Észak-Magyarország, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-08 / 136. szám
1988. június 8., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 ...s veréb is madár Ember — város — természet, avagy... Nem biztos, hogy előnyös számomra, ha elis- rrferem: szeretem a pitypangot, és más gazokat, melyek az egyszínű zöldbe — ami természetesen magában is szép — tarkaságot varázsolnak. De mi jut még a városi embernek a természetből? Például a legkülönfélébb helyekre épített verébvagy galambfészkek, a turbékolás, csipogás, a fészeképítés figyelése esetleg a fészekből kiesett fióka, vagy kalitkából kirepült madár. Kollégám egyszer behozott egy macska által elkapott kanárit. A madár szárnya sérült, de vígan él kis kalitkája-* ban, s apró fekete gomb- szeméből egyaránt sugárzik melegség, s tán .valamiféle köszönet is. Gerlék is töltöttek már nálunk néhány napot, volt, amelyiket sikerült megmenteni, s volt, hogy a madár minden igyekezetünk — lehet, hogy túlságos igyekezetünk? — ellenére is elpusztult. A kis verebek mostanában suhogtatják szárnyukat, próbálgatják a repülés tudományát. S néha csak félig-' meddig sikeresen. Ilyenkor szánalmasan ülnek a fűben, esetleg a betonon, ahol minden másodperc veszélyt jelent, hisz’ a figyelmetlen ember rátaposhat, elkaphatja egy macska, vagy kutya, esetleg egy „jól nevelt" gyermek próbálgathatja rajta legújabb kegyellenségeit. Egy ilyen szerencsétlen kis jószágot találtam nemrég a járdán. Most egy dobozban éldegél, s csak napok kérdése, hogy együtt repüljön társaival. S néhány tanács, ha valaki esetleg a „sorsomra jutna": a magevö madarak fiókáikat az első időkben rovarokkal táplálják. Így kis „vendégünknek" mi is adjunk nyers húst, emellett főtt tojást, reszelt sajtol, és apróra vágva, kevés salátalevelet. Ne felejtsünk el apró magvakat is szórni a doboz aljára ... Vegyük észre azt a keveset, ami a városi embernek jut a természetből. Vigyázzunk, ne tapossuk cl a kis verebet! Ha segítségre szorul, ne szégyelljünk lehajolni érte. És arrébb tehetjük a járdáról a pirosló katicabogarat is természetes élőhelyére, a zöldbe, megmentve így a pusztulástól. Mert miért ne élhetne a katicakor végső határáig? Ne rövidítsük meg az életet a figyelmetlenséggel, felsőbbrendűségünkkel, könyörtelenségünkkel, közönyünkkel, és a többi „emberi” tulajdonságunkkal ... S ne rövidítsük meg, ne tegyük tönkre egymás életét... Dobos Klára Új helyzetben, új feladatok Interjú a mozgáskorlátozottakról Az év elején a kormányzati munka átalakítása során a szociálpolitika új tárcát kapott, az új főhatóság a Szociális és Egészségügyi Minisztérium. Létrejött az Országos Szociálpolitikai Tanács is, amely egyéb szociálpolitikai feladatok mellett foglalkozik a fogyatékosokkal, így a mozgáskorlátozottakkal is. A mozgássérültek jelenlegi helyzetéről beszélgettünk Hermá- nyi Pálnéval, az új minisztérium szociálpolitikai főosztályának főelőadójával. — A mozgáskorlátozottak gondozása igen összetett feladat. Figyelembe kell venni, hogy az elváltozás végleges állapot-e, vagy gyógyulásra, javulásra lehet számítani a kezelések, műtétek után. Az iskoláztatást, a munkavállalást alapvetően meghatározza a fogyatékosság jellege. — Milyen intézményrendszerben foglalkoznak a fiatalokkal? — A mozgáskorlátozottak 90 százaléka általános iskolában tanul, vagy magántanuló. Ezeknél a gyerekeknél nagy szerepet játszik a családi háttér. Az intézeti gondozásra szorulók számára országos hatáskörű intézményt működtetünk Budapesten. A két otthon — a II. kerületben a Marci- bányi téren és a XIV. kerületben a Május 1. úton — ez év tavaszától egy intézményként folytathatja munkáját. Jelenleg itt 280 gondozott él. Ezeknek a fiataloknak az oktatását, képzését igyekszünk megoldani. Egyrészt úgy, hogy kihelyezett — az intézményben működő — osztályokban tanulnak, másrészt akiknek állapota engedi, normál iskolába jár. így az ott élők kétharmada tanul ebben az évben is. Ennek a létszámnak egyik fele általános iskolai és gimnáziumi oktatásban, másik fele