Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-15 / 168. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1988. július 15., péntek Tegnap indult az NSZK-ba A borsodi bányászok majorette csoportja Felvonuláson a miskolc-tapolcai parkban Új színnel gazdagodott a Borsodi Szénbányák Vállalat amatőr művészeti élete: megkezdte működését a majorette csoport. Az új művészeti együttes nem egészen félesztendős múltra tekint visz- sza, de már igen nagy sikerrel szerepelt Csehszlovákiában — Rozsnyón és Gombaszögön — a C,semadok országos ünnepségsorozata keretében, majd Miskolc-Tapolcán láthatta produkciójukat a közönség; ők nyitották meg felvonulásukkal Kazindbarci- kán is az ifj. Horváth István színjátszó fesztivált, s most külföldön, az NSZK két városában — Stockheimben és Coburgban — vendégszerepeinek. Július 14-én utaztak el és 21-én térnek haza. Július 22-én már ők vezetik ibe az NSZK—Magyarország ökölvívó-tornát a miskolci sportcsarnokban. Meglehetősen mozgalmas hát a fiatal együttes eddigi élete. A csoport megalakítását Viszóczky Sándor, a vállalati szakszervezeti bizottság kulturális, agitáció-propagan- da és sportbizottságának vezetője azzal indokolja, hogy szervezetükben öt fúvószenekar működik, s mindegyik tevékeny részese annak a kulturális munkának, amely nemcsak a bányászokhoz szól, hanem a települések minden lakójához. Például a térzenéknél, egyéb zenekari szolgáltatásoknál. E zenekarok léte a majorette csoport A rakaeasjzendi református templom. A kanyargó Rakaca-patak partján, dombtetőn áll ez a fazsindelyes, küllemében puritán egyszerűségű, de éppen ezért oly tökéletes és oly bájos építmény.- A templom román stílusú, legelső részei már az Árpád-korban, a XII—XIII. században álltak. Később az épület változott, alakult, a nyugati toldaléka például 1820-ban épült. A templom festett famennyezete 1657megalakításának egyik indoka. A csoport feladata a figyelemkeltés, hangulatteremtés, a látványos, táncos szórakoztatás. Noha munkájuk még nem teljesen kiforrott, még van csiszolnivaló, eddigi fejlődésük nagy ígéretet sejtet. Szervezőjük és egyik szakmai vezetőjük Perényi István SZOT-díjas népművelő, aki évtizedeken át volt a borsodi bányász kultúrális és sportélet irányítója, többek között a nagy hírű művészi torna csoport vezetője. Két bányászzenekar — a Balázs Bertalan vezette mákvölgyi és a Kovács Miklós vezette miskolci — is felkészült a ben és 1821-ben készült, faliképéi a XV. századból valók. Belső berendezési tárgyai közül a Mózes-szék XVII. századbeli, a faragott családi padok pedig 1824-ből származnak. A rakacaszendi templom famennyezetét, faszobrászati értékeit 1974-ben Pomozi István vezető restaurátor vezetésével az Országos Műemléki Felügyelőség műhelyei állították helyre régi szépségükben. (ha)—F. L. majorette együttes zenei kiszolgálására. Látványos, ötletes a formaruhájuk, amit Koncsánszki Dóra tervezett, s ez is nagy vonzerő a közönség előtt. Repertoárjukon jelenleg különböző figurális menetalakzatok, formációs táncszámokra épülő szórakoztató műsorok szerepelnek, mintegy egyórányi időtartamban. A csoport tagjai — két már dolgozó kivételével — diáklányok, többségben bányászok gyermekei. Ügy tűnik, az új együttes friss színekkel erősíti a borsodi bányász kulturális munkát. (bm) A hét műemléke (28.) Kétszázhuszonöt éve született Kövy Sándor Csaknem félezer esztendő telt el a Sárospataki Református Kollégium alapítása óta. Ez alatt a roppant történelmi idő alatt a híressé lett diákok százai, ezrei kerültek ki az ősi iskola falai közül, nagy .számban voltak kiváló tanárai is, akiket a hazai tudománytörténet ugyancsak számon tart. Ezek közé tartozik Kövy Sándor, korának országos hírű jogtudósa, aki 225 évvel ezelőtt, 1763. július 15-én Nádudvaron született. Középiskolai, teológiai, bölcsészeti tanulmányait Debrecenben végezte, jogtudományi előadásokat Pozsonyban hallgatott, s a jurátus- ság, azaz a joggyakornokos- kodás és rövid ideig tartó ügyvédeskedés után 1793-ban a pataki kollégium jogi tanszékére választották meg. A hazai protestáns főiskolák között a pataki kollégium volt az első, ahol önálló jogi tanszéket létesítettek, amely éppen Kövy Sándor révén hamarosan országos hírűvé vált. Korábban a jogot nem önálló tudományként, hanem főképp „a bölcsészeibe beszorított” természetjogban és statisztikában adták elő. Kövy tanított Patakon egyházi és világi jogot, büntető- és közigazgatási, pénzügyi és bányajogot, statisztikát és politikát. Több kötete, számos tanulmánya jelent meg. Munkásságával nagy hatást gyakorolt a hazai jogtudomány fejlődésére és a jog- tudományi oktatásra. Művei közül különösen nevezetes a Magyar polgárjogi törvény című kötete, amely 12 kiadást ért meg, és a magyar jogászok szinte kézikönyvként használták. Ezt a művét mint „eddigelé magyar nyelven megjelent legkitűnőbb jogtudományi művet” 1822-ben a Marci- bányi-díjjal jutalmazták. Olyan nagy tekintélynek örvendett Kövy, hogy Zemplén, Szabolcs, Ung vármegye és a keszthelyi Helikon táblabíróvá választotta meg. Kiváló előadó volt, s arra törekedett, hogy amit diákjai elméletben elsajátítottak, azt a gyakorlatban is tudják majd alkalmazni. Ezért 1814-ben „alapított” egy jelképes vármegyét, amelyet a szőlőtermő pataki Páncél-hegyről Pánczél vármegyének neveztek el. A vármegyének volt öt jelképes járása, főispánja, alispánja, fő- és alügyésze, szol- gabírái, főorvosa, földmérő mérnöke, közrendre ügyelő biztosai, vagyis volt minden olyan tisztviselője, amilyenek az igazi vármegye életét irányították, sőt címere, pecsétnyomója és saját pénze is volt, éspedig a „pári- czél-forint”. Közgyűléseiken nemcsak időszerű kollégiumi ügyeket tárgyaltak, hanem megyei, sőt országos politikai kérdésekről is vitatkoztak. Es éppen ez okozta a diákvármegye vesztét. Ugyanis a helytartótanács 1823-ban betiltotta, azzal az indoklással, hogy a .pataki joghallgatók „annyira belegyako- rolták magukat a rebellis vármegyésdibe, hogy az újoncállítást is megtagadták, és hogy veres sapkával a fejükön, veres övvel a derekukon a király személyéről és a haza konsti- túciójáról (alkotmányáról) tanácskoztak”. Kilenc évvel később, 1832. május 9-én ismét megalakulhatott a pataki diákvármegye, de a nevét Nándor vármegyére kellett változtatni. Kövy Sándor ezt már nem érhette meg, 1829. július 24-én meghalt. Tudósként, nagy hatású előadóként egyaránt vonzotta Patakra a tanulni vágyó ifjakat. Az ország legtávolabbi részeiből is sokan jöttek Patakra az ő kedvéért, hogy tőle sajátítsák el a magyar jogtudományi ismereteket. Az elsők között volt a magyar felvilágosodás nagy lírikusa^ Csokonai Vitéz Mihály, aztán a reformkor nemzedékének olyan jeles alakjai, közéleti személyiségei, mint Fáy András, Musica Ríva, 1988 A 25 éves Miskolci Szimfonikus Zenekar a rivai fesztiválon A rivai zenei fesztivál (Olaszország) a világ fiatal muzsikusainak olyan találkozóhelye, ahol a művészi alkotó munka révén, nemzetközileg elismert professzorok irányításával a résztvevők kulturális horizontjukat tágíthatják, és szerzett zenei tapasztalataikat elmélyíthetik. A rendezvények fővédnöke a magyar származású karmester, Mészáros János. A Musica Ríva vendégei közt büszkén fedezhetjük