Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-16 / 169. szám

1988. július 16., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7

Az Észak-Magyarország honismereti és néprajzi magazinja Szerkeszti: Hajdú Imre

Jeles napok

„Az olyan napot, melyhez évszázadok óta állandósult hiedelem vagy szokás fűződik, jeles napnak nevezik.”

Napjainkban már a falun élő embernek is csak a községen átvonuló kombájnok látványa juttatja eszébe: újra itt van az egykor legfontosabbnak tartott, legnagyobb féltéssel végzett, legtöbb embert megmozgató mezőgazdasági munka, az aratás ide- je. Mára már maga a művelet csupán egy a mezőgazdasági feladatok sorában, s bár fontosságából semmit sem veszített, maga a művelet (amellett, hogy időtartamában lényegesen lerövidüli) leredukálódott. jobbára egy műszakiakból álló kis csapat és az általuk irányitott, üzemeltetett gépi technika, a régiektől merőben eltérő küzdelmére.

Régen megkülönböztettünk sarlós és kaszás aratást. Az előbbi női munka volt, nagyon lassan haladt, mivel egyszerre csak egy- egy maroknyi búzacsomót lehetett levágni. Ezekből az összegyűjtött csomókból kötötték a kévéket.

A sarlót a XVI. századtól kezdődően fokozatosan kiszorította a kasza. A kaszával kezdetben úgy arattak, mintha füvet kaszálnának, rendre vágták a búzát, az ledőlt a földre, majd csomókba hordták, mint a szénát. Később a búzát rávágták a ,még álló gabonára. A kaszás min- dia férfi volt, aki után haladt a maroks zedö, legtöbbször az asszonya, vagy a lánya, aki az „állóra dőlt” búzát sarlóval marokra szedte. Innen a nevük: marokszedök. A maAratás

rokra szedett gabonát legtöbbször szalmakötéllel kévékbe kötötték, s a kévéket behordásig keresztekbe rakták.

Az aratás kezdetének két jeles napja van hazánkban: az egyik .június 29-e, Péter-Pál napja, a másik július 2-a, Sarlós Boldog- asszony napja. ,Mivel sorozatunkban Péter-Pál napjáról korábban már irtunk, ezúttal Sarlós Boldogasz- szony napjához fűződő szokásokat elevenítjük fel. A nap Mária névnapja, jelzőjét éppen az aratásról kapta, mivel — mint utaltam rá — régen a sarlós aratás dívott, s ez női munka volt. Régen, ha ezen a napon az eső akadályozta a betakarítás megkezdését, akkor is. legalábbis jelképesen megkezdték a munkát, s egy rendet levágtak.

Olvasom Bálint Sándornál, hogy például Tápió- györgyén e napon háromszor beledobták a kaszákat az aratandó búzába, hogy a munka jól haladjon.

A bátyaiak, amikor aratáskor az első keresztet meglátták a mezőn, keresztet vetettek, kalapot emeltek, sőt le is térdepeltek, s ezt mondták: Jézus segíts, itt az újkenyér. Sokfelé az aratás ideje alatt a férfiak még a .házasélettől is tartózkodtak. A kálvinista Ormánságban minden férfi tiszta fehér ingben, gatyában fogott az aratás, cséplés műveletéhez.

Sok helyen az aratás első napján nem dolgoztak az asszonyok, hitük szerint

a termést óvta ez a tila■» lom. A már említett Bálint Sándor írja. hogy Hercegszántón mesélték neki: valaki vakmerőségből Sarlós Boldogasszony napján akart aratni. Sarlóját azonban a búza helyett forgószélbe vágta, s a szél megfordította a sarlót, megsebesítve az ünneprontót.

Érdekes a tárnokiak XVIII. századi arató szokása. Ebben a dunántúli faluban minden jobbágy egy köteg gabonát adott a templomnak, hogy cserébe harangozzák el az égi háborút.

Az aratás nehéz munkájának befejezésekor az aratók koszorút fontak a búzakalászokból. s ezzel vonultak a földesúr vagy a gazda házához.

„Elvégeztük az aratást, készülj gazda, jó áldomást! Gazda sszonyunk, jó vacsorát! Adjon' isten

jóéjszakát." — szólt a rigmus, s a fáradságos heteket mulatság, aratóbál zárta.

Emlékmű — új tartalommal

A Regélő legutóbbi jelentkezésekor az eltűnt szobrok kapcsán írtam a szikszói Turul emlékműről is, amelyet 1931 októberében az egykori 34-es . gyalogezred bakái emeltek elesett bajtársaik emlékére. A Turul, Ligeti Miklós szobrászművész alkotása a „történelem viharaiban” odaveszett, hosszú ideje már csak a tíz méter- né( magasabb haraszti köböl faragott emlékoszlop áll ott árván a szikszói hegyen.