pedig szakmunkásképzésben vesz részt, öten felsőfokú intézmény hallgatói. Legnépesebb a szakmát tanulók tábora. Ezért új utakat, új lehetőségeket keresünk ebben a képzési formában. A hagyományos vállalati oktatás mellett gondolunk arra, hogy az intézményen belül gazdálkodó szervezetet lehetne létrehozni, ahol a szakmatanulás teret kaphatna. A néhány éve működő Alfa Ipari Szövetkezet — ahol mozgáskorlátozottakat foglalkoztatnak — keretében is elképzelhető a szakmunkásképzés. Jelenleg azonban ehhez nincs helyiségünk és ennek megoldása egyelőre sajnos kilátástalan. — A szakmaválasztás minden fiatalnak nagy gond, és meghatározó az egész életre. Még inkább igaz ez a fogyatékos embereknél. Ök milyen lehetőségek közül választhatnak? — Elvileg közel ötszáz olyan munkakör van, amit be tud tölteni mozgáskorlátozott személy, gyakorlatilag azonban lényegesen kevesebb a választható szakmák, s főképp a munkahelyek száma. Az intézetben lakók esetében az a néhány lehetőség van, ami házon belül adott. Az irodagép-műszerész, a karbantartó, a mechanikai műszerész, a bőrdíszműves és a női szabó szakmák a legnépesebbek. Ebbe persze kényszerűség is belejátszik, ugyanis e foglalkozások oktatásához vannak meg leginkább a feltételek. Legnagyobb gondunk a megfelelő intézményi háttér hiánya. A jelenlegi vállalati oktatási forma előnye, hogy a gyerekek a beiskolázás előtt egy évig dolgoznak, és ezalatt kiderül, hogy képesek-e elvégezni az adott munkát, vagy sem. A mozgás- korlátozottak kiszolgáltatott helyzetben vannak, mert a vállalatok mindenkori szándékától függ, hogy kapnak-e lehetőséget a tanulásra. — Mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik a budapesti intézetet már „kinőtték”? — Részben visszakerülnek a családjukba, részben más intézetben élnek tovább. Az önálló élet feltételeinek megteremtése szinte elérhetetlen számukra. Több új megoldást is tervezünk ezzel kapcsolatban. Szeretnénk a szakosított szociális otthoni hálózatot tovább bővíteni. Néhány ilyen intézmény már működik az országban, de ez még kevés, és nem is minden esetben felelnek meg teljesen rendeltetésüknek. A társadalom szemléletváltozása azért lassan már érezhető. Most épül például Pécsett egy új intézmény, melynek egy része szintén szakosított szociális otthon lesz. A szakemberek már figyelembe vették, hogy az épület mozgáskorlátozottaknak épül és a speciális igényeknek megfelelően készítették el a terveket. Az önálló életre minimális segítséggel képes sérültek számára — elképzeléseink szerint — olyan garzonházakra lenne szükség, ahol saját otthonukban élhetnének, de a szükséges orvosi, gondozói segítséget házon belül megkaphatnák. Hernádnémeti—Bocs Miskolc-Szerencs vasútvonal nagy forgalmú állomása Hernádnémeti-Bőcs. Sokan várakoznak itt a vonatra. A környező településekről, melyeket a vasút nem érint, autóbuszok szállítják az utasokat, a városba igyekvőket a szépen felújított, hangulatos bocsi állomásra. A felvétel az állomás szomszédságában levő sörgyár közel 60 méter magas siló- tornyának tetejéről készült. Fojtán László felvétele Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség szakemberei összegezték első munkaügyi ellenőrzéseik tapasztalatait. A korábban csak munkavédelmi ellenőrzésekkel foglalkozó hatóság feladatai tavaly egészültek ki a munkaügyi szabályok betartásának vizsgálatával. Hat hónap alatt kétezer munkáltatót kerestek fel, s vizsgálódásaik körülbelül másfél-kétmillió dolgozó munkaviszonyával kapcsolatos kérdésekre terjedtek ki: 140 vállalatnál nézték meg, hogy miként tartják be a munkarendre vonatkozó előírásokat. A vizsgált szervezetek 86 százaléka papíron megfelelően szabályozta munkarendjét, ám az esetek jó részében még ezek a vállalatok sem rendelkeztek olyan nyilvántartással, amiből megállapítható lett volna, hogy hányán vannak, jelen, kik és milyen okból hiányoznak, s ebből adódóan, a munkaidő-elszámolás körül is pontatlanságokat tapasztaltak. Csaknem 300 munkahelyén külön ellenőrizték a törvényes távollétre vonatkozó munkaügyi szabályok alkalmazását, azokat az eseteket, amikor a dolgozót állampolgári kötelezettségének teljesítése, vagy más egyéb okból a munkáltatónak el kell engednie a munkából. A vizsgálatok többsége itt is számottevő hiányosságokat mutatott ki. A legtöbb esetben nem volt nyoma annak, hogy a dolgozó milyen jogcímen van távol, s így az sem derült ki a nyilvántartásból, hogy arra az időre megilleti-e őt a fizetése vagy sem. Az előírások szerint ugyanis aki állampolgári kötelezettségének tesz eleget — például tanúskodás vagy katonai sorozáson, illetve kötelező orvosi vizsgálaton való részvétel miatt — annak arra az időre is jár munkabér, ellentétben azzal, aki magánügyeinek intézése miatt távozik el a munkahelyéről. A felügyelők a hiányos nyilvántartások ellenére is igen tetemes időkiesést számoltak össze, öt hónap alatt a vizsgált vállalatok dolgozói összesen több mint 513 ezer órát voltak távol hivatalos, vagy magánügyeik intézése miatt. A felügyelők tapasztalatai szerint a munkáltatók igencsak eltérően értelmezték eddig a felmondási idővel kapcsolatos előírásokat. A jogszabály úgy rendelkezik, hogy a dolgozót — ha a vállalata. mond fel neki — a felmondás idejére csak rendkívüli esetben lehet 30 napnál tovább felmenteni a munkavégzés alól. Erre egyetlen példát hoz fel a jogszabály, azt az esetet, amikor, a dolgozónak létszámcsökkentés vagy átszervezés miatt mond fel a vállalata, s újraelhelyezkedése nehézségekbe ütközik. A munkáltatók azonban más esetekben is több hónapos felmentést; adtak a munkavégzés alól. A felmondási idővel kapcsolatos szabályok betartását 231 munkáltatónál ellenőrizték, ahol tíznél már eleve hibásan fogalmazták meg a kollektív szerződés ide vonatkozó részét. Az ellenőrzések során 5167 konkrét felmondást is megvizsgáltak, amiből 1326 járt együtt a dolgozó felmentésével. Ezek közül 187 volt ellentétes a jogszabályokkal. E vizsgálat tapasztalatai alapján megkeresték az ÁBMiH-t, s kérték, hogy egyértelműen foglaljon állást a kérdésben. Azóta már tisztázták a félreértéseket, s a vállalatok gyakorlata ebben a kérdésben egységes lett. Az állásidőre — amikor a vállalat saját hibájából nem tud munkát adni a dolgozónak — vonatkozó belső szabályozást általában rendben találták a felügyelők. A vizsgált vállalatok csaknem 40 százalékánál azonban nem volt nyomon követhető, hogy mikor és milyen okból állt a termelés, s maradtak rövidebb-hosszabb időre munka nélkül az emberek. A meglevő nyilvántartások is tetemes, 80 vállalatnál összesen 319 ezer munkaóra elvesztegetéséről tanúskodtak. Ezt az időt általában tétlenül töltötték a dolgozók. A vizsgált 123 vállalat közül mindössze háromnál találkoztak olyan gyakorlattal, hogy a kényszerű leállások idején más területekre irányították át a dolgozóikat. Nyolcvanöt vállalatnál több mint 18 ezer munkaszerződést néztek át a felügyelők abból a szempontból, hogy az újonnan felvett dolgozók próbaidejét az előírásoknak megfelelően hatá- rozták-e meg a munkáltatók. A tapasztalatok szerint ebben jogszerűen járnak el a vállalatok. Mindössze négy esetben találkoztak olyan jogsértéssel, hogy a jogszabályban engedélyezett 3 hónapnál hosszabb időt kötött ki próbaként a munkáltató. A próbaidőről, egy dolgozó kivételével, mindenkit az előírásoknak megfelelően, írásban értesítettek. Néhány esetben előfordult, hogy olyan dolgozó számára határoztak meg próbaidőt, aki áthelyezéssel került a vállalathoz, holott erre nem ad lehetőséget a jogszabály. Áramszolgáltatási centenárium A Magyar Villamos Művek Tröszt vezetői és az Ipari Minisztérium képviselői kedden sajtótájékoztatón jelentették be, hogy_ a tröszt 22 vállalatának 43 ezer dolgozója részére a közcélú áramszolgáltatás megkezdésének századik évfordulója alkalmából országszerte jubileumi ünnepségsorozatot rendeznek. A centenáriumi rendezvények sora Budapesten kezdődik csütörtökön, ünnepi nagygyűléssel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában, ezt kétnapos műszáki-tudományos előadássorozat követi az MTESZ szék- házában.