föl az idén 25 éves Miskolci Szimfonikus Zenekart, karnagyuk, Kovács László. Zenekarunkat két alkalommal. Mészáros János is dirigálja, július 20-án, illetve 23-án. A prospektus figyelmes átböngészése érdekességekkel szolgál. A záróhangversenyt ugyanis Melles Károly vezényli, akinek neve igen erős szálakkal kötődik Miskolc kulturális életéhez. Már 1951-ben a konzervatórium alapításával egy időben jelentkezett az igény, hogy Miskolcon a hangversenyélet fölvirágoztatásához szükség volna komoly játékerejű szimfonikus zenekarra. A konzervatórium alapító tanárai mint Galánffy Lajos, Fekete Sándor, Gombás Ferenc, Vogel Gáspár (és még folytathatnánk a sort), maguk jártak elöl jó példával. Tanári tevékenységüket zenekari muzsikálással egészítették ki. Aktív — és igen jól képzett! — amatőrökre is számíthattak. Galánffy Lajos után olyan nagyszerű karmester-egyéniségek vezényelték őket, mint Rozsnyay Zoltán, és Rubányi Vilmos. Valamennyiük közül legmeghatározóbb egyéniségű művész volt azonban Melles Károly, akinek céltudatos munkával „igazi” zenekart sikerült teremtenie. A Miskolci Szimfonikusok július 16-án, 55 fővel kelnek útra, hogy ezen a népszerű fesztiválon is bizonyítsák a magyar zenekari kultúra állandóan emelkedő színvonalát. Július 18-i hangversenyükön, Kovács László vezényletével felcsendül majd Kodály: Galántai táncok című kompozíciója, Iván Tímea közreműködésével Mozart: A-dúr hegedűversenye és Beethoven: V. szimfóniája, Iván Tímea „visszatérő” vendége ennek a fesztiválnak, hiszen Krausz Andrea (zongora) társaságában egy ízben (1987) szonátaestet adtak a rivai közönségnek. Július 20-án Mészáros János pálcája nyomán Mozart: Titus című nyitánya szólal meg az F-dúr oboaverseny társaságában. Nem mindennapi bravúrra készül a zenekar kiváló hárfaművésze, Sashegyi Ágnes, aki Ossian Ellis hárfaművészt helyettesíti a köztudottan igen nehéz és kényes Mozart-műben: a C-dúr fuvola-, hárfaversenyben. Ezt a hangversenyt a nagyszerű, hegedűre és brácsára írt Esz-dúr Sínfonia. concertante zárja. A szólisták: Hans Elhorst (oboa), Mario Ancilotti (fuvol'a), Sashegyi Ágnes (hárfa), Franco Gulli (hegedű) és Bruno Giuranna (brácsa). Július 23-án a 150 éve született Bizet emlékére a zeneszerző műveiből áll össze a hangverseny. A karmester ezúttal is Mészáros János. Fölhangzik a Gyöngyha- lászok-nyitány, a két L’Ar- lesienne- és a Carmen-szvit. Bízunk a sikerben. Gergely Péter Péchy Blanka emlékezete Nagy vesztesége van a szép magyar beszéd ügyének: elhunyt 'Péchy Blanka. Neve és alakja az utóbbi negyedszázadban egy mozgalom jelképévé nemesedett, elválaszthatatlanul összekapcsolódott az általános beszédkultúra megteremtésének megannyi kezdeményezésével. Amikor 1974-ben kiadta Beszélni nehéz! című lendülettel megírt, meggyőző erejű könyvét, a bevezető sorokban a szűkmarkú párkákat szólította segítségül, hogy adjanak ajándékul elég időt neki vállalkozása sikeréhez. Nem kevesebbre gondolt, mint a közszükségleti cikké vált beszéd minőségének javítására. Szemere Pál, Szemere Bertalan, Szemere Miklós, Teleki László, mindenekelőtt pedig a nagy magyar államférfi — Kossuth Lajos. „Nem hiszem — írja visz- szaemlékezéseiben Kossuth —, hogy akkoriban a magyar jogot valaki jobban tudta volna, mint Kövy. Tölcsérrel öntötte az ember fejébe a jogtudományt. Lehetetlen volt meg nem tanulni.” De azt sem hallgatja el ugyanebben az írásában, hogy egyszer ugyancsak összeütközésbe került professzorával. Kövy ugyanis figyelembe se véve a csengőszót, egyvégtébén két- három órán át is tartotta az előadást, mire valamelyik türelmetlen jogász csizmája