Most, amikor a Hazafias Népfront égisze alatt országszerte afféle mozgalom indult. hogy jel hirdesse a második világháború magyar áldozatainak emlékét, a népfront megyei bizottsága is arra az elhatározásra jutott (elképzelését egyeztetve pártós állami szervekkel): a második világháborúban áldozatul esett borsodiak, abaújiak, zempléniek emlékének megyei emlékművet állíttat. Ennek részleteiről beszélgettem minap Zödi Imrével, a Hazafias Népfront megyei bizottsága titkárával.

— Ügy véljük, erre a célra a szikszói dombon csonkán maradt emlékmű lenne a legalkalmasabb. Erről már korábban konzultáltunk a Szikszói Nagyközségi Tanács, és az ottani párt- és tömegszervezetek vezetőivel, akik elképzelésünket támogatják. Az emlékmű tervét a közelmúltban a megyei párt-végrehajtóbizottság ülésén is ismertettem, s tervünk a bizottság tagjainak egyetértésével találkozott. Hogy milyen formában és felirattal készül el ez a mementó. azt

majd az erre megbízást kapó építésszel, képzőművésszel folytatott konzultációk után döntenünk el. Maga a jel-állítás a Hazafias Népfront megyei bizottságának kezdeményezése, amelyhez természetesen várjuk a lakosság anyagi támogatását. Ezzel kapcsolatban várhatóan augusztusban az Észak-Magyar- országon keresztül felhívással fordulunk a megye lakosságához. Ugyanis a második világháború magyar áldozatainak emlékműve zömében magánszemélyek adakozásaiból készülne el. A felajánlott összegeket majd csekkszámlán lehet befizetni, augusztusban ennek módjáról is tájékoztatást adunk. Elképzeléseink szerint 1989- ben szeretnénk felavatni az emlékművet.

Muhi-puszta

Történelmi, irodalmi, régészeti emlékek (2.)

Közeledik a muhi csata *50. évfordulója. Ebből az alkalomból 4z 'önöd—Muhi Lorántfíy Zsuzsanna Honismereti Kör felhívást tett közzé Muhi-emlékhely létrehozására. Az előkészületi munkálatokkal foglalkozó bizottság megalakult, az elképzelések egyeztetése megkezdődött. Az alábbiakban Ágoston Istvánnak, a honismereti kör elnökének a Muhi- puszta történelmi, irodalmi, régészeti emlékeivel foglalkozó írásából közlünk részleteket.

Mit rejtegetett ,.Mohy” földje?

Geológiailag a Muhi-puszta a Sajónak ..törmelékkúppá kiszélesedő terrasza". Találtak itt az újabb kökor- (neolit)-ból, a rézkorból, a , vaskorból, bronzkorból és népvándorlás korából leleteket. Urnatemetőre bukkantak. Hun—avar kori anyagban is bővelkedik ez a vidék. Az itt végzett ásatások és kikerült anyagnak a feldolgozása és népszerű publikálása bizonyára nagy érdeklődésre tartana számot.

A középkori emlékanyag kutatásaiban a Duna—Tisza közén úttörő munkál végzett Papp László, Szabó Kálmán, Debrecen vidékén Zoltay Lajos, Dunántúlon Csalog József, Szeged vidékén Bálint Alajos. Ebbe a folyamatba kapcsolódott be a miskolci múzeum lelkes igazgatója. Leszih Andor a szuhogy—csorbakői és Mu- hi-pusztán végzett ásatásaival. De ott álltak mellette támogatásukkal Megay Géza és Domanovszky György is.

A cél az volt, hogy kiássa Mohi középkori város emlékeit. Egyrészt a középkori település és házépítés tanulmányozása végett, másrészt az 1241. évi tatárjárás kora emlékeinek összegyűjtése végett. Ezt az 1941-ben tervbe’ vett 700 éves évforduló, és az erre az alkalomra megrendezésre kerülő kiállítás indokolta.

Az ásatásról a Régészeti Füzetek 1959. évi különkiadásában összeállított tanulmányból tájékozódhatunk, mely Eri István és Bálint Alajos munkája. Címe: Muhi elpusztult középkori falu tárgyi emlékei. Belőle megtudjuk, hogy Leszih Andor 1934-ben, 1936-ban, 1937- ben és 1941-ben 2688 pengő ráfordítással végezte a feltárást. Ennek egy részét a

megye, másik részét a múzeum biztosította.

1. A munka megkezdéséről dr. Keményffy Béla ónodi állatorvos, ki híve és fáradhatatlan támogatója volt az ügynek — a Régészeti Füzetek egyik példányába, széljegyzetként 1959. október 12-én ezt az érdekes bejegyzést tette: „1923, 24-ben derékig érő gazban, műveletlen területen találtam meg kb. 30—50 cm magas temp- lom-alapfalat, összefüggően keletre nézőén. Ennek helyére vezettem később Leszih Andort és Megay Gézát az ásatások megindulásakor...” A dr. Keményffy által' megmutatott templomfalmarad- ványoknak nagy részét ekkorra már elhordták a lakosok.

Az 1934. októberében megindult ásatáskor főleg sírokat tártak fel, teljes csontvázakat emeltek ki. A felszíntől 150 centiméterre 30— 50 cm-es rétegben sok fehér kis emberi csontok, igen meszes állapotban találtattak.

Az 1936. évi ásatás anyagából érdekesek a házma- rndványok. a szkila urna. emberi csontok, ezüst pénzek Zsigmond. Miksa, Károly Róbert, V. László korából.

1937-ben sok kályhaszem, csempetöredék, sok pénzdarab, cölöpsorral határolt helyiségek váltak láthatóvá, melyeknek padlószintje a felszíntől 3—4 méterre volt. Előkerültek hullámvonalas díszítésű Árpád-kori fazekak töredékei, sőt cserépbogrács is. Az anyag azonban XV—XVI. századi lelettel keverve volt.

1941-ben megállapították, hogy igen jelentős magasságú és épségű épületek és alapjaik rejtőznek a föld alatt. Közben zabla, kengyel, sarkantyú, balta, nyílhegy

és egyéb tárgyakat gyűjtöttek össze.

Az ásatás sajnos csak egyes részekre és úgynevezett gödrökre terjedt ki. Nem volt átfogó és így nem is adhat ilyen képet. Az a háromezer tárgy azonban. ami előkerült a földből, sok tekintetben gazdagította ismereteinket.

II. Leszih Andor ásatásaival az ELTE tudósai is foglalkoznak. Michnai Attila szakdolgozatban ismertette az anyagot és témák szerint közli a Commucationes Ar- chaelogiae Hungáriáé 1982. számában. Középkori tárgyak a régi Muhiról címmel. Az érdekesebb darabokat külön is megemlíti.

Michnai egyik legérdekesebb darabnak tart egy pápai ólombullát. „A pápai pecsétnek ez a fajtája a XII. századtól alakult ki. Az egyik oldalon Szent Pál és Szent Péter fejei láthatók, neveik rövidítésével, ... a másik oldalon a kibocsátó pápa neve és rendszáma szerepel. ... a mi bullánkon látható GRE betűkről GRE- GORIUS-ra, azaz Gergelyre gondolunk, mint kibocsátóra ... Magyarországon pápai bullát eddig csak közö- letlen ásatásból ismerünk.”

Másik érdekesség egy nagyon korai és még egy kialakulóban levő formát mutató fedőtöredék. A fedők kialakulásának egy korai szakaszából való.

Kiemelkedő érdekességü- nek tartja Michnai azt a

kályhacsempe-töredéket, amely egyezik a budai királyi palotában 1454—1457 között felállított ún. „lovag- alakos” csempével.

*

íme néhány — csupán ízelítő abból — mit is rejteget ,Mohy földje. .Leszih Andor nem tekintette ásatásait befejezettnek. Bizonyára még sok érdekességet takarnak e környéken a göröngyök. Csak jel kellene hozni, fi ár, hogy Leszih múzeumigazgató munkájának nem akadt folytatója.

— Szaladj csak hallgasd meg. mit dobolnak! — parancsolt rám nagyanyám, amikor a kántorlakás felöl felhangzott falunk kis- bírójának dobszava. Néha bizony későn érkeztem a „közhírré tétetikre”, már éppen ledobolta a mondandóját a községi legkisebb, de még hatalom, s mert újra csak a tanács által kijelölt helyeken volt hajlandó elismételni az aznapi „újságot”, kénytelen voltam leballagni vele a következő hirdető- helyre, a Sütőék házához. Itt már az elejétől a végéig jól hallottam, hogy — közhírré tétetik! A községi tanács értesíti a lakosságot ... Emlékszem, legtöbbször a beadás, az adófizetés idejét, módját dobolta, meg hogy. ha valaki elmarad a teljesítési kötelezettségével. akkor ez és ez a szankció. Persze hallottam kutyaoltásról, színielöadásról, baromfivészről és még sok másról is közleményt. ám összességében bennem az ötvenes évek kisbirója nem jó emlékeket ébreszt. A régebbiek mesélik, a kisbíró dobolta ki a summás szerződések helyét, idejét, a leszerződés módját is. Ez a felvétel az én falumhoz nem messze, Szentistvánon készült 1929 tél végén, vagy kora tavaszán. Gönyei Sándor talán éppen azt a pillanatot örökítette meg, amikor a kisbiró azt dobolta: summásnak lehet jelentkezni hat hónapra Bicskére, vagy Baranyába, Szepesgörgőre. vagy Zsujtára. Miként az ötvenes éveknek a beadás, a ’20-as, 30-as éveknek ez volt a központi kidobolni valója.