I. Miklós tette 1849-ben, ami­kor Magyarországra utazott, hogy segítséget ígérjen és adjon Ferenc József császár­nak a magyar szabadságharc leveréséhez. Ez a feltevés azonban nem igaz, mert Ga- radna pecsétjén 1839-ben már ott van a templomto­rony is. Ebből következik, hogy a templomtorony 1849 előtt jóval állt, a 100 hol­land forintot pedig nem 1. Miklós cár, hanem II. Sán­dor cár ajánlotta fel. Azt is sikerült kiderítenem, hogy ekkor (1815) H. Sándor cár a forrói „Kakas Csárdá”-ban szállt meg. Ezt pedig a for­rói „Abaúji Múzeunv'-ban hallottam, amikor múzeum­látogatáson vettem részt. Szarka Gergely 7. oszt. Novajidrány, Körzeti Általános Iskola

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom