Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-16 / 169. szám

1988. július 16., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Többet, jobbat, gazdaságosabban

Nyolcvanegymillió dollár tőkés exportból

Bizonyára sokakhoz eljutott a hír, miszerint Huszár Andor, a Tiszai Vegyi Kombinát állami díjas vezér- igazgatója néhány hónappal ezelőtt betegsége miatt nyugdíjaztatását kérte. A megüresedett igazgatói szék azóta is betöltetlen. Am, az élet, a munka nem állhat meg, dolgozni, termelni kell. Ezt teszi a hatezer fős nagyvállalat kollektívája is, amely az első fél évben a tőle megszokott sikereket ért el a gazdálkodásban. Az éves terv időarányos teljesítéséről kérdeztük Pálfi Sándor közgazdasági főosztályvezetőt.

— A TVK-ban hosszú évek

óta gyakorlattá vált, hogy esztendőről esztendőre nagyobb követelményeket támasztanak önmaguk elé. Az idén hogyan alakult a TVK gazdasági pozíciója? — tudakoltuk a főosztályvezetőtől.

— Korántsem szóvirág, amikor azt mondjuk, hogy minden évben magasabbra kerül a mérce a vállalati gazdálkodásban — mondja egyetértőén Pálfi Sándor. — De hát, ma eredményeket csak úgy tudunk felmutatni, ha szüntelenül fokozzuk a teljesítményt, ha növeljük a gazdaságos termelést, ha többet exportálunk, ha nyereségesen gazdálkodunk.

— És nyereségesen gazdálkodnak?

— Minden bizonnyal, hiszen az első fél év eredményei jobbak a tervezettnél. Néhány példa: a vállalat bruttó termelési értéke várhatóan meghaladja a 12 milliárd forintot, amely 560 millióval több a tervezettnél, a múlt év azonos időszakához képest pedig 22,5 százalékkal magasabb.

— A termelés még nem minden, manapság az export, ezen belül is elsősorban a tőkés kivitel volumene és gazdaságossága a meghatározó. Milyenek jelenleg a TVK piaci pozíciói?

— Egyértelműen jók. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy több termékünk iránt rendkívül megnőtt a kereslet, ráadásul számunkra kedvezően alakulnak az árak is. Ha azt vesz- szük alapul, hogy 1986-ban 85 millió dollár értékű terméket adtunk el a nyugati piacokon, s ez tavaly 120 millió dollár fölé emelkedett, az idei első fél év 81,2 millió dolláros export teljesítménye rendkívül nagy sikernek számít.

— A terméklista élén a lineáris polietilén áll.

— Valóban, a várokozásnak megfelelően alakult a termelése és eladása. Az év első hat hónapjában a 82 100 tonnás termelésből 61 000 tonnát értékesítettünk nem rubelelszámolású relációban, szemben a múlt év hasonló időszakában előállított 61 000 tonnával és a nem egészen 49 000 tonnás kivitellel.

— A termelés növekedését a világpiaci árak emelkedése is követte?

— Az új polietilén-típust egyre jobban megkedvelik a feldolgozók és a fogyasztók, ugyanis olyan termékről van szó, amely korszerű, sokoldalúan felhasználható. Ez kifejezésre jut az exportárakban is. Elegendő megemlíteni, hógy a múlt év első felében egy tonna lineáris polietilénért általában 500 dollárt fizettek, ezzel szemben 1988-ban kilencszáz dollárt is meghaladta a szóban forgó termék ára.

— A vállalatok számára létkérdés a nem rubelelszámolású kivitel alakulása.

— Mi is minden erőnkkel azon vagyunk, hogy növeljük a tőkés értékesítést. Mint már említettem, a nem rubelelszámolású kivitelünk az idén messze felülmúlja az eddigi teljesítést. Ennek köszönhetően a tőkés export aránya — a kombinát össz- árutermelésén belül — meghaladja a 30 százalékot. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy az exportnövekedés, valamint a kivitel gazdaságossága a vállalat nyereségét is rendkívül kedvezően befolyásolja.

— Manapság sokat vitatott kérdés, miként alakulnak az árak. A TVK-t bizonyos vállalatok részéről olyan szemrehányás éri, hogy nincs tekintettel a felhasználók érdekeire.

— Mondjuk ki kereken, a tejiparról van szó. Érthetetlen számunkra, miért hábo- rognak. Az igazság kedvéért hadd mondjam el: a műanyag késztermékek árát ez év január elsején központi utasításra átlagosan hat százalékkal kellett csökkenteni: jelenleg a termelői árindex a műanyag késztermékek esetében 102,5 százalék, ezen belül a tejsíkfóliáé 96,5 százalék. Ebből kiderül, hogy a kombinát által végrehajtott legutóbbi áremelés korántsem olyan mértékű, mint ahogyan azt rebesgetik. Megmondom őszintén, nekünk az lenne a kifizetődő, ha nem gyártanánk tejsík- fóliát. Hogy miért? A dolog egyszerű, ráfizetünk a boltra. Annak a polietilén típusnak a tonnáját, amelyből a tejsíkfólia is készül, több mint hatvanezer forintért vásároljuk a külföldi piacon. Ha ugyanezt a terméket idehaza értékesítjük, csaknem ötven százalékkal kevesebbet kapunk érte. Persze, ez a tejipart nem érdekli, ez a mi gondunk.

— Hallani, hogy októbertől emelkedik a festékek ára.

— A festékipari termékek alapanyagának döntő részét tőkés importból szerezzük be, ezeknek az ára pedig évről évre emelkedik: legutóbb 10 százalékos árnövekedés következett be. A piac kényszere * tehát bennünket is sújt, ezért döntöttünk úgy, hogy a festékek árát 7,9 százalékkal emeljük. Tekintettel voltunk azonban arra, hogy a lakossági felhasználás döntő része a nyárra és a kora őszi időszakra esik. Ezért a festékek árának emelését lényegében a negyedik negyedévtől tervezzük.

L. L.

Aratás -1988 nyarán

Őszi búza, édeskömény...

Fotó: Fojtón László

„Teljes gőzzel előre!” Lehetne ez is a jelszava megyénk arató embereinek. A határban ugyanis akkora a mizéria, hogy talán legjobb volna hasonlítani egy hadművelethez.

Régebben a golopi határban arató Szegedi József, aki a szállítási munkákhoz volt beosztva, így oktatta ki fiát, aki az ebédet hozta, és kérdezte, hogy „Mikor jössz haza?” A traktoros csak üzenetben tárgyalt olyankor a feleséggel és ennyit üzent: „— Mondd meg anyádnak, ha vége lesz a háborúnak, majd hazamegyek”! Nos, ez a „háború” minden évben megismétlődik ebédidőtájt.

Kétségtelen, hogy a biológiát nem lehet becsapni, így az aratás megyénk déli részén folyik teljes gőzzel. Mert nemcsak megkezdték, de a kenyérgabona aratásával teljes gőzzel folytatják is az aratást, és megérkeztek az első búzaszállítmányokkal a teherkocsik, a traktorok Ároktőről is, hogy új búzával ajándékozzák meg a molnárokat. Borsod- ivánka, Négyes és Tiszavalk határából pedig olyan jó minőségű búza érkezik, hogy a szakember — legyen az eladó vagy átvevő — foga között ropogtatva, bízvást dicséri a természetet'— ezt a sok ember életét meghatározó tényezőt, ezt a csodálatos erőt. Mert Földes György nyugdíjas főmezőgazdász szerint nincs itt okos gazda, csak szorgalmas, aki a természet lehetőségeit kihasználja és érvényesíti. Ezt támasztja alá Danes Imre, a mezőkövesdi Matyó Tsz kerületvezetője is, aki a végeláthatatlan búzatáblákon kalauzolja az idegent. Itt egy nemzetközi csapat vágja a kenyérnekvalót, mivel a hazaiak mellett a testvéries kapcsolatot kihasználva északi szomszédaink is — a csehszlovákiai Szili- céböl és Bidovcéből jöttek, hogy besegítsenek az aratásba német kombájnjaikkal.

Itt találkozhattunk Labanc Sándor kombájnossal is, aki elmondta, hogy a segítség csak az aratás nagy részére terjed ki. A két kombájnon kívül három darab pótkocsis Skoda tehergépkocsi is érkezett, amely a szemszállítást gyorsítja. Fizetésről, ha szó esik, feltétlen meg kell említeni, hogy itt is, otthon is megkapják a rendes bért, persze a cserekombájn munka során ezt a munkát majd visszasegíti természetben a Matyó Tsz. Danes Imre már sorolja is, hogy levágták eddig a közösen termelt őszi árpa 300 hektárját, bele- kezdtek a búzába, és ottjár- tunkkor az étkezési száraz borsót is vágták egy menetben a megdőlés irányával szemben, mivel annyira ledőlt az állomány, hogy csak „szemből” szedhető. És most kapaszkodjon, aki e sorokat olvassa: 19 saját kombájn kezdte a kenyérgabona-aratást, főleg a keletnémet E— 512, 514, 516 kombájnokkal. A kombájnosok ellátásáról annyit, hogy az ebéd másfél adag; míg a vendég- kombájnosok reggelit, ebédet, uzsonnát és vacsorát igényeltek, a hazaiak csak ebédelni akarnak. Danes Imre szerint a borsó péntekig tart, utána a tavaszi árpát és az őszi búza vetőmagot kombájnolják. Ha az idő engedi, mint hétfőn és kedden is, akkor este 9, fél tízig vágják a terményt.

A fogadógarat

A termény fogadásáról a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat körzeti üzemének .malomüzem-vezetője, Firkola Ferenc elmondta: „A mezőkövesdi malomban nem teljesen új búzát őrölnek, de az óbúza mellett az új termés őrletése is megkezdődött. Az első búzaszállít- mány Bükkábrányból érkezett, és elmondható, hogy nagyon jó a minősége. Ezt nem udvariasságból mondta a szakember. A mintavétel szerint a tisztaság megfelelő és a nedvességtartalom is mindössze 13—14,5 százalék. Most vettek mintát és a mérések szerint nyolcvankettes a hektolitersúlya a búzának, a sütőipari értéke pedig eléri a B—1-es minőséget. A beérkezett mennyiségről egyébként az a vélemény, hogy sikértartalma magas. A szakember szerint itt az őszi búza felvásárlási terve 36 ezer tonna. Exportra eddig mintegy 200 vagont szállítottak a Szovjetunióba, de szállítanak Lengyelországba is. A vasút naponta 30 vagont biztosít Kövesd- nek, hogy teljesüljön az elszállítandó mennyiség. Itt egyébként nincs tárolási probléma, 1500 vagonos raktárházban és egy 600 vagonos silóban tárolják a búzát. Ha végképp szorul a hurok, akkor van itt még egy 500 vagonos csarnoktároló és 130 vagonos DV-szín is.

Ároktőn kívül még Harsány, Mezőkövesd, Borsod- ivánka szállított eddig búzát. Kecskés Tibor, a har- sányi Petőfi Tsz főágazat- vezetője azonban kesereg: a szövetkezet a fennállása óta ki van szolgáltatva más üzemeknek, mivel itt a mai napig nincs szárítóberendezés. Pedig, összesen 760 hektár őszi búza termését, valamint 319 hektár tavaszi árpát kell betakarítani az öt kombájnnak és ezek sem a legmodernebbek: négy darab E— 514-es és 1 darab CK—5-ös kombájn dolgozik a földeken. Pedig hat tonna körüli termést ígérnek a földek hektáronként. Hoztak is hozzá Kunmadarasról segítséget. Ök már a zöldborsó betakarítását befejezték, s a főágazatvezető most azért drukkol, hogy eső ne essen. Monokon pedig az édeskömény pár hektárját takarították be. Itt is azért drukkolnak; csak eső ne essen.

Bekecsi Szabó László

Pénz és hitel

miért kevés?

Ha sok

A hivatalos — a gazdaság- irányítás különböző posztjain hangoztatott — vélemény szerint a magyar gazdaságban a szükségletet .meghaladó pénzbőség van, ezért továbbra is a hitelek szűkítésére van szükség. Az érem másik oldala, hogy az ismétlődő hitelmegszoritás nemcsak egyes vállalatok, hanem gyakran egész ágazatok pénzügyi helyzetét, fizetőképességét rendíti meg.

Ha sok a pénz. és a »Hitel, miért tapasztalható szembetűnő — s korántsem csák a gazdálkodás kontójára írható — fennakadás a hitelezésben? Végül is ikiknek van igazuk?

Írásunk azokra az összefüggésekre hívja fel a figyelmet, amelyek a gazdaság egészének pénzellátását, likviditását befolyásolják. Érdekes módon, fent és lent egyaránt a bőséget és szűkítést a hitelhez kapcsolják, pedig a pénz'kiáramlásnák nem ez az egyetlen csatornája. Csak elvétve esik szó arról, hogy a költségvetés bevételeinek egyre növekvő hányadát a folyó v termelés támogatására fordítja. Az elmúlt évben például az anyagi termelés ágazatai több, mint 110 milliárd forint támogatásban részesedték, s a fogyasztói árkiegészítéssel együtt 181,5 milliárd forint áramlott a költségvetésből a termelő-értékesítő vállalatokhoz. A költségvetés azonban nemcsak a folyó termelést támogatja, finanszírozza, a felhalmozási kiadások viseléséből is részt vállal. Gondolhatnánk, hogy csak a központi beruházások kiadásait fedezi. Korántsem: milliárdofckal járul

hozzá a vállalati, sőt, a magánerős lakásépítésekhez is

Mindez együtt jóval több, mint 200 milliárd, s akár támogatás — adó-visszatérítés, árkiegészítés — címén folyósítják — mindenképpen vásárlóerő, amelyet azonnal felhasználnak, elköltenek, amelyet az adott gazdasági esztendőben már nem lehet visszakapni, mint például a folyamatosan igénybe vehető rövid lejáratú hitelt.

A bőkezű költségvetés azonban nemcsak támogat, finanszíroz; újabban maga is támogatásra szorul. A költségvetés hiánya az utóbbi években megnőtt: 1986-ban mintegy 45, 1987-ben 35 milliárd forintra, s a hiányt a jegybanknak, amely nemcsak a bankok, egyúttal a kormány bankja, meg kellett finanszíroznia. De nemcsak a hiányt, hanem az egyéb, rendkívüli kiadásokat is. például a kétszintű bank- rendszer kialakításakor az új bankokat alaptőkével kellett ellátni, 20,5 milliárdba került néhány vállalat — LKM, ÓKÜ, Tungsram, Hajdúsági Cukorgyár, Ganz-MÁ- VAG — adósságainak átvállalása, és a hitelező bankoknak való visszafizetése. (Mellesleg az úgynevezett válságágazatok 1986—87-ben a szokásos mértéken felül, összesen 50 imilliárd forint támogatásban, adósság-leírásban részesedtek, s a „főkönyvben” valahogyan ezt is rendezni kellett.)

Mindez meghatározó része annak a pénzügyi környezetnek, amelyben a bankok működnek, hiteleket bocsátanak a gazdálkodó szervezetek rendelkezésére. Nyilvánvaló, hogy a költségvetés és a vállalatok pénzgazdálkodása szorosan összefügg egymással: ha az egyik szektor túlköltekezik, a másiknál szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat, mégpedig annak érdekében, hogy nép- gazdasági szinten ne következzék be túlköltekezés, ami nemcsak a belső egyensúlyi helyzetet rontja, hanem az ország eladósodását is növeli.

Kétségtelen, hogy volt realitás-magja a bankok egymásra mutogatásának. Ezek azonban részigazságok, amelyek elvonják a figyelmet az alapvető ok-dkozati kapcsolatról: arról, hogy az úgynevezett monetáris szabályozás csak a hitel-pénzkibocsátására tud hatni, a monetáris restrikció valóban képes a hitelkiáramlást szűkíteni, lehet visszaszívni, de a költségvetésen keresztül a gazdaságba juttatott vásárlóerőd nem tudja befolyásolni.

Az idei évben a pénz- és hitelpolitika a stabilizációs program megalapozását kívánja elősegíteni. Népgazdasági szinten a teljes pénz- mennyiség alig-alig — mindössze 3—4 százalékkal — növelhető, ám ezen belül a kereskedelmi bankok hitelezési „kapacitását" befolyásoló refinanszírozási hitel aránya csökken.

S itt kapcsolódunk vissza a már említett részigazsághoz. a hitelnyújtás szelektivitásához. A kétszintű bank- rendszerre való áttérés egyik feltételezése, elvárása volt. hogy az üzleti alapon működő kereskedelmi bankok rövid idő alatt átalakítják a hitelállomány struktúráját, kiszűrik abból a kétes kinnlevőségeket, a rossz adósokat, s a felszabaduló hitelforrásokat a szelektivitás jegyében hasznosítják.

Az elmúlt másfél évben nem következett be ilyen jellegű változás, s úgy tűnik, hogy ennek elmaradásáért nem hibáztathatok a kereskedelmi bankok. Azért sem, mert a kétes kinnlevőségek milliárdos állománya esztendők hosszú során át, s a régi bankrendszerben jött létre, illúzió lenne annak gyors felszámolását az új bankrendszertől remélni. (A támogatási gyakorlat is ez ellen hat.)

A kereskedelmi bankok cselekvő- és kezdeményező- képességének egyébként más korlátái is vannak. Az üzleti alapon való hitelezésből, és a nyereségérdekeltségből az következnék, hogy a rossz adósoktól megszabaduljanak, ha kell, kezdeményezzék a csődeljárást. Ám ugyanezek az érdekeltségek más irányban is hatnak: A szanálás, a felszámolás a banknak is veszteséget okoz, amit viszont a részvényesek — ezek jórészt vállalatok — aligha fogadnak egyetértéssel, miután a hitelveszteség a tartalékalapjukat, az pedig az adózott nyereséget terheli.

A refinanszírozási hitelek negyedévről negyedévre bekövetkező szűkítését elvben valamelyest enyhíthetné a bankközi pénzpiac. Ez azon alapszik, hogy amikor az egyik banknák már nincs pénze hitelnyújtásra, de a bankrendszer más intézményei rendelkeznek szabad forrásokkal, amelyekből kölcsön nyújtható a másik banknak, az így (kielégítheti a nála jelentkező hiteligényt. Ez a szép, s önmagában logikus elképzelés a kamat-infláció közepette nem bizonyult életképesnek, mint ahogy a több bank összefogásával történő ko- zorciális hitelnyújtás sem honosodott meg.

Jelenleg a kereskedelmi bankok együttműködésük lehetséges módjait sem hasznosítják, holott azokkal az év második felében már fokozatosan érvényesülő hitel- szűkítés. a hiteligények sze- zonalitása okozta feszültségek, és a reálfolyamatokban fellépő zavarok enyhíthetek lennének.