talpával megsúrolta a padlót. Erre Kövy öklével a katedrára csapott, és „hitvány gazembereknek” nevezve a jogászokat, dühösen kirohant a tanteremből. Az önérzetükben megsértett diákok — Kossuth javaslatára — három napig nem látogatták Kövy óráit, aki sejtve: honnan fúj a szél, magához hívatta Kossuthot, és kijelentette, hajlandó elégtételt adnj. A kibékülés másnap meg .is történt. „Szándékos rosszakaratot gyanítottam — mondta az előadás megkezdése előtt —, de azóta meggyő- ződtemi hogy nem az volt. Felejtsük hát el az egészet, ne vesztegessük a drága időt, menjünk tovább a leckében .. .” Aztán mielőtt magyarázatba fogott volna, az oldalt álló Kossuthra mutatva megjegyezte: „Hanem magából, domine Kossuth, még nagy országháborító lesz ...” Hegyi József A tevékeny élet a tizedik évtizedben szakadt meg, a párkák nem voltak szűkmarkúak, mégis fájó, s nehezen pótolható a veszteség. A csaknem 94 megélt esztendő szép sikereket, s súlyos sorscsapásokat hozott a Pécsről induló, s a legjobb budapesti és bécsi színpadokon — többek között Hevesi Sándor és Max Reinhardt rendezői irányítása mellett — kibontakozó színésznőnek. Első férje, Magyar Lajos, a radikális újságíró a harmincas években a Szovjetunióban pusztult el a sztálini önkény áldozataként, fia a Szovjet Hadsereg önkénteseként a második világháborúban esett el. Hivatásának szeretete segítette át a művésznőt a magány szomorú óráin, majd — az 1960-as évek közepétől — egy gyorsan terebélyesedő, sokezres nagy család vette körül, a tiszta beszéd híveinek családja. Az 1960-ban létesített Kazinczy-alapítvány az ő önzetlen takarékosságából született, s színészek, bemondók, pedagógusok, pedagógusjelöltek, közép- és általános iskolás diákok ösztönzésére szolgál a Kazinczy-díj, a Kazinczy-érem, a Kazin- czy-jelvény, valamint a beszédművelő köröket illető Kazinczy-jutalom formájában. Ünnepelt díszelnöke volt a szép magyar beszéd győri és sátoraljaújhelyi országos versenyének, s szeretett patrónája a „Beszélni nehéz” mozgalomnak. A test erőtlenségét legyőzve igyekezett jelen lenni mindenütt, ahol a szépen formált beszéd igényének terjedéséért tehetett valamit. A Kazinczy-versenyek, a ráRádiófelvételen ... dióadások, a közönségtalálkozók, a díjátadó ünnepségek, az anyanyelvi táborok, a bizottsági ülések alkalmait arra használta fel, hogy hitének és akaraterejének példájával, kedves lényének emberi bájával is elősegítse a nagy célt: szebben szólni. A törékeny alkat szenvedélyes lelki és szellemi erőt hordozott, ezért hittük, hogy időtlenül közöttünk marad. Akik valaha is közvetlen ismeretségbe kerültek vele, nem vonhatták ki magukat megalkuvást nem tűrő céltudatosságának hatása alól. Megyénkben is sok tisztelője él; a beszédművelő körök vezetői és tagjai, a sátoraljaújhelyi „Édes anyanyelvűnk" verseny szervezői és résztvevői, rádióműsorának hallgatói, a Kazinczy-alapítvány- ból díjazott tanárok, diákok, valamint az őt legelsőként tiszteletbeli tagul választó Kazinczy Ferenc Társaság tagjai. Ravatalára valóságosan vagy képletesen valamennyien elhelyezik a tisztelet és szeretet virágait. Péchy Blanka életműve és szellemi hagyatéka ösztönözzön valamennyiünket arra, hogy .mind a magunk, mind környezetünk nyelvhasználatában terjedjen az igény: szépen magyarul, szépen emberül. Hiszen — ezt is Tőle idézzük — „senki számára sem lehet közömbös, hogy az anyanyelvi műveltség milyen fokán gyakoroljuk szólásjogunkat.” Az életút lezárult, az örökség itt marad velünk. Péchy Blanka ereje, hatása a testi lét megszűnte után is segít majd, hogy méltón sáfárkodjunk vele. Kováts Dániel
